Szegedi Napló, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 2/101. szám

2/101. 1991. máj. 2., csütörtök Ára: 6,20 Ft Sürgősségi indítvány Lakáskoncepciót Szegednek! szakban, hiszen minden árat vagy dotáltak, vagy fölfelé térítettek el. A helyzet mára nagy­mértékben megváltozott Mostanra többé-kevésbé reá­lis árak alakultak ki. de ir. reálisan alacsony jövedel­mek. Ráadásul az esetleges hitelfölvétel a nagymérté­kű inflációval összefüggő, abszurd módon magas ka­matok nem teszik lehetővé. A képbe még az is bezavar, hogy a magyar viszonyok­hoz (nemzeti össztermék) képest eUíépasztően drága, de évtizedeken át erőltetett lakótelepei építmények is fölfelé srófolják a lakáspia­ci árakat a maguk abszurd létével. — Forró ez a palacsinta — mondta Borvendég Béla —. de valahogyan csak hoz­zá kell kezdeni! Alighanem igaza van. Mert hanriarosan el kell dönteni, mi legyen az IKV-vaL mi a néhány tucat milliárdos sze. gedi lakásvagyonnal. egyál­talán. a lakásokkal kapcso- latoB önkormányzati felelős­séggel? Beleértve az űj la­kások esetleges majdani épí­tését, az esetleg csődbe me­nő magántulaidonosok (pl. lakásszövetkezetek) gondjai­nak megoldását, a szociális lakások ügyét, az infrastruk. túra nyűgéit, s ezzel össze­függésben egy előbb-utóbb szükségessé váló lakásépíté­si koncepció kidolgozását No meg a privatizációt. Hisz például jelenleg rendelet (tanácsi) tiltja a Belváros­ban a lakások eladását ami­nek következtében üzleti szempontból értéktelen épü. letek százai maradnak álla­mi (önkormányzati) tulaj­donban mjg a két körűt kö­zött vidáman eladhatók a nagy telek-, egy-két lakás jellegű ingatlanok, amelyek sok-sok milliót érhetnek már a közeljövőben. Szóval, az alapelveket mi­hamarabb tisztázni kell, SZ. I. Főfum g Royalban Városvezetők változása Manapság annyi a baj, köznapjainkon oly gyakran feslik föl a nyomorúság, hogy igazán fontos az embe­ri szó. Vezetőktől különösen az, hiszen ha legalább időn­ként .elmondhatja nekik a városlakó panaszait — ta­lán már könnyebb kicsit. De különben is, benne van eb­ben a panaszban annak hallgatólagos tételezése, hát­ha csak azért mennek így a dolgok, mert nem tudnak róla! Ezért sokak szerint kö­telessége a vezetőnek talál­kozni közemberekkel, meg­hallgatni őket, mert külön­ben még elfelejti, hogyan élünk. Más kérdés, hogy ilyenkor olyan élethelyze­tekről kap indulatos beszá­molót, amelyek egyediek, de mint tapasztalhatjuk, ma­napság sok hasonló sorsú szegény ember él Szegeden. Részben ilyen gondolatok jegyében sz,erveztük immár harmadik közéleti fórumot a Royal kávéházban. Df. Lippai Pál FKilgármester és két alpolgármester társa bízvást mondhatón változtak a negyedévenként sorra ke­rült fórumokon. Változásuk oka a városi önkormányzat élén eltöltött idő. Persze, nem önmagában annak meg nem állítható múlása, ha­nem a rájuk zúduló, feléjük áramló, energiafaló problé­matenger, ami — tartok tő­le — a polgármesternek és közvetlen munkatársainak megszokott munkanapjaihoz tartozik. Az a tény, hogy amikor majd 9 órakor befe­jeztük a Royal-fórumot, ak­kor még egy szatyor iratot mutatott dr. Ványai Éva, jelezve az éjszakai házi fel­adatot. Nagy a hajtás, mon­danám a régi szöveget, de itt többről van szó. Az oly­kor kilátástalan iszapbirkó­zásról, feladatokkal, helyze­tekkel, politikai gubancok­kal, af>adó pénzforrásokkal, és növekvő ellenindulatok­kal. Valamint kevés és bi­zonytalan helyzetű szakap­parátussal, nem túlságosan jó hírű önkormányzati ülé­sekkel, tisztázatlan jogi hely­zetekkel élnek együtt Ezek­től a talán nem várt, előre nem ismert körülményektől látható arcukon, szavaikon, válaszaikon a változás. Egy­szer mindenesetre érdemes volna elbeszélgetni arról is a polgármesterrel, mit várt, és mit talált hivatalában. Válasza már csak azért is mérvadó lesz, hiszen 6 ké­szült ennek a posztnak meg­szerzésére, míg alpolgármes­terei, hogy úgy mondjam, váratlanul kapták munkahe­lyül. Az áprilisi est tanulságai? Tán legfőbb, hogy még be­szélőben vagyunk egymás­sal, vezetők és vezetettek. Még bízunk a törvényes ha­talomban, annak képviselői pedig a mi engedelmessé­günkben. Az oly gyakran hallható, bomló K-Európa, a budapesti kormány alól el­illan a hatalom címkéjű szövegek felénk (még?) nem érződnek. Majd azt fuvolá- zom a költővel, miszerint jók vagyunk és engedelme­sek. Csak) a bűnözők nem azok. Pedig ők egyre többen vannak, sót szaporodnak. De még megfékezhetők, legföl­jebb már csak városi mére­tekben, s az utcai bűnözők. Ám számos tünet van, amely mind indulatosabb válaszo­kat gerjeszt a lakosokban. Ezekről viszont jó lenne gyakrabban és szervezetten eszmét cserélni, mert külön­ben nyűgösség lehet akár egyetlen rossz, nyegle dön­tésből is. Most is hallottunk ilyenről, amikor Tűhegyi Jó­zsef alpolgármester magya­rázta azt a bizonyos IKV- áremelést a helyiségbérlet kapcsán. A döntést ugyan nem az önkormányzat hozta, mégis nekik címezték a pol­gárok felháborodásukat. Ha­sonlóan bonyolult ügy a bel­városi lakások eladhatóságá­nak kérdése. Van-e erkölcsi joga másnak visszaadni a városnak, mint akiktől an­nak idején elvették, kérdez­te a polgármester. És akkor mi lesz, -ha egyszeriben csak visszatérnek a háziurak? De ■mi lesz a lakást nélkülöző fiatalokkal? Mi lesz az ön- kormányzat immár kínosan hosszan húzódó átszervezése körüli bizonytalansággal? Mi lesz a nyomasztó iskolai helyhiánnyal? És hová tűnt a (Csillag tér, ami szerepel a Volán-menetrendekben, csak épfien nem találja a kilen­cedik X tájékán keresgélő Rigó Balázs bácsi — harso­gó, békebeli vasutashangon. Na, de hová tűnt a Berta- lan-emlékmű, felel rá áb­rándosán a polgármester. Egyszóval, beszélgetünk egymással, mint hajdanán ... (tráser) Egy nap a sok közül. Igaz, áprilisban már a legutolsó. S ahogy áp­rilishoz illik, itt esőfelhő, amott napsugár. A térre. Szeged Széchenyi terére ez utóbbi jutott. És vagy száz bámész ember. Férfiak, nők, öregek, fiatalok, és persze, sok gyerek. A tátott szájú fajtából. Vagy itt most min­denki tátott szájú? — Nézd mán, boncsák a ruszki emlékművet — nő a csapat két borostás képpel. Köztük egy kommentátor. — Mán éppen ideje. Mi­nek vártak eddig? — Mert lehet, hogy sír van alatta. Orosz Icatonák •sírja — veszi komolyan a kérdést egy öregür, s már magyarázna is tovább, csak épp igény nincs rá. — Ugyan mán! Itt sír? Hát a sírnak temetőben van a helye — bólogat a nagy­okos, és szép Lassan körül­lengi a vegyespálinka illata Mit illat? Orgia a javából. Április legutolsó napján. Szeged Széchenyi terén, mi­közben a légkalapács újabb darabot harap ki a szovjet hősi emlékmű testéből. * — Ugyan, mondja már meg, kinek ártott ez a szo­bor. Hiszen ez a katonák emlékére lett fölállítva, nem a kommunisták miatt. Hát tehetnek azok a szerencsét­lenek arról, hogy az a kurva Sztálin ügy megnyomorgatta a világot? Hát ókét gyilkol­ta leginkább. A sajátjait. Hogy fordítaná ki magából a föld. Az öregember monológja halkan duruzsol, szinte ima már. Csak áment nem mond senki. Igaz, nem is vitatko­zik. * — Látja, a csillag már nincs rajta. Tegnap szedték le. És holnap már az emlék­mű sem lesz. Jöhet a másik — magyarázza egy fiatalem­ber tört németséggel az úr­nak. Utóbbi inkább kedélyes osztráknak tűnik, mint min­dig morcos porosznak. Oszlop a téren Reklámár! Háromhetes húshibrld csirke 39 Ft/db, tarka, 42 Ft/db, fehér, kéthetes kacsa 65 Ft/db. Egész szezonban kapható, díjta­lan házhoz szállítás a megyében. Érdeklódni: Sinwn Jenő, Makó, Kolozsvári u. 76. /!P Tisztelt vásárlónk! Újra megnyílt a WESTERN díva THÁZ! Eredeti olasz mírxiségí férfi­nadrágokkal, pólókkal, farme­rekkel, osztrák nól cipőkkel és figyelmes kiszolgálást várjuk kedves vásárlóinkat a makói Skálában május 2-átóL Látogasson el hozzánk! % Eltaláltam. Hisz már mond­ja is: — Nálunk, Bécsben van szovjet hősi emlékmű. Elfér. Meg aztán a tisztelet is. A hősöknek. Hiszen azok vol­tak, nicht Wahr? A fiatal néz, magyarázna, de hiába. A szókincs, ugye­bár. Az a kevés. Am nem késhet a segítség. A bokor mellől tiszta német kiejtés, tiszta tekintet; — Csak önöknél nem volt soha kommunizmus. Nem volt Rákosi, és nem volt forradalom. És nem volt akasztás sem, ugyebár. — Ja, ja — bólogat immár a sógor, és komótosan neki­készül a fényképezésnek. A munkások, m'intha csak meg- éreznék, mosolyogva fordul­nak a kamera felé. Hiszen ez történelem, nemdebár. Akármilyen kicsi is, de tör­ténelem. * — Ugyan, mennyiben van ez az egész? — Egymillióban. Legalább­is azt íria az újság. — És országosan? Hiszen most mindenhol bontanak. — Ki tudja? — Azt mondják, a Fidesz csinálni akar szocreál par­kot. Tán Ópusztaszeren? Azt mondják. Jó ötlet, mi? Le- nin-szobi'okkal, meg emlék­művekkel. — Én nem oda vinném. — Hát? — A temetőbe. Ahol az orosz sírok vannak. — De hát szétverik, nem látod? — Szétverik. Látom. Most mit csináljak? — Hát, semmit. Kész, passzi Vége a kommjuniz- musnak. — Jó, hogy mondod. — Na, benyomunk egy sört? — Miért pont sört? — Mert holnap ünnep lesz, ha nem tudnád. A munkásosztály nemzetközi ünnepe. — A kapitalizmusban? — Mit mondasz? — Semmit. Csak úgy. Na, nyomás. A Debreceni jó lesz? * — Én megértem, hogy le kell bontani. Mégis olyan furcsa. Mint minden bontás. Valahogy nekem ez a pusz­títást jelenti — motyogja, szinte csak magának egy öregür, de azért lesi, hogyan reagálok. Sehogy. Hiszen most én hallgatózom. Szemérmetle-' nül. — Nem tudom, hogy a fiatalok hogy látják, de én ... Szóval, nem is tudom. Szinte már sajnálom ezeket a szerencsétlen oroszokat. Veri őket az isten, nagyon veri. Azt hallom, hogy éhez- neK. Bgy olyan oirodaiom- ban. Hát föl lehet ezt fogni ép ésszel? Mikor ott olyan zsíros földek voltak Ukraj­nában. Mesélte az apám. Mint aki ennél nagyobb ellentmondást még sosem hallott, csóválja a fejét, csó­válja, nagyon hitetlenül. — De mit gondol, nem le­het még ebből baj? Értetlenül pislogok. — Úgy érbem, hogy vLsz- szajönnek. Meg a kommu­nisták is. Akkor aztán elő­keresik a fotókat, hogy ki szedte le a csillagot, és... Mert az volt ám 57-ben is. Vagy maga akkor még? Gondolom, erről nem sokat tud. Bólintok. » — Ne is tudjon. Ne is. Bólintok megint. És indulok a Kárász utca felé. 1991. április 30-án, dél­előtt. Egy nap, azt mondják, egy nap a sok közül. Így le­het. BATYI ZOLTÄN ORION MÁRKABOLTBAN továbbra is legolcsóbban kaphatók színes televíziók, ITT- képcsővel, teletexttel, 56—70 cm képernyőig. Garanciás és garancián túli javítás. Kaphatók 84 programos műholdas beltéri egységek, videorekorderek és JVC-kazetták. ORION Márksszerviz és-bolt, Majsai Mihály, Makó, Gárdonyi u. 7. Telefon: 65/12-878. Nyitva: mindennap 8-20 óráig, vasárnap 8-12 óráig. % Figyelem! Makó, Szegedi u. 26/A Gazdabolt és trafik ajánlata: Új nóvéfiyvédó szerek öntözőberendezések kerti kis^pek konibtrágyák műanyag edények zsákol ousóporok öblílószerek kivé. cigaretta édességek apróa>ándéktirgyak Oksó ár, megbízható ninöiég: Mártoo György magánkereskedó g Ha szüksége van zoknira, g ^ fonalra, gombra, tűre, ^ ® cérnára, cipzárra és ® a ajándékra, jöjjön a a ^ „VARÁZS-GARÁZS”-ba I a g Sa Rövidárubolt. g a Vásárhely, Lehel u. 6. a s _________________________a „A költségvetési vita és az állami tulajdonban