Szegedi Kis Ujság, 1946. július-szeptember (1. évfolyam, 84-158. szám)

1946-07-02 / 84. szám

2 szegedi kis UJSiG gazdák, a földmunkások ünnepe, mert nyerünket. Legyen a Minnenható bö-1 .................jövendő sorsunk, min-'“' üj-c-- -- ~ férlő aggodalmunk, a magyar föld és egész évi munkánk legszebb gyümölcse : a magyar kenyér. Még sohasem éreztük ezt ily erősen, mint most amikor félrevezetve, legyőzötten, ezer sebből vérezve és elhagyatva térdre roskadunk a magyar földön. — Mintistenfélő vallásos magyar — Amint május elseje hosszú idő óta az ipari munkásság nagy ünnepe, úgy Péter-Pál napja a magyar föld, voknak első szavunk a hálaadás szava. magyarok egyetértésének és szércéié- Hálatelt szívvel mondunk köszönetet a nők bujtogató ellenségeit. Békét ak amindenható Istennek, hogy megsegített t^mk teremteni, uj és szabad világot, az aratás és az uj kenyér hagyomán 1 és keresztényi alázattal ajánljuk fel az ^ j\,melybe a régi letűnt bűnös világ nyos ünnepe. Ez a mi ünnepünk, a | Urnák az uj búzából sütött első J'®': semmiféle sötét szelleme mégetgyszer gazdák, a földmunkások ünnepe, mert I nyerünket. Legyen a Minnenható bő-1 . .. egész életünk, jövendő sorsunk, min-1séges áldása az uj magyar kenyéren '•den örömünk fejlő aggodalmunk, a és minden magyar testvérünkön, aki I ** akarunk idebenn, hogy a jo mun’ ■ ‘ ■ majd eszik belőle. |kának ne legyen akadálya sehol, hogy — Államelnök Urunk! A magyar!Vizva dolgozhassék a- Délvidék a Duna—Tisza közének népe aban a tudatban, hogy munkájának ma is idesereglett Elnök Ur elé. Temeg lesz az eredménye. Ezekkel a kintsen végig ezen a lelkes hi magyar szavakkal, testvérek, mégegyszer forró tömegen, amely szivét lelkét hozza ide szeretettel és megbecsüléssel köszön- és érezze ki belőle mindannyiónk szs- telek belmetéket, magyar föld népe, retetét, ragaszkodását és háláját. Többi dolgozók, a STtestvéri egyetértésben ötletek a föld dolgozóival együtt. Minden dolgozó fia ennek a hazának, legyen hitelek abban, hogy remtett világ minden népe, amelybe megvan a mi biztos jövendőnk, csak Az elnök általános figyelem közepette lépett a mikrofonhoz és elmondotta ünnepi beszédét. — Magyarok, testvéreim! Néhány szóval meg akarom köszönni nektől ezt a mai ,szép bizonyságtételt. Ú Úgy érzem, hogy ez a nagyon szép felvonulás bizonyságtétel elsősorban a munka és a munkás megbecsülése mellett. Amikor ránézek erre a megtáldott és megszentelt kenyérre, én, aki magam is dolgoztam eleget fiatal kopomban kint a földeken, tudom, hogy mennyi munka, mennyi verejték, mennyi gond és mennyi aggodalom van ebben a kenyérben. Látom az ŐSZI eső hullását, látlak benneteket kint tömi a rögöt, viaszkodni a földdel nehéz időkben. Amikor eszközeitek megfogyatkoztak, az eszközöket pótoltátok az emberi erő elszánt latbavetésével, lefáradt a hosszú háborúba, amely dolgozni kell érte, lemondani kell nem szereti már látni a gyűlöletnen tudni érte még egy rövid ideig, áldófellobbanó tüzest, amely jó egézséget i zatot kell vállalni érte, építünk uzakat a becsületes embereik között, a szagot, amely a lélek lesz, boldog, az egész világ sóvárogja a békét és szabad és független Magyarországot, mi, magyarok, testvéreim, kiáltjuk a többi néppel együtt, a többi szabad néppel együtt. Soha többé háborút ezen a földön. Békességet a népek és a nemzetek között és békességet ebben az országban. Kirekesztjük enneka belső békességnek, a dolgozó Ezután Török Ferenc lépett a mikrofon elé és megköszönte az elnöknek minden magyarokhoz szóló bölcs szavait Nagy Ferenc miniszterelnökhöz fordulva néhány keresetlen szóval köszöntötte a magyar gazdák vezérét és felkérte beszéde elmondására. Tildy Zoltán köztársasági elnök beszéde Emberé a munka istené az áldás — Látom, hogy hányszor borult el homlokotok gondban, amikor tavaszidőn nem jött az eső, a munkátok már hiábavalónak látszott. Láttam felderülni arcotokat, amikor a kasza alatt mégis meghajlott a kalász, amikor meg lehetett őrölni az első piros buzaszemeket s meg lehetett sütni az uj kenyeret az első terítékre. Bőséges időkben kevesen gondoltak a szántó-vető ember munkájára. Amikor nem volt probléma és nem volt kérdés a kenyér, hogy ki mennyit vehet és mennyit ehetik belőle. Ma a vá Irott ember gondja is kinn volt veletek együtt a földeken, az ipari üzemekben, a bányák mélyén lesték munkátok eredményét. Most becsüljük meg ezt a kenyeret igazán, amikor kevés van belőle, amikor vajon meg kellett fontolni azt, bo£y oszünk szét a nemzet és az ország kevés kenyerét. De ebben a mai demonstrációban én hadd lássam testvérem, a magyar ember ősi nitéz aZ élő Istenben. Emberé a munka. Istené az áldás- Ti tudjátok azt, hogy megtehettek mindent és verejték bőven hullhat abarázdán, elvégezhettek minden munkát, de magasabb erő dönti el, hogy enne a munkának mi legyen az eredménye. — Most eljöttetek hálás szívvel, az első kenyérre ráhullott az áldás, a megszentelő kegyelem. Testvéreim! Ezt a hitet őrizzétek meg a magyar népnek és az egész magyarságnak. Erre a hitre tapadhatatlanul szükség van súlyos, nehéz, történelmi megpróbáltatásaink idején. De hadd lássam ebben a demonstrációiban a ti bizonyságtételeteket a magyar köztársaság és a magyar demokrácia mellett. Ma a dolgozó embereké ez az űrszíft. Az új magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik dolgoznak felépítésén kinn a földeken, napsütésalatt, a műhelyekben, vagy a bányák mélyén, vagy a szellem munkaterületein. Meg fogja becsülni a dolgozókat és csak a dolgozókat fogja megbecsülni, mert olyan országot akarunk, amelyben a ramksisnak s a munkának egyformán meg van a tisztessége, a becsülete, a bére és a jutalma. A henyélőket, akik kérlik* a munkát, vagy silénnyeit akarnak élni, ezeket ki akarjidi rekeszteni a kenyér alvá- Soha többé háborút! — Isten megadta az első kenyérnek az áldását nekünk és mi sóvárgunk, hogy ezután minden magyarrnak, minden időben becsületes munkája után legyen meg a mindennapi kenyere és legyen békessége hozzá. Az egész te: Nagy Ferenc miniszterelnök beszéde Nagy Ferenc miniszterelnök feszült csendben kezdte el beszédét. — Mélyen tisztelt nagygyűlés, kedves magyar testvéreim! Magam is meghatottan néztem végig ezt a hatalmas felvonulást, a szegediek és környékbelieknek ezt a nagy ünnepét. Meghatottan néztem végig, mennyi szeretettel fogadja ennek a nagyvárosnak lakossága azt a magyar parasztot, aki Íme Péter és Pál napjára elhozta az új kenyeret Magyarország minden dolgozójának. Nagy jelentősége van éppen most ennek az ünnepnek és az ünnepre felhozott új kenyérnek. Mint a köztársasági elnök úr mondotta, békésebb időben ennek az új kenyérnek a jelentősége kisebb volt. Most azonban ínségben , a magyar nép ínségben él, mert egyrészt a háború dúlása, másrészt a rossz időjárás az elmúlt esztendőben rossz aratást adott. Normális esztendőkben 17 millió métermázsa gabonát fogyasztott el kenyér formájában Magyarország dolgozó népe. Az elmúlt esztendőben ennek alig fele termett meg. Ebből kiadásaink is voltak. Nagyon kevés jutott kenyérre és így nemcsak a városok népe élt nagyon keservesen nélkülözve a kenyeret, hanem ma már a vidék népe, a fétdműves társadalma is szinte