Szegedi Kis Ujság, 1946. március-június (1. évfolyam, 1-83. szám)

1946-03-17 / 1. szám

VasM^ap. ÍS4S níáfCiits 1T ára 20.000 P m ^ *• A Függetlt^n IC»sgazda-, Fögdmuiikás- és Polgári Párt siapilap|a \ iéf(e és egYÜltinü!<öilés } rta ; Török Ferenc a Kisgazdapárt etpöke Az a nehéz, me^róbáltatások- kal és csapásokkal teli közel múlt, amelynek súlyos követ­kezményei majdnem a puszin lásba sodorták országunkat, alapjaiban ingatta meg a ma­gyar nemzetet. A felszabadulás után lezajlott vérnélküli forra­dalom évszázadokra megszabta a magyarság útját és nem is csodálható, ha ez a gyökeres változás kezdetben bizonytalan­ságot és tétovázást okozott Az akaratunk ellenére indí­tott, vesztett háború után egy rombadőlt ország élet-halál har- eának voUunk részesei. De Is­tennek hála, ma már túl vagyunk az első nehézségeken. Természetes, hogy ez a rop­pant változás alapjaiban ingatta meg az egész társadalmat, k munkások gyárai romokban füstölögtek, kereskedők és ipa­rosok tapácstí^lanul állottjuk < üres üzletük és'"nirtilfefyÖk éloU. A föld népe pedig iga és vető­mag nélkül, legtöbbször a há­ború által összerombolt tanyája előtt az égre tekintett tanácsért. Legelőször a munkásság kezd­te meg az ország újjáépítését. A tegnap még romokban heve­rő, vagy elhagyott gyárakból csakhamar a serény munka zaja hallatszott. Az iparos és kereskedő, minden ügyességét és leleményességét összeszedve, ujult erővel és munkakedvvel igyekezett uj megélhetési alapot teremteni. Csak a föld népe hallgatott — de csak látszólag. Mert a földet sürgetni nem lehet. Annak törvénye van, na­gyon kemény törvénye. Amig az uj élet kalászba nem szö­kött, amig az uj kenyér nem került a városi lakosság aszta­lára, addig a termelők, a gazda- társadalom munkája alig észre­vehető. Pedig látástól-vakulásig tartó csende.s, de annál szivó- sabb munka folyt kint a földe­ken. Összeálltak a szomszédok, egymás segítségére siettek a gazdák, a meglevő kevés igás- állattal és felszereléssel meg­kezdték a kenyér csatáját. Hogy ez a csata mennyire sikerült, bizonyítja, hogyha szűkösén is, de megvan a mindennapi ke­nyerünk. Ezzel ^a mindennapi kenyér­rel adott méltó választ a gazda­társadalom a munkásság elért eredményeire. A magyar föld népe is kétkézzel fogta meg a munkát; ugyanakkor, amikor a gyárak, műhelyek- és üzletek kivették részüket az ujjáépités- bő4. Mert az az együttműködés, amely az életért való közös harcban egymás mellé ál­lított minden jószándéku ma­gyaremberi, biztosiléka a koalí­ciónak nép nem egyezmé­nyek formái között, hanem sa­ját magától talál rá az egyedüli helyes iitra, amelyet követnie kell niindenkinck, aki jót akar némc,sak magának, de mások­nak is. Sokszor látszott úgy, hogy ez az együttműködés nem megy' olyan jól, ahogyan kellene. Sok­szor hallatszottak .szenvedélyes kifakadások, amikre a táma­dások sorozata indult meg. Re­I méljük, hogy most a I tisztulásával mindez a helyzet innlté már. • A Független Kisgazda, b'cld- luunkás és Polgári Párt felfo­gása némely tekintetben elfér a munkáspártok programjától. De amennyire fenntartás nélkül liszteljük mindenki mcggy'özö- dését és véleményét, ugyanany- nyira elvárjuk ezt a magunk részére is. Mi bizunk az egy­másrautaltságban és az egymás] iránti .szeretetben gazda, mun-j kas és polgár között. Kíséreljük meg végre a béké­ben való, egymást megbecsülő együttműködést, hjszen egyaránt sújt mindannyiuükat a ^s*k gyász, szenvedés és fájdalom, amely közös sorsunk következ­tében zudult reánk. Rizzunk végre egymásban, mi, akik ma­gyarul beszélünk és magyarul érzünk I Isten adjon mindnyájunksíak békés és meghitt együttműkö­dést ! impozáns ünnepséggel ülle meg Szeged város népe a szabadságharc évforduiófát Balogh István dr államtitkár is részt vett az ünnepségen Ezrekre menő tömeg ünnepelt a Kossufh-szobor előtt „fíaveMjéls a mnnkaerlí, mert erre az arszágnaft szüksége van“ Valóban impozáns ünnepség keretében ünnepelte meg Szeged város közönsége á szabadság- harc, ünnepének, március tizen­ötödikének évfordulóját. Az enyhe tavaszi veröfényben a város valamennyi épületén ott lobogott a magyar nemzetiszinü zászló: valóságos zászlódiszbe öltözött a város, jeléül annak, hogy a szabadságharc ünnepét minden magijar lélekben a leg- bensőségesebb áhilattal ülte meg. Az ünnepély a Kossuth-szo- bor előtt bár csak 11 óra táj­ban