Szegedi Napló, 1896. október (19. évfolyam, 236-262. szám)

1896-10-01 / 236. szám

Csütörtök, október i i Egyes szám ára 5 la*. XIX. éTfolyam. 236. szám. SZEGEDI politika!. Közgazdasági és irodalmi napilap. ELÖFIZETÉSIAR Igész évre 14 frt Félévre . 7 frt kr. kr. N<yedévre 3 frt 50 kr. Ef hóra . 1 frt 20 kr. FELELŐS SZERKESZTŐ: KULINYI ZSIGMOND. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt _____________árjegyzék szerint számit._______ Az országgyűlés fölosziatása. leged, szeptember 30. Bánffy Dezső bró miniszterelnök előtt a főrendiház ikkal több, mint az országgyűlés. / mai nyilatkozata arra mutat. Hetek alött terjedt el an­nak a hire, hogy i országgyűlést íöl- oszlst]ák. Honnan jött köztudatba, ki beszélte el legelsJb a minisztérium hivatalnokai köz, nem tudatik, de tény, hogy á’lani megbeszélés tár­gyát képezte az rszág társadalmában és a közönségbe A kérdés minden­esetre fontos s annak a köztudattá emelését mindenalkotmányosan gon­dolkodó ember elvárhatta volna az országos kormá'- elnökétől. Azonban az ilyesmi nálut nem divatos. Mikor az dzággyűlésen az ellen­zék több tagi hivatalosan kérdést intézett Bánff’Oz, hogy mi igaz a szárnyaló hir^JŐ) a nagy férfin azt « kiielentést be, hogy nem jelenthet k.i semmit, mián nem úgy áll a do­log- Isry aztájaki akarta, hihette is ezt A kijeieust s kombinálhatta ma­gának belöle.»mit akart. Kissé a szó­vihar, amit Hszáruyaló fairek keltet­tek, elült, nrc sokan nyugalmat s biztosítást táluk benne mégis arra nézve, hogyBáuffy nem követi Sza- parv Gyulát rótuak azt a számtalan­szor és jog^l megrótt példáját, amely- lyel az áld lan téli választások elé vitte az orssvor. A „SZEGD! NAILÖ“ TÄRCZÄJÄ. Soha a nyár után ta: Tóth Dez{ő. Járom a triót s rózsákról álmodom. Má- moritó édes liatukat érzem. Mintha itt lengne körülöttn s belopná magát szivembe, lelkembe, agyaiba, testemnek minden kis izecskéjébe. Inp/jäk a fejecskéjüket; — az egyik haragos rös, fehér a másik. A test- szinühöz átsimilszelíden a sárga, ezt pedig a gyászos, a a^dnem fekete szinü kisérti. Ringatóznak a uap aranyos verőfényében, szívesen veszk i zümmögő méhgavallérok udvarlását s a elyhöket nem zárják be előttük. Van ibbat édesség elég ! A szellő, ez a kóbor intos, panaszos nótákat dudo­rász a fülűkb, csólos délutánoKat, szerelmes estéket emleptö, — de azért mégis panaszos nótákat. A; Isten üdja, melyik perczben változik át keserüsigre a szerelmes szivek öröme ?! Járom a. tarlót. Itt hülámzott ai arany-hajú kalászten­ger, békés menedéke adva a szaladgáló fürjeknek. Az aprók, i parányok hogy csi­pogtak a! anyjuk után! Egy eltévedt vala­hogyan közülük. Dédelgítő leánykezek vették pártfogásba. Az a kis pihés jószág hogy Most aztán, amit a képviselőház előtt burkoltan eltagadott, kijelenti teljes önérzettel egy hasonló interpel- láczióra, hogy az országgyűlést fölosz- latni kell s ebben az értelemben tesz jelentést az uralkodónak. A kijelentés valódi lényege, a íöl- oszlatás „kívánatos volta“ mögött ott vau most még az az érdekes dolog is, hogy amit ma megmondott Bánffy, azt nem merte megmondani három hét előtt. Természetes. Első sorban nem merte azért, mert tudta, hogy fölzudul miatta mind az a választó- polgár, aki a jogaira tart valamit s akit már a második kormány kerget bele abba, hogy jogait a legrosszabb időben, esőben, csatákban, hóban és fagyban gyakorolja. Most egyszerre, amikor alig van már a* ö propozicziói szerint érdemleges ülés, kiáll a vélemé­nyével a főrendiház elé. Az ország polgárságának legfonto­sabb alkotmányoi jogá^r.l ilyen játé­kot játszik a kormáuyelnök. Amannak, aki a téli választások elé vitte a né­pet, szintén sok hajlama volt erre, de mégis megmondta idején s nem ta­gadta el a szándékát, amidőn kérdez­ték tőle. Hiszen úgynevezett , magasabb po­litikai“ alapja van ennek a tagadásnak is. Úgy látszik, abban a hitben éltek, hogy ezt a sokáig titkolt tervet nem tudja meg senki s ily