Szegedi Napló, 1991. április (2. évfolyam 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

Ez a cím is befutna a képzavarok között rende­zett hosszú távú futóverse­nyen. A fenyőnek tüskés a levele, a paradicsomi álla­­tért viszont lágy és selymes, mint a földreszállt jóindu­lat Csiszár János házatája Szőreg túlsó végén mégis azt sugallja, fenyőfából is lehet paradicsomkert, any­­nyi itt a fenyő, amennyi ta­lán a világon sincsen. Ha igazi kertész lennék, azonnal idigaszítanám ma­gam, mert nem mind fenyő, amit én annak mondok. A tuja az tuja, aranyban, smaragdban és kismillió változatisan is tuja, a boró­ka pedig boróka akkor is, ha az emberi lelemény kü­lön sportot űz rengeteg vál­tozatával. Amikor megtudtam, hogy rosszkor jöttem, mert a há­zigazda éppen átugrott a Dunántúlra, majdnem le­­lombozódtam — ami fenyő­­félék között megintcsak rit­ka eset —, de hamar rájöt­tem, hiba ebből se lehet: a feléig olyan szakértelem­mel vezet végig a csodálatos­ kerten, mintha világéleté­ben szakmai idegenvezető lett volna. Kiderült, az ő­sei voltak fenyőimádók — már a nagyapja is ezt csi­nálta —, a feje­ csak behá­zasodott. Mint virtigó bota­nikus, leginkább csak latin nevükön szólítja a fákat és bokrokat,­­ egyforma tiszte­lettel a törpét és az óriást is. A gömbfenyőből egy sor majdnem olyan, mint ami­kor labdában dőzsölő foci­csapat a rengeteg futball­­labdát állítja a partvonalra, a másik sor, meg akkora gombócokból áll, közgyűlést ■tarthatnának benne a mezei nyul­ak. A tiszafa egyre in­kább nem ismeretlen a köz­nép előtt se, de látom, az, amit én ismerek, csak alap­nak való, arra oltják rá a szászor nemesebbet. Egy fél­­­­jes ágy ezüstfenyővel van tele, már négyévesek, mégse nagyobbak egy apró arasz­nál. Ritka eset, hogy mag­ról nevelik — ez svájci elit­ből nőtt —, mert elfajzik. Vagy dugványozzák, vagy oltják. Szomorúfenyő is van, ahogy szomorúfűz, szomorú­­eper, szomorú juhar és szo­­morúnyír is, hiszen, aki a h­áz körül seppet akar, az a szokatlant kedveli. A latin neveket napi h­asz­­­nálatban ki nem állh­atom, ennélfogva magam találok magyarokat. A­­bodorfenyő olyan, mintha minden tüs­kéjét külön ondol­álták vol­na ki. A törpetuja olyan szép, akár erkélyen is edel­­ne virágládában, dicséretére válván a lakás gazdájának. Ha ezt is centire árulnák, egészen olcsón meg lehetne venni. Egy holdnál alig na­gyobb a kert. Akkor szorult vissza ekkorára, amikor be­ütött a tsz-világ, és akkor fogtak hozzá az intenzív díszfatermesztéshez is. Csi­szár néni szerint körülbelül négyszáz fajta lehet a kert­ben, de hogy darabra meny­nyi, csak könyvből lehetne megtudni. Mert itt mindent könyvelnek, és minden nö­vény mellé hivatalos szár­mazási p­apirost adnak, ha a vevő kéri. Pedigrés kutya­üzletnél szoktak így csele­kedni. Hollandiából való a legtöbb, de ez már külön fejezet lehetne. Éveken ke­resztül a­­behozatali hivatal embere rendre rostálta a listákat. Kamaszkorát él­hette a hivatal, mert­­az em­berkamasz is azt teszi, mindenre kapásból rávágja, ■hogy nem. Miért nem? Csak! Ami természetes, azt indokolni is fölösleges. Amit ■azonban egyik évben kiej­tettek, bennehagy­ták a má­sikban, így sokkal nagyobb törődéssel ugy­an, de csak ■bejött, amit nagyon akar­tak. Negyven évig megállás nélkül bűn volt, amit ők csináltak. Találtunk a kertben egyet­­■lenegy termő körtefát is, meg egyetlenegy szilvát, a ház előtt néhány meggyet, az összes többi díszfa: óriás, cserje és törpe. A kicsit megértem, az óriások előtt azonban elámulok. Ezeket még­­ki lehet ültetni? Ezeket csak ebben a korban érde­mes, mert a parkokban