Szegedi Napló, 1890. december (13. évfolyam, 329-357. szám)
1890-12-01 / 329. szám
Hétfő, Deczember 1,1890. Egyes szám ára 5 kr. Xm. évfolym 329. szüm. EGEDI POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI , IRODALMI KAPILAP. ELŐFIZETÉSI RE. évre x4 frt — kr. NepyedcTro .S írt !10 kr. félávre . 7 frt — Egy hóra . 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐI IRODA ÉS KIADÓHIVATAL: Iskola-utora. Dáni-ház II. sz. Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket is kiadóhivat»l _________mérsékelt árjegyzék szerint számit. Kossuth „Iratai.“ Nem rég jelent meg egy amerikai lapban, hogy Kossuth Lajos anyagi zavarokkal küzd , hogy csakis a saját munkájával szerzi meg szükségleteinek födözését. Ezt írja a „P. N.“ — fájdalom ! — igaz. S aki azt az ismertessé vált amerikai levelet írta, jól ismerte Kossuth helyzetét. Az a férfi, aki így korában egész életét föláldozta nemzetének szabadságáért — 89 éves agg korában sem pihenhet, hanem mint az élet rabszolgája, fáradtan kell dolgoznia mindennapi kenyeréért. Ez a rideg s megdöbbentő valóság. Bizonyosan nincs ember Magyarországon, aki, midőn e hírt olvasta, föl nem vetette volna önmaga előtt ama kérdést, hogy váljon nem a nemzetnek kötelessége, hogy Kossuth vállairól levegye az anyagi gondok terhét ? — De a kérdést könnyebb föltenni, mint arra válaszolni. Mert Kossuth Lajos büszke lelke semmit el nem fogad, amihez csak távolról is, a segély vagy alamizsna jellege tapadhatna. Erre nézve ma már minden indiskréczió nélkül hozhatunk nyilvánosságra egy jellemző esetet, mely Kossuth és az Atheneum igazgatója közt történt ez évnek tavaszán s mely teljesen megvilágítja nemcsak Kossuth helyzetét, hanem lelkének hozzáférhetlen büszkeségét is. Az Athenaeum igazgatója ez év tavaszán, értesülvén a Kossuth Lajos anyagi helyzetében beállott zavarokról, a szerződési viszonynál fogva, melyben az Athenaeum Kossuth Iratainak kiadására nézve áll, följogosítottnak vélte magát arra, hogy a jövőben eszközlendő leszámolás fejében, tízezerhétszázhatvannégy lírát (5000 forintot) küldjön el Kossuthnak előlegül az őt megillető tiszteletdíj gyanánt. És Kossuth Lajos még ezt sem fogadta el, hanem a következő levél kíséretében küldte vissza Vérey Józsefnek, az Athenaeum igazgatójának. Turin 22 via dei Miile. Május 2£. 18go. Tisztelt uram barátom ! Május 23-káról kelt becses levelére, melylyel ön az én Irataim három első kötetéről beszámolásnak eddig el nem készültét indokolva a munka alatt levő 4— 6-ik kötetek tiszteletdíja fejében újabb részfizetésül nekem 10764.25 líráról szóló váltót volt szives átküldeni , köszönetet mondva sokszor tapasztalt szivességének ez újabbb tanúsításáért, van szerencsém annyit válaszolni, hogy én addig, míg Irataim IV-ik kötetének egész kéziratát önnek kezéhez nem szolgáltatom, ez újabb előlegezést annál kevésbé érzem magamat följogosítottnak elfogadni, minthogy tekintve egyrészt szerződésünk föltételeit, másrészt pedig azt, hogy ön már szíves volt nekem e czímen 500 írtot előlegezni, én nem hihetem, hogy a IV-ik kötetért még ily összeg tiszteletdíjra számíthassak, ami pedig az V. és VI. köteteket illeti, én ugyan, ha Isten kedvez nyomorult öregségemnek, mindent el fogok követni, hogy az előfizetők várakozásainak tisztességesen megfelelhessek, de egészségem annyira megromlott, miszerint valószínűbbnek mint nem, kell hinnem, hogy azoknak bevégzése fiaimra, vagy akit ők ezzel megbizondnak, fog hárulni, s én nem tartanám tisztességes dolognak magamévá eltulajdonítani oly munka díját, melyet nem én végeztem. Mindezeknél fogva kötelességemnek tartom a nekem megküldött váltót iderekesztve visszaküldeni, akkorra tartva föl az ön szívességének igénybe vételét, mikor a IV-dik kötet kézirata már az ön kezénél leszen. Ki nem mondhatom, mennyire bánt az, hogy ennek megküldésével ily hátralékban vagyok, de hát igen nehezen dolgozhatom, beteg vagyok, s ha egy-egy nap jobbacskán vagyok is, úgy hogy ügygyel-bajjal dolgozhatom (mert nincs módomban írnokot tartani, ki rajtam a materiális