Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)

1895-12-01 / 287. szám

Yasáraap, deczember 1. t89S. Egyes szám ára ö kr. niIL é?foI;ai. 287. szk POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI És lEODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI AR; érre 14 írt — kr. I NegyedeVre 3 frt 50 kr. Kgy hóra . 1 frt 20 kr. 1 •■lé'vre 7 frt — kr. I SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza, Pfann-féle ház. 21. sz. Bírnientetlen levelek csak ismert kéztől foeadtatnak el. HIRDETÉSEKET éi nyílttéri közleményeket a kiadébivaul _________mérsékelt áriesryzék szerint számit. Wiassits ur kényszermunkásai. (Es a meztelen tankötelesek.) Szeged, nov. 30. Terjedelmes miniszteri rendeletet tárgyalt tegnap a városi iskolaszék, melyben vagy busz pont hosszán ada­tik tudtul az ország iskolaszékeinek, azok közt a szegedinek is, mily iuiéz- kedésekkel hajlandó végre a közokta­tási törvény, melyet a magas és óh mily magas kormányok két évtized óta nem tudtak, vagy helyesebben nem akartak végrehajtani, különösen abban a részében, hogy mikor a né­pet kényszeritik a gyermekek iskoláz­tatására, a gondviselő' államot magát meg nem kényszeríti senki, hogy a tankötelesek befogadására elegendő is­kolát létesítsen. Nagyon jellemző e tekintetben, hogy mikor a tankötelesek tömegéhez képest az ország elemi iskoláinak szá­mat néhány ezerrel kellene szaporí­tani, a magyar kormány csak a imil- leuium nagy alkalmára lendül föl any- nyira, hogy 400 uj iskola építését he­lyezi kilátásba. Hiszen szép, szép ez is, de ha mértéket veszünk e nagy elszá- nás összehasonlitására például Szeged városának az ezredévi alkotásai között ötödrendü határozatával, hogy kilencz iskolát épir, aligha tűnik föl valami korszakalkotónak a törvényhozás ténye, mert egyenes arányba hozva Szeged egy milliós és az ország 400 milliós évi költségvetését, amott nem 400, de 3600 uj iskola letesitése felelne meg annak a kuliurális áldozatkészségnek, melyre egy súlyos föladatokkal har- czoló város föl tudott emelk dni. Hanem ez már igy van és ezen semmit sem változtat az ezredév. Va­lamint nem változtat azon sem, hogy a miniszterek maguk rosszul admi­nisztrálnak, de bölcs rendeleteikben elvárják az alájuk rendelt hatóságok tói, hogy azok meg jól adminisztrál­janak és hogy végrehajtsák mindazt, amit odafönt elgondolnak okosan vagy oktalanul. Mert tisztelet adassák a magas kor­mány rudjánál álló táltosoknak, ke­rülnek ám ki onnét olyan intézkedé­sek is, hogy ámulva áll meg azok előtt a szerény vidéki ész és „tiszte­letlenül“ fölháborodnak még azok a derék urak is, akik különben esküdni szoktak a kormány bölcsességére, meg- gondoltságára és szabadelvűs égére. Nem is meijlepetés már, hogy a közösügyes hivők tiszteletlenkednek és fölháborodnak és csak a sok közül egy kis példa erre a tekintetes iskola­szék tegnapi meglepetése, tán mond­hatjuk : megdöbbenése, mikor a val­lás- és közoktatásügyi miniszter nevé­ben előbb meghagyatik, hogy az ál­lamilag segélyezett iskolák magánta­nulóinak tandíjmentessége fölött jövő­ben ne merjenek dönteni apró tanha­tóságok, mert eí a m niszter joga, azután pedig meghagyatik ugyanezen szerény működési körű hatóságoknak, hogy a tanköteleseket iskolába kell szoritaniok, a mulasztó szülők-1 meg kell birságolniok egy, két, három, négy forinttal és akiktől ezeket a bír­ságokat behajtani nem sikerül, azok­kal a birságot ötven krajczár napszám- értékben le kell dolgozta t- niok kényszer utján, mert ez meg az ő joguk. Hát ezt a jogot