vagy kitördelik a gyerekek, vagy ellopják a felnőttek. Az aitótsági dombról szét­­■tekintve látom, ahol a vil­lanyoszlopnál véget ér a szőregi határ, és kezdődik a deszka, vége a faiskoláknak is. A desádek inkább salá­tát termelnek. HORVÁTH DEZSŐ Fenyfiparadic­om Film-keresztmetszet Jancsóval kezdték Jancsó Miklós legújabb filmje, Az Isten hátrafelé megy vetítésével nyílt meg péntek délután Bretagne egyik legszebb városában, Quimperben a „Művészet és fém" elnevezésű találkozó, amelyet ezúttal már kilence­dik alkalommal rendeznek meg. A vetítésen részt vett Jancsó Miklós, s a találko­zóra népes magyar filmmű­­vészeti küldöttség érkezett, amelynek tagjai között van Gál István, Kardos Ferenc, Monori Mész András film­rendező, Bíró Yvette, az is­mert filmesztéta és mások. Három napon át a talál­kozó résztvevőinek és az ér­deklődő közönségnek szinte teljes keresztmetszetet ad­tak a magyar filmgyártás történetéből, a némafilmek­től napjainkig. Külön soro­zatot tartottak az 1914 után készült rövid és egész estét betöltő némafilmekből és híradókból. Egy ór­ásik soro­zat a magyar filmgyártás egyik igen jelentős korsza­kát, az 1963—1975 közötti éveket ismertette. Egy har­madik vetítéssorozat a mai magyar fiatal rendezők film­jeiből adott összefoglalást. Végül a negyedik sorozat a Balázs Béla Stúdió filmjei­ből adott válogatást, 1961 és 1985 között született műve­ket mutatott be a stúdió tag­jainak alkotásaiból. A két ország hivatalos szervei, köztük a francia külügyminisztérium, a pári­zsi Magyar Intézet és a Hun­­garofilm közreműködésével megrendezett találkozó ma­gyar filmjeit azok egyik leg­jobb francia szakértője, Jean-Pierre Jeancolas segít­ségével válogatták össze. Az április 9-éig tartó nagyszabású művészeti ta­lálkozó másik díszvendége a szovjet filmgyártás lesz, el­sősorban Nyikita Mihalkov és Andrej Mihalkov~Koncsa­­lovszkij alkotásait, illetve néhány fiatal rendező mű­veit ismertetik meg a részt­vevőkkel. A „Művészet és film” ta­lálkozók a legrangosabb franciaországi filmrendezvé­­nyek­­közé tartoznak, s a francia Nemzeti Filmintézet fontos szerepet vállal szer­vezésükben. A magyar film első ízben mutatkozik be Franciaországban ilyen szé­les körű válogatással a film­szakma kiváló ismerőinek, kritikusoknak, művészettör­ténészeknek, akik közül a résztvevők kikerülnek. Ha szüksége van zoknira, fonalra és ajándékra, jöjjön a „VARÁZS GARÁZS”-ba. Hódmezővásárhely, Lehel u. 6. Reklámtáblák, öntapadó cím­kék készítése, emblémák ter­vezése. Dekorációs anyagok, öntapadó fóliák, szitafesté­kek, segédanyagok árusítása. Ofszet házinyomda, reklám­áron: 3900 Ft. Szeged, Pálfy u. 41. Telefon: 62/10-802. ’ü. ■■!! ~ rí’Jiiioam' I ORKOWACtáa OMK / ^ ‘)[5 ...................^ Bár a frekvencia-morató­rium érvényben van, és an­nak feloldásáig újabb mű­sorszórási engedélyt senki sem kaphat, a stúdiómagnó­kat és rádiótechnikai készü­lékeket gyártó Mechanikai Laboratóriumból kapott in­formációk szerint nagy az érdeklődés a vállalat kis- és közepes teljesítményű URH- adói és ministúdiói iránt. Konkrét érdeklődők eddig negyvenen voltak, többen már ajánlatot is kaptak. Ér­dekes módon az érdeklődők Műsorszóró önkorm­ányzatok­ nagy része a helyi önkor­mányzatok közül kerül ki. Az esetleges moratórium­feloldást, amelyre köztudot­tan az új sajtótörvény alap­ján kerülhet sor, a Mecha­nikai Laboratórium jó üzlet reményében ugrásra készen várja. kibrrilis 14-én 17 órakor Indrilád a szegedi Csil­lag börtön falán emléktáblát lepleztek le. A megtorlást elszenvedőknek állított em­léket a porosz, 56 mártír­jának nevét feltüntetve: Ko­­váts Józsefét. Az ünnepi be­szédet Palotás József, a sze­gedi nemzetőrség volt pa­rancsnoka mondta, az emlék­táblát Kováts húga, Faludi Józsefné, Kováts Erzsébet leplezte le. Kováts József ügyét elő­ször 1989-ben Bodzsár Erzsé­bet hozta nyilvánosságra, az akkor még Cs. m. Hírlap ha­sábjain. Foglalkozott vele a már megszűnt Déli Napló több száma is. Dr. Perbí­ó József megjelent füzetében is ejt néhány sort Kováts Jó­zsefről. Tudomásom szerint neki egy közel ezer oldalnyi kész tanulmánya van erről a korról, de kiadó hiányában nem került még nyilvános­ságra. Információm szerint az egyetemen egy történé­szekből álló társaság dolgoz­za fel ezeket az időket, és minden bizonnyal Kováts József szerepét is a történe­lem megfelelő helyére teszi. Az alábbiakban szeretném elmondani Róla emlékeimet. Az „ahogyan én látom" — felment minden vád alól, sa­ját elhatározásomból, saját nézetemet vetem papírra. Nem akarom megosztani a felelősséget, de Kováts Er­zsébettel ezeket a nézeteimet már többször átbeszélés tár­gyává tettük a baráti körrel. Egyet is értettek vele. Most amikor ezen elhatározásra jutottam, három ok vezetett ebben:­­- Soha nem tudtam elfogadni, hogy embereket politikai meggyőződésükért kínozzanak és megöljenek. Izolálják őket, de megölni — antihumánus tett« 2. A rab­temetőben van elásva. Nem tudjuk, hogy hol­ van aki ott volt, de már nem emlékszik a pontos helyre, volt aki tudta, de nem akarta, merte megmondani. Talán m­ár so­hasem lesznek meg csontjai. Meg kellene találni, hogy tisztességesen el tudjuk te­metni, ne­­köztörvényesek, rablógyilkosok között ma­radjon jeltelenül. 3. Engem most nem a konkrét politikai szerepe foglalkoztat elsődle­gesen, hanem történelmünk jellegzetes magyar értelmi­ség típusának sorsa ragad meg! Mi volt a bűne? A politi­kai bűn, mindig történelmi eredő, ő volt a szegedi nem­zetőrség parancsnokhelyet­tese, fegyvereket osztott, el­len és szembe állt a rend­szerrel. Makacs és meg nem alkuvó volt! Megbánást is tanúsíthatott volna, talán ha megnősül, másként alakul sorsa, a disszidálását is elő­készítették, de nem élt vele. Elveiből nem engedett egy jottányit sem. Úgy tűnik, hogy saját sorsának is volt a kovácsa. Nem akart élni „szolgaságban!" Ezért fel­akasztották. Volna ehhez kapcsolódva egy „mefisztói" megjegyzé­sem. A perben elsőrendű vádlott Perbíró volt! Azután Palotás is él, ő mondta a be­szédet 1991-ben. A parancs­nok! Kendi József is él! Szegény Kováts József „vitte el a balhét!" Mi volt a bűne? Sok tárgyilagosan tisztázan­dó dolog van még ebben a perben, amit feltétlen nyil­vánosságra kellene hozni! Mert az élők most mind mint mártírok csillognak Kováts József halálának napfényében!? TIB: Törté­nelmi Igazságtevő Bizottság! Deríts fényt a dolgokra!” A politikai nézeteiről. Amikor először elengedték a börtönből, a Tisza partján sétáltunk. Politizáltunk, és mint mindig, a beszélgeté­sünkből vita keveredett. A földről volt szó. Magam a bölcsességet képviseltem, Jóska talán a történelmi okosságot. A földet visszaké­rik a volt földtulajdonosok, az övék volt. Jóska hevesen „földet vissza nem adunk” elvet védte. Mindenki „csak” 100 holdat kaphat vissza. A végén már kiabáltunk, és egymást akartuk a Tiszába dobni. Mire én: „Jóska! Te kommunista vagy!” Mire­­: „Engem a börtönben a tár­saim kommunistának tartot­tak!?” Talán ez a mondata Kovátsi KERESKEDŐK — VISZONTELADÓK FIGYELEM! Felnőtt és gyermek felsőruházati bemutatóterem és nagyker. raktár nyílt Vásárhely, Bercsényi u. 7. sz. alatt. Tel.: 62/42-988. Nyitva: hétfőtől péntekig 9—17 óráig. Várja Önöket a KOBOLD KFT. Pártállamban tilos a pálcika? A betiltott szakácskö­nyv Olyan korosztályhoz tar­tozom, amely szívesen vál­lalkozik az Úr, a más ki­próbálására. De a pálciká­val evés... Nos, az nem tartozik erősségeim közé. Mégis felkeltette figyel­memet Decsi Ágnes és Szántó Péter „Kínai főző­iskola alapfokon” című re­­ceptes könyve, amelynek tizenhárom fejezetét egy­­egy kínai mondás vezeti be. I. A hegy — Buddha tes­te. A vízcseppek — tanításai. Az éjszaka is, íme: nyolc­vannégy ezer mondat! Ho­gyan? Hogyan értsük meg őket? (Sotoba, laikus test­vér 1036—1101). II. A virágok elszáradnak, pedig őriznénk­ őket. A gyom kinő, pedig őrizked­nénk tőle (Dogen, 1200— 1253). III. A forma nem különbö­zik az űrtől, az üresség sem a formától. Az űr éppenség­gel a dolgok formája, a for­ma meg éppenséggel üres szó. (Nagarjuna: A túlpartra jutás bölcsessége (i. sz. 200 körül). IV. — Miért ücsörögsz itt meditálva? — kérdezte Huaj-jang. — Azért — vá­laszolta Ma-cu —, hogy Buddhává váljak. És te, uram, most miért dörzsölge­­ted azt a fadarabot? — Azért — válaszolta Hu­­ai-jang —, hogy tükörré vál­jon. — Ugyan, miként lehetne egy fadarabból dörzsöléssel tükröt csinálni— nevetett Ma-cu. — Ugyan, miként lehetne ücsörgéssel Buddhává lenni? — válaszolta Huai-jang. (Ma-cu megvilágosodásának története i. sz. 8. sz.). V. A Lu-hegységet eső ve­ri, a Ce-folyón magas az ár. Míg nem voltam itthon, min­dig ide vágytam. Most visz­­szajöttem. Hm... Semmi különös: A Lu-hegységet eső veri, a Ce-folyón magas az ár. (Kínai népdal). VI. Az úgynevezett múlt a szív csücske, a jelen az ök­lünk hegye, a jövő pedig csak egy szöglet az agyunk­ban. (Dogen, 1200—1253, Shobogenzo). VII. A kút vödrében ra­gyog a hajnali fény — de én csak a vizet kérem kölcsön. (Chiyo-Jo úrhölgy, 1701— 17775). VIII. Villám villan, szik­rák sziporkáznak, és szemed egyetlen pillantásával min­dent nem láttál. (A Mumon­­nak nevezett Ekai Mester, 1183—1260). IX. Fordítva megülöm ezt a falovat. Átvágtatok a sem­min. Megkeresel, hogy nyo­momra lelj? Ha! Sűrű háló­val fogod be a vihart? (Ku­­koku, 1328—1407.). X. A tűz nem vár a nap­ra, hogy forró legyen, sem a szél a holdra, hogy hide­get fújjon. (Tojo Eiko,­­1429 —1504). XI. A keréknek csak a középpontja nem forog kör­be. Az, ami az egészet körbe­­forgatja. (Régi kínai böl­csesség). XII. Ezt a képet rólaam ké­szítetted? Ő nagyszerű. Már­most, ha teljesen olyan, mint én, akkor rám már nincs szükség, tehát ölj meg! Mi­csoda? Hogy nem igazán olysin, mint én? Akkor meg a képre nincs szükség. Égesd el! (Csuang Csou, 778—897), példabeszéde­ XIII. Vannak dolgok, ami­ket még a bölcs sem tud el­végezni, az ostobáknak meg rögtön sikerül. Az ember itt áll az elmúlás pillanatában, s végre szépnek látja az éle­tet. Éppen most. Mit tegyen? Jóízű nevetésben tör ki. (Bengal, 1750—1837). * Befejezésként 18 színes ol­dalon gusztusos tálak ger­jesztik étvágyunkat. S ezt a könyvet nyolc évvel ezelőtt betiltották. Mert egy kis ki­adó — Editorg — képes volt a kézirat leadásától számí­tott négy hónapon belül megjelentetni. Eszerint illik rájuk a könyvet záró két sor. Bajba jutni a jó szerencsét jelenti. Az egyetértés pedig a biztos ellentmondás. Mészáros ferenc Akác tűzifa 40 m felett, oszlop (2,5 m), fűrész­­rönk (1,3,2,5, 3,4,5,6,7,8 m) házhoz szállítással eladó. Erdészeti Szolgáltató Szeged, Szatymazi u. 18. Telefon: 62/24-530. Műanyag harmonika­ajtók egyedülálló vá­lasztékkal vásárolha­tók, és egyedi méret­ben gyártathatók a Reluxa Mintaboltban. Cím: Makó, Szegedi u. 24. sz. Telefon: 65/11-696. KEDD, 1991. APRIUS 2.

Next