Szegedi Kis Ujság, 1947. január-május (2. évfolyam, 1-105. szám)

1947-01-01 / 1. szám

1947. Január­­ SZEGEDI KISÍÍJSÁG UJjáépitjUk-e $xe«edet? A befejezett — megnyert és elv­­esztett —­ háború után világszer­te megindult az újjáépítés. Nem csoda, hiszen az ötéves világpusztí­­tás tüzes szekerének modern halál­­lával a bom­bázók, mindenüvé el­vitték magukkal a pusztítás pestis­nél vérengzőbb eszközeit, a félton­nás, majd két, három, sőt tíztonn­ás g­ombákat. Dante alvilágának leg­­­gyötrőbb pokla gyermeteg mese ah­hoz a borzalmas és fékeveszett élet és anyagpusztításhoz képest, ame­lyet a nagy városok lakói szenved­tek végig és ha az első világhábo­rú anyagi veszteségeinek mérlegét akként vonták meg, hogy az elpusz­tított és felhasznált anyagok érté­kéből a harcokban résztvett 20 mil­­lió katona mindegyikének családi házat tudtak volna építeni úgy a mostani világpusztítás any­agi ál­­dírzataiból a­ harcoló katonák részé­re — akiknek száma elérte az 50 milliót — emeletes házat és luxus gépkocsit lehetett volna ajándékoz­ni — feltéve ha nem pusztításra és gyilkolásra fordították volna a­­vi­lág javait. A háláí­u azonban az emberi sors­­fenyegető rémeként végigpusztította elsősor­ban E Európát és a béke, sőt a fegy­­verszünet elkövetkeztével megkez­dődött a világtörténelem legna­­gyobbszabású újjáépítése, a romok eltakarítása és az eddiginél na­gyobb és modernebb városok és otthonok felépítése. Az emberi élni­­akarás és a jobb­ életkörü­lmények utáni vágy soha nem látott erőre kapott és bár a nagyobb anyagi tartalékkal rendelkező győztesek természetszerűen messze elől ha­ladnak az újjáépítésben, a legyő­zö­ttek pedig szőkébb keretek kö­zött, de éppen olyan akarással és szívósággal folytatják harcukat a háború vészes örökségei ellen, mint azok a nemzetek, akiket a győzte­sek oldalára vitt helyes politikájuk vagy jószerencséjük. MagyaroMXAg•­3 törökdúlás évszázadai óta nem szenvedett annyit, nem pusztult el annyi értéke, mint az első totális háború reá eső egy esztendeje alatt. Most is városok dőltek rommá, fal­vak, tanyacsoportok néptelenedtek el és 1944 szomorú esztendejében az országúton hazafelé bandukoló em­bercsoportok leginkább üszkös ro­mokat, elhagyott,, megroggyant ta­nyákat láttak, ahonnan legfeljebb a kövérre hízott var­jak károgása szol­gáltatott életmegnyilvánulást. Egy évvel később azonban a betapasz­tott ablakú, ideiglenesen kijavított tanyák közül a föld népe megma­radt tehénkéjével vagy sok helyen emberi igával, de művelte a földet. A városokban pedig a munkásság rohammunkával fogott a gyárak és a üzemek újjáépítéséhez, hogy újra legy­en ipari árú a keserves­­mun­kával szerzett kenyérért. Az egész országon lázas építkezés üteme vett erőt. Szén- és kenyércsaták vívód­tak éppen olyan elszántsággal, mint korábban az ágyuk idején. Buda­­pesten, amely talán a legtöbbet s­zenvedett az egész országban. Me­hetetlen lendülettel támadtak fel a pincék alvilági lakói és egymá­s­­után épültek fel a hidak, tűntek el , a rol­tok s az emberek dolgoztak ,és éltek, ha szűkösen is- Szeged­­ ff hadiszerenc­se "kiszámíth­atatlan jóvoltából Trondinitná pusztulás nél­kül h intett át ,a fa­jit tűzkeres­ztsé­­gén­. Komhaz­ alig volt, az ablakok nagyobb rész­e épen vészelte át a tör­ténelmi időket. A 'város három rappal a fdls'.'sabadulás után vil­­lafiaval 'ídanal, gázsal volt ellátva brat. Misétől nem vak­ vissza e­gyesek, talán Szeged lett volna Budapest felszabadulásáig a demokratikus Magyarország ideig­lenes fővárosa. Az igazi pusztítást nem is a közvetlen háború, hanem a visszavonuló németek oko­zták. Az utolsó pillanatban felrobbantották a nemes ívelésű közúti hidat, vala­mint a vasúti híd megrongált szer­kezetét- A bombázások előzőleg ugyan okoztak károkat Alsóváro­­­son, Felsővároson és a klinikák épületeiben, de