levő lakások körül kialakult nagyfokú bizonytalan­ság és jogos állampolgári türelmetlenség egyaránt arra int, hogy a szegedi önkormányzatnak sürgősen ki kell alakítania a tulajdonába kerülő ingatlanok kezelésének, hasznosításának ésszerű, igazságos és emberközpontú rendjét. Ez az új rend viszont tisz­tázott és határozott lakás- és szociálpolitikai alátá­masztás nélkül teherbíró nem lehet.” (Idézet Borvendég Béla önkormányzati képviselő ,,Önkormányzati lakáskoncepció kidolgozására sür­gősségi indítvány” tárgyú, a városi képviselő-testü­let elé terjesztett anyagából.) Szegeden mintha lépéshát-f ránvban lenne az önkor­mányzat Budapesten és a- nagyvárosok közül p>éldául Pécsett. Győrben a vátosd képviselő-testület (illetve Pe.sten a kerületi önkor­mányzatok) részint letették voksukat részint legalább kialakították átfogó vélemé. nyűket a lakásgazdálkodás alapvető kérdéseiben. Föl­készülve arra, amennyiben a kormányzat („nemzeti”) la­káskoncepció valaha meg­születik, milyen meghatáro­zó saempontokat kívánnak érvényesíteni alkalmazásá­ban. Szegeden ezt a kesztyűt egyelőre nem vette föl a képviselő-testület. Pedig egy saját, a többi nagyvárossal és a fővárossal összehangolt álláspontnak már illett vol­na kialakulnia Részánt azért, mert mégis csak furcsa álla. pót hogy a „nemzeti” la­káskoncepció kidolgozásába egyelőre nem. vonták be az érintett önkormányzatokat (részvételüket Idkövetelhet- ték volna nyilvános vitával együtt), részint pedig annak a bizonyos koncepciónak az alkalmazásához bizonyos alapelveket előre is ki lehet­ne és> kellene dolgozni. Ép­pen azért hogy oldódjon a lakáspiacot és lákásimobili- tást immár jó ideje teljesen lebénitó. totális bizonytalan­ság. — Amit április közepén benyújtottam, az lehet, hogy szakmai szempontból rossz, nem használható. A célom csupán az volt hogy elkez­dődjön egy gondolkodási fo. lyam^t — mondotta indítvá­nyáról Borvendég Béla. Elő­terjesztéséből érdemes idézni ismét: „Indítványozom, hogy Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése kezdemén.yezze saját lakáskoncepciójának zá­ros határidőn belül történő kimunkálását Ennek hiánya ugyanis máris nyomasztó. Nélküle felelős döntés sem az ingatlankezeléssel, sem a privatizációval kapcsolatban nem hozható.” A hátteret illetően már szavaira hagyatkozom; — A lakáskérdés alapve­tően fontos ügy. De eddig nem csak hogy nem nyúltak hozzá, hanem Magyarorszá­gon ebben a században nem alakulhatott ki értelmes meg­oldás. Így aztán most sem nyílhat lehetőség igazságog, legfeljebb méltányos megol­dásra. És a példák. Budapesten például a millennium táján 2a,ilottak a nagy építkezé­sek. A két háború között ezek száma folyamatosan csökkent, míg a II. világhá­ború a lakásállomány jó részét tönkretette. A hábo­rút követően jött az államo sítás, a minimális lakbére) időszaka, amikor a lakás­építkezést a nagyobb laká­sok föltrancsírozása „pótol ta”. Azazt csak romlott : helyzet Ezen az sem vál toztatott amikor a ’60-a években megkezdődtek < tömeges lakásépítkezések Részint azért, mert azol többnyire a nehézipari fej leisztésekkel összhangbai (azaz deformáltan) zajlottak részint pedig az áttekinthe tetlen és abszurd támogatá sí rendszer következtében amely például a ..politikai- lag nem kívánatos” építke­zéseket sújtotta, a „kívána­tosakat” ésszerűtlen mérték ben prefenálta. így aztán í mai lakástulajdonosok,'bérlői helyzete — ami a tássadal. mi igazságosságot illetné — a legszélsőségesebb képe' mutatja Attól kezdve, hogi volt. aki ingyen vagy szinte ingyen jutott mára nagy ér­tékű magántulajdonhoz, má­sok drágán bérlakáshoz Egyszerűen kibogozhatatlan, hogy ki mennyit is fordítoti lakásra igazán egy-egy idő-

Next

/
Thumbnails
Contents