módon titokban dolgozhat a kormány az uj választá- tásokon, a kerületek összeállításán. De megsimult ott a hullámzó leánykeblek fölött, melyeket féltve rejtegetett a pruszlik. amiből mégis kivillant a gyolcsing patyolat fehérsége. Marczona tekintetű szálas legény nézte sóvár szemekkel a leányt. Szinte elnyelte a sze­meivel azt a kis mezei teremtést s félénken suttogott a hangja, ahogy mondta: — Jó a szived, az árva madár-kölyök- höz is jó, csak én hozzám marad idegen. Elpirult a leány, valamit szólhatott is, mert az ajka mozgott. A marczona tekintetű szálas legény pedig mind közelebb férkőzött hozzá s lángolt az arcza, mikor hadarta: — Belevesztem az aranyos hajadba, kötve tartja a szivemet minden egyes szála. Megölök valakit, ha nem lész az enyém! A pihés fürjecske valahogy kisiklott e szavakra a leány kezei közül. Talán maga a leány is akarata, — hagyta futni. S az alkony ledobta a köpönyegét a vi­dékre ... Lassan, lassan elkezdte a muzsikálást a tücsök. Egyik itt, másik ott neszezett s pár perez múlva tücsökszótól zengett a határ. Az égen, melyet csak itt-ott tarkázott egy bárányfelhő, elkezdték gyújtogatni a gyertyá­kat az angyalok. Egymásután gyultaic ki; egyik-egyik csak néhány perczig lángolt, azután elkoppantották. Nagy ívben szaladt le ez, alig hogj valami sáv jelezte az útját. a hír szárnyra kel ám. Régi do­log, hogy a haraszt nem zörög, ha szél nem fuj s a százszoros demen- tik daczára igaz marad, ami igaz. Itt is úgy történt s az a rejtett terv hogy az ellenzék ne tudjon semmit, de a kormánypárt szabadon mozog­hasson a választók között a maga korrumpált eszközeivel, dugába dőlt. Amilyen alattomos, olyan gyerekes volt ez az igyekezet, amely ily mó­don akarta tévhitben tartani az ellen­zéket. Nincs is belőle semmi hasznuk, azon az elkeseredésen kivül, amely- lyel önkénykedö dolgukra fölzudul az ország. Mert ismét novemberi válasz­tások előtt állunk a legjobb esetben, de lehet abból deczemberi is. Ez pe­dig senkinek se kellemes s miután mindenki tudja a benne rejlő czélza- tokat, mindenki elitéli érte Bánffyt. Azonfülül pedig nagy csalódás azt hinni, hogy elvek, meggyőződések be­csületes embereit kijelölt útjukon akár az eddigi titkolózásban rejlő közönsé­ges kortesfogás, akár a választások idejének a legros.szabb időre való te­vése megállítani birna. A szegedi el­lenzék tudott már csikorgó hidegben, hulló hóban, reggeltől hajnalig állaui födetleu helyen, hogy elveit diadalra segitse s a tiszta meggyőződések em­berei mindenütt ilyenek, akik ahol kell, helyt állanak a a helyükből az ilyen közönséges taktika kimozditani sohasem fogja. A többiek, melyekre nem várt ilyen szomorú sors, szelíden rezegtek fönt az ég ivén s mosolygó tekintettel kandikáltak le a földre. — íme az élet, a virulás mindenütt! A rónaságon tömött kalászba verődött a szem boldog reménynyel biztatva az aratásra. Már fenik a kaszát, a sarlót, az arató gazda számlálja immár a kezeseit. A sefü-sefával beszegett kertek olyatén képet mutatnak, mint egy panoráma. Sürü lombkorona alól dugják ki piros pofácskáikat az almák, sürü lombkorona közül néznek ki sárgult ábráza­tákkal a körték. Fölöttük zöld levélkék ezerje, alattuk szerény, kerti virágok száza. Szomszédjukban fészket ver a sárgarigó s trillázó nóta hang­ján kiabál bele a levegőégbe : Hunezut a biró! A virágok a földszintről fölküldik egy-egy sóhajban illatukat az emeletre, az úri lakók­hoz. Legpazarább ebben a viola, amelyet irigykedve is néz az árvácska, mely szépség­gel, de illat nélkül — árvaságra született. Segit a violának a rezeda, a fodormenta, a rozmaring s ami mindenek fölött ur, a — rózsa. Valami ilyesfélét beszéltek onnan felül­ről az angyalok gyertyácskái, a szelid és tiszta sugárzású csillagszemek. És nem tudták lehunyni a pilláikat, györörködiek a földben, a föld ezernyi pompájában, mely eléjük tá­LafiiBk mai azáma 10 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents