Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)

1893-04-01 / 78. szám

Szeged, 1893. XXXV. évfolyam. 78­ szám. Szombat, április 1. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos'Korut 73. sv. Reitzer-féle ház, földszint hova a l­eileim ré.sz. til­­­e.ó minden.; közlemény in­­tézsemre. Bérmentetien levelek nem fo­­g­adtatnak el. Kéziratok nem adatnak v . sz. Hírdetésöket és n­y­ilt téri közleménye­ket a kiadóhivatal iierái-h«i Elííffizetési árak: hordással vagy po«­­Ván küldve: évre . 14 frt — Vr félrvre . . 7­­ — » fiegyedévre . 8 * 50 » ■lf;y bóra , . 1 » 20 » Srves Szám ára 5 kr. Kiadóhivatal; Endrényilmre könyvcares­i«’idé&o Szegeden, hová az !»‘*':^;Zr'tések s a. lap -•reikűj­­■ t.i .re von­ttkolsó fölszólall" ' -i iííi^zenddk. POLITIKAI NAPILAP A „Szegedi Híradó“. Egyetlen napi lap van Magyar­or­szágon, amelynek származása messzebb időre nyúlik vissza, mint a '^Szegedi Hir­­adói-é, amely immár harmincöt­ódik évfolya­mát éli. Ha e Kor egy közpályán lévő ember életében a tisztességet és a megbecsülést jelenti, mennél inkább a szolidságból és tisztességből fakadó megbecsülés jele ez a nyilvánosság szervénél, egy hírlap­nál, amelyet 35 éven keresztül tar­tott fönn a közönség. A­­Szegedi Híradó­--t e hosszú pály­á­­ján őszintesége, igazságossága és komoly becsületessége tartotta fen. Hive volt min­den időben a hazafias érzelmek táplá­lásának s a komoly hazafias cselek­vések méltánylásának. Nem kereste a botrányokat feltűnési viszketegből s nem állott a folytonos politikai támadás elvé­nek alapján, szenzáció hajhászatból. De igyekezete volt a nemzeti ér­dekekért harcolni s a délvidék csúcspontján magyar őrszemül szolgálni. Harmincöt év egy lap életében a f­é­r­­fikort, az erők teljességének ko­rát jelenti. Harmincöt év előtt, a leggyászosabb, a vigasztalanságba sülyedés idejében támadt a­­»Szegedi Híradó«, az elnyomott nemzeti érzületnek panaszos szavával, a nem csüg­­gedés biztató szavával s a jobb jövő remé­­nyeinek hirdetésével. Majdnem egy évtizedig tartó nehéz küzdelmek között, az egész Alföld­on a ma­gyarság szivében, a nemzetiségek hullámzó tengere fölött, a „Szegedi Híradó“ volt az egyetlen hely, ahol a hazafiui aggódás és a hazafiui törekvések oltártüze égett. Midőn azután állami viszonyaink a konszolidáció helyes medrében, alkotmá­nyos alapon kezdettek fejlődni, a „Szegedi Híradó“ egy célt tűzött ki maga elé és ez a modernné alakuló Magyarországon a libe­rális eszmék hirdetésével, a magyar nem­zeti állam fejlesztése szabadelvű alapon, itt az alföld homokbuckás és a délvidék ide­gen ajkú emberei között. Ennek az irányzatnak volt kitartó, lelkes híve e lap hosszú évtizedeken ke­resztül, jó és rossz időkben egyaránt, amely irányzat érvényre juttatásában nem félem­­lítette meg sem gáncs, sem támadás és a­mely zászlóhoz hű­ fog maradni a „Szegedi Híradó“ ezutánra is. A hazafiság puszta jelszavai­ból azonban ma már a hírlapok nem él­hetnék meg. Az olvasó­közönség a világ napi történetét s a helyi élet tükrét óhajtja látni a lapokban. Ugyanazért a szerkesztőség s a kiadó­­hivatal folytán arra törekszik, hogy a »Szegedi Híradó« mind szellemi összeállí­tása, mind adminisztrációjára való tekin­tettel minden izében modern lap legyen és maradjon. Bő távirataink, kimerítő országgyűlési tudósításaink, a kereskedelmi s gazdasági élet minden említésre méltó mozzanatának gyors, pontos regisztrálása, szépirodalmi közleményeinek gondos r­egválogatása s a helyi, valamint az országos és külföldi napi események hű képét nyújtó riport, nagyér­­dekű regények képezik azon eszközöket, amikkel a közönség folyton emelkedő párt­fogását kiérdemelni törekszünk. Vezércikkeink az események folyama­tának első nyilvánulatai. Helyi cikkeink bőven és minden párt­­tekintet nélkül, igazságos