Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)

1895-07-02 / 157. szám

Kedd, juliüs 2.18eö. Egyes szám ára 5 kr. ÍVIil. tvíotyam 157 szili. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: E^e'si érre 14 frt — kr. i Negyedévre 3 frt 50 kr. Félévre . 7 frt — kr. j Egy hóra ■ I frt 20 kr. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza, Pfann-féle ház, 21. sz, Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET él nyílttéri közleményeket a kiaddhivatil mérsékelt .íriegyzék szerint számit. Jogosulatlan kérdés. Szeged, Julius 1. Megint fölszinre hozta a függet­lenségi es 48-ÍÍ8 párt ügyét az a nyilt levél, melyet Meszlényi Lajos intézett a képviselő társához é.s rokonához, de első sorban a Kossuth Lajos fiához, Kossuth Ferenczhez, kérdezve tőle, el van-e határozva föltétlenül arra, hogy minden eszközzel, tehetségével, erejével és akaratával egy zászló alá gyűjtse mindazokat e hazában, kik Magyar- ország önállóságáért küzdenek. Kezdjük mindjárt azcii, hogy a kérdés nem jogosult és hogy legke­vésbé az, a Meszlényi Lajos részéről, aki első magyarországi kőrútján kisé- röje volt Kossuth Ferencznek es na­gyon jól tudja, mik voltak ennek az útnak vezérelvei, mik voltak a czéljai és minő szellemben nyilatkozott Kos­suth Ferencz a nép előtt, mely min­denütt tömegesen megjelent a fogad­tatására es lelkesen ünnepelte éppen azt a határozottan kifejezett tör ekvésér, hogy egy hatalmas táborban akarja egyesíteni azokat, kik a haza függet­lenségéért harczolnak. És Kossuth Feiencz nem változott azóta semmiben, nem változtak h czéljai és a törekvései sem. Megfor- ditva, éppen Meszlényiék változtak annyiban, hogy megingatták a párt egységes vezetését és bizalmatlauko- dással, hatalmi aspirácziókknl tőnek Justh Gyula ellen, aki pedig fényesen beszélt a párt vezetőjének éppen az által, mert korrekt, rokonszenves egyé­niségével útjában állott a személyes ellentétek kiélesedésének Minden nehézség nélkül megma­radhatott volna a párt együtt, ha Ugronék nem forszii’oznak jogosulatlan külön hatáskört azoknak, akik vissza­jöttek a pártba, miután már nem is egy, de két ízben zavart okoztak ab­ban a kisebb és nagyobb csoportok szerint való kilépés által. A külön ha­táskör kiszorításának ez a kísérlete méltán keltett gyanút annyival inkább, mert éppen a kerületekben megindí­tandó mozgalom vezetését akarta ma­gához ragadni Ugrón, aki pedig leg­kevésbé hivatkozhatott és hivatkozha- tik arra, hogy tevékenyebb, gondo sabb, agilisebb lesz, mint Justh Gyula vagy bárki más, mert az Ugrón lEŰitja azt igazolja, hogy Ö csak ötletszerűi eg és szórványosan megy bele a mozgalmakba és hiányzik nála a következetes kitartás és szívósság, amely nélkül nem lehet eredményeket elérni. Furcsa dolog az azért nagyon, mikor még most is olyba tüntetik föl a helyzetet az Ugrón bivei és azok között Meszlényi Lajos, mintha Ők és csakis Ők akarták volna megóvni és biztosítani a párt egységét. Hiszen folyvást ellene törtek ennek az egy­ségnek szóval és Írásban, kezdve a Justh-csoport kiválásakor közreadott hires manifesztumon és tovább a lap­juk czikkeiben, melyekben valóságos vadászatot tartottak a Justhoz tartozó képviselőkre és nem kímélték magát Kossuth Ferer.czet sem, akihez most Meszlényi Lajos a maga békés nyilt levelét intézi — az egység érdekében. Mindenesetre az az első kérdés, vájjon Meszlényi csak a saját nevében szoi-e, vagy az Ugronék nevében is. Ha föltesszük, hogy a nyilt levélnek a „Magyarország“-ban való közie- adása, még pedig minden észrevétel vagy megjegyzés nélkül való közre­adása ezt jelenti, a dolognak kétség­kívül eulya van a pártnak bizony meglehetősen élére állított viszonyai között, melyeken igy is, úgy is vál­toztatni kell, tudniillik akkor is, ha Ugronék igazán kaphatók a személyes ellentetek líiegyenlitésére, akkor is, ha nem ksphatók, mert ez esetben az Ugronék kerületeihez szólana Kossuth Ferencz, valószínűleg nem eredmény­telenül. Már hogy ennek a sejtelme beío- Jyáso!ta-e Meszlényi Lajost a nyilt levelének Írásában és mennyire be- folyá.'