kenye nélkül ketyell hozzá az aratás munkájához. Igen nagy jelentősége van tehát az új kenyérnek. A magyar kormánynak mérhetetlen gondot okozott, hogy az elmúlt év szűk terméséből szerény mértékben a társadalom minden rétegét valamiképpen kielégítjük. Amikor most isvan az új kenyér és a magyar kormány nevében igaz hálával, szeretettel, testvéri megértéssel köszönöm meg a földműves népnek az áldott új kenyeret, egyben megígérem itt Magyarország dolgozó társadalmának, hogy ebből az új kenyérből igazságosabban, egyenlőbben és nagyobb mértékben fog részesedni Magyarország minden dolgozója. A magyar földmives nép megtevő kötelességét — Amikor az európai államokban nővér. A magyar föld népében, a mastatisztikái készülnek arról, hogy a győztes és vesztes államokban egyaránt hány százalékát tudta a földműves nép bevetni a földnek és kihoznak egy olyan 80—85 százalékos európai állagot, akikor mi, magyar földművesek igazán büszkék lehettünk arra, hogy most aratás előtt a magyar földnek 93 százaléka van bevetve. A magyar föld népe mérhetetlen nehézségekkel végezte el feladatát. Az elmúlt év tavaszán, amikor még ásóval, kapával állott neki a mezei munkának igavonók és gépek hiányában, már kiérdemelte a társadalom minden rétegének megbecsülését. De nem sokkal volt jobb a helyzet az őszi vetés idején sem és mégis is van elegendő mennyiségben és elegendő mértékben tíz új magyar ikerigar parasztsáigiban még nem csalódott soha senki, és ez az új kenyér bizonysága annak, hogy a jövőben sem fog csalódni senki, aki tisztességes feladatok eliejezését várja a magyar parasztságtól. Nyugodtan állíthatom itt, az új kenyér ünnepén azt is, hogy magyar célú és magyar frányú demokráctázsaik felib és valóságos középpontja a magyar parasztság, az a magyar parasztság, amely a ben teljesíti kötelességét hiányos felszerelés mellett, nehezebb feltételek mellett, mint a múltban, amely azonban kötelességének ilyen nehéz teljesítése mellett is egyet lát, azt látja, hogy meg kell tartani, meg kell menteni, fel kell emelni és boldoggá kell tenni ezt az országot. Eleget kell tenni a beszolgáltatás kötelezettségének . Az uj kenyérnek a megterme-lése után még egy nagy feladat vár a magyar föld népére és ez a nagy feladat azt, hogy az uj kenyeret vonakodás nélkül, szeretettel, megértéssel és nagy áldozattal ajánlja fel a társadalom minden solgozó léterejének és végezze azt a kötetességét, amelyet a fieszolgáltatás ró reá. — Kedves magyar testvéreim, paraszttestvéreim! Nem szabad elfelejteni azt, hogy Magyarország háborús sebei még avoltoltak. Gazdasági öszszeomlásunk romjait még nem takaritottuk el. Uj világot, jó világot leszséges világot akarnrai teremteni ebben az országban. Ehhez az kell, hogy mindent, amire a dolgozó társadalom különböző rétegeine, szüksége van, számba vehessünk, kézben tarthassunk, m igazságosan és egyenlően oszthassunk el. Ezért van szükség arra, hogy ebben az esztendőben még fehértentől pontosan és rendismeretesen tegyen eleget a magyar parasztság a beszolgátatási kötelezettségnek. Viszont kijelenthetem itt a magyar kormány nevében, hogy a beszolgáltatás ma már nem olyan feltételek mellett történik, mint a múltban. Az új kenyérrel együtt megjelenik az új pénz is. Megjelenik az értékálló új pénz, a forint. Augusztus elsejével megszűnikk az a szörnyű bizonytalanság, amelyben eddig a társadalom minden rétege élt, az állandó és fokozódó pénzromlás miatt, amikor senki sem tudta, hogy mit ér a s kezében levő pénz a holnapi napon, az akkor senki sem tudott számításokat végezni, senki sem tudott terveket