Szegedi Napló, 1895. október (18. évfolyam, 235-260. szám)

1895-10-01 / 235. szám

Kedd, október 1.1898. Egyes szám ára 5 kr. XVni. éYíoiyaiD. k35. szíe JLJ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI És IKODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉS! ÁR: E^esz evie 14 frt — kr. I Negyedévre 3 írt 50 kr. félévre . 7 frt — kr. | Egy hóra . 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza, Pfann-féle ház, 21. sz. Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET ói nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt .árjegyzék szerint számit. Az első nap. Szeged, szept. 80. Holnap lesznek az els(5 polgári há­zasság kötések és e zel a gyakorlatba mennek át az egyházpolitikai törvé­nyek. Valóságo.s háborút kellett foly­tatnia az ország liberális közönségének e törvények megalkotásáért egy kisebb­séggel, mely azt hirdette és azt hirdeti máig, hogy az uj aera a vallástalanság aerája lesz, de ter­mészetesen nem képes ezt igazolni semmivel, mert az államok ege'sz sorá­nak példái vannak előttünk arra, hogy a polgári házasság intézménye a val­lást és a jó erkölcsöket nem rombolta le sehol, sőt fokozta azokat mindenütt, a hol az egyháznak szolgái hiven tel­jesítették kötelességüket. Legjobb kilátásaink vannak »rra, hogy a mi egyházaink papjai és vi­lági elöljárói nem fognak kitérni e kö- teleségeik elöl, rn dyekoek teljesítésével épen az ügynek tartoznak, a mit kép­viselnek. Mert elientállani az állam törvényeinek u^y sem lehetvén, most már minden felekezetnek az a leg ér­més zetesebb feladata, hogy az iij és szabadelvű aera parancsolatait össze­egyeztesse az egyházak föutartásának érdekeivel és hogy azt okosan, türelem­mel. békésen tegye, mert csak igy szá­míthat a hozzá tartozóknak ragaszko­dására. A „SZEGEDI NAPLÓ“ TAECZÁJA. A Dugonies-Társaság. — Felolvasó-ülés — Az Ősz, mely fényes, s«ép nappal ked­veskedett a Dugonics Társaságnak, nuegér- demelne a dolgos iró-társaságtól egy alkal­mas eszi nótát üdvözletül a nyári pihenő után. Nótát a hervadásról, mely olyan bájos napsugaras napokkal köszöntött be és arról .a kedves poétikus őszi vasárnapról, melylyel a Dugonics-Társaságnak a jó ég kedveske­dett. S a nótából bizonynyal nem volna sza­bad kifelejteni azt a bájos közönséget, mely foglalata volt a Társaság napsugaras irodalmi vasárnapjának, de milyen foglalata. Csupa igézetes lány és fiatal asszony-fej, ábrándos- poétikus hallgatóság, amelynek a mosolya és a tapsa fölér egy csomó babérral. Szerencse kiséri a Dugonics - Társasá­got a munkájában. Ott ül a jó szerencséje dyenkor, mikor verseket és szerelmes no­vellákat mondanak a kis asztal mellől a közönségnek, a padok között ragyogó sze­mekkel, fürge takaros fejjel bólintgat, bókol feléje és tapsol neki, ha rá kerül a aor, hogy szinte belepirosodik a kis tenyere. Már is törekszik erre minden fele­kezet a maga módja szerint. Még a kath. egyház is, melynek püspökei a kiadott pászrorlevelekben megteszik a kötelezd engedményeiket é.s a melynek papjai a gyakorlatban kétségkívül tel­jesíteni fogják ezeket a concessiókat, sőt azon leszuek, hogy a dogmákon alapuló vagy épen azokon túljáró ri­deg visszautasítással el ne idegenítsék azokat, kiket vallásos meggyőződésük erős kapcsokkal fűz az egyházukhoz, de a kik a türelmetlenség és a vallási parancsok között meg tudják találni a helyes középutat minden életviszonya­ikban. Teljesen alkalmazható ez a figyel­meztetés a többi felekezetekre is, külö­nösen a zsidó felekezetre, melynek ke­belében most forronganak az uj hely­zet által felidézett nagy kérdések. Nem lehet kétséges végre sem, hoíy ezek a kérdések miként fognak eldőlni, mert az állam és e felekezet érdeke egy- ai’ánt a bölcs, türelmes kiegyenlítést parancsolja itt is és valósággal