mint a nemrég ki­adott statisztika is igazolja, Sze­ged hátulról számítva harmadik a háborús pusztításokat szenvedett magyar városok között. Ez a sze­gediek szempontjából nem nagyon érdekes, hiszen aki itt él, az jól is­meri a szerencsés tényeket, de a számok és az összehasonlítás segít­ségére kel tám­aszkodnunk, ha elfor­dultság nélkül kívánjuk látni, mi­ként halad Szeged újjáépítése. A híd volt az első, amelyet pótolni kellett a front mögötti Szegednek. A vörös hadsereg valóban egy nap alatt felépítette hadihíd­ját mindennél ékesebben biznyítva, hogy oktalan rombolás áldozata lett két hidunk. Nem sokkal később pedig ugyan­csak az orosz utászok és a közmun­kára kirendelt lakosság a felrob­bantott vasúti híd elé erős­en tar­­tósabb, a téli jégzajlástól független hidat építettek, amelyen keres­ztül soha nem látott forgalmat bonyolí­tottak le. A fegyverszünet elkö­vet­kezte, Budapest felszabadulása s minden egyéb momentum, amely távolabb vitte a háborút Szegedtől, szükségképen az újjáépítés erősödé­sét, a város felem­elkedését segítet­­te elő. Szeged azonban ismét vég­zetesen lemaradt. Közigazgatásunk, városvezetésünk, részben az elme­­nek­ült tisztviselők hiánya, részben a pótlásukra beállított jóakaratú, de kevés gyakorlati tapasztalattal és áttekintéssel rendelkező gárda felkészületlensége miatt­ sorra mu­lasztotta el a lehetőségeket, ame­lyek időben megragadva soha nem látott előnyökhöz juttatták volna szűkebb hazánkat 1947 elején­ két és negyed évvel a felszabadulás után Szeged ismét ott áll, ahol­­volt Nincs híd, az ideiglenes hadihíd, amelyet természetesen nem a város építetett halálosan megrokkant Persze ez csak az előre nem látók, a hozzá nem értők előtt váratlan nehézség. Egyébként mindenki, aki kicsit előbbre nézett volna mint éppen muszáj, másfél évvel ezelőtt vészharangot vert, volna 140 ezer b­olgár fülébe, hogy emberek baj van, a hadihíd nev­énél és termé­szeténél fogva csak ideiglenes, gon­doskodni kellene egy stabilabb ösz­­szekötőről' a tiszántúli részek'nel. Akadtak ugyan mérnökök és laiku­sok, akiket lassan híd-megszállot­­taknak tartottak, de a hivatalos vá­ros ténykedése egészen másból, po­litikai és személyi csat­ározásokból állott r­eggeli figurák kidőfését vagy új istenek bálványozását lehurogással és üdvrivalgással mél­tatták. Eközben a hadihíd rongáló­dott, a pilléreket körülfogó deszka­­kosarakból lassan hullott ki a sze­gedi polgárok által kézrők kézre adogatott kő, a felrobbant Arili híd roncsain megtörő szeszélyes hullá­mok pedig lassan hordták ki az iszapot városunk egyetlen tiszán­túli útja alól.­­Máshol az országban azonban serényebb volt a munka. Egymásután épültek a hidak, a pol­gármesterek és a küldöttségek szí- V(^ ostroma győzött, mert minden vár sorsa az, hogy elessék, mégha az minisztérium is. Vár*«p«UtikáAk c«G­l]e Sohasem mutatkorzott oly leplezet­lenül, mint most egy nappal a meg­rokkant hadihíd lebontása elött. A 140 ezer polgár ciáltán­ teheti fel a kérdést, hogy­ miért dolgoztunk több mint két évig, miért fizettük az adókat, miért szedik a közmunka­­váltságot és milyen tervek és el­gondolások alapján vitték ennek a nagy közösségnek sorsát két eszten­­dőn keresztül. Mert mindenki, a ve­zetésre születettek, a vezetettség­­ben maradók is tudják, hogy an­nak, aki élre áll nem a máról-hol­­napra vegetálással, a mindennapi kenyér és az oltalmat nyújtó törlő­­biztonságáról, kell kizárólag gon­­do­skodni. A legnagyobb ínségben és nyomorban is a kivezető utat kell előbb me­galapozni, hogy azután a kiöntött cementkockák és egymás­hoz illesztett kövek alól soha ne menjen ki az alap. A nép, amikor egy vezetőt állít maga elé, azért te­szi, hogy az, mint legprimitívebb fokon a c­saládfő előre gondoskod­jék a többiek hel­yett, részlet és mindennapi munkájukból építsen, alkosson és