Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)

1893-04-01 / 78. szám

SZEGEDI híradó Szombat, 1893. ápr. i. hozatal által, amint azok a kormány előterjesztéseiben megfogalmazva lesz­nek, semmi kár sem fog esni, A zsidók recepciója már az álta­lános jogegyenlőségnél fogva is, ma­gától értetődő dolog. E derék nép- fajnak, mely századok óta hü társ örömünkben, bánatunkban, igazságot szolgáltatunk, midőn a politikai eman­cipáció után vallásukat is egyenjogo- sitjuk. így adunk csak igazán s vég­legesen hazát nekik a négy folyam három hegy hazájában, hogy velünk teljesen, véglegesen összeforrjanak s hogy az e népfaj tulajdonát kepező nagy szellemi s anyagi töke nemze­tünk jelentős erősödését képezze örök időkre. Az állami anyakönyvvezetés a magyar állam erősségét van hivatva érvényre juttatni az ország valameny- nyi vidékein s a magyar nemzeti be­folyást gyarapítani valamennyi nemze­tiség egyházi életében. Ugyan e célnak fog szolgálni a polgári házasság is, mig az egyházak tekintélye, hitelve sértetlen marad. Sértetlenül marad a katholikusok házassági szentsége is, mert az állam a házasság polgári megkötését követeli ugyan, de az egyházi esketést is szívesen látja, sőt törvényhozásának irányával előmoz­dítja. Megmarad tehát a magyar nép­nek a vallásos erkölcs, mely állama fönnmaradásának eddig is alapja volt, de uj erőt adnak e reformok az állam magyarságának, hogy a nemzet ur maradhasson e földön időtlen időkig. S Wekerle neve is, melyhez e rormok fűződnek, örökre beirva ma­rad a hálás nemzet aranykönyvében ! Fehér Ipoly. A pannonhalmi főapátról, akit csak két nap előtt üdvözöltünk a köz­oktatási tanács elnökévé történt kinevezte- tése alkalmából, a »Magyar Újság« cicerós cikket ir, amelyből érdekesnek tart­juk a következő sorok közlését: »A Közoktatási tanács elnökévé a ki­rály Fehér Ipoly pannonhalmi főapátot nevezte ki. Ipolyi Arnold óta a tanács- elnöki állás üresedésben volt s így Fehér Ipoly ezen a téren is igen előkelő örök­ségbe lép. A pannonhalmi főapát kitűnő adminisztrátornak bizonyult s igy jogos vá­rakozásokat támaszthatunk vele szemben, midőn a közoktatási tanács elnökségét el­fogadja. A közoktatásügyi tanács tősgyökeres reformokra szorul. Mai szervezete tarthatat­lan. Ezeket a jelszókat már évtizedek óta hangoztatják s maga Fehér Ipoly is hangoztatta, ki a közoktatási tanács szak­szerű újjászervezéséről külön tanulmányt is irt. A közoktatási tanács újjászervezése s Fehér Ipoly elnöki kinevezése között te­hát olyan szoros a kapcsolat, hogy azt a hazai tanügy minden barátja örömmel üd­vözölheti. Ha a közoktatási tanács még le­járt szervezetében is nevezetes faktora lesz a közeljövőben, mikor uj átalakításon vi­szik keresztül. Fehér Ipoly férfikora tel­jében, munkabíró ereje kitartásában veszi át a közoktatási tanácsot. Fehér Ipoly mindig a magyar tanügy szolgálatában ál­lott, amit élete is bizonyít.« A főapát szegedi működéséről igy >r a föntnevezett újság: »Hét év múlva Trefort kinevezte Fehér Ipolyt a szegedi tankerüle; főigaz­gatójának. Ez a ciklus harmadik fejezete a paedagógus életének. F ehér Ipoly, mint a szegedi tanke­rület főigazgatója szerezte legnagyobb ér­demeit és legnagyonb ellenségeit. Sok ta­nárt sújtott szigorával, többet nyugdíjba küldött gyógyithatatian hanyagság miatt, másokat személyeskedések és torzsalkodá­sok miatt rótt meg, ismét másokat nem­zetiségi izgatás miatt szedett ráncba.« A cikk befejező része pedig imigy hangzik: »Fehér Ipoly a »schlagfertig« embe­rek közé tartozik. Fürge ész, gyors felfogás és erélyes határozottság jellemzik. A hazai tanügynek már régóta számottevő vezér- férfia s igy kinevezését örvendetes esemény gyanánt üdvözöljük.« Tisza Kálmán. Az ellenzéki lapok kár- örvendö »Hallelulája« nem teljesedik be Tisza Kálmánnak a politikai térről való visszavonulása felett. Tisza Kálmánnak nincs szándéka igazat adni az ellenzéki la­pok kombinációjának, s mint a nagyváradi »Szabadság«, a Tisza családhoz igen közel álló lap tegnapi kelettel írja, Tisza Kál­mán ma, vagy holnap Budapestről Sajó- Kazára megy, vejéhez, báró Radvánszky Bélához. Onnan, ünnepek után, haza néz Gesztre s a jövő csütörtökön részt vesz a nagy-szalontai ev. ref. egyházmegye tavaszi közgyűlésén. Vasárnaphoz egy hétre — de ez már nem egészen bizonyos, — bejön a »Biharmegyei nemzeti kaszinó« közgyűlé­sére s innen megy Budapestre haza. Az első ibolyák. — Franciából. — Mily kellemes valamely szép márciusi reggelen a ligetekben, a szép harmatos fü- vön csatangolni s keresni a fiatal hajtások között, a moha alatt elrejtőzött, akkor még oly ritka szerény ibolyácskát. Fáradságun­kat végre siker koronázza ! Találtunk egyet, mily öröm ! Majd egy másikat, harmadikat A „SZEGEDI híradó“ TÁRCÁJA Idyll. Nagy az öröm a Kardhordó Ambrus uram portáján. Vig kedvben van mindenki, mint a cigánylakodalomban. Még a hobókos fejű Gáspár hetes mord arca is örömtől mo­solygó. A konyhában forgolódó asszony­személyek sürgölődése is bizonyos ünnepies színezettel bir. Élénken tesznek, vesznek, sütnek, főznek a szabad konyha pattogó tüze mellett. A nagyasszony, egy vidám arcú kövér szépség, ép most húzott el a tűz mellől egy nagy öblös fazekat, melyből a töltött káposzta orrcsiklandoztató illata párolog kifelé. — Csak jönne már! — sóhajt fel hangosan. — Biz’ ha sokáig késik, még a leves is elfő — jegyzi meg egy szemérmetes leányzó, ki lesütött szemekkel készíti a várva várt késedelmező legkedvesebb ele­delét, a >marcipánk«-nál is finomabb — túr ós-h a 1 u s k á t. A ház tornácáról türelmetlen köhé- cselés hallszik be. Kardhordó Ambrus uram maga ez. Rojtos-bojtos házisipka a fején füstölgő pipa a szájában. A pipájából ki- gomolygó nagy füstfellegek csak hosszúkás, nagy kajla bajuszát nem tudják eltakarni. Jól megtermett öreg ur. Zsinóros mentéje, sarkantyus csizmája mutatja a »kékbelit«. Nagyon is a türelme fogytán lehet már, mert mély, dörgő hangján minduntalan reá mordul a kertben foglalatoskodó Gazsi hetesre: — Eredj már szolgám, nézz ki! Jön e már az a-------többet nem is kell mondania a pipázó, falusi filozófusnak, mert a lomha hetes a többit már úgy is utána érti s kocogó léptekkel szalad a nemesi curia szélesre kitárt kapujához, honnan is a lom­pos szőrű Bodri vakog valamit a messze el­ágazó, poros országút felé. Ernyőt képez kezével a zsíros köd- mönü hetes, s ho.sszan elnéz az ut irányá­ban, melyen most egyszerre hatalmas por- felleg támad. A farkát csóváló Bodri örömében fel- vakkant, s Gáspár, ki lassankint megismeri a mindinkább közeledő, de még porrfelle- gektől takart kocsi kerekeinek ismerős zörgését, lihegve szalad a nemzetes ur elé, s jelenti : — Gyünnek mán ! Pipa, házisapka, egyszerre félre lesznek dobva s »kikiáltódik« a nagyasszony, no meg az Ijjártaó koma szemérmetes Boris- kája is, ki az asszony néni segítségére jött át a szomszéd portáról a konyhába. — Gyün már — mondja megindult hangon a nemzetes ur, izgatottan peder- getve, hosszú deres bajuszát, melynél csak a nagyasszony öröme végtelenebb. — Már a rozsdás zsidó boltja előtt járnak 1 — Kiált fel a kapu mellől a fél- csámpás hetes, ki alig győzi a vinnyogó Bodrit csititani. — Már — — folytatná még tovább, de már ekkor befordul a négy tüzes méntől vont kocsi az udvarba, mely a szomszédos városka vasúti állomásáról hozta el a várva-várt vendéget az »ifiu u rat«. Van csók, ölelés, — a nagy nyurga diák még a fülig piruló Boriskának is juttat. — No, no te hamis 1 — évelödik az öreg Kardhordó. — Csak lassabban ! Előbb a kátédra, azután a Kata! — Meg lesz az is! — szól önérzettel a diák, ki a hires »kálomista kollé­gium« egyik legjobb tanulója. — De nézd apjuk, hogy megnőtt ez a selma 1 — gyönyörködik a nagyasszony kitörő örömmel. — De meg is szörösödött! Nem hiába, hogy apja fia! — szól kedvteléssel az öreg. Majd ebédelni mennek, hogy aztán ebéd után újra kezdjék az évelődést, mely­nek nemcsak a »nagy fiú«, de még a kis Boriska is iruió-piroló tárgya. Majd az ebéd utáni pipaszó s pohár­csengés mellett egészen megnyílik a férfiak szive. Egyre bizalmasabb lesz a társalgás. Mi sem árulná el az apát és fiút, mint két jóbarát, úgy beszélgetnek. Az anya, ki nem győz betelni a »szentem diákom« nézésé­vel, kimegy a konyhába egy kis fekete kávét csinálni s kénytelen-kelletlen a kis Boriska is követi. — Még csak két vizsgám van hátra! — dicsekszik a hosszú jogász és ak­kor — —

Next

/
Thumbnails
Contents