Szegedi Napló, 1921. július (44. évfolyam, 291-343. szám)

1921-07-01 / 291. szám

í­t­in A magyar faj nem szereti az iskolát Vass kultuszminiszter a boldogulásra akarja szorítani a ma­gyart. — A tanítóságot bevonják az állami státusba. A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Bemutatja Drózdy Győző megbízólevelét. Cserti József, Hornyánszky Zol­tán, Bodor György képviselők sür­gős interpellációra kaptak engedélyt. Az interpellációkra egy órakor tér­nek át. A büntető igazságszolgál­tatás egyszerűsítéséről szóló javas­latot harmadszori olvasásban el­fogadták. Napirend szerint következett az iskolakötelezettségről szóló javaslat tárgyalása. Iklódi Szabó József előadó intenzív oktatást, általános jólétet és kiter­jedt politikai befolyást kíván. ■A javaslat első felszólalója Cserti József. A közép és felsőiskolákkal szemben a népiskolákat kívánja fej­leszteni. Nem az a fontos, hogy az intelligencia nagyon művelt legyen, hanem az, hogy a nép legyen mű­veit. Hiszem, hogy népoktatásunk többi törvényjavaslata is nemsokára a nemzetgyűlés elé kerül. E tör­vényjavaslatok nem vezetnek célra, amíg a tanulságot meg nem szer­vezik és megélhetésüket nem biz­tosítják. Gerencsér István: A népoktatás­ügy alapvető törvényét, az 1888: XXXVIII. t.-e­ket a legynagyobb magyar szellem alkotta meg. Ez az akkori idő szellemének egyik jeles alkotása, de százados haladás után már nem kielégítő. Nem adtak meg­felelő eszközöket a magyar népnek a kultúra elsajátítására. Azok a nagy eszmék, amelyek törvénybe foglaltattak, a közjogi harcokban elsikkadtak, kisebb érdekeltségek megakadályozták a magyar szellem előrehaladását. A városok kiváltak, a faluk porban és verejtékben ma­radtak, a magyar falu népének föl kellett növekednie anélkül, hogy iskolába járt volna. A magyar ál­lam nem fordított gondot a falura és a tanyára. A múltban a magyar nép kultúrájával nem sokat törőd­tek. Nem állítottak föl kellő számú iskolákat. E törvényjavaslattal a magyar jövendő alapját fektettük le. Az állami iskolák száma Ma­gyarországon 3502 volt, ebből ki­vettek 2583-at, marad 919 állami iskola. A magyar fajtát elhanya­goltuk, nem iskoláztattuk, a magyar iskoláknál 14 százalék, a tótnál 11 százalék, a német­ fajnál 9 száza­lék nem iskolázott. Gondoskodni kell ismétlő iskolákról, amelyek a magyar érdekeket szolgálják. Legye­nek gazdasági ismétlő iskolák is. Gazdasági szaktanítóiskola Magyar­­országon eddig 84 volt, ez meg­döbbentő. Az iskola fölállításáról a törvényjavaslatban nincs intéz­kedés, ezért módosítást ajánl olyan értelemben, hogy olyan majorok­ban, telepeken és uradalmakban, ahol legalább 20 iskolakötelezett van, a tulajdonosok kötelesek is­kolát fölállítani. A javaslatot elfo­gadja.­­ Magyar Kázmér örömmel üdvözli a javaslatot. Schlachta Margit je­lenti, hogy egyes módosításokat fog még benyújtani. Több szónok nem lévén, Vass József kultuszminiszter reflektál az elhangzott beszédekre. Cserti arról beszélt, hogy nem elégséges arra törekedni, hogy az iskola belső élete rendbejöjjön, ha­nem meg kell találni a lelkeket. Nem szeretem a túlzásokat sem jobbra, sem balra, de nem szere­tem a folytonos panaszokat sem. Azt tudom, hogy a tanítóságnak és mindenkinek, akik Magyarországon a kultúra szolgálatában állanak, nincs rendben a dolguk és sok mindenféle kívánni való van. Én ahelyett, hogy mint rezonáns le­mez hangot adnék a folytonosan hozzám érkező panaszokra, a tanító-­ságnak az állami státusba való bevo­násával és nyugdíjügyü­k rendezésével óhajtom megoldani a kérdést és már tárgyalások is folynak ebben az ügyben. Arra kérem a tanszemélyzetet, hogy legyenek kevés türelemmel, mint ahogy a nemzet többi részé­nek is türelemmel kell viselnie je­lenét, hogy a jövőjét ki tudja várni. A nyomorúság több esetben ok arra, hogy a gyermeket a szülő nem tudja iskolába járatni. Ha egybe akarom vetni a különböző fajták iskoláztatására való készsé­get, arra a szomorú eredményre jutok, hogy a m­agyar fajban nincs meg az, nem nevelték meg benne a nagyobb gondoskodást és a szeretetet az iskola iránt. A tótban és a német fajban is nagyobb az iskola iránti szeretet, sőt a fajmagyart az is­kola iránt való gondoskodásban csak az oláh követi. Szükség van erre a törvényja­vaslatra, hogy rákényszerítsük faj­tánkat a boldogulás útjára, mert az ö­ncélerejében, testében és lelké­ben rejlik a magyar jövendő. Rá kell szorítani a magyar fajtámat a boldogulásra. Iskola­palotákkal nem tudoma te­leszórni az iskolákban szűkölködő vidéket, de kötelezem magamat arra, hogy a rendelkezésre bo­csátott pénzeszközök keretén belül arra törekszem, hogy egyrészt maga az állam teljesítse kötelessé­gét, ahol elmulasztotta, másrészt minden iskolafönntartót a legnyo­matékosabban kívánok fölhívni arra, hogy az iskola fönntartása jog, amelynek ellenértéke a kötelesség. A mi tanyai gazdasági rend­szerünk nagy nehézsége lesz a törvény végrehajtásának. Hogy kon­krét esetekben milyen módszert alkalmazzunk, azt mindig a helyi viszonyok fogják eldönteni. Minden vidéknél annak különleges körül­ményei szerint akar a kultuszkor­mány eljárni, hogy szeptembertől kezdve mindenütt meginduljon a tanítás. Gerencsér alapgondolatát, hogy a vizsganapot ünneppé kell tenni, megfontolás tárgyává teszi. Nekünk segíteni kell a magyar kultúrán. Ami a tanyai internátus kérdését illeti, azt úgy óhajtjuk megoldani, hogy napközi otthonokat létesítünk. A maga részéről hálásan köszöni az értékes hozzászólásokat, azonban kéri, hogy az eszközöket is adják meg erre a célra, hogy a magyar fajnak erős kultúráját föl tudja emelni hogy ez csakugyan magyar legyen. Gerencsér István módosítását visszavonja, amely után a javaslatot általánosságban elfogadták és az elnök napirendi javaslata szerint annak részletes tárgyalását és a munkásbiztosításról szóló javaslat tárgyalását holnap folytatja a nem­zetgyűlés. Ezután áttértek az interpellációkra, Cserti József a boradó kivetésénél észlelt visszaélésekre hívja föl a pénzügyminiszter figyelmét. Kéri a minisztert, hogy rendeletének sze­rezzen érvényt és hogy azoknak, akiknél behajtották a 84 koronás adókülönbözetet, azt térítsék vissza. Hornyánszky Zoltán a váci fegy­intézetben történt szabálytalansá­gokra hívja föl az igazságügy mi­niszter figyelmét. Mauthner a váci fegyházban igen kellemesen érezte magát, a fegyház igazgatója két társat adott melléje, akik közül az egyik 12 évi, a másik 8 évi fegy­házbüntetést kapott. A fegyházi rendtartás előírja, hogy a 3 évinél súlyosabb büntetéseknél egy évet a rangánzárkában kell a fegyencnek eltöltenie. Ezután elmondja Mauth­ner megszökésének körülményeit. Kéri, hogy indítsák meg a vizsgá­latot a fegyházigazgató ellen. A zsidóknak ott kiváltságos helyzetük van. A földrajvesek nem mehetnek a mezőgazdasági telepekre dolgozni, csak a zsidók. Tomcsányi igazságügyminiszter vá­laszában kijelenti, hogy tud