Szegedi Kis Ujság, 1947. január-május (2. évfolyam, 1-105. szám)

1947-01-01 / 1. szám

A mult és jövő mesgyéjén... Irta: Madarász János^ a Kisgazda­párt társelnöke. Ibtan, kit a bölcs lángesza fel nem ír... ilozzád lobászkodunk! Ki mé­red a múltat és tudod a jövőt... Ki ismered az ember *jó és rossz tulaj­­aunsagait... Te látod az emberes ^lelkét, hogy kik akarnak és kik törtetnek a maguk javáért. Tinát kül­dünk Hozzád, tekints le ránk az új év hajnalán, szegényen, de boldogan fáradunk azért, hogy embertársaink megtalál­hassák a társadalomban,­ a nagy em­beri közösségben azt a méltó helyot, amelyet a dolgozó em­ber megentemel. Tudjuk, mindig vannak, mindig lesznek, akik jobban tudják ...• ezt így, azt úgy kellett­­volna. De soha­sem voltak ott, amikor a gondolat szüretelt, nem voltak ott, amikor a kockázatot vállalni és cselekedni kel­­lett, de ott vannak most, amikor bí­rálni kell. Azt mondják, nem eleget végezte­tek. Sőt semmit sem tettetek értünk.­­^11. ha ott lettünk volna, jobban csi­náltuk volna... Mind elhisszük, t­e hát miért nem voltak ott? Hiszen az és nemuokából nem záratott ki sen­ki Sőt! Most is azt akarjuk, hogy minél többen jegyüi.ik. nem­ arra van s­zükség, hogy három párttagja, jus­­wmn egy­ vezér, hanem arra, hogy­ az élni akarók ezreinek tegyen egy m­ezé­­re, sőt ha kell, vessük alá magunkat az országos vezérnek, minden feles­leges bírálat nélkül. Mert ő magy­ar ember, mert ő paraszt­ember és tud­­ja azt, hogy mikor mit lehet és mit kell tenni... Amikor itt, az újság hasábjain elég igyen nemsokára a magy­ar, ritkán szólok hozzátok­ gazdatársaim, én sem tudok mást mondani, mint pártelnökünk és miniszterelnökünk... i­zzatok bennünk! Csak a javatokat akarjuk. Csak értetek küzdünk. Nem szabad mindig csak a hibákat ke­resni. És főképpen nem helyes a mai helyzetben azt állítani, hogy ha én ott lettem volna, így vagy úgy­, job­ban tudtam volna. Legyünk “«^el ,tisztában. Sok­éves bűnt, mulasztást, előrenemlátás hiányát kell p­ótolni. A háború ugy­an már hét«je*i ködött, a fegyverek zaja már elült,­de a békéért is küzdenünk kell A béke pedig nem a békeszerződés­sel kezdődik, vagy érkezik el. De a­­hogy! Ez csak egy új harc kezdetét jelenti. Volt idő, amikor a puszta életünkért adódtunk, amikor aggódtunk jö­­.Vönkért, nemzetünkért, országunkért. S hála a Gondviselésnek, megma­radtunk. Együtt maradhattunk egy nemzet közösségében, mi magyarok. Nem kellett eltűnnünk az emberiség egyik legnagyobb háborújának tüzében. Az alkotó ember lelkében él a gon­vató tekintet nélkül, mindannyian, akik megmaradtunk, vagy megmara­dunk, hogy az új magyar életet szolg­gáljuk. N nagyon nehéz két esztendő után ér­tünk el az 1g47. új esztendőhöz. Az ujjael'­dő 'magyar politikai élet tov­abili''tervezése, a felbomlot állami apparátus újjászervezése, az előbb ki­­fosztott, májd a hadjár­at által­ feldúl­t magyar gazdasági eret tersítelő mun­kájának megv­­tása, az első törté­nelmi nagy vátozásnak, a földreform­­nak elhatárolása és keresztülvitele, az újjáépítésnek megkezdése, nemzet­közi­­kappcsolatok keresése és kiépíté­se,­ az első sovány aratás eredményé­nek felosztása, az ideiglenes kor­mányzat helyére végleges kormányzat alakítása, majd a rohanó inflációv­al való keser­''j.