Szegedi Napló, 1895. augusztus (18. évfolyam, 183-208. szám)

1895-08-01 / 183. szám

Szeged, csütörtök Szegedi Napló. 1895. auguaztus 1. 183. az. értő merné szakvéleményében a íö- herczeget meghazudtolni ? Nem is lehet, nem is szabad feltételezni, hogy 7500 frt miatt a herczeg olyan valót­lanságot mondhatna, melyből egy véd­telen asszonyra súlyos következmények hárulnának. Ez képtelenség és ezzel szemben a bírói eljárás pusztán formaság marad, mely arra lesz jó, hogy a már nyil­vánosan is kompromittált asszonynak a jövőre talán reklámul szolgáljon va­lami exotikus világban. Az igazságszolgáltatásnak az ehez hasonló esetekben nem is váltóhamisí­tás bűncselekményét kellene megto­rolni, hanem azt a kétségbeejtő bün- halmazt, mely a vábóhamisitás előtt tornyosodott fel az államilag segélye­zett leánynevelő intézet épületében, mert az ily erkölcsi romlottság demo­ralizálja a magyar társadalmat. Az eset nem az első, nem is lesz az utolsó és ama bizonyos bankárok, kik a befolyásos urakkal állanak ösz- s/eköttetésben: amikor érdekük úgy kívánja, mindig kidobhatnak egy-egy ilyen áldozatot a vádlottak padjára. Csak az a sajnálatra méltó, hogy az elzüllésuek ezt a módját nagyon so­kan nem is tartják lealacsonyitónak és hogy az igy kompromittált egyén, ha nem hagyja el a jó szerencséje, ha bármely utón még egyszer magának úri életmódot tud folytatni, elölről kezdheti a játékot és ak >d olyan ke­vés erkölcsi érzékű társadalom, mely újra módot ad neki a szereplésre. Közős számszéki elnök. A királya leg­főbb közös számvevőszék elnökéül P 1 e n e r Ernő tudor és belső titkos tanácsosa ne­vezte ki. Ezt közli ma a magyar hiva­talos lap. Hanem a birák ! Az elnöklőbiró ko­moly arcza egyszerre a ho'd fázisait ölti magára — először az egyik fele, azután a másik tele kezd rángatcdzni. minden áron megakarja tartani komolyságát ; de a nevet- hetnékje elemi erővel tör ki rajta s kacza gás közt megy a levél a három biró közt kézről-kézre. Nem tudom mire véljem a dolgot ; azt hiszem, azon mulatnak, hogy az alperest milyen ügyesen kénysreritetiem az igaz bevallására. Végre hosszas derültség után az elnök aloereshez fordul. — Ön tehát elismeri ennek a levélnek a fizetésre fölszólító levélnek kézhezvételét 1 — Igen ! De ! . ■ . — No doktor ur! Ez az ön legnagyobb sikere — fordult hozzám az elnök — igy még alperesből az igazságot ki nem csikar­ták. Ha! Ha! Ha! Mivel pedig alperes elcs- meri a levél kézhez vételét, a becsatolást nem kívánjuk. Tessék a levél! önelégült mOäolylyal vettem át a visz- szaadott levelet — s mig a bírák visszavo­nultak tanácsozni — hogy az unalmamat elöljem, elkezdtem a levelet olvasni, vájjon minek nevettek olyan jóizüt a birák. Kinyi­tom a levelet és olvasom : „Kédves Róza !“ . . . Mintha a villám ütött volna belém, úgy éreztem magamat. És az a levél tényleg fizetésre fölszólító levél volt hisz az elnök piros czeruzával még alá is húzta e so­rokat : 1 „most már majd megfizesse ám azt a tiz csókot, amit legnagyobb sikerem esetére ígért!“ Rendjel-adományozás. Ö felsége dr. ' P a b r i t i u 8 József, Brassó város föorvo sának ezen minőségben évek hosszú során teljesített buzgó szolgálatai elismeréséül a Ferencz Jázsef rend lovagkeresz^jet ado­mányozta. A galaczi vesztegetések. — A román ügyész vádja Szeged ellen, — Szeged, Julius 31. Most már nem csak a czimü tornán újság közleményeiben, hanem Karakas vizsgálóbíró vádlevelében is az állittalik, hogy Brenning Izidor Szegeden éppen olyan üzelmeket vitt véghez, mint Galaczon, Jászvároson és Brailában. A belügyminiszter azonban, kihez táv­iratban fordult Szeged hatósága, hogy meg­támadott becsületének tisztázása|végett a kompromittáló iratokat beszerezze, teljesen teheiBiiennek látszik ebben a dologban és nekünk a hírlapokból kell értesülnünk a súlyos vádakról, melyeket a város hatósága ellen emel egy román vizsgálóbíró. Eddig az látszik a hírlapi közlemé­nyekből, hogy Brennind egy Lóio nevű urral, valószínűleg dr. L'ów Tivadar buda­pesti ügyvéddel, aki jogi képviselője a szegedi világítási vállalkozóknak, levelezést folytatott. A román vizsgálóbíró ebből a levala- zésböl meríti vádját, amiről a Budapesti Hirlap mai száma a következőket irja: „A román lapok egész terjedelmében közük ezt a vádiratot, melyei Karakas, a galaczi törvényszéknek a Branning-ügyben kiküldött vizsgálóbirája, a törvényszékhez benyújtott. Nagy megdöbbenésünkre a vizs- tálóbiró a vádlevélben minden fenntartás nélkül lakonikusan vádolja Szeged törvény- batóságáí. A vádirat eme passzusai igy hang­zanak ; „És