Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)

1893-01-01 / 1. szám

Szeged, 1893. XXX'V. évfolyam. 1- szám. Vasárnap, január I. Bi6fizetéai árak; hordánál nfj por­tán kfildve: Igéu éTre . 14 fet — hr yélÉTTe . . 7 » — » M*|[yedéVTe . 8 » 60 » tfj hón . . 1 » 80 » tfilfjet nám án 5 hí. SZEGEDI HIRADÚ Szerkesztői iroda: Tiszn Lajos- sorút 73. si. Reitzer-féle ház, földszintt hová z lap -rellemi részctil- letó minden közlemény in­tézendő. Bérmentetlen levelek nem (o- g;adtztnak el. KósiratOknem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Badténjrilmrs könyvkarss- a adása Szagadan, hová az alófizetézek 1 a lap izétkül- détére vonatkozó fólzzólam- láaok Intézendők. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket es nyílttéri kőzleménya két a kiadóhivatal mérsékel áron vesz föl. A jövő küzdelmei. Seeged. 1893. január 1. Komoly idők előtt állunk. A múlt esztendőben megkezdődtek azok a ne­héz vallási és kultur küzdelmek, amelyeken a nyugat müveit népei már szerencsésen túlestek. Súlyos és kényes helyzetben van nemcsak a kormány, hanem az egész nemzet is ; s ha az előtérbe nyomult vallásszabadság, polgári házasság és állami anyakönyvvezetés kérdéseit nem oldanék meg szerencsésen: ezért a felelősség nemcsak a kormányt, de az ellenzéket is egyaránt terhelné, mivel a közvélemény nyomá.sa folytán az egész képviselő- ház tetszésével jelölte meg a kor­mány e kérdésekben a maga pro- grammját. A múlt esztendő meghozta a maga szenvedéseit, de Örömeit is. Az ország pénzügyi egyensúlya rendszeresen és hosszabb időre helyre- állittatván, megalkottatott a valuta is, mely ki nem számítható erkölcsi és anyagi haszonnal fog járni ha­zánkra. Az uj esztendőt tehát föl kell lasználnunk, hogy a kedvező pénz- agyi helyzetet kizsákmányolva, a szük­séges és el nem odázható reformokat megvalósítsuk. Első sorban az említett vallási és családjogi, mint közjogi kérdéseket kell tisztáznunk. Ha az ellenzék egész nyíltan ve­lünk tart, nem képzelhető, hoyy többé vagy kevésbé simán, de szabadelvű irányban fognak magalkottatni az erre •onatkozó törvények. Elvégre is a nemzet, a képviselő- ház akaratát nem negligálhatja a felsöház. E hazának minden számot tevő polgára őszinte szívvel, nyílt észszel ad meg a katholikusok részére, amit csak kívánhatnak: joggal elvárhatjuk tehát, hogy dogmatikus elveik sérelme nél­kül a mások lelkiismereti szabadságá­nak megadása ellen, harcolni nem fognak. Amint a nehéz ügyeken szeren­csésen túlestünk, áldani fogjuk az 1893. esztendőt, mely éppen ellenke­zőleg, mint az 1793. esztendő, forra­dalom nélkül, a béke áldásai mellett, hozta meg nekünk a közszabadság teljességét, a vallás, a családalapítás szabadságát. A közigazgatás államosi- t á s a, már politikai kérdés. Megen­gedj'ük e fölött a véleményeknek éle­sebben eltérő voltát ; sőt a közjogi ellenzéknek magatartása hatalmas vi­tákra enged következtetni, de ezt ter­mészetesnek tartjuk. Mi tarthatatlannak tapasztaltuk a mostani állapotot smás orvossá­got nem ismerünk, mint az államosítást; ezért küzdünk évek óta lankadatlan erővel és buzgalom­mal. Ám az is igaz, hogy az ellenzék ebből joggal csinálhat elvi kérdést. Mi a közszabadságok biztosítékát a nemzet polgárainak élő tudatá­ban, energiájában, az alkot­mányos felelős miniszteri kormányzásban, ősi alap­törvényeinkben, a koroná­zási hitlevélben tudjuk : a szélsőbal ma is a megyék tágkörü autonómiájában keresi s a megyéket még mindig az alkotmányosság védő bástyáinak tekinti. Legyen harc e tekintetben, de izgatás és az utca belevonása nélkül. Hiszen, ha a képviselóházban ők győz­nének, mi szó nélkül meghajolnánk az alkotmányos akarat előtt. A közigazgatás államosításával karöltve járnak a közszabadságok megóvására szolgáló, de első sorban akormánynak felelősségét fokozó intézmények megalkotása. Ilyenek : a közigazgatási biróság föl­állítása, a tisztviselők kötelességeinek és jogainak törvény utján szabályozása; a képviselőválasztások tisztaságának az eddiginél célszerűbb biztosítása. Azt hiszszük, hogy az 1893. esz­tendőben ezekre is kiterjed a törvény- hozás működése. Minden magyar szívből óhajtja, hogy ezen óriási horderejű ügyek sze­rencsésen oldassanak meg s ennek re­ményében kívánunk a magyar közön­ségnek, a képviselóháznak és a kor­mánynak iBoldog ujesztendót.» Br. Cseró Ede. Amerikai dolgok­— Különös háborúk. A világlap palotája. Tárca-mon­dás. Egy menyasszony kalandja. A világ legjobb lövője. Átváltozott gerlicék. Szegedi ismerős. — A múltkor egyszer a Jersey-sziget déli végen felültem egy óriási gözpontonra, amely a kirándulókat szállítja New-Yorkból a tün­dér szép Cuncy-Island fürdőre. Az (szí nap már az óceán felé hajlott és a canadai köd már ott lebegett a long* island! magaslat körül. Egyszerre csak előttünk a kődön át, egy hosszú lángsugár-kéve törtetett el( és olyan dörgés következett utána, mint mikor a tengerészek a Sandy Hack erőd fokáról az Európából beérkező oceángözösnek sza­lutálnak. Aztán egy perc múlva, körülbelül olyan hős zuságban, mint egy hat evezős ladik, tizennégy vékony, de aránytalanul hosszú lángsugár ha-ritotta szét a ködöt. Mint afféle katonaviselt ember, az egybe­roppanó dörgésekből azonnal felismertem, hogy az sortüz volt. — A Pinkertornok már újra kezelik a Winchestert! — jegyzé meg az egyik angol utas fejcsóválva. — Igen az öböl-kotrási vállalat embe­reivel nem lehet birni. — Mi az, kérem f — kérdeztem kí­váncsian az egyik angolt. — A kikötő-kotrási vállalatot az állam arra kötelezte, hogy a tenger mélyéből a gőzgépekkel felkotort szemetet messze, egy napi járó földre dobják be New-York előtt az atlanti óceánba. De a tengerész-kapitány uraknak nem tetszik olyan messzire menni. Ezen urak egyszerűen megkerülik a long- islandi magas'atot, ahova nem lát el a Sandy Hock rendőrsége még teleskoppal sem, mert előtte a hegy, — és ott már annyi szemetet dobtak a vízbe, hogy veszélylyel fenyegetik a new-yorki öböl bejáratát. — De az a lövés, kérem ! ? — A lövést bizonyosan Johnson Mik­lós, a city legmakacsabb tengerész-kapitánya tette a Pinkertorn magán detektivjeinek cir­káló csolnakára, amely öt észrevette és nya­kon akarta csípni. — Értem, és a Pinkertornak, a city ezen félelmes fiai, szokásuk szerint, sortüzzel feleltek. A ködben két nagy lángsugár törtetett előre, egymással szemközt lódítván maga előtt a golyóbist. — A Pinkertorneknál (magán detectiv ügynökség tagjainál) is van ágyú, jegyzé meg az angol. — Hisz ez valóságos kis ten­geri csata, még pedig békében, — riadtam az angolra és roppant szerettem volna látni a fejleményeket. De a gözponton kapitánya nem rokonszenvezett reporter! érzelmeimmel; neki a hajó kétezernyi uta­sára volt gondja és intett a kormányosnak, hogy kanyarodjon balra, és kikötött Staten Islandon. Óriási nyugalommal jegyzé meg az amerikai kapitány, hogy majd «ha a city fiai eligazították azt a kis felmerült differen­ciát, ha úgy tetszik, átmehetünk Cuney-Is- landra.> Nekem azonban eszem ágában sem volt többé Cuney-Island. E helyett átszáll­tam a legközelebbi gőzpontonra, amely azonnal indult vissza New-Yorkba. Partra szállva, újságszerkesztőség után néztem, hogy a kalandomat felváltsam dollárokra. Talál­tam a Broodwayn olyan «Morning Journal»

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents