Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)
1893-04-01 / 78. szám
Szombat, 1893. ápr. 1. SZEGEDI híradó. — aztán egész csoportosan. Örömittasultan gyűjtjük össze bokrétába s gyönyörteljesen szívjuk illatukat. S vígan — minden bajt feledve — térünk vissza hajlékunkba, hogy ott féltékenyen őrizzük s elrejtsük a piciny csokrot. Ah ! mint meg tudom érteni az ibolya által ihletett tüzes szerelmet! Tán önök nem hiszik nekem, de én valóban mindig meg vagyok hatva, valahányszor egy-egy rongyokba burkolt virágárus leánykát pillantok meg, ki alázatosan kínálgatja a minden rendű és rangú járókelőknek oly olcsó bokrétáit ! Ibolyák, kedves ibolyák, ti, kik oly visszavonultan éltek, nektek jutott a legszebb név, mi valaha virágnak osztályrészül jutott, ti vagytok az elsők, kik a természet újraébredését, a kikeletet hirdetitek, miként ezt később aztán a kedves madárkák vig csicsergésükkel jelentik ! Egy kicsiny ibolyacsokor ! Mily keveset, de sokat mondó mégis! Nem gyűjtöttél még sohasem egyet ? Megfigyeltétek-e valaha ezen apró virágokat, az ő piciny, álmatagon s mélabúsan lehajtott kis fejecskéjüket, gyöngéd rózsaszínnel mintegy átfutott pártájukat, bájosan árnyékolt szirmaikkal s végre az ő gyönge, s mégis egész lényedet átható illatukat ? Valódi költészet rejlik egy ibolya bokrétában. Nem tudom én, de mintha valami isteni rejlenék e bájos virágban. Majd valamely szerelmes szüzhöz hasonlít, ki a nyugalmat keresi s nehezen adja meg magát, majd meg egy siránkozó öreghez, ki meg a magányt kívánja, hogy elmerengjen az ifjúság édes emlékein ! Majd azt hisszük, valamely titkos küldött ő, ki tán az utat állítaná fel ez és a másik világ között, hova azok költöztek, kik bennünket örökre elhagytak, ha ő a lányok meghitt titoktartója, — hisz a szerető szívnek szüksége van valakire, kire édes titkát bízza, — Ő édes vigasztalója egyszersmind azon szerencsétlen anyáknak, kik elveszett fiaikat siratják! Oh szent ibolyák! a béke és szeretet virágai legyetek áldva! Ti ibolyák, mikép oly kellemmel csillogtak a szerelmesek dobogó szive felett, mint valamelyik szélén, mely alatt az imádott hantjai nyugszanak, terjeszszétek égi illattokat az emberek között, tanítsátok őket szeretetre s hűségre s töltsétek el őket bölcsességgel és jósággal ! — Kinek kell ibolya bokréta ? Urszics Darinka. — Csak azt mondom fiú, hogy akkor aztán fiskárius ne légy, mert ha ilyen szégyent hozol a famíliámra, isten — bizon kitagadlak. — No, no apuskára! — csititgatja haraiskás nevetéssel a fiú. — De még annak a Boriskának is békét hagyj, te — — Még ha szeretem is ? ! —■ Hisz jó, jó ! Nem is úgy értettem én azt , csak azt akartam mondani, hogy nem jó a tűzzel játszani. Hej mert veszedelmes portéka az a leányféle, sóhajt az öreg. Aztán meg tudhatod úgyis, hogy csak a tied lesz. Pillanatra elkomolyodik a Kardhordó família büszkesége, de az az átkozott könynyű diákvér ismét csak kitör belőle: — Édes apám ? — kezdi. — No mi az ? . . . — Aztán a nagy kántusban*) is bent vagyok ! — dicsekszik. — Még abba is ! — tamáskodik az öreg. — Hisz azok még kótából is tudnak ám énekelni ? . . . — Tudok ám én is I — Te-e-e ? ! . . . — egész megnyujtottan. — Biz én I — Hiszi a manó . . . . különben tudod mit, — kedélyeskedik az öreg — tegyünk próbát! — Ráállok! — hangoztatja büszkén a nyurga diák. — Jól van fiam ! Állj hát ide m elébem — karikába s énekelj egyet — hármanbe! . . . E kérésre természetesen csak kacagnak mindketten. Az apa a fia zavarán s a fiú az apja bohókás kérésén. A nagy nevetés, kacagás zajára bejön a konyhából a nagyasszony is, hozza a párolgó fekete kávét s kacag ő is. Kacagnak mindnyájan tele szájjal, tele szívvel, csak mikor az ízletes fekete kávéból egyet szerpentettek, fanyalodik el pillanatra az arcuk, mivel a kiváncsi nagyasszony a nagy sietségben kifeledte a kávéból a »cukrot« . . . A hosszú fiú már szalad is s idő múlva a kipirult arcú Boriskával csakugyan be is hozzák a cukort. Bár egy kissé talán sok ideig is