becsü­letkérdésévé fog lenni a hazai zsidó­ságnak, hogy mikor az ö legsürgetőbb óhajtása szerint az or^szággyülés meg­alkotta az egyházpolitikai törvényeket, e felekezeteu ne múljék a törvények oly alkalmazása, hogy annak eredmé­nyei az egész társadalmat kielégítsék. Példát adtak e tekintetben a zsi­dóságnak és minden felekezetnek a protestánsok, kiknek püspökei, követ­kezetesen a liberálismus győzelméért a főrendiházban kifejtett nemes küz­delmeikhez, az uj törvények a’kalma- zásában és keresztülvitelében is magas szabadelvüséggel járnak el, félretéve minden kicsinyes tekintetet, amelynek ily nagy, átalakító kérdéseknél nem szabad szei’epelni, mert különben az átalakítás ezer nehézségbe ütköznék és csakugyan fölkavarná azokat az ellen­téteket, melyeket kísértetekül falra fes­tettek az egyházpolitika ellenzői, akik ma is ott szerencsétlenkednek még iz­gató beszédeikkel, czikkeikkel és füze­teikkel a nép között, A népet akarják ezek az urak föl­izgatni és fanatizálni, ahelyett, hogy megértetnék vele az állam törvényei­nek föltétien tisztelése mellett azt, hogy minden ember és minden ka- fholikus hü gyermeke maradhat egy­házának ezentúl épp úgy, mint eddig. Ha igazán jó katholikusok Zichy Nán- dorék, ezt tanítsák a néppártnak mos­tanában összedobolt gyűlésein és akik valóságos hü szolgái az egyháznak, ezt fogják tanítani a templomi szószékek­ről most és folytonosan, hogy megba- rátkoztassák a népet azzal a nagy sza­badelvű igazsággal, melyet ők maguk csak akkor nem értenek, ha nem akar­nak, hogy a czivil törvények engedel­irt novellája, melynek igen Jó tárgya van, élénk tetszésben részesült. Az a meséje, hogy szerelmes a Marczi legény a lányba, aki egy nyelves, vidám paraszt hölgy és ez is szereti persze Marczit. De azért köteked­nek, de azért elrejtik egymás előtt az ér­zelmeiket, hogy az öreg anyjuk segítsége nélkül tán soha se kerítik elő. Hanem az anya ráparancsol szeretetreméltó parancso­lással a Marczi legényre, hogy — leányné­zőbe menjen valahova a szomszédba. Van nagy ijedelem az egymást titkon szerető gyerekek szivében. Marczi el is megy, de visszatér egy sorjában hatszor is, mert mindig azt gon­dolja, hogy otthon felejtett valamit. Az útról minduntalan vissza-visszatér és csak otthon érik. Mig aztán vallatás közben rájön ő maga is, rájön az anyja is, hogy Marczi a sajátszivét felejtette otthon. Ott van a lánynál. A szerzőt zajosan megtapsolták. * Rímek csendültek meg ezután a te­remben, Kisteleki Ede r. tag, nehány hangulatos, tartalmas verset olvasott fel ha­tással. A szép versek közül, melyekért ki­tüntető tapsot aratott a szerző, közöljük a következőt: Lapunk mai S2áma 10 oldal Egy eleven, költői szép teremtés a mi Íróink szerencséje, egy kedves, lelkes, hálás leány Szeged úri női közönsége, mely szereli a poézist. Mert ő maga is poétikus, mert van szive. * A tavasz óta nem látták egymást kö­zönség és a Dugonicsok és ez az őszi talál­kozó szívélyes és lelkes volt, mint jó isme­rősök üdvözlése. Ugyancsak csapkodta a tenyerét a hall­gatóság most is, ugyanaz a szép, poétikas hallgatóság végig a padsorokban, mely min­den irodalmi vasárnapon itt van a nagy teremben és hallgatja a Dugonics-Társaság poétáit és tudósait. Ezúttal a tudósok az őszi saisonról — lemaradtak. Az egész két órát a szépiro­dalmi osztály töltöüe ki versekkel és no­vellákkal. A padsorok telve, a karzatok keretén az ifjúság és pontban 10 órakor R e i z n e r János alelnök vezette fel a hallgatóság elé az egybegyült Dugonicsokat, akik közül ma a legújabb tagok egyike mutatta be magát. Bánfalvi Lajos a szentesi iró, Mirza Saffi forditója tartott székfoglalót. Bánfalvi népies iró. Ilyen elbeszélést is mutatott be Leánykéres czimmel. Zamatos magyarsággal

Next

/
Thumbnails
Contents