-i küzdelem, valamint a forint stabilizációja s a kormányzat új és nagyszabású gazdasági terveit stb. stb., m­ind-mind az elmúlt két esz­tendő keseres munkájának útjelző körei. Azt mutatják ezek az eredmé­­nyek, hogy a magyar nép szorgalma és építő öntudata maradéktalani és munkakészsége töretlen. Nincs a­­vi­lágnak egy népe, amely a mienkhez hasonló elesettségében ezeket az ered­­­ményeket tudná k­imutatni a világ­nak. A két év előtti bizakodás és re­ménykedés nem volt indokolttlan. A magy­ar népnek ma még több . Joga van­ a bizakodásra. Hazánk szabad és független országa válik, belső éle­tünk az emelkedés útján haladva, nol­­fh­ig és elégedett nemzet kell hogy le-Mit kell tennünk, hogy a magyar népnek ez a reménykedése be is tele­­i­büljön, valóra is váljon? Gazdaság téren ma már tudjuk, mivel rendel­­kezünk anyagban, értékben és erőben. Első feladat­uik a m­ezőgazdasági ter­­melésben­ szükséges változások ke­resztülvitele. Le kell vonni annak köv­etkezm­ényeit, hogy a nagybirtokos országból törpebirtok állammá let­tünk. M­inden kisgazdaságnak, réginek és újnak egyarátt virágzó szakszerűen vezetett termelési szenstné­­kell válnia az alatt a néhány év alatt, amely még rendelkezésünkre áll a ma­gyar mező­gazdaság felfuttatására. A tudományos haladás minden esz­közét fel kell használnunk arra, hogy a magyar’ föld gazdag, • bőséges és ke­lendő termést hozzon, amelynek felső sorban az ország dolgozó népe, majd a gazdassági kapcsolatok révén a vi­lág többi népei is hasznát látják. Hog á’ ezeket elérhessün­,­ komolyan fel kell készülnünk a jövő gazdasági élet nagy­ harcára, a barázda és a ^•.csőmag küzdelmére, de azon túl is a parasz küzdelme az értékesítéssel. Ne feledjük, hogy exolt idő, mikor fil­lérekért kellett adni termelvényünket. S ha a magyar paraszt egy­másra nem talál, és föl nem készül a jövő élet nagy harcára, úgy megint rászakad­­h­at­ olyan korszak, amikor parasztnak lenni égigenlő lesz a koldussal,­amikor a sín­jától kell elvonni a falatot egy pár cipőtalpért, mert nem lesz érté­ke a búzájának, a kukoricájának és a burgonyájának.. -A jövő m­esgyéjén hozzátok szólok gazdatársaim. A párt a tiétek. Ti vagytok a Pártért, és a Párt van Ti érlelek. A béke és m­egsértés útját kell járnunk. A kölcsönös bizaalom légk­ö­­r­ére­­sohasem volt nagyobb szü­kiség, m­int nap­jainkban ... A múlt és jöv­ő hatalmeátészéjén­ az új esztendő hajna­lán új elfiataro­zások feszülnek ben­t­ünk. Most már­­nem a megmaradás­ról, hanem az emelkedés és boldogu­lás lehetőségeir­ől, tanácskozunk ön­magunkkal és egymás között. Az új világ útjára ráléptünk. Sok terhet, szenvedést, nehézséget kell még el­­rronlanunk erről az útról, de tudjuk, hogy ha bec­sületes elhatározásunk­ból n­őT engedünk, muikán­kban nem lankadunk, egymás iránti szerete­­tünkben és megbecsülésünkben meg nem fogy­atkoztunk, magyar éltünk bé­­ke­ssé­gét meg nem zavarjuk, akkor a nép, a nagyközösség ítélete és a de­mokrácia történetírása előtt éppe­n úgy becsületesen és bátran m­egállha­­tun­k, mint, ahol megállhatnak azok, akik két esztendővel ezelőtt az új mai gyár élet­kezdő lépéseit elindították. B.U.