keresték a cukortartót... Aztán elmondják a Boriskának is az apa kívánságát. Természetesen újból kezdik a kacagást. S a leány hangja olyan ezüstös, olyan csilingelő, olyan édes, mint az angyalok éneke s a mezei virágok méze . . . És mégis vannak emberek, kik azt állítják, hogy a »fin de siécle« fiai képtelenek az igaz szeretetre s hogy a ma prózai világa nem termelője többé az idylleknek . . . Ifj. Móricz Pál. *) A debreceni református kollégiumban a diákok nagy énekkarát nevezik igy. A vezeklés hete (Saját tudósítónkról.) Szeged, ápril 1. Tegnap volt nagypéntek a keresztény világ nagy gyásza. A jeruzsálemi megrázó tragédia évfordulójának napja. A gyalázat fája előtt, melyre fölfeszítették a lelki bilincseket tördelő igazságot, tegnap népek milliói térdeltek, elmélyedve az örök Gondviselés küldöttjének gyászos sorsa fölött. A népek ezreivel együtt a napon a földi koronák viselői is meghajoltak ez Istenember előtt, kit a »vitézek« tövisből font koronával. Koszoruztak meg és akit a dühöngök arculcsapdásának. Legnagyobb ünnepe ez a nap a hivő kereszténynek, ki a názárethi Jézusban az Isten lelkű mártírt látja és imádja. Pedig harangszó nem zúgott szét az utcán, s élénk zenétől nem zajongott a város, mégis a gyászünnep hangulata ömlött át minden arcon. És sok, sok önhitt kebel alázatos imát bocsátott e nap dicsősség urához. Szeged is méltóan, régi vallásosságához, kegyelettel adózott tegnap a fölfeszített Megváltó magasztos emlékének. Több helyt a város különféle templomaiban és kápolnáiban megható isteni tiszteleteket tartottak. A belvárosi templomban délelőtt passió volt. Jézus sírbatétele, végül a hatásos szentbeszéd, melyet Bezdán József káplán tartott. Ez ünnepi isteni tiszteleten a városi tisztikar testületileg is jelen volt, Páty polgármester vezetése mellett. Délután 3 órakor gyászvecsernye, Jeremiás siralmai, esti 6 órakor pedig szentségbetétel volt. A rókusi templomban szintén megvoltak ez egyházi ceremóniák, s itt Latzkovits Ádám káplán mondott emelkedett hangú beszédet. A felsővárosi templomban Orbán Jácint rendfőnök elmélkedett e gyásznap sötét emlékéről. Az alsóvároson pedig Hricsovszky Timót plébános. Különösen sokan fordultak meg azonban a tegnapi nap folyamán a Kálváriakápolnának díszétől megfosztott oltára elé, hol több mint 30,000 ember fordulhatott meg. Igen sokan zarándokoltak ki a temetőkbe is. * Ez ünnepi hét többi, hátralevő napjait még a következő programmal ünnepük meg a templomokban : 1. Belvárosban. Ma nagyszombaton reggel 6 órakor szentségkitétel, délelőtt 9 órakor tűzés vízszentelés, utána ünnepélyes nagy mise, esti 6 órakor föltámadási körmenet. Husvét vasárnapján az ünnepi nagy mise d. e. 10 órakor történik. II. Rókuson. Ma, nagyszombaton reggel 6 órakor szentségkitétel, utána tűzszentelés, húsvéti gyertya megáldása s keresztkútszentelés, 9 órakor pedig ünnepélyes szt. mise. Este 6 órakor a feltámadási körmenet. Husvétvasárnapján reggel fél 7 órakor szt. mise, utána ünnepi beszéd, tartja Várhelyi József administrátort 9 órakor ünnepélyes szt. mise. Délután 3 órakor ünnepélyes vecsernye. Húsvéthétfőn reggel fél 7 órakor szt. mise, 9 órakor ünnepély s szt. mise. Délután 3 órakor vecsernye. A nagyhéten s a húsvéti ünnepek alatt a szeged-rókusi templomban Ivánkovits János c.apát, min. oszt. tanácsos fog pontifikálni. III. Felsővároson. Ma, nagyszombaton reggel 6 órakor az oltári szentség ismét kitétetik a szent simát. Fél 8 órakor tűz-, víz- és keresztkút szentelés, utána ünnepélyes nagy mise, mely alatt az orgona megszólal. Feltámadási szertartás este 6 órakor. Húsvétvasárnap reggel 7 órakor nagymise, utána ünnepi szent beszéd, 9 órakor ünnepélyes nagymise szentségkitétellel. D. u. 3 órakor ünnepi vecsernye. Húsvéthétfőn ugyan a szerint, mint husvétvasárnapján, IV. Alsóvároson. Az alsóvárosi plébánia Mátyás templomában ugyanebben a sorrendben fognak a nagyszombati és husvétvasárnapi ünnepélyességek lefolyni, amelyeket Hricsovszky Timót plébános fog vezetni.