Szegedi Napló, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 2/101. szám
2/101. 1991. máj. 2., csütörtök Ára: 6,20 Ft Sürgősségi indítvány Lakáskoncepciót Szegednek! Szegeden mintha lépéshát frányban lenne az önkormányzat Budapesten és anagyvárosok közül például Pécsett. Győrben a városi képviselő-testület (illetve Pesten a kerületi önkormányzatok) részint letették voksukat részint legalább kialakították átfogó véleményüket a lakásgazdálkodás alapvető kérdéseiben. Fölkészülve arra, amennyiben a kormányzat („nemzeti”) lakáskoncepció valaha megszületik, milyen meghatározó szempontokat kívánnak érvényesíteni alkalmazásában. Szegeden ezt a kesztyűt egyelőre nem vette föl a képviselő-testület. Pedig egy saját, a többi nagyvárossal és a fővárossal összehangolt álláspontnak már illett volna kialakulnia Részánt azért, mert mégis csak furcsa állapot hogy a „nemzeti” lakáskoncepció kidolgozásába egyelőre nem vonták be az érintett önkormányzatokat (részvételüket iskövetelhették volna nyilvános vitával együtt), részint pedig annak a bizonyos koncepciónak az alkalmazásához bizonyos alapelveket előre is ki lehetne és kellene dolgozni. Éppen azért hogy oldódjon a lakáspiacot és lakásimobilitást immár jó ideje teljesen lebénító, totális bizonytalanság. — Amit április közepén benyújtottam, az lehet, hogy szakmai szempontból rossz, nem használható. A célom csupán az volt hogy elkezdődjön egy gondolkodási folyamat — mondotta indítványáról Borvendég Béla. Előterjesztéséből érdemes idézni ismét: „Indítványozom, hogy Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése kezdeményezze saját lakáskoncepciójának záros határidőn belül történő kimunkálását Ennek hiánya ugyanis máris nyomasztó. Nélküle felelős döntés sem az ingatlankezeléssel, sem a privatizációval kapcsolatban nem hozható.” A hátteret illetően már szavaira hagyatkozom. — A lakáskérdés alapvetően fontos ügy. De eddig nem csak hogy nem nyúltak hozzá, hanem Magyarországon ebben a században nem alakulhatott ki értelmes megoldás. Így aztán most sem nyílhat lehetőség igazságos, legfeljebb méltányos megoldásra. És a példák: Budapesten például a millennium táján zajlottak a nagy építkezések. A két háború között ezek száma folyamatosan csökkent, míg a II. világháború a lakásállomány jó részét tönkretette. A háborút követően jött az államosítás, a minimális lakbérek időszaka, amikor a lakásépítkezést a nagyobb lakások föltrancsírozása „pótolta”. Azazt csak romlott helyzet Ezen az sem változtatott amikor a ’60-a években megkezdődtek a tömeges lakásépítkezések Részint azért, mert azok többnyire a nehézipari fejlesztésekkel összhangban (azaz deformáltan) zajlottak részint pedig az áttekinthetetlen és abszurd támogatási rendszer következtében amely például a ,,politikailag nem kívánatos” építkezéseket sújtotta, a „kívánatosakat” ésszerűtlen mértékben preferálta, így aztán a mai lakástulajdonosok,bérlői helyzete — ami a társadalmi igazságosságot illetné — a legszélsőségesebb képet mutatja Attól kezdve, hogy volt, aki ingyen vagy szinte ingyen jutott mára nagy értékű magántulajdonhoz, mások drágán bérlakáshoz Egyszerűen kibogozhatatlan, hogy ki mennyit is fordított lakásra igazán egy-egy időszakban, hiszen minden árat vagy dotáltak, vagy fölfelé térítettek el. A helyzet mára nagymértékben megváltozott Mostanra többé-kevésbé reális árak alakultak ki, de irreálisan alacsony jövedelmek. Ráadásul az esetleges hitelfelvétel a nagymértékű inflációval összefüggő, abszurd módon magas kamatok nem teszik lehetővé. A képbe még az is bezavar, hogy a magyar viszonyokhoz (nemzeti össztermék) képest eképesztően drága, de