Szegedi Kis Ujság, 1946. március-június (1. évfolyam, 1-82. szám)

1946-03-17 / 1. szám

VasM­ap. IS4S nláfCiu­s 1T ára 20.000 P­m A Függetl­­n I­isgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt s­apilap­a ­és­e és egy eltinű!Törlés í­rta : Török Ferenc a Kisgazdapárt elnöke Az a nehéz, megróbáltatások­­kal és csapásokkal teli közel­múlt, amelynek súlyos követ­kezményei majdnem a pusztu­lásba sodorták országunkat, alapjaiban ingatta meg a ma­gyar nemzetet. A felszabadulás után lezajlott vérnélküli forra­dalom évszázadokra megszabta a magyarság útját és nem is csodálható, ha ez a gyökeres változás kezdetben bizonytalan­ságot és tétovázást okozott Az akaratunk ellenére indí­tott, vesztett háború után egy rombadőlt ország élet-halál har­­cának volunk részesei. De Is­tennek hála, ma már túl vagyunk az első nehézségeken. Természetes, hogy ez a rop­pant változás alapjaiban ingatta meg az egész társadalmat, a munkások gyárai romokban füstölögtek, kereskedők és ipa­rosok tanácsta­lanul állottjuk , üres üzletük és­"nirtilfelyók élen. A föld népe pedig iga és vető­mag nélkül, legtöbbször a há­ború által összerombolt tanyája előtt az égre tekintett tanácsért. Legelőször a munkásság kezd­te meg az ország újjáépítését. A tegnap még romokban heve­rő, vagy elhagyott gyárakból csakhamar a serény munka zaja hallatszott. Az iparos és kereskedő, minden ügyességét és leleményességét összeszedve, újult erővel és munkakedvvel igyekezett új megélhetési alapot teremteni. Csak a föld népe hallgatott — de csak látszólag. Mert a földet sürgetni nem lehet. Annak törvénye van, na­gyon kemény törvénye. Amíg az új élet kalászba nem szö­kött, amíg az új kenyér nem került a városi lakosság aszta­lára, addig a termelők, a gazda­­társadalom munkája alig észre­vehető. Pedig látástól-vakulásig tartó csende­s, de annál szívó­­sabb munka folyt kint a földe­ken. Összeálltak a szomszédok, egymás segítségére siettek a gazdák, a meglevő kevés igás­­állattal és felszereléssel meg­kezdték a kenyér csatáját. Hogy ez a csata mennyire sikerült, bizonyítja, hogyha szűkösen is, de megvan a mindennapi ke­nyerünk. Ezzel­­a mindennapi kenyér­rel adott méltó választ a gazda­társadalom a munkásság elért eredményeire. A magyar föld népe is két kézzel fogta meg a munkát, ugyanakkor, amikor a gyárak, műhelyek­ és üzletek kivették részüket az újjáépítés­­ből. Mert az az együttműködés, amely az életért való közös harcban egymás mellé ál­lított minden jószándékú ma­gyar embert, biztosítéka a koalí­ciónak nep nem egyezmé­nyek formái között, hanem sa­ját magától talál rá az egyedüli helyes u­tra, amelyet követnie kell m­indenkinek, aki jót akar nemc­sak magának, de mások­nak is. Sokszor látszott úgy, hogy ez az együttműködés nem megy­ olyan jól, ahogyan kellene. Sok­szor hallatszottak­­szenvedélyes kifakadások, amikre a táma­dások sorozata indult meg. Re­s­méljük, hogy most a­­ tisztulásával mindez a helyzet m­últé már. • A Független Kisgazda, K­dld­­m munkás és Polgári Párt felfo­gása némely tekintetben eltér a munkáspártok programjától. De amennyire fenntartás nélkül tiszteljük mindenki meggy­őző­­dését és véleményét, ugyanany­­nyira elvárjuk ezt a magunk részére is. Mi bízunk az egy­másrautaltságban és az egymás­ iránti­­szeretetben gazda, mun­­­kás és polgár között. Kíséreljük meg végre a béké­ben való, egymást megbecsülő együttműködést, hiszen egyaránt sújt mindannyiunkat a csak gyász, szenvedés és fájdalom, amely közös sorsunk következ­tében zúdult reánk. Bízzunk végre egymásban, mi, akik ma­gyarul beszélünk és magyarul érzünk ! Isten adjon mindnyájunk cnak békés és meghitt együttműkö­dést ! Impozáns ünnepséggel ülte meg Szeged város népe a szabadságharc évfordulóját Balogh István dr államtitkár is részt vett az ünnepségen Ezrekre menő tömeg ünnepelt a Kossuth-szobor előtt „fiavetséls a munkaerőt, mert erre az országnak­ szüksége van“ Valóban impozáns ünnepség keretében ünnepelte meg Szeged város közönsége a szabadság­­harc, ünnepének, március tizen­ötödikének évfordulóját. Az enyhe tavaszi verőfényben a város valamennyi épületén ott lobogott a magyar nemzetiszinű zászló: valóságos zászlódíszbe öltözött a város, jeléül annak, hogy a szabadságharc ünnepét minden mag­yar lélekben a leg­­bensőségesebb áhitattal ülte meg. Az ünnepély a Kossuth-szo­­bor előtt bár csak 11 