arról, hogy Mauthner megszökött. A vizs­gálat folyik, súlyosnak tartja az ese­tet, hogy ez bekövetkezett. Az intézet igazgatója nincs már a helyén, az ügyeket nem vezeti. Hogy hogyan fog végződni a vizsgálat az igazga­tóra nézve, m­ég nem tud nyilat­kozni. Sajnálatos dolog, hogy az ügyes fegyenc behálózhatta a 68 éves igazgatót és annak gyengesé­gét kihasználta. Aki ismeri Magyar­­ország fogházredszerét, az tudja, hogy fegyintézeteink legnagyobb része megszállott területen van, teljesen le vagyunk rongyolódva, máról holnapra a békebeli állapotot visszaállítani nem lehet. A gyűjtő­­fogházaknál vagyunk legközelebb a békeállapotokhoz. Építeni nem tudunk, a túlzsúfoltságon egyelőre segíteni képtelenség. Ezt a kérdést a legszigorúbban meg fogja vizs­gálni és igyekezni fog a helyzeten segíteni nemcsak Vácott, hanem az egész országban. 41. Ara 2 korona. Pályaudvaron 2*50 korona. Péntek, 1921 Július 1. « ILIY. évf. 291. szám ELŐFIZETÉSI ÁB: évi« 720.— m „ 300..­s»gy*t » 180.— Itg' hóra 60.— Megjelenik reggel és délben. Szerkeszt. és kiaddhiv Dugonics-tér 12. se. Telefon : szerk.­­ 300 kiaddhiv. 94 POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP rrrr­TiiTiiTiT­­T A piaci kiskereskedők a vasárnapi árusítás mellett. Tiltakozó értekezlet a vasárnapi munkaszünet ellen. A piaci árusok csütörtök délután értekezletet tartottak a Hágiban, amelyen a főkapitány­ság azon ren­deletével foglalkoztak, amely a vasárnapi piaci árusítást az élelmi­szerárulás kivételével betiltja. Az értekezleten a kereskedők szövetsé­gének ügyésze előadta, hogy a vasárnapi zárás szociális szempont­ból jogos, mert szükséges az al­kalmazottaknak is egy napi pihenő. De az üzlettulajdonosok is meg­kívánhatják, hogy amikor az üzle­tük zárva van, a szakmájukkal fog­lalkozó piaci árusok se árulhassa­nak, mert ez jelentékeny kárt okoz nekik. Ezzel szemben a piaci árusok érdeke az, hogy vasárnap is árul­hassanak, mivel a tanyaiak legna­gyobb részt vasárnap szerzik be tőlük szükségleteiket, amire heti­piackor nem érnek rá. A szövetség a piaci árusok ügyében, amelyet magáévá tett, el fog járni. „ Az előzőkhöz Landesberg Jenő dr, a kereskedő-szövetség titkára hoz­záfűzte, hogy a rendőrség a betiltó intézkedést az 1891. évi XIII. tör­vénycikk alapján foganatosította, amely szerint csak az élelemáru­lás engedhető meg vasárnap. Egyéb­ként e tárgyban már értekeztek az alkalmazottak és a munkaadók, akik a teljes vasárnapi munkaszü­net mellett foglaltak állást, kivéve azon helyeken, ahol a közönség vasárnapi vásárlása szokáso­s, itt 7-- ig engedélyezték az árusítást. A szövetség és a kamara ebben az értelemben teszik meg a lépé­seket a rendőrség betiltó végzésé­vel szemben. Végezetül az úgynevezett „sza­ladó árusok“ mindinkább elhara­pózó jelenségével is foglalkozott az értekezlet. Ezek igazolvány nél­kül jelennek meg a piaci árusok közt és most az értekezlet fölhívta a rendőrség figyelmét, hogy foko­zott ellenőzéssel tisztítsa meg a piacot az ilyenektől. A két kormányzópárt ma este értekezletet tart. A kereszténypárt napirendjén szerepel a sajtójavaslat is, amely kérdésben az igazságügy­­miniszter több képviselőt kéretett magához, akikkel tanácskozott. A kisgazdapárt értekezletén az őrlési forgalmi adó és az ingatlan vagyon­­váltság szerepel. Mindkét párt m­eg­­egyezik abban, hogy foglalkozni kell a kormány nemzetgyűlési munkatervével és ezzel kapcsolatban a nyári szünet kérdésével.

Next