a szegedi iskola­szék tisztelettel visszahárítja az ado­mányozó miniszter urra és azt üzeni ő uagyméltóságának a közigazgatási bizot Ság utján (mert a szegény iskola­székek nem emelhetik a szemeiket oly magasra, hogy a kegyelmes urral köz­vetlenül érintkezzenek), hogy ezt az emberséges kényszermunkát nem tartja egészen modernnek, ha csak valami titkos argumentumok nem indokolnák annak beillesztését az ezeréves kultur- nemzet milleniumi reformjai közé. A szegedi iskolaszék valószínűleg úgy gondolkozott, hogy a kultusz- miniszter mindjárt jobban ráérne a népoktatási törvény végrehajtására vo­natkozó húsz szakaszos rendeletének megfontolására, ha drága idejét el nem rabolnák a magántanulók tan- dijmentességi kérvényei. Mert annyi bizonyos, hogy a megfontolásnak azon csekély mértéke mellett is, melylyel egy vidéki iskolaszék is fölszerelve lenni bátorkodik, ki lehet adni egy rendeletet arról, hogy amely szegény ember, vagy szegény asszony a tan­köteles gyermekét iskolába nem küldi, birságoltassék meg, arról is, hogy vegyék meg rajta a birságot ekze- knczióval, de arról a liberális kor­mány állítólag legliberálisabb minisz­terének józanul és megbotránkoztatás nélkül nem lehet rendeletet adni, hogy ha pedig az ekzekuczió és a dobszó is eredménytelennek mutatkoznék az egy-két forintos birság behajtására, lépjen akczióba a muszka hetman, vagy nem: a zsinóros magyar rendőr és vigye kényszermunkára azt a föld­höz ragadt embert, vagy akár özvegy asszonyt, hogy az iskola-tisztogatásnál, vagy az iskola kertben dolgozza le a birságot. Gyalázat, hogy kigondolták és a kultuszminiszter neve alatt rendeletbe Írták ezt az utálatos ötletet és éppen a népoktatással kapcsolatban. Hát arra akarják tanítani a népet, hogy a kul­túra szent nevében az állam nem riad vissza még a — kényszermunkától sem. Hiszen kikről vau szó akkor, mikor a végrehajtó azt konstatálja már, hogy az egy forintos birság be­hajthatatlan? Koldusokról. Nos, és az a koldus menjen iskola-ablakot pu- czolni a tanköteles gyermeke miatt és akkor is szorittassék a kénys ermun- kára, ha még másik három-négy, nem tanköteles gyermeke számára napi munkájával kell megszerezni a betevő falatot ? így fölváltva és a gyakorlati életre alkalmazva, milyen is hát ez a kegyelmes rendelet: botorabb-e, vagy embertelenebb ? Vájjon tud-e valamit egyáltalán erről a rendeletről W 1 a s s i t s Gyula ur, aki nagy társ*dalmi kérdéseket mozgat és utóbb is óriási hatást ért el azzal, hogy megnyitja a nők szá­mára az egyetemet. Ez is szocziális kérdés, de tán többeket, százezreket érdekel az a másik kérdés, hogy a népoktatási tör­vény végrehajtásának, az iskolaszék előtt tegnap olvasott rendelet szerint nem áll immár útjában még a birság behajthatlansága sem, mert azt lero- botolltatják, csak egy áll útjában, az, hogy a kultuszminiszter ugyanezen rendelete értelmében igazolni lehet a tankötelesnek az iskolából való elma­radását azzal, ha a tankötelesnek egy­általán nincs ruhája. Pompás egy logika ez, figyeljük csak meg. Bizonyosan úgy indokolják a kényszermunka reformját, hogy amely gyermek teljesen meztelen, az úgy se köteles iskolába járni, hogy tehát az a szülő, aki már egy ron­Karácsonyi nagy alkalmi-vásár Barchetek: 80 széles mtrje 25 krtól. Ruhakelmék: 90 széles, mtrje 30 krtól feljebb Selymek; 46 széles, mtrje Szegeden, Széchenyi-tér Déry-palota. 8o krtói feljebb. 1154/3 Csakis aj- és jó kelmék kerülnek előadásra! Lapunk mai száma 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents