Szegedi Napló, 1911. április (34. évfolyam, 79-103. szám)
1911-04-02 / 79. szám
Vasárnap, 1911. április 2. Egyes szám ára 10 fillér KXXIV. árfolyaim. 19. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁR:igész évre . . 28 kor. | Negyedévre 7 kor. 8 fill. félévre ... 14 kor. | Egy hóra . 2 kor. 40 fill. SÁFÁR LÁSZLÓ J ENGEL LAJOS szerkesztöcég és kiadóhivatal. TELEFON kiadótulajdonos. DUGONICS-TÉR 12. (Szegedi Napló háza). 94. telelős szerkesztő. Szegénység és drágaság. Szeged, április 1. Franciaországban mióta az állam és az egyház különvált, a katholikus lelkészségnek nagyon sanyarú helyzete van. A régi jövedelmek megszűntek s úsak nem keletkeztek. Az a reménység, hogy az elveszett jövedelmeket pótolják a hivők adományai, nem váltak be. E bajokon konferenciáztak Párisban a napokban püspökök, kanonokok, szemináriumi igazgatók, de egyebet nem birtak tenni, minthogy panaszkodtak egymásnak. A gazdagok adnak ugyan, de a szegénység mit adjon? Plébániák üresednek meg s nincsen aki pályázzon a helyre, a szemináriumban fogy a növendék-papság s újak nem jelentkeznek. „Mig jó jövedelmük volt — panaszolta a konferencián Odilon püspök — sok volt a jelentkező, de most, amidőn a betevő falat is hiányos, senki sem akar közénk jönni. És nem is lehet kívánni, hogy a szegény nép adakozzon, mert az általános drágaság azokat s talán legnehezebben sújtja.“ Egyházfő ajkára illő szavak ezek, amelyek panaszkodnak s egyben sietnek megvédeni azokat, akikre panaszkodnak. S a védelem ott sem más, mint az általános drágaság, amely azt az osztályt sújtja leginkább, amelyet „még az ág is húz.“ Franciaországban így beszél egy, a múltban élvezett jövedelmeitől elesett püspök. Magyarországon, ahol mintegy negyvenezer ember nyomorog a dijnoki sorban, panaszos deputációjukat nem eresztik a király elé, aki pedig minden embert fogadni s minden panaszt meghallgatni szokott. Legalább úgy mondják. De a dijnokoknak mégsem szabad elébe járulniok, nem engedik őket. Mióta kérnek, könyörögnek, szinte imádkoznak pedig. Nem és nem. Hallgassatok és várjatok. Mert arra, hogy várakozzanak, arra kapnak biztatást eleget. De különösen arra, hogy békességgel és türelemmel várakozzanak. De mióta hallják ezt már ? Hosszú évek,óta s a türelem fonala szakadozik. És miben áll a türelem fonalának szakadozása ? Miben nyilvánul meg ? Abban, hogy alázatosan könyörögni szeretnének megint a király előtt. De nem szabad, ez tilos, nem eresztik oda őket az ajtónállók. Harminc nemes föltarthatott Budára, de háromszáz dijnok nem. E kedves, humánus és különösen szociálpolitikai tekintetben okos eljárásnak az a következménye, hogy a dijnokok majd nem Budára mennek könyörögni a magyar királyhoz, hanem az osztrák császárhoz. Abban reménykednek, hogy hátha ott beeresztik őket az ajtónállók, hiszen nem vétettek semmit s a nyomorgónak könyörögnie csak szabad ? Az országban a tisztviselők sorsa is ugyanez. Azok is kérik már régen, hogy a végzett dolgokért olyan fizetést kaphassanak, amiből meg is lehet élni. Az általános drágaság őket is sújtja, erősebben, mint a jómódút. A jómódú nép annyira kedvező anyagi helyzetben van, hogy nem érinti súlyosan a folyton emelkedő drágaság vagy pedig úgy segít a dolgon, hogy korlátozza a fölöslegesek-e, a nem felétlen szükségesekre tett kiadásait. De aki a kiadásaiban már csak a feltétlen szükségesekre szorítkozott, az nem bírja ki az emelkedő drágaságot s miután egyebe nincsen, mint a nem emelkedő fizetése, nem képes táplálni, ruházni és neveltetni a gyermekeit, anyagi gondjai egyre jobban gyötrik — hiszen fölösleges ezt folytatni. e panaszok már éppen nem újak s hangos zajukat csak azok nem hallják, akiket a jóllakottság süketté tett már. Tegnap a képviselőházban szóba került, hogy a komáromi tisztviselők kijelentették, hogy minden tör- Hír a falunkból. A fiatal bárónk nagy maga tntába, Rózsafát oltott a Gálék udvarába. Hej, hogy irigyelték a ritka virágot, Gál Magda sorsát a többi parasztlányok. S az a semmi kis fa beválik csodának, Szerencsét teremt az egész Gál-családnak ! Füstölgő, vig kéményt a Gálné házára. Selymet a Gál Magda sudár derekára. De az oltott rózsa mire kivirágzott: Nem ültek egy padba Magdával a lányok. S mire az őszi dér a rózsát megette : 'valami nagy bánat Magdát eltemette. kincsen szebb virág a pünkösdi rózsánál. Falusi lánynak a magaszőtt ruhánál! Szabolcstca Mihály. Emlékszel-e? Emlékszel-e Az árnyas, zöld berekre, Hol először fogtad kezem? Hol napsütötte, forró nyári délután Az első csók csattant el ajkad biborán. Ez volt a szerelem. Emlékszel-e A lázas, forró éjre. Lényed egygyé vált ott velem. Két szép szemed égi gyönyörfényben lángolt. Emlékszel-elmég, hogy ily éjszakánk hány volt? Ez volt a szerelem. Emlékszel-e Megszegett esküidre. Hogy összetörted a szivem? Másnak dobtad könnyű vérrel szentelt tested. Szép napjaink feledve. Kérdem, mért tetted? Ez volt a szerelem? Cóbor Péter. 57/A Hinneberg valamint nagy választék esküvőkre, u. m.: M3S38line, Duchesse, Damaszt, selyem-Cademire, Crépo de Chine Shanting, Eolienne, Moireantique és Velourok stb stb. egyszerű és Blir dupla szélességben! Mindenkor a legújabb fekete, fehér és színes HENNEBERGSELYEM K 1.35 től K 28.50-ig m.-kint. Bérmentve és már vámmentesen házhoz szállítva. Minták postafordulattal. Schweizba dupla levélposta. Henneberg selyemgyár Zürich. Őfelsége a német császárok udvari száll. Lapunk mai száma 24 oldal A Bomba. Irta: SCHREYERTKTOR. De édes jó Sándorkám, a te behívásod folytán most esküvőnk halasztást szenved, de ugye nem maradsz soká? Oh nem, hiszen csak 13 napra vagyok behiva katocáékhoz. Akkor Sándorkám 14-ére epedve vár reád a te a te Blankád . . . Blanka gubold rózsái kivirultak és bűvös nagy szempilláit lebocsájtotta, de azért meglátta Sándorkáját a mikor ez fess katona ruhájában kifeszült és t ölelésre tárta karjait, amelybe bele is remekezett. 14 nap múlva igy fogtak újra meglelni mint most te édes, te egyetlenem a világon. Hát bizony mi tagadás, egy márka párra egy ily gyakorlatra való behívás bombaként üt be, alig van ellene orvosság. Komt der Befehl mus mer! Az a bizonyos hosszú, véghetetlen hosszunak tetsző 13 nap is lepergett a semmiség nagy ködébe, de már 1 4-én a jelzett vonat előtt ott látjuk sétáink kát kedves mamájával. Mi ■ pillana nem titkolható kiváncsisággal lézte az nes irányban elnyujtozó síneket, jön-e !..... várva várt vonat, amely az ő Sándorkaiját