munkán könynyíthetne) a javulás nem tart, vissza-vissza esem a munkaképtelenségbe, amihez azt hiszem nagyban épp annak érzete járul hozzá, hogy csak lassan dolgozhatom, mert ez borzasztóan izgatólag hat beteg idegeimre , azonban lassan, de mégis csak haladok a munkában és „saus l’imprevue, azt hiszem, Helly barátom, aki jövő hó 12-dik vagy 15-ikére ígérkezik meglátogatni, a IV. kötetnek több mint felét (merem hinni, hogy érdekesebb felét) el fogja magával vihetni, úgy hogy a nyomtatást meglehetene kezdeni, a második felének (a 63-ki lengyel felkelésre vonatkozónak) anyaga nagyjában készen van, úgy hogy csak a történelmi visszapillantást az akkori európai helyzetre kellene megírnom s erre már gondoskodtam, sőt a kellő kútfőkről s lapozgatások közben jegyzeteket is tettem belőlük, úgy, hogy csak bírjam a tollat, a kötet első nagyobb felének elküldése után azt hiszem legfölebb egy hónap alatt elkészülhetek. Az első három kötet felöli számadás eszméje felett elmosolyodtam — hát olyan is existál még sovány legény lehet, csak az üzleti rendszeretetnek juthat eszébe. Moore Tamás némely amerikai folyók és városok neveiről mondja, hogy csak vasárnapokon kell kimondásukkal vesződni, mikor az embernek egyéb dolga nincs. Én is azt mondom arról a leszámolásról, tessék azt akkorra hagyni, mikor más dolga abszolúte nem lesz. Megújítom tiszteletemnek, nagyrabecsülésemnek , baráti érzelmeimnek kinyilatkoztatását. Kossuth Lajos, s. k. E levél teljesen hü világot vet Kossuth Lajos szerénységére és büszkeségére s hü világot vet egyszersmind nyomasztó anyagi gondjaira is. De ugyanakkor az a kifejezése, hogy „nem hihetem, hogy a IV-ik kötetért még ily összeg tiszteletdíjra számíthassak“ — fájdalmas, habár bizonyára önkénytelen szatírát is tartalmaz, melyet a magyar közönségnek is éreznie kell. Ma, az ismeretessé vált amerikai levél következtében Kossuth Lajos anyagi helyzetének kérdése ismét napirenden van s éppen azért láttuk jónak ezt a jellemző esetet nyilvánosságra hozni. Jónak láttuk, nehogy ennek a mozgalomnak csakis platonikus értéke legyen, gyakorlati eredménye pedig ezután se lehessen. Arra nézve, ha a magyar nemzet a Kossuth iránti hálatartozást le akarja róni, csak egy eredményes mód lehet, amelyet Kossuth sem utasíthat vissza, t. i. Iratainak pártolása s minél szélesb körben való terjesztése. S ha a magyar közönség e tekintetben úgy megteszi hazafias kötelességét, mint az Athenaeum, mely Kossuth Iratainak kiadását sohasem tekintette nyerészkedésnek és nem is fogja annak tekinteni, ha akkor nem lesz kénytelen a magyar nemzet pirulni az amerikai közvélemény előtt. Kossuth Lajos agg korának súlyos életgondjai miatt. A hivatalos lapból. A király Hazslinszky Frigyesnek, az eperjesi ág. ev. kollégium igazgatójának régi magyar nemességét kegyelemből megerősítette s neki és törvényes utódainak e „hazslini“ előnevet adományozta. — A király Ádám Dénes székelyudvarhelyi törvényszéki bírót a marosvásárhelyi ítélőtáblához bíróvá nevezte ki. Újdonságok. S * 8 g e d, november 30. Tájékoztató. Decz. 5. Intdálatán a sörház-laktanyában d. e. 9 órakor. Decz. 6. Ujonczfelülvizsgálat a sörház-laktanyában d. e. 9 órakor. Decz. 8. Országos czipészgyors az ipartestület házában. — A szegedi dalárda tánczestélye a „Tisza“ dísztermében. — Egy ügyvéd sérelme. Lapunk november 16-iki számában sürgönytudósitásban volt közölve, hogy a csendőrség Farkas Jancsi betörőt H.-M.-Vásárhelyen Munkácsy Béla ügyvéd házában kereste, és hogy e miatt a vásárhelyi ügyvédi kar testületileg tesz panaszt és kér elégtételt a szegedi ügyvédi kamara útján. A kamara már megtette fölterjesztését a vásárhelyi ügyvédek kérelme alapján, melyben előadatik az egész tényállás és melyben az ügyvédi állásra és hivatásra sértő, indokolatlan eljárásért követelnek szolidárisan elégtételt, „nehogy’precedenssé válhasson az, mikép csendőr vagy rendőr Magyarország ügyvédeinél fegyveres assistencziával keresse az ügyfeleket.“ A kérvényt a következő tizenkilenc vásárhelyi ügyvéd írta alá: Juhász Andor, Fekete Mihály.