Szegedi Napló, 1890. október (13. évfolyam, 269-299. szám)

1890-10-01 / 269. szám

Szerda, október 1. 1890. Egyes szám ára 5 kr. XIII. évfolyam. 269. szám. SZEGEDI NAPLÓ. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI í:s lEODALMT NAPILAP. ELŐFIZETÉSI AR; I SZERKESZTŐI IRODA ÉS KIADÓHIVATAL: ígész evrt fr* — kr. I Neívvcdcvrc 3 frt .50 kr. I l"kz-.!n-;-!:r;:;i., “i Félévre . 7 A'l -- jZ.i, | Lgy iióra . 1 irt 20 kr. | Bériiientetleii levelek c.sak isiiu-rt kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET ‘ 0 n y i 1 11 *= r I k o 7 I p m ? I1 y p |< (> { .1 kiadóhivatal ________mérsékelt árjegyzék szerint számit. Előfizetési fölhivás. Bizalommal fordulunk a közönséghez, tudva, hogy föntartja és gyarapítja azt a lelkes támogatást, melylyel tizenhárom éves pályafutásán megtisztelte a Szegedi Naplót. Becsületes kötelességtudással viszonoz­zuk a közönség jóakaratát és szeretetét. Azzal, hogy együtt érezünk vele, hogy szóvá tesszük bajait és panaszait és hogy a közügyek terén az igazságot hirdetjük törhetetlenül. Politikai hitvallásunkat ismeri a közön­ség. Abban a táborban vagyunk, mely Magyarország állami függe tlensége- ért harczol békés eszközökkel, mely nem tér el a maga elé tűzött nagy czéltól és nem siet hatalomra jutni, ha annak föltétele bármily mérsékelt megal­kuvás. A Szegedi Napló általános politikai ügyekben ép úgy, mint az Alföldnek és Szeged városának ügyeiben magas elvi alapon áll és bátran, czéltudatosan szolgálja a szabadelvű haladást, a kulturális fejlődést és az or­szágnak, az Alföldnek és Szegednek köz- gazdasági emelkedését. Városi és társadalmi közügyek terén lapunk mindig azoknak szövetségese, akik a valóságos közérdeket szolgálják hévvel és odaadással. A becsületes, jó törekvést támogatjuk egész erővel, de küz­dünk a rosszakarat, a hanyag­ság, a tudatlanság ellen, küzdünk azok ellen, akik megrontják a közszellemet és vétenek a közérdek ellen. Ebben a küzdésben nem vezet bennün­ket sem barátság, sem rokonszenv, csak a férfias szókimondás kötelesség», melyet eddig is teljesítettünk. Hivatkozhatunk rá, hogy Szeged vá­ros közéletében ez a leplezetlen szókimondás már is üdvös eredményekre vezetett és hogy a közvéleménynek a Szegedi Naplóban meg­nyilatkozott Ítélete eredményesen sújtotta le azokat, kik a közszolgálatot roszakara- tulag vagy 1e1kiis m ere11enül teljesítették. Meggyőződésünk, hogy joggal számít­hatunk a tiszta közvéleménynyel mindenkor egyértelmű törekvéseinkben tovább is a kö­zönség szives támogatására, annyival inkább, mert munkát, áldozatot nem kiméivé, tar­talmas hírlapot adunk olvasóink kezébe. A Szegedi Napló mindennap, ün­nepek és vasárnapok után is gazdag, változatos tartalommal jelenik meg. Hondosan megválogatjuk politikai, társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi közleményeinket, érdekes és általános tetszést arató regényeket közlünk, hír­rovatunk élénk, változatos, tu- j dósitásaink gyorsak és megbiz- : hatók. ! Az ország és a világ fontosabb esemé­nyeiről teljesen kimeritő távirati tudósitáso- kat adunk és ezekkel a kora reggeli órák­ban megjelenő Szegedi Napló helyben és a közelebb eső vidékeken majd egész nappal megelőzi a budapesti napilapok érkezését. Szemben ezekkel a szolgálatokkal bizo­nyosan nem alap nélkül számítunk előfi­zető és olvasó körünk mind erő­teljesebb n ^v ekedésére a közön­ség azon részénél is, .j az általános ér­dekű eseményekről nálunk bővebb '^zlemé- nyeket nem hozó kisebb központ^ lapokat veszi, mert hiszen ezekből sem az Alföldnek, sem Szegednek ügyeiről és ese­ményeiről tájékozást nem szerezhet. A „Szegedi Napló“ szerkesztősége. Előfizetési Toihivás a „SZEGEDI NAPLÓ“ mindennap megjelenő politikai lap 1890-ik évi 23ZIII-IIC negyedik évnegyedére. Előfizetési árak; Egész évre ..........................14 frt — kr. Félévre .................................7 frt — kr. Negyedévre ............................3 frt 50 kr. Egy hóra .......................... 