tárgyilagossággal foglalkoznak lokális viszonyainkkal. E rész­ben közleményeink első rugója az a szere­tet, amelylyel Szeged iránt viseltetünk. Tárcáink, amint ezt az olvasók észre­vehették, de a többi közleményeink "­, újak, eredetiek s nem tisztán novellisztiku­­sak, hanem a napi események s a művészi élet nyilatkozatait is felölelők. Híreink frissek, gonddal raegizottak s túl vagy­unk azon, hogy pusztán szegedi dolgokkal tömjük meg ez élénk rova­tunkat. Távirati rovatunk soha sem maradt el a fontos politikai és társadalmi események azonnal való regisztrálásában. Sőt büszkén hivatkozhatik arra, hogy a »Szegedi Hír­adó« számos esetben megelőzte az egész hazai sajtót. Ilyen volt az adók reformja, a közigazgatási vita bezárása, a kormány­vál­tozás stb. stb. Szóval olyan lapot akarunk a közön­ségnek adni, amely Szegeden és a vidéken nélkülözhetővé teszi a fővárosi sajtót, amely­nek produktumait legalább is egy féllappal megelőzi. Szeged modern, nagyvárosias fejlődé­­­sének tagadhatatlanul jelentékeny tényezője a szegedi sajtó. És minden önhittség nélkül merjük állítani, hogy a »Szegedi Híradó« mint tisz­tességes s komoly irányú lap, minden idő­ben az elsők között volt, van és lesz, ami­kor Szegednek, az alföld természetes köz­pontjának, bármely téren való elő­haladási, forog szóban. Megemlítjük még, hogy az egész al­földre és délvidékre kiterjedő levelezői gárdát szervezünk, ami által azt a célt hisszük megközelíthetőnek, hogy a vidék kultúrái és közgazdasági tekintetben is Szegedről hallja meg a maga szavát, amely várost ha­zájának, valóságos központjának tekintse. Kizárólag ezen az alapon fordulunk a negyedév előtt a közönséghez azzal a kére­lemmel : részesítse a »Szegedi Híradót« ezentúl is azon teretettehes támogatásban, amiben eddig elé részelteté. Minden reklám­törekvés kizárásával bejelentjük olvasóinknak, hogy a »Szegedi Híradó« most folyó regénye után, egy ér­­dekfeszitő, pompás meséjű és ízléssel megírt kitűnő regény közlését kezdjük meg. Előfizetési föltételek: Egész évre . . 14 frr. I Negyedévre 3 írt 50 kr. Félévre ... 7 «­­ Egy hóra. I­9 20 » A »Szegedi Híradó« szerkesztősége és kiadóhivatala. A reformokról. Budapest, márc. 31.­­—A Wekerle-kormány egyház­­politikai reformszervének első része, melyet a képviselőház óriási többsége helyeselt s melyet az ország törvény­­hatóságai — alig pár kivétellel — lelkesedve fogadtak, megnyerte a ki­rály beleegyező jóváhagyását is. Ez az a nagy tény, melynek hí­rével olvasóinkat becses húsvéti aján­dék gyanánt megörvendeztethetjük. A kormány elkészült a vallások szabad gyakorlásáról, a zsidó vallás külön egyenjogúsításáról s az anya­könyvek államosításáról szóló törvény­­javaslatokkal s ezeket helyben hagyta a király. Nincs tehát akadály legfelső helyen sem az előtt a törekvés előtt, hogy Magyarország folytassa intézmé­nyeinek a nemzetet s nemzeti államát erősítő szabadelvű átalakítását. Lehet, hogy keserű csapás ez azokra, kik felekezeti szűkkeblű állás­pontjuk igazolására a korona ellen­állásába vetették reményeik horgonyát, de az bizonyos, hogy a nemzet óriás többsége s szilárddá alakult közvé­leménye tapsban tör ki azok remé­nyei meghiúsultának hallatára. A nagy reform­mű megvalósítása a legjobb után van. Az anyakönyvek államosítása szükségképen maga után fogja vonni a házassági jognak egy­ségesítését, államosítását, is valamennyi felekezet számára egész Magyarország területén. Ha e reformok a hitelvek sérel­mével, a nép vallási érzületének csor­bításával járnának szükségszerűleg, akkor nem örülnénk, sőt akkor a Wekerle-kormány sem tette volna azokat programmjának kiinduló pont­jául s maradtak néhány radikális áb­rándozó soha meg nem valósítandó óhajtásainak. De hitelveken a nép val­láserkölcsi meggyőződésein csak be-

Next