óra táj­ban kezdődött meg, az ünneplő közönség ,­ s így elsősorban a pártszervezetek, szakszervezetek, közületek tagjai élükön a veze­tőkkel és az iskolák diákserege,­­ már a koradélelőtti órákban egyre növekvő számban gyüle­kezett a MKP Kálvin­ téri szék­háza előtt, lobogókkal, jelsza­vas táblákkal és zenekari kísé­­rettel. Az ünneplők tarka töme­gével lassan megtelt az Arany János­ utca, a Takaréktár­ utca, a Tisza Lajos­ körút egy része és a Madách­ utca. Tíz óra után néhány perccel sorakozott fel az ezrekre menő ünneplő töm­eg és indult el a Kossuth-szobor elé, ahol a disz­­emelvény­en már helyet foglal­tak a város,­a párt- és­ szakszer­vezetek,­­a honvédség, a város orosz katonai p­arancsnokságá­­nak képviselői, a rendőrség ve­zető egyéniségei, valamint a t­e­­születeti, bizottságok és egyes tár­sadalmi egyesületek szónokai. Itt láttuk többek között dr. Balogh István m­iniszterelnök­­ségi államtitkárt, dr. Pálfy György főispánt, Kartyenov és Chastovics orosz városparancs­nokokat, Örleis Zoltán vezérőr­nagyot, Dénes Leó polgármes­tert, Antalffy György polgár­mesterhelyettest, dr. Donászy Kálmánt, a Ne­mzeti Bizottság elnökét, dr. Valentiny Á Ágoston ny. igazságügyminisztert,­ Tom­­bácz Imre nemzetgyűlési­ képvi­selőt, a MKP délkerületi főtit­kárát, Kertész Bélát, a PDP sze­gedi főtitkárát, Török Ferencet a Kisgazdapárt el­nökét és Nacsa Sándort a Kisgazdapár­t ügyve­zető igazgatóját. Az ünnepély megnyitása Mikor a hatalmas tömeg végre elhelyezkedett a Kossuth­­szobor körül, a honvédzenekar a Himnusz hangjaival megnyi­totta az ünnepélyt. Az ünnepi megnyitó beszéd u­tán Balogh István dr. minisz­terelnökségi államtitkár lépett a mikrofon elé. Köszöntötte Sze­ged vár­os vezetőit. Szeged né­pét és köszönetet mondott a Nemzeti Bizottságnak a lélek- t emelő ünnepélyért, amellyel a nép ismételten bizonyságát ad­hatta hazaszeretetének, szabad­­ságvágyának­. Majd nyugodt, hig­gadt, megfontolt szavakban mu­tatott­ rá a legutóbbi belpoliti­kai válság okaira és a válság megoldása érdekében tett intéz­kedések nagy fontosságára. A miniszterelnökségi állam­titkár többek között a követke­zőket mondotta: — A vidéket járom, útközben olyan kérdéseket intéznek hozzám, amelyek nemcsak fölötte meglepőek, hanem végtelenül elszomorítóak is. Olyan kérdések, amelyekből­ kiérzik valami kis rettegés valami tudatalatti félelem, egy bizonytalanság. Meg kell magyaráznom ennek az okát és meg kell szüntetnem azt, hogy ezrek és százezrek úgy éljenek, ahogy Utána dr. Donászy Kálmán tanácsnok, a Nemzeti Bizottság elnöke lépett a zászlódíszbe vont emelvényen elhelyezett mikro­fon elé és elmondotta ünnepi megnyitó beszédét. Beszéde ele­jén üdvözölte a megjelenteket, majd mélyenszántó, gondolatok­ban gazdag emlékezésben nyúj­tott visszapillantást a magyar történelem egyik magasan kiemelkedő eseményéről, az 1848-as szabadságharcról és annak hőseiről kegyeletteljesen emlékezett meg. Méltatta a ma­gyar nép ősi erejét és rendü­letlen hitet tett a nemzet, a ma­gyar nép új szabadságharcának telj­es győzelme mellett, nekik nem kell élniük és meg kell nö­vekedjék az ő munkaerejük, bizalmuk, reménységük, mert minderre a de­mokratikus . Magyarországnak, a de­mokratikus köztársasági Magyaror­szágnak a felépítéséhez szükség van.­­ Mi­ történt az elmúlt hetekben. Ha megmondom, mindnyájan tisztá­ban leszünk azzal, hogy­­milyen előz­ményei voltak ennek. A nemzetgyűlés­ben elhangzott két beszéd, amely nagyon meggondolatlan volt és a két beszéddel kapcsolatban néhány kép­viselő úgy nyilatkozott meg, hogy az meglepetést keltett és a leghatározot­tabb ellenállást váltotta ki.­­ Ezek a beszédek és néhány kép­viselő parlamenti viselkedése kettős visszahatást­ jelentett. Akik a reakció részéről nyilatkoztak­ meg, azt hitték, hogy most itt az idejük és újra han­gosabban jelentkeztek, azt hitték, meg­jött­ az ő idejük és most már mindaz, ami bennük szunnyadt, újra életre kelt és ficánkolni kezdtek. Term­szetes, hogy ezt a demokratikus pártok nem tűrhették és kellő védelmi, sőt támadó állásba lendültek át. így történt, hogy újságcikkekben, az utcán tüntetések­ben mindannyian elítéltük azt, ami a parlamentben történt. A párt pedig, amelyhez tartoztak, tiszta helyzetet kívánt teremteni és ahogy Nagy Fe­renc miniszterelnök kijelentette, akik Mindig megtaláljuk egymás baráti kezét

Next