1 frt 20 kr. Az előfizetés legczélszerübben posta­utalványnyal eszközölhető. Előfizeté­sek a Szegedi Napló kiadóhivatalához (Szeged, iskola-utcza 7.) küldendők. Mutatványszámokat kívánatra egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. A kiadóhivatal. Pszt. (Hivatalos titok.) Szeged, szept. 30. Mindenkit meg fog lepni S z a p á r y Gyula gróf legújabb utasítása, melyet a magyar miniszterekhez intézett, hogy tárczáik keretében a hivatalos dolgo­kat ne engedjék nyilvánosságra jutni és a tisztviselőket szólítsák föl nagyobb mérvű titoktartásra. Először is azt kutatjuk, mi adott okot Szapáry Gyula grófnak, hogy ezt az utasítást időszerűnek tartotta. Hiszen az utóbbi időben nem követett el senki valami égbekiáltó indiskré- cziót, aminthogy bajos is ilyet elkö­vetni alkotmányos kormányzat mellett, ahol végre is minden befejezett ügy nemcsak érdekli, de határozottan illeti a nyilvánosságot. Hanem azért könnyű rátalálni en­nek a legújabb utasításnak nyitjára. A miniszterelnök mintegy megtorolni akarja ezzel azt az ő szempontjából kellemetlen hirt, melyből megtudta az ország, hogy a belügyi minisztérium busz esztendő óta sobse levelezett any- nyit németül, mint mióta Szapáry gróf a belügyminiszter. Ez az indító oka a különös utasí­tásnak, no meg ama német sürgöny nyilvánosságra jutása, melyet a ma­gyar királyhoz Székelyhidra küldött a miniszterelnök a főváros vizbajainak veszélytelenségéről. Teljesen érthető, hogy Szapáry grófot feszélyezi ezeknek a német le­velezéseknek közszájra jutása, mert bi­zony megbotránkozott azok fölött min­den magyar ember, aki, ha nem so­viniszta is, ki kell hogy érezze ebből a Bécsben talán nem is kívánt kész­ségből a magyar önérzetnek hiányát. Mindenesetre szégyenletes, hogy a magyar kormányelnök ^ Agy a magyar kormány tagjai ilyen potemságnak te­kintik a hivatalos magyar nyelvet ak­kor, mikor a közvélemény még a ke­reskedőket is elitéli a német könyvve­zetésért, avagy egy németül czimezett üzleti levél miatt. Ami pedig a miniszterelnök utasí­tását illeti, az épp a minisztereket és a miniszteri tisztviselőket sértheti első sorban, mert azon föltevésből indul ki, hogy eddig általános szokás volt a hivatalos titkok kifecsegése. Es még sokkal meggondolatlanabb az utasítás, ha arra czéloz, hogy ezen­túl egyáltalán titokban tartassák min­den s talán csak a miniszterelnök egyenes engedélyével juthassanak nyil­vánosságra a közügyek, természetesen a legnagyobb elővigyázatosság mellett, úgynevezett hivatalos mezben, nehogy a közönség tájékozva legyen az állam­ügyek menetéről. Hogy ennek hol lesz elfogadható határa, azt aligha tudná megmondani maga Szapáry Gyula gróf, az utasí­tás szerzője is. Mert az mégsem tehető föl, hogy az intencziója visszavigye őt egészen a muszka kormányzat sötét elveihez, melyek szerint a hírla­pok nem egyebek nyomtatott hivata­los aktáknál, amiket fizetett emberek vizsgálnak fölül, mielőtt szárnyra bo- csátanák a közönség körébe. Igazán alkotmányos kormányzat mellett a hivatalos titkolódzásnak semmi értelme és semmi jogosultsága nincs. Nyilvánosak a parlament ülései és lefelé is nyilvánosan megy a köz­ügyek intézése minden fokon a nélkül, hogy ez valaha veszélyessé vált volna. Sőt ellenkezőleg: üdvössé vált, és eb.

Next

/
Thumbnails
Contents