kezdődött meg, az ünneplő közönség —- s igy elsősorban a pártszervezetek, szakszervezetek, közületek tagjai élükön a veze­tőkkel és az iskolák diákserege, — már a koradélelőtti órákban egyre növekvő számban gyüle­kezett a MKP Kálvin-téri szék­haza előtt, lobogókkal, jelsza­vas táblákkal és zenekari kisé- rettel. Az ünneplők tarka töme­gével lassan megtelt az Arany János-utca, a Takaréktár-utca, a Tisza Lajos-körut egy része és a Madách-utca. Tíz óra után néhány perccel sorakozott fél az ezrekre menő ünneplő törneg és indult el a Kossuth-szóbor el^, ahol a disz- emelyén\\en már helyet foglal­tak a város,.a párt- és'szakszer­vezetek, -a honvédség, a város orosz katonai p.araucsnokságá- na\ képyiselői, a rendőrség ve­zető egyéniségei, válamint a I^ö- izüleleii, bizottságok és egyes tár­sadalmi egyesületek szónokai. ytt láttuk többek között dr. Balogh István ininiszterclnök- ségi államtitkárt, dr. Pálfg György főispánt, Kartyenov és Chaftovics orosz városparancs­nokokat, Örleij Zoltán vezérőr­nagyot, Dénes Leó polgármes­tert, Antalffg György polgár­mesterhelyettest, dr. Donászg Kálmánt, a Ne mzeti Bizottság elnökét, dr. Valentiny ,\goston ny. igazságűgyminisztert,^ Tom- bácz Imre nemzetgyűlési*képvi­selőt, a MKP délkerületi főtit­kárát, Kertész Bélát, a PDP sze­gedi főtitkárát, Tőrök Ferencet a Kisgazdapárt el nőkét és Nacsa Sándort a Kisgazdapái’t ügyve­zető igazgatóját. Az ünnepély megnyitása Mikor a hatalmas tömeg végre elhelyezkedett a Kossuth- szobor körül, a honvédzeuekar a Himnusz hangjaival megnyi­totta az ünnepélyt. Utána dr. Donászg Kálmán tanácsnok, a Nemzeti Bizottság elnöke lépett a zászlódiszbe vont emelvényen elhelyezett mikro­fon elé és elmondotta ünnepi megnyitó beszédét. Beszéde ele­jén üdvözölte a megjelenteket, majd mélyenszántó, gondolatok­ban gazdag emlékezésben nyúj­tott visszapillantást a magyar történelem egyik magasan kiemelkedő eseményéről, az 1848-as szabadságharcról és annak hőseiről kegyeletteljescn emlékezett meg. Méltatta a ma­gyar nép ősi erejét és rendü­letlen hitet tett a nemzet, a ma­gyar nép uj szabadságharcának telj as győzelme mellett. Mindig megtalálfuk egymás baráti kezét Az ünnepi megnyiló beszéd titán Balogh István dr. minisz­terelnökségi államtitkár lépett a mikrofon elé. Köszöntötte Sze­ged vái'os vezetőit. Szeged né­pét és köszönetét mondott a Nemzeti Bizottságnak a lélek- I emelő ünnepélyért, amellyel a nép ismételten bizonyságát ad­hatta hazaszeretetének, szabad- ságvágyánali^ Majd nyugodt, hig­gadt, megfontolt szavakban mu­tatott- rá a legutóbbi belpoliti­kai válság okaira és a válság megoldása érdekében tett intéz­kedések nagy fontosságára. ' miniszterelnökségi állam­titkár többek közölt a követke­zőket mondott»: — A vidéket járom, útközben olyan kérdéseket intéznek hozzám, amelyek nemcsak fölötte meglepőek, hanem végtelenül elszomorítóak is. Olyan kérdések, amelyekből. kiérzik valami kis rettegés valami tudatalatti félelem, egy bizonytalanság. Meg kell maggaráznom ennek az okút és meg kell szüntetnem azt, hogy ezrek ét százezrek agg éljenek, ahogy nekik nem kell élniük és meg kell nö­vekedjék az ő munkaerejük, bizalmak, reménységük, mert minderre a de­mokratikus . Magyarországnak, a de­mokratikus köztársasági Magyaror­szágnak a felépítéséhez szükség van. — Mi-történt az elmúlt hetekben. Ha megmondom, mindnyájan tisztá­ban leszünk azzal, hogy "milyen előz­ményei voltak ennek. A nemzetgyűlés­ben elhangzott két beszéd, amely nagyon meggondolatlan volt és a két beszéddel kapcsolatban néhány kép­viselő úgy nyilatkozott meg, hogy az meglepetést keltett és a leghatározot­tabb ellenállást váltotta ki. — Ezek a beszédék és néhány kép­viselő parlamenti viselkedése kettős visszahatást' jelentett. Akik a reakció részéről nyilatkoztak; meg, azt hitték, hogy most itt az idejük és újra han­gosabban jelentkeztek, azt hitték, meg­jött'az ö idejük és most már mindaz, ami bennük szunnyadt, újra életre kelt és ficánkolni kezdtek. Termfezetes, hogy ezt a demokratikus pártok nem tűrhették és kellő védelmi, sőt támadó állásba lendültek át. így történt, hogy újságcikkekben, az utcán tüntetések­ben mindannyian elitéltük azt, ami a parlamentben történt, A párt pedig, amelyhez tartoztak, tiszta helyzetet kívánt teremteni és ahogy Nagy Fe­renc miniszterelBök kijelentette, akik

Next

/
Thumbnails
Contents