készíteni, amikor az élet lüktetése állt meg a közgazdasági világban amiért, mert napról napra veszített értékéből a pénz és alési auguszts elsején a társadalom minden diomumája számára az új pénz, amelyre már terveket építhet, amelynek alapján számításokat végezhet és amellyel togunk kifizetni a magyar tör nejének is azt, amit a társadalom többi rétegei számára a beszolgáltatásban felajánl. A kormánynak az az elhatározása, hogy" a beszolgáltatott terményeknek" azt a részét, amely adószellídségtelre kell, adásban fogja elszámolni, a többit pedig értékálló pénben, az új forintban fogja idiliselnia magyar gazdaközönségnek. Eredmények a magyar kormányküldöttség nyugati útján — Tisztelt nagygyűlés! Itt fogok beszámolni a magyar kormánydelegációnak a nyugati hatalmaknál végzett látogatásáról és annak eredményeiről. Lehet, hogy ismét fogok találkozni azzal a kifogással, amellyel találkoztam a moszkvai utazás után, amikor ugyancsak egy vidéki város népgyűlésén mondottam el először utazásunk történetét és eredményeit, hogy miértnem a nemzetgyűlésnek számoltam be először. Azt feleltem erre annak a képviselőnek, aki ezt a kérdést felvetette, hogy ha néma módjában állana akkora népgyűléseken megjelenni, mint nekem, akkor bzasonyára nem becsülné alá a népggylés jelentőségét s nem becsülné alá azt a soktízezer főnyi dolgozó embert, aki ezeken a népgyűléseken meg szokta jelenni. Ennek a népgyűlésnek a demokráciában igenis nagy jelentőséget tulajdonítok és nagyon örüllött annak, hogy Szegeden talán százezer főnyi nép előtt mondhatom el nyugati utazásom történetét. — Legelőször talán arra a kérdésre kellene felelni, miért mentünk el a nyugati hatalmak fővárosaiba, mi vollt célunk ezzel az utazással. — Magyarország elveszítette a háborút A háború végének borzalmas aaapjaibón nemcsak arra nem volt reményünk, hogy mi a győztes hatalmakkal a közeljövőben baráti kapcsolatokat építhetünk ki, de arra is alig volt reményünk, hogy független és szabad nép életét élhessük mégegyszer. Úgy éreztük, hogy az elmúlt idők államvezetésének szörnyű bűnei maga alá fogják temetni magát a magyar trsodalmat is. De amikor a győztes nagyhatalmak, elsősorban a Szovjetunió jóvoltából önálló és független magyar állami élet megkezdődhetett, még akkor is kérdéses volt, hogy eljuthatunk-e a közeljövőben odáig, külpolitikai munkánk végzése és építése során, hogy agyőztes nagyhatalmak bennünket országaik fővárosában fogadjanak és Todégul lássanak A moszkvai út volt az első, amelyet a magyar kormánydelegáció megtett. Ez természetes volt. Végül is nekünk a győztes nagyhatalmak közül a legközvetlenebb kapcsolatunk a Szovjetunióval van, mert kizárólag a Szovjetunió hadseregre űzte ki Magyarországról a német és a magyar fasisztákat. — Természetes, hogy első utjunknak a Szovjetunió fővárosába fellelt vezetője, Dvimnak bebizonyítására, hogy Magyarország külpolitikáját a£y kévinjük irányítani, hoy baráti kapcsolatot teremthessünk, a többi tes nanyhatalommal is és a szonmorétai államaikkal is, már akkor tervbe- vettük a nyugati látogatást. Tervbevettük azt, hogy felvesszük a kapcsolatot, ha ez lehetséges lesz, az angolszász nagyhatalmakkal. Ennek a nyugati látogatásnak jelentőségét különképpen az adta meg, hogy május 7-én Párisban a külügyminiszterek értekezlete olyan döntést hozott, amely a magyar népnek — érzésünk szerint — roppant sok keserűűséget és nyujtalanságot okozott, amikor előzetes döntésében kimondotta, hogy visszamélyt Romániának adja oda. Úgy éreztük, hogy ezután a döntés után már nem elég a rendes szorgalmas diplo- 1946 júlus 2.