Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)
1890-03-01 / 59. szám
Szeged, szombat, szempontjából sem szerencsésen választanák azt a modort, hogy Tisza Kálmán a vele szemközt alkalmazott kíméletlenség által tétessék lehetetlenné. Hiszen ez nyitott ajtó döngetése tulajdonképen. A miniszterelnök eljutott a lehetetlenségnek azon sokáig, melyről nem lehet lejebb taszítani, de nem is kell, mert csak idő kérdése, mégpedig rövid idő kérdése, hogy visszavonuljon kénytelenségből. Hanem a parlamenti harcznak az a neme, mely személyeskedő, épen az ellenkező hatást teszi a kormánypártban is, mely maga is szabadulni óhajt talán a lejárt vezértől, de kötelességének tartja megállani mellette, mikor személyében támadják, így igazán nem lehet megszabadítani Tiszától sem a pártját, sem az országot. A függetlenségi és 48-as párt tegnap Irányi Dániel elnöklete alatt ülést tartott, melyen először is az elnök a nagyváradi függetlenségi párt egy levelét olvasta föl a királyi táblák decentralizácziójának ügyében. A levélben a nagyváradiak kérik a pártot, hogy e kérdést ne tekintsék pártkérdésnek. A párt kijelenti, hogy a Nagyvárad és Debreczen harczát nem párt, de igazságszolgáltatási szempontból tekinti. Ezután tárgyalás alá vette az Andrássy Gyula gróf emlékszobra tárgyában a képviselőháznak benyújtott törvényjavaslatot. Iványi megemlíti, hogy Deák Ferencz szobra sem országos költségen, hanem közadakozás útján emeltetett. Hofi szerint a párt nem járulhat a javaslathoz, mert a többség azokért a szolgálatokért akar Andrássynak szobrot emelni, melyeket ő a kiegyezés megkötése körül szerzett. Orbán Balázs és Madarász József szinte ellene szólnak a javaslatnak . Ugron Gábor konstatálja, hogy a pártban senki nincsen, aki a szobor fölállítása mellett volna. Ene a párt Irányit kérte föl, hogy nézeteit ez ügyben kifejtse a házban. Ferdinád fejedelem elismertetése. Szófia, febr. 27. Minthogy Pulcza őrnagy ügyében konstatálták, hogy idegen oldalról beavatkozás történt, Stambulov miniszter különböző személyiségekkel folytatott megbeszélései alkalmával sejteni engedte a lehetőségét annak, hogy Bulgária lépést fog tenni a hatalmaknál Ferdinánd fejedelem elismerése iránt, hogy vége vettessék a mai állapotoknak, mivel kétségtelenül kitűnt, hogy míg a jelenlegi viszonyok fönnállanak, nyílt tere van ama törekvéseknek, melyek az országban zavart akarnak előidézni. Remélik, hogy a hatalmak, melyek a béke föntartását és a Balkán-félsziget konszolidálását óhajtják, be fogják látni, mily sürgősen szükséges, hogy a jelenlegi állapotok elismertessenek. _ Nemzetközi munkásértekezlet. Berlin, febr. 27. Vilmos császár jelen volt az államtanács osztályainak ülésén, mely délelőtt 10 órakor kezdődött. Berlin, febr. 27. Vilmos császárt este 6 óra 40 perckor távozott el az államtanács üléséről. Berlin, febr. 27. A berlini „Politische Nachrichten“ arról biztosít, hogy Libert őrnagy nincs hivatva Kelet-Afrikában katonai feladatot megoldani. A nevezett lap egyúttal szemben az Emin pasa által tervezett állítólagos nagy hódító hadjáratra vonatkozó hírekkel, azt jegyzi meg, hogy sem Wadelai, sem a Tanganikától keletre fekvő területek meghódításáról, hanem kizárólag azon bizonyára jogosult óhajtásról van szó, hogy Emin pasát, ki a középafrikai ügyeket illetőleg bizonyára nagy tapasztalatok fölött rendelkezik, a kelet-afrikai német érdekeknek megnyerjék. Páris, febr. 27. A tegnapi diplomácziai heti fogadás alkalmával Münster német nagykövet kérdést intézett Spuller külügyminiszterhez az iránt, várjon adhat-e választ Francziaországnak a berlini konferenczián való részvételére vonatkozólag. Spuller külügyminiszter azt válaszolta, hogy miután az értekezlet jellegét tisztára elméletivé változtatták át, a franczia kormány nem emel nehézségeket a meghívás ellen, csakhogy előbb a minisztertanács határozatára van szükség. A mai minisztertanácsban Spuller magatartását helyeselte a többség Carnot azonban állítólag meg volt lepve. Délután Spuler külügyminiszter tudatta Münster nagykövettel, hogy evben elfogadja a meghívást. Republikánus körökben Spuller határozata, hogy tudniillik Francziaország részt vegyen az értekezleten visszatetszést szült. A részvételt a leghevesebben Lockroy volt kereskedelmi miniszter ellenezte. A mérsékeltebb képviselők is, mint például F 10 - ren , rosszalták a kormány határozatát s ezzel gyarapították azt az elégedetlenséget, melyet a minisztérium ellenségei a legmerevebb formában nyilvánítottak. Sokan azt remélik, hogy ez a kérdés meg fogja buktatni a kabinetet, mert elfelejtette, hogy Németország Francziaország ama meghívását, hogy vegyen részt a világkiállításon, kereken visszautasította. Most alkalom lett volna a reciprocitásra, mindazonáltal Francziaország enged, amire az illetők szerint annyival kevésbé van szükség, mivel Spuller maga kijelentette, hogy az értekezletnek csak elvi jelentősége van. E hangulat következtében Laur boulangista képviselő a mai ülésen benyújtotta interpelláczióját, melynek tárgyalását keddre tűzték ki. Spullerről azt mondják, hogy szemmellátható határozottságából már enged. Barátai arra utalnak, hogy Francziaország még visszaléphet, miután a meghívást csak elvben fogadta el. A kormány reméli, hogy keddig megnyeri a mérsékelt képviselőket. Viszont „Cocarde“ Spuller külügyminisztert már most Bismarck szövetségesének mondja. Pária, febr. 27. A ma délelőtt tartott minisztertanács után Spuller külügyminiszter Münster gróf német nagykövetet fogadta és a nagykkövet szóbeli meghívására a munkásügyben Németország által kezdeményezett értekezleten való részvételt illetőleg kijelentette, hogy Francziaország a meghívást elvben elfogadja. A külügyminiszter a egy illatszerkereskedés kirakata, s akik ecsettel varázsolják a pirt arczaikra : nem igen szeretkeznek így önökkel, akik szintén félnek a széltől, s lábujj hegyen járva, kerülik a sarat. Önök könyvből tanulják a szerelmet, s tánczmestertől vesznek leczkét belőle. Hohó ! Hát szerelem az ? Mondom önnek : paródia. Semmi igaz érzelem, de annál több formaság, biablon, illem. Bezzeg másként érezünk és szeretünk mi, akik a természettől tanultunk meg szeretni, s akiknek az ösztön diktálja azt, hogy mit és miként kell tenni! Való igaz: nyersekké, durvákká, vadakká leszünk gyakran, mivel hogy emberek vagyunk vérből, húsból, csontból való emberek. Ah, de tudunk szeretni! Csak mi tudjuk, mi érezzük igazán, mi a szerelem. Oh uram! Öreg vagyok már, félbolond és rut. És nézze mégis : reszketni kezd minden tagom, ha e szót kimondom : szerelem. Valami sajátságos meleget érzek elömleni testemen, vérem forró halántékaimon az üterek lázasabban lüktetnek Oh, oh! Pedig lemondtam a szerelemről, végleg egészen, örökre. Verje meg az ég, aki ezt az emésztő szenvedélyt belé plántálta! Gyönyöröm sok volt, igaz. Átéltem napokat és éjeket, aminőket önök nem fognak átélni soha, mert nincs meg önökben az az esere, ami meg volt bennem s mert meg van rontva érzékük és el vannak puhulva idegeik. Oh, az én érzékeim élesek voltak s idegeim épek, de kielégithetlenek és telhetetlenek. Mert szerelmes voltam! Az ördögbe, uram, kevés az, amit e szó kifejez: szerelem. Több volt ez annál. Örökös vágy, meg nem szűnő sóvárgás, még abban a pillanatban is, amikor teljesen bírtam őt, égő fájdalom, földöntúli gyönyör, pokoli kínok, menyei boldogság — és a jó ég tudja még mi! Rettentő hacs, amely fölött majd uralkodott, majd általa elnyomatott az én egyetlen szerelmem. O. NI. Elmondom önnek, hogy miként ismertem meg. Régen volt. Most 45 éves vagyok, akkor 21 voltam. Faluról kerültem föl. Tanulóba jöttem, és esküszöm, az is volt a szándékom. Még akkor szunnyadt bennem minden. Nem tudtam, hogy az ördög lakozik bennem. Hanem aztán csakhamar megtudtam. Egy estén, — akkor is ilyen csatakos, sáros őszi este volt, — megláttam — öt. Hogy ki volt ? Mit tudom én. Madonna bizonyára nem. Elvetemült, parázna, kicsapongó volt már akkor is. Valakinek a kedvese volt. Ezenfelül még hozzátehetem azt is, hogy valami különösen szépnk sem találtam. Hanem azért abban a pillanatban, ahogy megláttam, megesküdtem rá, hogy az enyém lesz. A huszonegy éven át elnyomott szunnyadó szenvedély egy rövidke pillanat alatt lobbot vetett bennem. Volt a szemeiben, a tekintetében valami démoni, pokoli lány, amelynek első kipattanó szikrája fölgyújtotta azt a mohó, éhes máglyát, mely tudtomon kívül rejtőzködött kebtemben. A józan ész, a tudomány, hit, erkölcs, erény, az emberi kötelességek, a jövő, minden, minden, amiről eddig álmodoztam, amit keserű fáradtsággal összegyűjtöttem, az összes ismereteimmel együtt egy pillanat alatt eltűnt, hogy helyet adjon egy eddig ismeretlen, maró, kínzó érzésnek, aminek a neve : vagy. Megszűntem ember lenni, akit az ész ural, vadállattá lettem, akit az ösztönei hajtanak és sodornak ellenállhatlanul. Egy vendéglőben voltunk. A szemeim szikrákat hánytak, fölrúgtam az előttem levő asztalt, összezúztam egy széket, szétharaptam a poharamat és ok nélkül úgy röpítettem ki a pinczért a szobából, hogy három hétig betegen feküdt utána. Mindez egyszerre, hirtelen, minden úr faénet nélkül történt. Szegedi Napló Márczius 1. 1890. 59 sz.