Szegedi Napló, 1895. augusztus (18. évfolyam, 183-208. szám)

1895-08-01 / 183. szám

Szeged, csütörtök Szegedi Napló, 1895. augusztus 1. 183. Sz­ érte merné szakvéleményében a fő­­herczeget meghazudtolni ? Nem is lehet, nem is szabad feltételezni, hogy 7500 frt miatt a herczeg olyan valót­lanságot mondhatna, melyből egy véd­telen asszonyra súlyos következmények hárulnának. Ez képtelenség és ezzel szemben a bírói eljárás pusztán formaság marad, mely arra lesz jó, hogy a már nyil­vánosan is kompromittált asszonynak a jövőre talán reklámul szolgáljon va­lami exotikus világban. Az igazságszolgáltatásnak az ehez hasonló esetekben nem is váltóhamisí­tás bűncselekményét kellene megto­rolni, hanem azt a kétségbeejtő bűn­­halmazt, mely a váltóhamisítás előtt tornyosodott fel az államilag segélye­zett leánynevelő intézet épületében, mert az ily erkölcsi romlottság demo­ralizálja a magyar társadalmat. Az eset nem az első, nem is lesz az utolsó és ama bizonyos bankárok, kik a befolyásos urakkal állanak ösz­­szeköttetésben, amikor érdekük úgy kívánja, mindig kidobhatnak egy-egy ilyen áldozatot a vádlottak padjára. Csak az a sajnálatra méltó, hogy az elzüllésnek ezt a módját nagyon so­kan nem is tartják lealacsonyítónak és hogy az így kompromittált egyén, ha nem hagyja el a jó szerencséje, ha bármely után még egyszer magának úri életmódot tud folytatni, elölről kezdheti a játékot és ak­ad olyan ke­vés erkölcsi érzékű társadalom, mely újra módot ad neki a szereplésre. Rendjel-adományozás. Ő felsége dr.­­ P­a b r­­­t­­­u­s József, Brassó város főorvo­sának ezen minőségben évek hosszú során teljesített buzgó szolgálatai elismeréséül a Ferencz József rend lovagkeresztjét ado­mányozta. Közös számszéki elnök. A király a leg­főbb közös számvevőszék elnökéül P­­­e­t­e­r Ernő tudor és belső titkos tanácsosa ne­vezte ki. Ezt közli ma a magyar hiva­talos lap. A galaczi vesztegetések. — A román ügyész vádja Szeged ellen. — Szeged, Julius 31. Most már nem csak a czimü tom­án újság közleményeiben, hanem Karakas vizsgálóbíró vádlevelében is az állíttalik, hogy Brenning Izidor Szegeden éppen olyan üzelmeket vitt véghez, mint Galaczon, Jászvároson és Brailában. A belügyminiszter azonban, kihez táv­iratban fordult Szeged hatósága, hogy meg­támadott becsületének tisztázása­ végett a kompromittáló iratokat beszerezze, teljesen tehetetlennek látszik ebben a dologban és nekünk a hírlapokból kell értesülnünk a súlyos vádakról, melyeket a város hatósága ellen emel egy román vizsgálóbíró. Eddig az látszik a hírlapi közlemé­nyekből, hogy Brennind egy Leio nevű urral, valószínűleg dr. L­ów Tivadar buda­pesti ügyvéddel, aki jogi képviselője a szegedi világítási vállalkozóknak, levelezést folytatott. A román vizsgálóbíró ebből a levele­­zésból meríti vádját, amiről a Budapesti Hírlap mai száma a következőket írja: „A román lapok egész terjedelmében közük ezt a vádiratot, melyet Karakas, a galaczi törvényszéknek a Branning-ügyben kiküldött vizsgálóbírája, a törvényszékhez benyújtott. Nagy megdöbbenésünkre a vizs­­gálóbíró a vádlevélben minden fenntartás nélkül lakonikusan vádolja Szeged törvény­­hatóságát. A vádirat eme passzusai így hang­zanak : „És minthogy lajstromokról és leszámí­­tolásokról van szó, megemlítjük, hogy a Brenningnél tartott vizsgálatok alkalmával megtalálták azt a teljes leszámolást, amely a szegedi gázvilágítás engedé­lyére vonatkozik és találtak egy hosszú levelezést Bremnning B., Georgi és bizonyos L­ów között. Ezekből kitűnik, hogy Bren­­ning eljárása a szegedi engedély megnyeré­sében ugyanaz volt, ami Galaczon, Jászvá­sáron és Brailában és hogy Georginak ez a megbízása 150,000 lejbe (75,000 frt.) került. Ez a Karakas vizsgálóbíró vádj­a. Már nem újságok fecsegése, hanem hivatalos irat, mely vádol. Nem tudjuk, miképpen vélekedjünk erről az oláh bírósági iratról és a benne foglalt súlyos vád természetéről. De í­gy bizonyos , hogy kurtábban és ho­mályosabban alig lehetett volna ezt az ügyet a vádiratba foglalni. Odadobja a legsúlyosabb vádat, mert hiszen egy kalap alá veszi Galaczot, Jászvásárt, Brailát Sze­geddel aztán hozzáteszi, hogy a Georgi-cégnek Brenning szegedi megbízása 150.000 lejbe került. Ez nem tiszta beszéd. Abból, hogy Brenning a Georgi-c­égnek sok pén­zébe k­erült, még nem következik, hogy a szegedi hatóság és köztörvényhatóság tag­­jait éppen oly eszközökkel nyerte meg Bren­­ning, mint a galacziakat és a többieket. Ha volt bátorsága a román vizsgálóbírónak oly kompromittáló váddal illetni Szeged városát általánosságban, kötelessége lett volna azt is világosan megmondani : Brenning a maga számára csikarta-e ki a gj,oop forintot a Georgi-czégtől, vagy a szegedi hatóság szá­mára s az utóbbi esetben kik mennyit kaptak. Ezt a vizsgálóbíró nem mondja meg. A vádirat ezt a passzusát tehát mindaddig, míg konkrét adatokkal nem rukkol ki a vizsgáló­bíró, értékre nézve azok közé az oláh újság­­czikkelyek közé kell sorolnunk, melyek felületesen és kárörömmel (mert hiszen a Szeged név gyűlöletes Romániában) egyre kürtölik a tiszap­arti város kompro­mittálását és a bizonyítással folyton adósak maradnak. A vádirat különben említ egy nevet: bizonyos Lówöt, aki levelezett ebben az ügy­ben Brenninggel. Szegeden több Low nevű ember van s igy ezen sem lehet eligazodni. Egyébiránt a romániai lapok még nem fe­jezték be a hosszú vádirat közlését s nem lehetetlen, hogy a későbbi közlemények bő­vebb adatokkal szolgálnak. Majd meglátjuk, aeivül igazolja Karakas vizsgálóbíró az ő mellékesen odavetett kompromittáló szavait. Noha tehát első tekintetre könnyelmű­nek látszik és homályos is a galaczi vizs­gálóbírónak Szeged ellen való vádja, ezre az ügyre mégis haladéktalanul világosságot kell deríteni s nem szabad tűrni, hogy ha — amint hiszszük is —alaptalan gyanúsítással val, dö­gmik, Szeged városa a sajtóban és birósági iratokban folytonosan meghurczol­­tassék. Az oláh lapok egyre a legsúlyosabb gyanusitással illetik a szegedi hat­óság tag­­j­­it így a Vointa Nationala július 28-iki száma, továbbá a Liber­alul Galatian leg­utóbbi száma, persze okiratok közlése nél­kül. Ezeket azonban már nem tartjuk ér­demesnek arra, hogy figyelembe vegyük. A törvényszéki tárgyalás — mint bu­karesti levelezőnk írja — a galaczi ügyben augusztus 8-án lesz A vádlevél ezeket Vá­dolja ! 1. Brenning Isidor 34 éves, osztrák­­magyar alattvaló, büntetlen előéletű, ga-Hanem a birák ! Az elnöklőbiró ko­moly arcza egyszerre a hó­d fázisait ölti magára — először az egyik fele, azután a másik fele kezd rángatódzni, minden áron megakarja tartani komolyságát , de a nevet­­hetnékje elemi erővel tör ki rajta s kacza­gás közt megy a levél a három biró közt kézről-kézre. Nem tudom mire véljem a dolgot ; azt hiszem, azon mulatnak, hogy az alperest milyen ügyesen kényszeritettem az igaz bevallására. Végre hosszas derültség után az elnök alpereshez fordul. — Ön tehát elismeri ennek a levélnek a fizetésre fölszólító levélnek kézhezvételét ! — Igen ! De ! . . . — No doktor úr! Ez az ön legnagyobb sikere — fordult hozzám az elnök — igy még alperesből az igazságot ki nem csikar­ták. Ha! Ha! Ha! Mivel pedig alperes elis­­meri a levél kézhez vételét, a becsatolást nem kívánjuk. Tessék a levél! önelégült mosolylyal vettem át a visz­­szaadott levelet — s mig a bírák visszavo­nultak tanácsozni — hogy az unalmamat elöljem, elkezdtem a levelet olvasni, vájjon minek nevettek olyan jóizót a birák. Kinyi­tom a levelet és olvasom : „Kedves Róza !“ . . . Mintha a villám ütött volna belém, úgy éreztem magamat. És az a levél tényleg fizetésre fölszólító levél volt hisz az elnök piros czeruzával még alá is húzta e so­rokat :­­ „most már majd megfizesse­­m azt a tíz csókot, amit legnagyobb sikerem esetére ígért!“ A bírák kijöttek s kihirdették az ítéle­tet — alperes köteles a tőkét, kam­atokat és perköltséget megfizetni saját beismerése alapján. Aztán hozzám jött az elnök é­s jóakaró­­lag adta azt a tanácsot, hogy máskor ne él­jek ilyen fogással, mert nem minden alperest sikerül így megijeszteni, hogy egy egész más levelére öntcent­ralja be annak kézhez­­­vételét Dadogva biztosítottam az elnököt, hogy ez tévedés : a menyasszonyomnak szánt le­velet csatoltam be, a másikat meg elküldöt­­tem a menyasszonyomnak. — No, akkor kívánom, hogy azt a pert is oly sikerrel végezze be, mint ezt! — szólt különben gratulálok a doktorsághoz. — Köszönöm ! Princzipársom előtt igyekeztem a dol­got titokban tartani. Nem sikerült. A bíró elmondta valakinek, ez egy harmadiknak, végre három vagy négy napra rá princzim füléhez is eljutott. Éppen bűnbánólag akartam beismerni tévedésemet, mikor a levélhordó levelet nyújt át — Rózától. Idegessen bontom föl, kibukik belőle az a kérdéses levél. Utána egy fehér lapra rajzolt nagy kérdőjel — mely alá e sorok voltak írva: „Fölösleges talán megírnom, hogy ily gúnyolódás után levelei nem fognak ke­zeimhez jutni. Azért ne is fárassza magát a levélírással, tiszten Csenge János úr! Még ez is ? És nem is dr. Csenge Já­nos úr ! Hát csoda-e, ha ilyenek után agg­legény maradtam ? Pipáfax.

Next