évtizedeken át erőltetett lakótelepes építmények is fölfelé srófolják a lakáspiaci árakat a maguk abszurd létével. — Forró ez a palacsinta — mondta Borvendég Béla —, de valahogyan csak hozzá kell kezdeni! Alighanem igaza van. Mert hamarosan el kell dönteni, mi legyen az IKV-val mi a néhány tucat milliárdos szegedi lakásvagyonnal, egyáltalán a lakásokkal kapcsolatos önkormányzati felelősséggel? Beleértve az új lakások esetleges majdani építését, az esetleg csődbe menő magántulajdonosok (pl. lakásszövetkezetek) gondjainak megoldását, a szociális lakások ügyét, az infrastruktúra nyűgeit, s ezzel összefüggésben egy előbb-utóbb szükségessé váló lakásépítési koncepció kidolgozását Na meg a privatizációt. Hisz például jelenleg rendelet (tanácsi) tiltja a Belvárosban a lakások eladását aminek következtében üzleti szempontból értéktelen épületek százai maradnak állami (önkormányzati) tulajdonban míg a két körút között vidáman eladhatók a nagy telek-, egy-két lakás jellegű ingatlanok, amelyek sok-sok milliót érhetnek már a közeljövőben. Szóval, az alapelveket mihamarabb tisztázni kell. SZ. I. „A költségvetési vita és az állami tulajdonban levő lakások körül kialakult nagyfokú bizonytalanság és jogos állampolgári türelmetlenség egyaránt arra int, hogy a szegedi önkormányzatnak sürgősen ki kell alakítania a tulajdonába kerülő ingatlanok kezelésének, hasznosításának ésszerű, igazságos és emberközpontú rendjét. Ez az új rend viszont tisztázott és határozott lakás- és szociálpolitikai alátámasztás nélkül teherbíró nem lehet.” (Idézet Borvendég Béla önkormányzati képviselő ,,Önkormányzati lakáskoncepció kidolgozására sürgősségi indítvány” tárgyú, a városi képviselő-testület elé terjesztett anyagából.) Egy nap a sok közül. Igaz, áprilisban már a legutolsó. S ahogy áprilishoz illik, itt esőfelhő, amott napsugár. A térre. Szeged Széchenyi terére ez utóbbi jutott. És vagy száz bámész ember. Férfiak, nők, öregek, fiatalok, és persze, sok gyerek. A tátott szájú fajtából. Vagy itt most mindenki tátott szájú? — Nézd mán, boncsák a ruszki emlékművet — nő a csapat két borostás képpel. Köztük egy kommentátor. — Mán éppen ideje. Minek vártak eddig? — Mert lehet, hogy sír van alatta. Orosz Scatonák —sírja — veszi komolyan a kérdést egy öregúr, s már magyarázna is tovább, csak épp igény nincs rá. — Ugyan mán! Itt sír? Hát a sírnak temetőben van a helye — bólogat a nagyokos, és szép Lassan körüllengi a vegyespálinka illata Mit illat? Orgia a javából. Április legutolsó napján, Szeged Széchenyi terén, miközben a légkalapács újabb darabot harap ki a szovjet hősi emlékmű testéből. * — Ugyan, mondja már meg, kinek ártott ez a szobor. Hiszen ez a katonák emlékére lett fölállítva, nem a kommunisták miatt. Hát tehetnek azok a szerencsétlenek arról, hogy az a kurva Sztálin ügy megnyomorgatta a világot? Hát őket gyilkolta leginkább. A sajátjait. Hogy fordítaná ki magából a föld. Az öregember monológja halkan duruzsol, szinte ima már. Csak áment nem mond senki. Igaz, nem is vitatkozik. * — Látja, a csillag már nincs rajta. Tegnap szedték le. És holnap már az emlékmű sem lesz. Jöhet a másik — magyarázza egy fiatalember tört németséggel az úrnak. Utóbbi inkább kedélyes osztráknak tűnik, mint mindig morcos porosznak. Eltaláltam. Hisz már mondja is: — Nálunk, Bécsben van szovjet hősi emlékmű. Elfér. Meg aztán a tisztelet is. A hősöknek. Hiszen azok voltak, nicht Wahr? A fiatal néz, magyarázna, de hiába. A szókincs, ugyebár. Az a kevés. Ám nem késhet a segítség. A bokor mellől tiszta német kiejtés, tiszta tekintet. — Csak önöknél nem volt soha kommunizmus. Nem volt Rákosi, és nem volt forradalom. És