Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)
1890-03-29 / 87. szám
Szeged, szombat, érdekhálózat egész szövevénye széttépetnék. Van-e valószínűség, hogy ezt a kormánypárt megtegye ? Ez a párt már sokszor szavazott az ország megrontására, de saját érdekeinek megrontására még egyszer sem. E pontnál a fegyelmi kötelékek szétszakadnak. Ebből önkényt következik, hogy a fúzió nem jelentene egyebet, mint a mérsékelt ellenzék megsemmisülését és vele együtt megsemmisülését azon reményeknek, melyeket az ország ezen párthoz nem méltatlanul fűzött. Arra, hogy a parlamentarizmus váltógazdasága már egyszer megkezdődjék, olyan szükségünk van, mint a falat kenyérre. Máris ott állunk, hogy a rendszernek kezdik tulajdonítani az emberek hibáit. Ha így megy tovább, visszakivánkozunk a dikasztériumhoz. Ez pedig nagy szerencsétlenség volna. Gróf Apponyitól függ, hogy e szerencsétlenséget az országról elhárítsa és nyilvánvalóvá tegye, hogy a politikus áll és esik elveivel. Tőle függ pártjával együtt átvenni a kormányzást s érvényesíteni nézeteit s ezzel skártba tenni a hatalom eddigi tényezőit; vagy egyszerűen, belopni magát, miként Tisza tövé, a bársonyszékbe. Az első esetben megmentette a parlamentarizmust, a második esetben megrendítette. Báki Apponyit ismeri az első esetet várja tőle. Az a drótos üzenet azt kérdi: nem lehetne-e az a aradi hangversenyt kedden itt az Alföld szép metropolisában ismételni ? S a kedves kérdés sugalmazója nem más, mint Szeged jó ismerőse, a bájos Czélia. " Az a közös üzenet pedig igazi sürgöny-stílusban csak annyit mond, hogy : „az aradi diadalok után hazatérőben hétfőns átutazom Szegeden. Szeretném, ha kedves jó barátaim kijönnének a 11ú vonathoz, hogy néhány kedves perczet tölthessek velük . . . S aki ezeket írja: az az isteni Mika ... Arad felöl tehát két kedves vendég tartana felénk : a kis M a r g é s a nagy , ász a i . . . De az egyik aligha fog jöhetni, a másik pedig, csak jön és megy... érdemes tanárának ő felsége a koronás arany-érde 111 keresztet adományozta mert czöglingekből jó szinészanyagot csinált . . . Mit érdemelne akkor sok vidéki direktor, aki jó szinészanyagból czöglingeket nevel ? Felelet: — Aranygyapjas rendet . . . Újdonságok. Szeged, márcz. 28. 31. Arad felöl kedves szelek fujdogálnak. Két kedves üzenet. Az egyik a villanyos dróton érkezett s azt mondja : „jönnék“, — a másikat a gőzkocsi hozta s a kedves hetük azt regélik : ,,jövök.“ Az akkori időket jellemzi édes anyámnak (ki 1871 óta nyugalomban él Budapesten), egy szinte kétségbeesett fölkiálltása: — De édes gyermekem, hogyan lehet nektek adósságotok, mikor biztos fizetéstek van ! ? . . . Olyan idők voltak azok, hogy csoda volt, ha a Pázmán társulatának egyik-másik tagjának adóssága volt. Pázmán nem tartott igen nagy társulatot. De annyi tagja mindig volt, hogy nagyszabású darabot is sikerrel adhattunk elő. Nagy városokban is játszottunk, mint Szeged, Kassa, Miskolcz, Székesfehérvár, Szabadka stb. Abban az időben mi nyitottuk meg Balaton-Füreden a szép új színkört, melyben a fővárosi közönség színejava méltatta előadásainkat, velünk játszván vendégként a nemzeti színház több jeles tagja is, kik bárhol voltunk mindjárt-mindjárt fölkerestek engem. így váltak aztán felejthetetlen tanítóimmá: Egresi, Szerdahelyi, Lendvai, Felekisa nők közül imádott példányképeim : Pre 1re Kornélia, Felekiné, Szatmáriné. Pázmán mint színész is kitűnő volt. A „lowoodi árvák-ban s a ,Czigány“-ban a nemzeti színházban föllépett, s oly hatást keltett e vendégszereplésekor, hogy szer- , ződtetni akarták. De ő annyira szerette ne-jét, hogy nem akarta őt kizavarni nyugal- mából az által, hogy Pestre szerződik. Mert Pázmánné szorgalmas, sőt szenvedélyes színésznő volt, de csak kisebb helyeken bírt hatást elérni sajátszerű modorosságával. Pázmán különben oly gyöngéd volt neje iránt, hogy olyan útlevelet szerkesztetett. Azt ugyan kevesen tudják, hogy mi okból jött a hatalmas Curia az idén oly korán Szegedre . . . ... Mi is csak mostanában tudtuk meg s huss . . . szárnyra bocsájtjuk a titkot. Két kis levélke ment volt a nagy tragikához, mind a kettő Szegedről s nagyon egybehangzó tartalommal. Az állott bennük, hogy siessen, siessen, mert különben ők már nem nézhetnék meg . . . A nagy tragika jóizűen kaczagva jegyezte meg: — Most már csakugyan sietnem kell, mert — úgy tudom — ilyen asszonyok kívánságait nem szabad megtagadni. . . . Most, mikor Jászai már Aradon aratta diadalait, egyszerre két levelet is kapott Szegedről. Ugyanaz az írás, mint abban a másik két levélben s az egyikből is, másikból is egy-egy aláhúzott szó kaczagott feléje. Az egyik szó ez volt: „fiú“ — a másik pedig : „leány“ . . . De mind a két levél azzal végződött: „Most már — ismét megnézhetnék . . .“ Ma a következő bonmot járta: — Váradi Antalnak a színi tanoda melyen ő és neje egy idősek voltak. Pedig Pázmánné — tizenöt évvel volt idősebb férjénél. Úgy szerették egymást, hogy mikor az egyik megbetegedett, beteg lett a másik is, s mikor az egyik meghalt, a férj, még ugyanazon évben utána ment, meghalt a feleség is. Alig voltam kilencz éves, mikor a szép Erdélyből Pázmánhoz jöttünk, ki akkor Nagybányán volt társulatával. K mostoha atyám már azelőtt ismerte , s nagyrabecsülték egymást. Atyám jó apa színész volt, s anyám mint jeles komika nélkülözhetlenné tették magukat társulatánál, én pedig csak szaporítottam gyermekszerepeimet. Tanultam, tanultam, s irigyeltem azokat, kik oly szerencsések, hogy nagy szerepeket játszhatnak. Hallás után sok szerepet tanultam, hősi és hősnői szerepeket, s ha kedvencz szerepeimet játszották , a kulisszák mögé húzódtam, hallgattam áhítattal, lelkem szemembe szállott, s halkan halkan velek mondottam el a szerepet. Egy ily alkalomkor Pázmán megfogta felesége kezét s észrevétlenül mellém húzta őt. Nehány perczig gyönyörködhettek buzgóságomon, mikor Pázmán fejemre tette kezét s könnyes szemekkel szólt atyámhoz, ki szintén felénk közelgett : — Ne félj, Palya, e gyermekre gondunk lesz, jó színésznőt csinálunk belőle. És gondjuk volt rám mindvégig. Szegedi Napló Márczius 29. 1890. 87. sz. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI NAPLÓ 1890-ik évi 2CIII-IK. második évnegyedére. Előfizetési árak: Egész évre.....................14 frt — kr. Fél évre..........................7 frt — kr. Negyedévre.....................3 frt 50 kr. Egy hóra.......................... 1 frt 20 kr. Az előfizetési ár helyben házhoz hordva s vidékre postán küldve értendő. A kiadóhivatal. — A közigazgatási bizottság. A közigazgatási bizottság holnap, szombaton ülést tart. — A szinügyi bizottság ma délután 5 órakor szokott heti ülését tartotta meg Szabados János h. polgármester elnöklete alatt. Ez alkalommal Makó Lajos igazgató több szerződtetésről tett előterjesztést, melyeket a bizottság megnyugvással vett tudomásul. — Árlejtés az ujszegedi vigadóban. Az újszegedi népkerti vendéglőre és czukrászdára ma volt másodízben árlejtés. Négy ajánlat tétetett. Sárközi József és társa a tánczköröndért 1150 frt évi bért ígérnek. Reininger Adolf a vendéglőért 300 frt évi bért igér, ezenfelül 10 frtot minden katonazene után. Gryuricza Mihály a czukrászdáért 165 frtot ajánl, a katonazene után pedig 40 frtot évenként. Árvái Sán- Tisztujítások a múlt század első felében. IV. Az eddig ismertetett tisztujitások mindenkor szép rendben és csendben folytak le. De nem úgy az 1726-ik évi, mely a legnagyobb izgalmak közt folyt le, s mely már messze előre vetette árnyékát. Mint az 1725-ik évi deczember 7-iki tanácsülésről szóló följegyzések sorában olvassuk, Temesvári András főbíró a tanácsnak kényezve jelentette, hogy a város német és rácz polgársága ötét, az egész tanácsot s a magyar polgárságot a kamarai inspektor előtt bevádolni és a város nyugalmát felzavarni szándékozik. (Ikv. II. k. 1951.) Ez időben erős nemzetiségi küzdelmek folytak Szegeden. A lakosság számában mindegyre szaporodó németség és a ráczok aránylagos tért óhajtottak elfoglalni a város közkormányzatában és közügyeinek intézésében, mit ez ideig túlnyomó arányban a törzslakosság, a magyar faj vezetett. A nem magyar ajkú polgárság ezen törekvéseit az ősmagyar lakosság kereken visszautasította. Azt kívánta az idegen ajkunktól, hogy előbb tanulják meg a város őslakosságának nyelvét, olvadjanak be s az ős fajba, legyenek ők is magyarok s s akkor helyet találnak maguknak, Becsüljük ezért őket. Egyszerű, állam-