Szegedi Napló, 1895. augusztus (18. évfolyam, 183-208. szám)

1895-08-01 / 183. szám

Csütörtök, augusztus 1. M Egyes szám ára 6 kr. I­íl­. ezMjain­. 183. szási. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR 1:É­ rsi evre 14 frt — kr. ! Xeg­yed. It évre . 7 frt — kr. ' Eey hf'i SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEKET 3 frt 50 kr. iskola-utcza. Pfann-féle ház. 21. sz. egy nyílttéri közleményeket é­ kiadóhivatal i írt 20 kr. Bérmentetlen levesek csak ismert kézzel torni­tatnak el, mérsékelt arjegyzék szerint számit. Az áldozat a társadalo­m. Szeged, Julius 31. Nem tartozik a ritka esetek közé és a bűnügyek statisztikájában nagy számot képvisel a váltóhamisítások bűncselekménye. Röviden napirendre tér egy egy szenzácziósabb váltóham­i­­sitári eset fölött is a kö­zvélemény, mely szinte élvezettel lesi egy darabig az izgalmas pörök fejleményeit, míg megunja és nem törődik többé a szen­­­­nyes tettesekkel. A szenzácziósabb váltóhamisítások között mindig a legérdekesebbek a pikáns háttérrel bíró ügyek, melyek­ről váltókép nem tudja meg a közön­ség soha, várjon a vádlott-e a bűnös, vagy inkább a panaszos. Rejtett helyeken, kalandos utakon találkoznak a bűnpör szereplői, kik még a törvényszék előtt is közösen megőriznek a pikáns regényből egy titkos epizódot, mely pedig rugója le­het az egész dolog keletkezésének. A törvényszék nem is kutatja a háttért. Csak az a fontos, a néva áltás valódi-e vagy hamisított ? Hogy meg­állapodás szerint, avagy megállapodás ellenére van-e kiállítva a lapocska, mely néhány ezer forint jogtalan szer­­zeményhez és néhány évig tartó fog­házbüntetéshez segíti a vádlottat, vagy a ren­dkívül szép és elegáns külsejű megjelenésű vádlottaét. A háttérben pedig, melyet a tör­vényszék nem kutat, rejtve vannak néha oly bűnök, melyek jobban meg­rendítik a társadalmi jogrendet, mint mag­­ a váltóhamisítási bűncselekmény. Annak az úrnőnek, aki most a vád­lottaak padjára kerül váltóhamisításért, államilag­ segélyezett leánynevelő inté­zete van Baján. Ez az úri asszony Baján a legnagyobb tisztességben él, befolyásos tagja az ottani társadalom­nak, neveli a leánynemzedéket és bár sokan tudják, hogy a törvényes fele­­ség jogának unjával volt, az úrnőt ke­gyesen elismerik özvegynek. Az öz­­vegy újra férjhez megy és ismét öz­vegy marad. A leánynevelő intézet tulajdonosnőjének bizonyos reménysé­gek zavarják meg özvegyi életét, el­­bujdosik az ismerősök elöl, és aztán előáll azzal, hogy „más nő“ gyerme­két fogadta örökbe. És habár ilyen hazugságon épül föl a váltóhamisító asszony vára, utat tud találni a legelőkelőbb, a legmaga­sabb társaságokig és tán épp azért keresték a jó vidéki városban a ke­gyét oly sokan, mert ez a szélhámos asszony nem apró emberekkel állott összeköttetésben, egy gróf volt a ba­rátja, kinek érdekében többször fölke­resett egy herczeget és annak szárny­segédet. Ezeken az urakon kívül még szá­mos barátja volt a váltóhamisító asz­­szonynak, aki állítólag a királyné nagy tiszteletben álló udvarhölgyét is fölkereste azzal a kissé különös, de elég merész kérdéssel: vájjon mikép honorálnák azt a legális áldozatát, ha a Hentzi ebenes bombamerénylettel kompromittált Szeless nevet többé nem viseli. Szeless Adorján nagynénje a ba­jai intézettulajdonosnő, akinek ilyen hatalmas összeköttetései vannak és a­kinek annyira el vannak hitványodva az asszonyi erkölcsei, bebocsáttatást nyert mind ama helyeken, ahol ko­pogtatott, mert a magasrangúak ke­gyét és szélhámosok képesek legköny­­nyebben megnyerni, ha értik a módját. Ki tudná még most megmondani, mi rejlik a hamisított 7500 forintos váltó mögött, a vádlott asszony hatá­rozottan tagadja e hamisítást, ami eb­ben az egész dologban nagyon is alá­rendelt kérdés. Ha a főherczeg kijelen­tené, amint ebben az őt közelről ér­deklő dologban kénytelen is lesz nyi­latkozni, hogy a váltó hamis, vagy hogy a váltó nem hamis, ki