&.IC. KEDVES VEVŐINEK dE ICH I »VI ft­ «fl. Lényegesen javult a lakosság élelmiszerellátása Érdekes adatok az 1945 és 1946 decemberében kiosztot élelmiszerfeladatokról Az ország lakosságának élelmiszer ellátása a háborús események lezaj­lása után a legnagyobb nehézségekbe ütközött s a közellátás vezetőinek, igen csekély készletekből kellett a szükségleteket fedezni. A szétosztás­ra kerülő élelmiszerkészletekből el­sősorban az újjáépítés nehéz munká­ját végző ipari dolgozókat kellett ki­­elégíten­i -s ennek a feladatnak telje­sítése után kerülhetett csak sor az ország ellátatlan lakosságának a ki­h­olat. Hátha az elszenvedett minden elégítésére. A kezdeti szűkös készle­thorzalom dacára is szebb, jobb, tisz­tább, egyenlőbb és embertégesebb magy­ar életet tudunk teremteni. Az emberi szenvedések mellett, a nemzet sorsa fölötti aggodalom a legfájóbb érzés. Azonban már érezzük, hogy a fr­ancar világ megmarad s minden fi­­gyelünket és erőnket összpontosít­va, arra törekszünk, hogy a politikai, gazdasággi és lelki­ romok eltakarítása után, miként lehet ezeket újjáépíteni Ez volt a vágy minden bec­sületes ma­­gyar emberben: összefogni minden erőt, kitakarítani életünkből a múlt­nak minden hibáit s elkezdeni együ­ itt az ú­j demokratikus Magyarország megépítését. Az eljövendő béke melegsége járta st­­sznünket s felbuzogott bennünk a szeretet utáni vágy.’. Óh, bár minél jobban tudnánk szeretni egym­ást, pártadásra, világnézeti" ‘különbségre A mezőgazdasági helyzet "javulása, termelők áldásos munkája követe­lek. miatt az e­llátás menetébe igen sokszor mutatkoztak komoly zavarok agy, h­ogy még a legfontosabb mun­kát végző dolgozók számára sem si­került biztosítani a legszükségesebb élelmiszerellátást. • A a keztében a dolgozók élelmiszerellá­tása fokozatosan javult. A felentéssi k­ereyzetben már nemcsak az ipari dol­­gozók, hanem az ország lakosságá­nak minden ellátatlan tagja részesül egy­­ minimális élelmiszerfejadatban, természetesen nem jelenti azt, hogy i­­ost már a nép igényeit a közellá­tási hatóságok tökéletesen ki tudják felérgiteni s még igen sulyos időket­­kell­­ekstzdeiü aaiig eljutunk addig, hogy’ megfelelő élelm­iszerkíszletekkel rendelkezzünk. A jövíj azonban min­­denesetre biztató, mert a nemzetközi kötelezettségeink ellenére is a ter­me­­lők megfeszített munkája révén be­látható időn belül elegendő mennyisé­­g­ű élelmiszerkészlethez jut az or­szág lakossága. A javulás nemcsak az országban, hanem helyi viszonylatban is tapasz­talható, amennyiben a szegedi közel­­látás 19­15. decem­berében 15 dkg. ke­nyérfejadagot osztott szét a lakosság között, mig túlu decem­berében a ke­­nyérfejad­agot 25 dkg-ra sikerett fel­­épietni s emellett a testi munkások­­nak 10, a nehéztesti munkások 1 2*1­2%-os pótfejadagot juttatott a köz­­ellátás. A kenyérellátás mellett a lakosság lisztellátása is lényegesen­ javult, mert d­MS. ■ decemberébe csak az üzemi ellátásban részesülő 241R­0 munkásának sikerült fél­klogramos lisztfejadagot juttatni, míg 1946. de­cem­berében minden ellátatlan 1.­20 kg. lisztet kasxia. A lakosság sóf­ejadag­­ját is sikerült felemelni. 1940. decem­berében 10 dkg-os sófejadaggal szem­ben az elmúlt év decemberében min­denki fél kilogram sót kapott. A hi­­ú■atalos sófejadagon­­ kívül a Kisgaz­­dapárt és a Para­sztszövetség nagyobb menn­yis­égű­ sót osztott szét az elmúlt év i­to­.-16 nap,jaj­ban a gazdák között. A leglényegerú­bb javulás azonban a cukor és a húsellátás terén m­utatkoz Szesep-Cs­ili livariupízir SZEGED ALAPÍTÁSI ÍV. 1845. KÖLCSÖNÖKET a gazdasági élet siam­ara méltinyoa feltételekkel­­ állandóan folyosít.­­A legelőnyösebb kamattételek mellett elfogart TAKARÉK- ét FOLYÓ­SZÁMLA BETETEKET. Libonyolil BEL- ÉS KÜLFÖLDI ÁTUTALÁSOKAT. ÉRTÉKPAPÍROK VÉ­TELÉT ES ELADÁS­ÁT ES MINDEN LOVER­BAN.X­­ÉS í.álutBÉKPÉNrrAR! ÜGY­ET­T. MiMjWiw- dipf/Zr' raueri . ^ j"" zott, mert 1945 decemberében sem cuk­rot sem pedig húst nem kapott a la­kosság, Gukor­ helyett, annak idején élvezhetetlen” mulaszt kaj­tak a dolgo­­­zók,­ míg Irúshoz az üzemek munkás­sága is csak nagyritkán jutott hozzá e­lő dkg-os fe­jadagban. A helyzet 1946. decemberjében lénye­gesen javult. Az elmúlt év utolsó hónapjában ugyanis a lakosság minden tagja W­ dkg-os cukorfejadagot kapott, idnig a gy­erme­­keknek 80, a terhes anyáknak pedig l.­10 kg. cukrot juttatott a közellátás. Takarítlányhiány miatt szinte béke­beli állapotok következtek be s a nagyfokú kínálat miatt mindenki kor­­látlan m­ennyisé­gű búrd vásároltatott. A zsírellátás téren is lényeges javu­lás mutatkozott, mert azí­ 1940. decem­berében* kiosztott 10 dkg-os zsírfej­­adaggal szemben 1910-ban 30 dkg zsírt kapott a l,iik­osság fejesiként. A lejtíllatás 19-10. decemberében igen hiá­nyos volt. Csak a terhes anyáknak sikerült hetenként kétszer 3 dol. tejet, adni, ezzel szemben az elmúlt év de­­cembe­rében a növekvő tejfelhozatal következtében megfelelő mennyiségű­­ tej jutott szabadforgalomában az el­lá­tatlanok részére. Vaj, túró 1940. de­cemberében egyáltalán nem volt,, míg az elmúlt hónapban korlátlan mersy­­nyiségben vásárolhatott szabadforga­­­­lomban a lakosság. Az ecet és a ph'-' róleum szintén csak igen kis ütemnyi.­ségben került 1945-be­s a fogyasztók k­özé, ezzel szemben 1946 decemberébe in szabadforgalomban mindenki megvá­sárolhatta a háztartásához szükséges ecet és petrólemamennyiséget. Igen lényeges javulás mutatkozott a ciga­retta és a gyufaellátók terén is, hi­szen 1945 decemberében egyáltalán nem lehetett megfelelő mennyiségű cigarettához és gymrfához jutni, ezz­el szemben az elmúlt év decemberében a dohányosok a hivatalos ■elárasilo. helyeken korlátlan mennyiségben­­sze­rezhették be a legváltozatosabb cigi­-*' rok­afajtákat megfelelő menn­yisző gyufával egy­ütt.­­ A vérfélülmezés szeml­pontjábó­l azonban a legfontosabb a burgonya­­­ellátás lényeges javulása, m­int míg 19-1­0., decemberéb­en egyáltalán nem, volt burgonyakiutalás, addig az el­múlt év decemberében Szeged közel­látási kormánybiztosának erélyes és határozott intézkedése következtében az üzemi dolgozóik­­és a város lakos­­sága megfelelő mennyiségű burgonyá­hoz jutott s ugyanakkor szárazbabot is osztottak ki a lakosság között. Az eddig elmondottakból láthatjuk tehát, hogy­­ a közellátás helyzete az előző évhez viszonyítva az elmúlt év­ben lényegesen javult. Természetes,h , ez a javulás ma nem jelenti azt, hogy­, a lakosság szükségleteit a közellátási hivatal á­ltal kiutalt élelmiszerkés­z­­letek teljesen fedezték, de minden­­esetre a szegedi közellátás szervezett­ségére s a vezetők önfeláldozó mun­kásságára vall az, hogy­ mégis ilyen lényeges élelmiszerjuttatásokkal segí­tettek a dolgozók nehéz megélhetési, viszonyain. Az eddigi ere­dmények biztató jelei annak, hogy az ország közélelmezési­­helyzete a rendkívüli nehéz viszonyok között is fokozato­san javul és­­ez a tény elsősorban a termelőtársadalom áldozatos munk­á­­jának az eredménye. Szegedi B. T. Londoni-kwis$M Telefon.

Next