minthogy lajstromokról és leszámi- tolásoaról van szó, megemlitjük, hogy a Brenningnél tartott vizsgálatok alkalmáral megtalálták azt a teljes leszámolást, amely a szegedi gázvilágitás engedé­lyére vonatkozik és találtak egy hosszú levelezést Bremiing B., Georgi és bizonyos L'ów között. Ezekből kitűnik, hogy Bren- ning eljárása a szegedi engedély megnyeré­sében ugyanaz volt, ami Galaczon, Jászvá­sáron és Brailában és hogy Georginák ez a megbízása 150,000 leibe (75,000 frt.) került. Ez a Karakas vizsgálóbíró vádj a. Már nem újságok fecsegése, hanem hivatalos irat, mely vádol. Nem tudjuk, miképpen vélekedjünk erről az oláh biróiági iratról és a benne foglalt súlyos vád természetéről. De f^gy bizonyos : hogy kurtábban és ho­mályosabban alig lehetett volna ezt az ügyet a vádiratba foglalni. Odadobja a legsúlyosabb vádat, mert hiszen egy kalap alá veszi Galaczot, Jászvásárt, Brailát Sze­geddel aztán hozzáteszi, hogy a Georgi-cégnek Brenning szegedi megbizása 150,000 leibe került. Ez nem tiszta beszéd. Abból, hogy Brenning a Georgi-czégnek sok pén­zébe irerült, még nem következik, hogy a szegedi hatóság és köztörvényhatóság tag* jait éppen oly eszközökkel nyerte meg Bren- ning, mint a gaiacziakat és a többieket. Ha volt bátorsága a román vizsgálóbírónak oly kompromittáló váddal illetni Szeged városát általánosságban, kötelessége lett volna azt is világosan megmondani : Brenmng a maga számára csikarta-e ki a yj,ooo forintot a Georgi-czégtSl. vagy a szegedi hatóság szá­mára s az utóbbi esetben kik mennyit kaptak. Ezt a vizsgálóbíró nem mondja meg. A vádirat ezt a passzusát tehát mindaddig, mig konarét adatokkal nem rukkol ki a vizsgáló­bíró, értékre nézve azok közé az oiáh ujság- czikkelyek közé keli sorolnunk, melyek fóiületesen és kárörömmel (mert hiszen a Szeged név gyűlöletes Romániában) egyre kürtöiik a liszap-arti város kompro-miitálását és a bizonyítással folyion adósak maradnak. A vádirat különben emiit egy nevet: bizonyos Lówöt, aki levelezett ebben az ügy­ben Brenninggel. Szegeden több Low nevű ember van s igy ezen sem lehat eligazodni. Egyébiránt a romániai lapok még nem fe­jezték bo a hosszú vádirat közlését s nem lebeletlen, hogy a kesőobi közlemények bő­vebb adatokkal szolgálnak. Majd msgiátjuk, ncivoi igazolja Karakas vizígálóbiró az ö mellékesen odavetett kompromittáló szavait. Noha tehát első tekintetre könnyelmű­nek látszik és homályos is a galaczi vizs­gálóbírónak Szeged ellen való vádja, e.TS az ügyre mégis haladéktalanul világosságot kell deríteni s nem szabad tűrni, hogy ha — amint hiszszük is —alaptalan gyanúsítással var. do'gmik, Szeged városa a sajtóban és biiósági iratokban folytonosan megburczol- tassék. Az oláh lapok egyre a legsúlyosabb gyaausitással illetik a szegedi hai-óság tag- j-*it így a Vointa Nationala julius 28-iki száma, továboá a Liber alul Galatian leg­utóbbi száma, persze okiratok közlése nél­kül. Ezeket azonban már nem tarijuk ér­demesnek arra, hogy figyelembe vegyük. A törvényszéki tárgyalás — mint bu­karesti levelezőnk Írja — a galaczi ügyben augusztus 8-án lesz A vádlevél ezeket Vi-dolja t 1. Brenning Isidor 34 éves, osztrák- magyar alattvaló, büntetlen előéletű, ga­A bírák kijöttek s kihirdették az ítéle­tet — alperes köteles a tőkét, katnatokat és perköltséget megfizetni saját beismerése alapján. Aztán hozzám jött az elnök é.s jóakaró- lag adta azt a tanácsot, hogy máskor ne él­jek ilyen fogással, mert nem minden alperest sikerül igy megijeszteni, hogy egy egész más levelére önícent valja be annak kézhez j vételét Dadogva bizto-itoitam az elnököt, hogy ez tévedés : a menyasszonyomnak szánt le­velet csatoltam be, a másikat meg elkü'döt- tem a menyasszonyomnak. — No, akkor kívánom, hogy azt a pört is oly sikerrel végezze be, nnnt ezt! — szólt különben gratulálok a doktorsághoz. — Köszönöm 1 PrinczipáÜsom előtt igyekeztem a dol­got titokban tartani. Nem sikerült. A biró elmondta valakinek, ez egy harmadiknak, végre három vagy négy napra rá princzim füléhez is eljurott. Éppen bünbánólag akartam beismerni tévedésemet, mikor a levélhordó levelet nyújt át — Rózától. Idegessen bontom föl, kibukik belőle az a kérdéses levél. Utána egy fehér lapra rajzolt nagy kérdőjel — mely alá e sorok voltak írva: „Fölösleges talán megírnom, hogy ily gúnyolódás után levelei nem fognak ke­zeimhez jutni. Azért ne is fárassza magát a levélírással, tiszteü Csenge János ur! Még ez is ? Es nem is dr. Csenge Já­nos ur ! Hát csoda-e, ha ilyenek után agg­legény maradtam ? Pipáfax.

Next

/
Thumbnails
Contents