nem volt akasztás sem, ugyebár. — Ja, ja — bólogat immár a sógor, és komótosan nekikészül a fényképezésnek. A munkások, mintha csak megéreznék, mosolyogva fordulnak a kamera felé. Hiszen ez történelem, nemdebár. Akármilyen kicsi is, de történelem. — Ugyan, mennyiben van ez az egész? — Egymillióban. Legalábbis azt írja az újság. — És országosan? Hiszen most mindenhol bontanak. — Ki tudja? — Azt mondják, a Fidesz csinálni akar szocreál parkot. Tán Ópusztaszeren? Azt mondják. Jó ötlet, mi? Lenin-szobrokkal, meg emlékművekkel. — Én nem oda vinném. — Hát? — A temetőbe. Ahol az orosz sírok vannak. — De hát szétverik, nem látod? — Szétverik. Látom. Most mit csináljak? — Hát, semmit. Kész, passz. Vége a kommunizmusnak. — Jó, hogy mondod. — Na, benyomunk egy sört? — Miért pont sört? — Mert holnap ünnep lesz, ha nem tudnád. A munkásosztály nemzetközi ünnepe. — A kapitalizmusban? — Mit mondasz? — Semmit. Csak úgy. Na, nyomás. A Debreceni jó lesz? * — Én megértem, hogy le kell bontani. Mégis olyan furcsa. Mint minden bontás. Valahogy nekem ez a pusztítást jelenti — motyogja, szinte csak magának egy öregúr, de azért lesi, hogyan reagálok. Sehogy. Hiszen most én hallgatózom. Szemérmetle- nül. — Nem tudom, hogy a fiatalok hogy látják, de én ... Szóval, nem is tudom. Szinte már sajnálom ezeket a szerencsétlen oroszokat. Veri őket az isten, nagyon veri. Azt hallom, hogy éheznek. Egy olyan birodalomban. Hát föl lehet ezt fogni ép ésszel? Mikor ott olyan zsíros földek voltak Ukrajnában. Mesélte az apám. Mint aki ennél nagyobb ellentmondást még sosem hallott, csóválja a fejét, csóválja, nagyon hitetlenül. — De mit gondol, nem lehet még ebből baj? Értetlenül pislogok. — Úgy érzem, hogy viszszajönnek. Meg a kommunisták is. Akkor aztán előkeresik a fotókat, hogy ki szedte le a csillagot, és... Mert az volt ám 57-ben is. Vagy maga akkor még? Gondolom, erről nem sokat tud. Bólintok. » — Ne is tudjon. Ne is. Bólintok megint. És indulok a Kárász utca felé. 1991. április 30-án, délelőtt. Egy nap, azt mondják, egy nap a sok közül. Így lehet. Oszlop a téren * Reklámár! Háromhetes húshibrid csirke 39 Ft/db, tarka, 42 Ft/db, fehér, kéthetes kacsa 65 Ft/db. Egész szezonban kapható, díjtalan házhoz szállítás a megyében. Érdeklődni: Sinka Jenő, Makó, Kolozsvári u. 76. /!PTisztelt vásárlónk! Újra megnyílt a WESTERN divatHÁZ! Eredeti olasz míreiségi férfinadrágokkal, pólókkal, farmerekkel, osztrák női cipőkkel és figyelmes kiszolgálást várjuk kedves vásárlóinkat a makói Skálában május 2-ától Látogasson el hozzánk! % ORION MÁRKABOLTBAN továbbra is legolcsóbban kaphatók színes televíziók, ITT- képcsővel, teletexttel, 56—70 cm képernyőig. Garanciás és garancián túli javítás. Kaphatók 84 programos műholdas beltéri egységek, videorekorderek és JVC-kazetták. ORION Márkaszerviz és-bolt, Majsai Mihály, Makó, Gárdonyi u. 7. Telefon: 65/12-878. Nyitva: mindennap 8-20 óráig, vasárnap 8-12 óráig. Figyelem! Makó, Szegedi u. 26/A Gazdabolt és trafik ajánlata: Új növésyvédő szerek öntözőberendezések kerti kisépek komltrágyák műanyag edények zsákos ousóporok öblítőszerek kivé. cigaretta édességek apróajándéktárgyak Olcsó ár, megbízható minőség: Márton György magánkereskedő Forum Royalban Városvezetők változása Manapság annyi a baj, köznapjainkon oly gyakran feslik föl a nyomorúság, hogy igazán fontos az emberi szó. Vezetőktől különösen az, hiszen ha legalább időnkéntelmondhatja nekik a városlakó panaszait — talán már könnyebb kicsit. De különben is, benne van ebben a panaszban annak hallgatólagos tételezése, hátha csak azért mennek így a dolgok, mert nem tudnak róla! Ezért sokak szerint