^oita, azt most ne kutassuk to­vább, mikor tagadhatatlanul sokak helyeslésével találkozik a közeledés ténye és amikor azt kell hinni, hogy főleg a Kecskeméten történtek után ily irányú levelet abban a táborban csak a jobb és hazafiasabb belátás sugallhat és az a tapasztalás, miszerint maga a függetlenségi polgárság elége­detlenül nézi a párt tagjai közti, ál­datlan versengést, melynek okozójául természetesen nem tekintheti Kossuth Ferenczet. A kecskeméti nyilatkozatok egyik szereplője : Eötvös Károly ellen még mindig éles hang tör ugyan elő Meszlényi leveléből és még mindig e méikedik ugyan ez az ur, akinek püspök rokona van, a polgári házas­ság kötelező íorumjának helytelensé­géről, de amit a párt egyesülésének szükségéről és indokoltságáról mond, abban kétségtelenül igaza van és — ami igen — igen jellemző — ab­ban csak ismételi azokat az érveket, melyeket a pártbomlásnak veszedel­méről épp a Justh csoportot támogató fővárosi és vidéki függetlenségi sajtó irt meg és ir hónapok óta nagy nyo­matékkai és nem szűnve meg hang­súlyozni, hogy a függetlenségi eszmé­nek szolgálata nem szabadalmuk azok­nak, kik mint az országgyűlési füg­getlenségi párt, vagy helyesebben: pártok tagjai a mandátumokat bírják, hanem hogy legközelebb ismét a pol­gárság rendelkezik a mandátumok fö­lött és hogy azokat nem az Eötvös Károly, Ugrón Gábor, Polonyi Géza és a többiek barátaira vagy ellensé­geire fogja bízni, de a haza ügyének barátaira és a közös ügy ellenségére. Nyilvánvaló ebből, bogy — ne­vezzük most igy — a Meszlényi tá­borának nagy oka van keresni a párt egyesülését, amelyet jó hazafi nem ellenezhet, csak helyeselhet és előse­gíthet. És helyesek, elfogadhatók a Meszlényi föltételei is, hogy szűnjék az intrikusok szerepe és hogy semmi- sittessék meg erős kézzel, a Kossuth Ferencz erős keze által a testvérharcz, az egyéni hiúság és a gyűlölet. Ha valóban ez a föltétel, természetesen semmi értelme sincs annak, mikor Meszlényi arra biztatja Kossuthot, vá­lasszon, hogy a harezot akarja-e vagy a békét. Egy perczig sem volt kétsé­ges, hogy Kossuth Ferencz a békét akarja a párttal és annak minden tag­jával és hogy a harezot csak azok ellen akarja, akik ellenségei a haza függetlenségének. Semmi szükség sem volt újabb nyilt levelekre, hogy ez tisztába hozassák, mert ez tisztába volt hozva régen és mindenesetre ennek ad kifejezést az is, hogy Kossuth Ferencz röviden válaszol a Meszlényi levelére és hogy nem bocsátkozik fölösleges ismétlésekbe, hanem megerősíti a párt­egyesülés szükségét és kitér a má­sokra vonatkozó személyeskedés elöl is éppen azon érdekből, melyet Mesz­lényi is hangoztat, de amely ellen már a nyilt levelében is vét egy kicsit. Kossuth Fererencz világos és félre nem érthető választ ad a Meszlényi nyilt levelére. Azt mondja : „Októberben az egyhrzpolitikai tör­vények életbelépnek; letűnik a szőnyeg­ről az a kérdés, mely pártunkat szét­robbantotta : következik talán oly kérdés, melyben a párt feltétlenül egyetért, de ha nem is, eltűnik legalább a viszály min­dennapi oka, — és akkor kötelessége lesz a párthiveknek elfeledni mindent és csak arra gondolni, hogy az önuralom s a sze­mélyes szenvedélyek leküzdése oly áldoza­tok, amelyeket a hazáért s a függetlenség szent élvéért meg kell, hogy hozzon minden ember. A pártegységnek létre kell jönnie az elvek alapján; lehetetlenné kell tenni azt a jövőre nézve, hogy a pártban

Next

/
Thumbnails
Contents