Szegedi Napló, 1896. november (19. évfolyam, 263-287. szám)
1896-11-01 / 263. szám
Szeged, vasárnap Szegedi ,SZEQ,fia, előbb kellett volna őszintén kifejezésre juttatni és őszintén meg is becsülni. De azért a teljes kibékülés ma is lehetséges még, sőt kívánatos is, üdvös is lehet azon együttműködés érdekéből, melylyel az egységes kisebb párt is többre mehet talán, mint a ketté szakított nagyobb párt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyesülés csak a legtisztább elvi alapon történhetik meg egészségesen és elfogadhatóan, mivel különösen az összezsugorodott Ugron-csoport ismét megcsinálhatja a klubb-foradalmat és kísérletet tehet arra, hogy magához vonjon néhányat a gyöngébbek közül, akik a Kossuth Ferencz zászlója alatt nyertek megbízó leveleket. Ennek a lehetőségét tehát ki kell zárni a „clara pacta“ alapján és aki nem akarja a tiszta bort, akinek föntartásai és hátsó gondolatai vannak, az hadd maradjon mindjárt a testvéri lánczon kivül és hadd szegődjék oda, ahova a szive vonzza, ha egy magavagy másod, harmadmagával külön pártot képezni nem kíván, akár a néppárthoz, melylyel úgy is szellemi rokonságot árul el egyik-másik dissidens. Mi, akik a klubb czivódásoknak szövevényeit nem ismerjük és amennyire ösmerjük, elítéljük, a polgárság akaratának vagyunk szószólói azon kérésünkkel, melyet egyenesen a Kossuth Ferenczczímére intézünk, hogy távol tartassanak a tiszta függetlenségi párt körétől azok, akik ellenséges hangulatot és rosszindulatot tanursítottak ennek a körnek és ennek a pártcsoportnak vezetésével és becsületes, a független polgárság által min-taj én uram és én istenem, de hosszú. Igaza van ennek az infanterisztának. Lám egy évvel hamarább berukkolt, mégis itt van. Mikor megy még az el? Mikor megy ő el? Soha se lesz ennek vége. Megint csak fölvág a széles katonamellből egy sóhaj sem, visszhangja támad neki. Az ágyak, a közönséges komisz katonaágyak, amelyeknek csak a végén szabad fölmászni s amelyeknek a vasrudjait lakkal kell kenegetni a hat krajczár léningből vett lakkal, melynél fogva a vacsorához még csak garas ára túró sem telik, e vaságyak elevenekké válnak és szintén sóhajtozni kezdenek. A káplár az egész napi törődés után jól elfekvőn, valamiképp már félálomban van s most megriad, hogy a fülét érik ezek a hangok, fölemeli a szalmapárnán a fejét. A lámpást kivitte az inspekcziós, elég sötét van, csak a hold látogat be néha, az ablakfák árnyékát rézsútos vonalakban vetvén a padlóra. — Édes szülő anyám ... — szól benütt az orayágban apyrobált lntenczióival szemlébe“Q. Most végre elérkezett az ideje,hogy elemeiben tisztáztassék a függetlenségi párt, és maguk a fügetlenségű polgárok, követelik, hogy az ő pártjuk, a mi pártunk, utat és ajtót mutasson azoknak, kik a választási harczok alatt a Kossuth-csoportot és ma-agát Kossuth Ferenczet gyanúsítani merészelték, azzal, hogy a kertítetekre nézve alkat és támogatást fogadott el a kormánytól és a kormány pártjától. Voltak az Ugron-csoporte soraiban jelöltek, újságírók, akik ezt a népnek beszélték, ir®ák és nyomtatták és gyűlöletes hangon, a rosaiizdulatnak minden kiméletlenségével gyalázák Kossuth Ferenczet, aki pártunkat páratlan hazafiassággal és példaadó lelkesedéssel vezeti és vezette ennél a választásnál is sikerekre. Akik ezt a rosszakaratú, jogosulatlan gyűlölködést szították és akik ezzel megfontolták, veszélyeztették pártunk legmagasabb érdekeit, azok felé ne nyujtsson békejobbot senki, mert azoknak még a netáni vezeklése sem lehete őszinte. Uj főrendek. A király Lónyay Gábornak, és Lónyay Eleménnek és törvényes udódainak a magyar gróf méltóságot s egyúttal úgy nekik, mint törvényes fiutódaiknak, az 1885 VII. t.-cz. 2. §. c. pontja értelmében az örökös főrendiházi tagság jogát adományozta Nemesség. A király az Ástrahárffy Gyula kossuti lakos földbirtokos általi kiskorú Burán József örökbe fogadása iránt 1894. évi április hó 12-én, Kossuton kötött szerződésnek az örökbefogadás tényére vonatkozórészét jóváhagyta és egyúttal kegyelemből, megengedte, hogy Ábrahámffy Gyula valaki. — Jaj, hát ezek beszélnek — gondolja a káplár. Ezek azezek a regruták, akik itt sorjában feküsznek az ágyakon. Harmadik hete, hogy beérkeztek, a sok különféle fajta fiú beleöltözvén az ócska, szakadt gúnyákba, oly egyformán rongyosak s oly egyformán ügyetlenek lettek. Káplár erre gondolván, kissé megkönnyebbült. Hát mit szóljanak ezek ? Mikor szabadulnak ? Soha. Ámbátor valaha . . . mégis ... A századmese tud errepéldát. Nem messze van a faszárnyától egy' torony, régi, vastag, és igen, erős. kőtorony... Azután van igen messze, az afrikai egreczérplaczczokon egy nagy állat, az a bizonyosnevezetű griffmadár. Ez a bizonyos nevezetű. griffmadár minden száz esstendőben fölkereskedik, hogy eljön errefelé. El is jön. Olyankor, mikor szállna keresztül a levegőégen, megpihen a tornyon, de éppen, csak igen nagyon kicsinyke időre. Azután megint odébb száll. Mikor így elkövetkezik, a csagy karmai közt mindig akad egy kevés az öreg torony téglás porából. Így hordja el lassan kint a tornyot. Mire teljesen elhordja,, akkorra szabadulnak meg a regruták — mondja a legenda s ezzel szokták vigasztalnia a fiatalokat. — Jaj . . . — szól Bvegini álmában egy másik. — Bizony sok időd van még, öcsém — gondolja a káplár. — Tizenhat manipuláns nem bírná kiszámolni. Végig fut elméjével a maga során is. Tizenhárom hónapja, vagyis tizenkét hónapja három hete, mikor hasonló állapotban bevonult a sárga sivár falak közé, hogy megtanulná a katonaság tudományát. Bizony volt olvasatlan éjszakája, amikor hentergett a szalmán és sírva fakadt. Lám most micsoda kemény káplár. Mennyire fájt az első pofon s hogy megszokta mégis. Most ő adogatja, már akinek dukál, mert akármit beszélünk, az kidukál. Hát hajnalban kelni, késő este feküdni, egész nap szenvedni? — miként azt a nóta is mondja. Az sem jó mikor puskatussal megütik az embert, vagy mikor a csákóba beleütik a fejét. — Szegények. Elgondolkozik rajtuk s érzi, hogy ha végig kellene csinálni még egyszer ezt a sort, fejbe lőné magát. Annak idején úgyis ázott eleget éjszakákon át a fegyverében az éles, ő maga megküzdötte a lelki vívódások harczait, hogy jó éjszakát mondjon-e vagy sem. Nem tette. A fegyver töltényüregje ugyan rozsdát kapott a miatt, hogy ily sok ideig benne hever az új éles, ő pedig három napot kapott a rozsda miatt, három szép napot, kettőt böjttel s egyet vassal, de hát ez mind elmúlt már. Neki mindegy. Káplár most s ha van is még ideje, de ezen sarzsiban az már könnyebben telik. Még ugyan azon idő alatt összeszidják jó egynéhányszor, be is csukják s barátkozni fog még a vassal is, de majd csak letelik, így vélvén a dolgok állapotát, a csákót leveszi a fejéről és alvásba kezd. Boldogat alszik, mint fáradt emberek szokása. Már csak alig hallja, hogy a regruta-ágyak közül megint nehéz sóhaj kél: — Jaj édes szüleinék. Kár pedig így elaludni a napos káplárnak. Ha nem aludna, hallhatna egy kevés koppanást. Egy puska akasztódott le a polcz szegéről. Azután egy halk csettenés, ki van nyitva a fegyver. Még egy csettenés, ami azt jelenti hogy most meg be van csukva. A két hang között ott van valami: az a bizonyos lopott 1891. november 1. 263. sz. családneve ,és magyar nemessége az örökbefogadott kiskoru Burián Józsefre átruháztassék. Kinevezéseik. A király dr Dániel István marosvásárhelyi ítélőtáblái tanácsjegyző albirót az erzsébetvárosi törvényszékhez bíróvá, dr. Toperczer Andor tenkei járásbirósági albirót az ottani járásbírósághoz járásbiróvá, Szilágyi Lajos zentai járásbirósági albirót a nagybecskereki törvényszékhez bíróvá, továbbá dr. Novotny Károly budapesti törvényszéki jegyzőt a pestvidéki törvényszékhez, dr. Iváncsy Jenő, a debreczeni Ítélőtáblánál alkalmazott bírósági jegyzőt a nagybányai,, dr. Jellachich Lajos a pécsi Ítélőtáblánál alkalmazott bírósági jegyzőt a mohácsi járásbirósághoz, és Dózsa Ferencz beszterczei törvényszéki aljegyzőt a tordai törvényszékhez albirákká nevezte ki. A közgyűlésből. (A törvényhatósági bizottság ilé a a.) — Második nap. — Szeged, október 31 Az októberi közgyűlést két délután sem fejezték be. rlnyúlik az hétfőre, talán keddre is. Hallottunk sok beszédet, sokkal többet, mint máskor. Ennek talán az az oka, hogy választások járják az egész országban s ilyen időtájban beszélő kedvében van a magyar. Ma arról beszéltek, hogy jó volna a tápéi kompot házilag kezelni, jó volna a tápéi rév vámszedési tarifáját fölemelni és hogy nem jól van az, hogy az országos raktárházak részvénytársasága a transitó jellegű áruk után fogyasztási illetéket nem fizet. Ez a hároma ügy volt a mai közgyűlési fölszólalások tárgya. A fölszólalások két óra hoszszáig tartottak s mivel már nagyon besötétedett a közgyűlésre, aztán Salvini is itt van, a 97-iki költségelőirányzat tárgyalása a hétfői folytatólagos közgyűlés feladata lesz. A fölszólaló aspiránsok egész serege kivánta