kötelessége a vezetőnek találkozni közemberekkel, meghallgatni őket, mert különben még elfelejti, hogyan élünk. Más kérdés, hogy ilyenkor olyan élethelyzetekről kap indulatos beszámolót, amelyek egyediek, de mint tapasztalhatjuk, manapság sok hasonló sorsú szegény ember él Szegeden. Részben ilyen gondolatok jegyében szerveztük immár harmadik közéleti fórumot a Royal kávéházban. Dr. Lippai Pál Filgármester és két alpolgármester társa bízvást mondhatón változtak a negyedévenként sorra került fórumokon. Változásuk oka a városi önkormányzat élén eltöltött idő. Persze, nem önmagában annak meg nem állítható múlása, hanem a rájuk zúduló, feléjük áramló, energiafaló problématenger, ami — tartok tőle — a polgármesternek és közvetlen munkatársainak megszokott munkanapjaihoz tartozik. Az a tény, hogy amikor majd 9 órakor befejeztük a Royal-fórumot, akkor még egy szatyor iratot mutatott dr. Ványai Éva, jelezve az éjszakai házi feladatot. Nagy a hajtás, mondanám a régi szöveget, de itt többről van szó. Az olykor kilátástalan iszapbirkózásról, feladatokkal, helyzetekkel, politikai gubancokkal, alkadó pénzforrásokkal, és növekvő ellenindulatokkal. Valamint kevés és bizonytalan helyzetű szakapparátussal, nem túlságosan jó hírű önkormányzati ülésekkel, tisztázatlan jogi helyzetekkel élnek együtt Ezektől a talán nem várt, előre nem ismert körülményektől látható arcukon, szavaikon, válaszaikon a változás. Egyszer mindenesetre érdemes volna elbeszélgetni arról is a polgármesterrel, mit várt, és mit talált hivatalában. Válasza már csak azért is mérvadó lesz, hiszen ő készült ennek a posztnak megszerzésére, míg alpolgármesterei, hogy úgy mondjam, váratlanul kapták munkahelyül. Az áprilisi est tanulságai? Tán legfőbb, hogy még beszélőben vagyunk egymással, vezetők és vezetettek. Még bízunk a törvényes hatalomban, annak képviselői pedig a mi engedelmességünkben. Az oly gyakran hallható, bomló K-Európa, a budapesti kormány alól elillan a hatalom címkéjű szövegek felénk (még?) nem érződnek. Majd azt fuvolázom a költővel, miszerint jók vagyunk és engedelmesek. Csak a bűnözők nem azok. Pedig ők egyre többen vannak, sőt szaporodnak. De még megfékezhetők, legföljebb már csak városi méretekben, s az utcai bűnözők. Ám számos tünet van, amely mind indulatosabb válaszokat gerjeszt a lakosokban. Ezekről viszont jó lenne gyakrabban és szervezetten eszmét cserélni, mert különben nyűgösség lehet akár egyetlen rossz, nyegle döntésből is. Most is hallottunk ilyenről, amikor Tűhegyi József alpolgármester magyarázta azt a bizonyos IKV- áremelést a helyiségbérlet kapcsán. A döntést ugyan nem az önkormányzat hozta, mégis nekik címezték a polgárok felháborodásukat. Hasonlóan bonyolult ügy a belvárosi lakások eladhatóságának kérdése. Van-e erkölcsi joga másnak visszaadni a városnak, mint akiktől annak idején elvették, kérdezte a polgármester. És akkor mi lesz,ha egyszeriben csak visszatérnek a háziurak? De ■mi lesz a lakást nélkülöző fiatalokkal? Mi lesz az önkormányzat immár kínosan hosszan húzódó átszervezése körüli bizonytalansággal? Mi lesz a nyomasztó iskolai helyhiánnyal? És hová tűnt aCsillag tér, ami szerepel a Volán-menetrendekben, csak éppsen nem találja a kilencedik X tájékán keresgélő Rigó Balázs bácsit harsogó, békebeli vasutashangon. Na, de hová tűnt a Bertalan-emlékmű, felel rá ábrándosan a polgármester. Egyszóval, beszélgetünk egymással, mint hajdanán ... (tráser) BATYI ZOLTÁN g Ha szüksége van zoknira, g ^ fonalra, gombra, tűre, ^ ® cérnára, cipzárra és ® a ajándékra, jöjjön a a ^ „VARÁZS-GARÁZS”-ba I a g Sa Rövidárubolt. g a Vásárhely, Lehel u. 6. a s_________________________a