vigye előre a ma­ga kö­zösségének sorsát. Ősi törvény ez és mint minden törvény kegyetlen szankciókat von maga után. A nép, a közösség, ha észreveszi, hol­ly vé­­pére nem tesz semmivel sem többet, mint bármelyik közönséges egyed, elsöpri és forradalmaknál vész tör­­vényszékek előtt brutális nyíltság­gal olvassa fejére, hogy te sem vagy különb, mint bármelyik más szürke közülünk s a kezedre bízott hatalommal, kötelességgel "és fele­lősséggel nem éltél, nem fordítot­tad a javunkra. A amlaaitác hiba és a hiba több mint háng hoz­­zánemértél! A történelem nagy át­alakulásainak véres forgatagában zsenik és kis akarnokok széles sora tűnik fel. Az előbbiek ha vétkez­nek a közösség ellen, nem hibáznak, mert bűnük saját lángelméjük el­­ferdüléséből torzul ki. A kis akar­­nokok szürkeségük eltüntetésénél konstruktív megnyilvánulásokra szükségszerűen nem képesek és úgy élnek a kezükbe ragadott ha­talommal, mint az afrikai néger a rabolt hegedűvel, amelynek haszná­latára szűk agya csak legfeljebb szitjának ékesítéséig eszmél. De a fali képül használt hegedűh­öz job­ban ragaszkodik, mint bármihez és aki­­ esetleg egy heged­lűhangv­er­senyt merne játszani rajta, legott agyonütné. Jjöhet, hog­y talán a kis akarnokok bunkósbot.ia civiivál­­tabb világban lévőnk, egy párt vagy más közösségi erő, de lénye­gileg, a hozzánem értés fegyvere lett, legy­en bumerán­g, vagy sorba kivo­nult tömeg, ma ugyanaz: megvé­­delmezni azt, akit bírálni kellene. A megold­ó« Szegeden így elodázódott Mert » két éven keresztül befizetett adóra és beszedett közmmunkaváltsága.M­ mindig akad mindennapi kiadás. Elég ha naponta­­— ismét a primi­tív formát vegyük elő — a családfő két vagy hárm­­ felesleges, bár na­gyon jól eső és így harmadnap már szükségesnek mondott kiadást nem épít le. Ha a család ezután később, úgy karácsony vagy újév felé az új ruhát kérné, gondos kimutatást adna nekik, hogy fiaim, itt m­eget­­tü­nk két három tortát, emekkor pes­tig: egy nap két mozielőadást néz­tünk meg és bár könyvelé­sileg töké­­let­esen helytálló amit mond, élből nem lesz ruha, nem lesz c­in -7 d'I híd sem. A nagyvonalúsás, az elitm­relátás és az idejekorán megtett in­tézkedések azok, amelyeket elvá­runk legalsó fokon a családfőtől és feljebb egy közösség vezetőjétől. Ez a tény, ehhez mást mondani nem kell. A meg­jegyzés meg annyi, ho­gy 140 ezer ember nagy család, annak­­sorsát nem lehet és nem is szabad elhétköznaposítani, jövedelmét és, lehetőségeit, vág­yait és­ jogos kí­vánságait aprópénzen elsantócskod­­ni. Valamikor azt mondták:­­Sze­ged nem­ volt, s hanem lesz.“ Ez­­a jelszó félő, hogy ma egészen más­ként hangzik: „Szeged nem lesz, ha­nem volt . . Dr. Fábjlán Ferenc. JUnCH kedves vevőinek­ és megrendelőinek papírkereskedő] BAJCSI-ZSILINSZKY­ U. 24. Kissteresn­eily,^­ hatósági cukor kapható Peterneily ulMa csgpei Házhoz sz liSt ' a vidékre is S Sándor Leander bpnermew SAjXnERMÉSt) FAJBORAINAK KIMÉRÉSE Sándor'Sa^án­íl 49. •mm uidüin, sondtalan servvsi S3 aacagdssal fogadjuk és kezdjük* az ul esztendin! A legpompásabb szórakozást nyújtjuk az uj szezon k ma­­gasló nagy katonai-operett­­­ivel viaizazetraSKíidian meynek főszerepét a t­u­­morban és mulattatásban egyedülálló remek FERNANDEL játsza. A filmet, mely az egész viligon óriási sikert aratott, végre Magyaror­szágra is megérkezett, s annak jass -l ását mi szereztük meg Magyarországon el-i --ebbsegi jog-ral, s csak aztán kérő Budapesten a Décsi és Corvin színházak műsorára. Gonata an lesz újéve ezzel « szipot^ ház^an szel­emes kamuu vigjáté­ka fu'sá uj V nap.an 3, S, 7-koP|^ köznapok n rendes^ V24, i'iB, T. Boifeog u|okat folvás a ttELVOROSI MOZt ^fiig Hi M HMoli kedves vevőimnek, jóbarátaimnak és ismeröseinmek Kucska Mihályl borpincésxete | Szejfed, Kossuth Lajos-sogárut 21.sz. | KERES Sxevedai €$er%y

Next