vonná kétségbe állítását? Vagy melyik szak-Éppen elvégeztem a levélírást és a leve­let borítékba tettem, mikor az ügyvédem ki­jön és megbíz . — Doctor úr, kérem t­essék elvégezni ezt a fölebbezési tárgyalást. A tényállás egyszerű : Fölperes ebben a levélben tud­tára adja al­peresnek, hogy ha az esedékes­sé vált 300 zrt. tőkét kamataival meg nem fizeti, pert indit ellene. Fölperes ugyanis tagadja alperes abbeli állítását, hogy a fizetésre nem szólította fel. — A többit ékesszólására bizom. Amíg az ügyvéd úr beszélt, én a Rózának írt levelet igyekeztem látó távolon kivül helyen becsúztatván azt belső zse­bembe, hová a tölebbezés aktáit is elrejtem. Mielőtt azonban elmentem volna az irodá­ból, megírtam a borité’­Czimit, így­ most még bélyegez rá és mehet. Rohantam a törvénykezési palotába. A tárgyalás elég simán folyt. Kifejtettem tel­jes ékenszok­ásomat, hog a bírákat felem ré­szére megnyerjem — s végül : —­íme tek. kir. Törvényszék az al­peres által tagadott levél másolata — íme itt a feladó revény, mely arról tanúskodik hogy a levél kézhez jutott. Ezeket tisztelet­tel becsatolom és kérem alperest a kere­seti tőkében, ennek járulékaiban és az oko­zott perköltségekben marasztalni ! A hatás váratlan volt. Alperes kékült, zöldült összezsugorodott , majd tanácskozni kezdett ügyvédjével — s végül, hogy hely­zetén némileg enyhítsen — bevallotta, hogy igen is kézhez vette a levelet. I ii';­ A „SZEGEDI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Kedves Róza. — Egy ügyvéd feljegyzései. — Azt hiszem, senkit sem fog meglepni a dolog, ha kijelentem, miszerint volt idő, mi­kor még én is dr. nélkül írtam a nevemet. Történt pedig velem ez boldog emlékű ügy­védjelölt koromban, amikor még nem voltam agglegény és szívem hevesebben dobogott még a Rózákért. Hogy miért éppen a Rózák­ért ? Ez nálunk családi traditió. Ahány szép nemhez tartozott ősömre csak vissza­emlékezni, tudok az mind Róza volt. Az é­n Rózám szőke, magas, karcsú, egy szóval bájos kis teremtés volt. Ha azt mondom, hogy kis teremtés, ezt ne tessék szóról szóra, hanem kedveskedő értelemben venni. Fülig szerelmes voltam belé. Nem csoda, ha ő volt ambíczióm ru­gója. Tanultam azért, hogy az én Rózám­nak majdan kényelmes jövőt biztosítsak ; hogy a dicsőségből, mely engem ér, men­nél több háromollék reá — szóval ideálista voltam a szó legnemesebb értelmében. Egymás után tettem le a szigorlatokat és végre-végre elérkezett a nagy nap , doc­­torrá avatásom napja. Izgatott voltam a legfőbb mértékben, az esküt elmondtam anélkül, hogy tudtam volna, mit beszélek — s mikor az alma mater doktor — botjának a gombojára kel­lett volna tenni a kezemet, az alacsony ter­metű rector magnificus kopasz tejét fogtam meg zavaromban. Az ünnepély végét jelző „doktorrá fogadom“ ok ünnepélyes elhang­zása után boldogan mentem haza. Hónom alatt volt tudosi oklevelem, ne­vem már most nem az a parasztos Csenge János, hanen dr. Csenge János.­­ Oh dr. dr. dr. . . . egy nap négyszáz­­szor is leírtam. Másnap elmentem irodába — ott fő­nököm gratulácziója fogadott. — Aztán eszembe jutok, hogy megírom az én imá­dott kis Rózsikámnak, hogy ha az isten megsegít, hát néhány év múlva dr.-né lesz. A gondolatot tett követte, megírom a le­velet : Kedve, Róza! Azt hiszem Önnek is ép olyt nagy örömére fog szolgálni, mint nekem, hogy az egyetem tanári kara dr.-rá avatott . . . stb. Azt­n egy pár kedveskedő kifejezés következett, melyek közt még legártatlanabb volt az, ha így szólítottam meg : Kedves an­gyalom ! . . . Aztán figyelmeztettem, hogy már majd megfizesse­­m azt a tíz csókot, amit legna­gyobb sikerem estére ígért. Végre örök hűségemről biztosítván őt, „maradtam“ a levél végén : Csenge János. Bár egyéb leveleim alá csak a kereszt­nevemet szoktam írni, azt is abban a parasz­tos „Jancsija” alakjában, most teljes neve­met írtam alá, mert ha az ember dr. — mindjárt máskép gondolkodik.

Next