Szegedi Napló, 1921. szeptember (44. évfolyam, 393-441. szám)
1921-09-01 / 393. szám
... ^ 1. i •>. ,fc»i jt * ; k .i L» ■>. Jl J Osztrák fegyverkezés Nyugatmagyarország határán. Halovány jelek szólnak amellett, hogy az antant látja már, mit követett el a békeműves. A „Daily telegraph" szerint a nagykövetek tanácsának azon tagjai, akik annak idején Nyugatmagyarország elszakítása mellett foglaltak állást, már megbánták ezt a jogfosztást. A „Liberé“ azt írja: „Az átánt úgy akarta fölruházni Pétert, hogy levetkőzteti Pált. Csakhogy Pál nem hagyja magát. A szövetséges államokat hiába figyelmeztettük, hogy mikor Ausztriát nagyobbítják, voltaképen Németország határát terjesztik ki“. A soproni szövetségközi bizottság tábornoki határozata alapján, amelyet ma hoztak az osztrák kormány tudomására, az osztrák hadsereget egyelőre nem használják föl Nyugatmagyarországon. Osztrák részről 7000 ember áll a határon, mozgósították a véderő első ezredét, valamint a bécsújhelyi tüzérséget és a megerősített gyalogságot. Lajta-Ebenfurtba géppuskás osztagok érkeztek, Davy tartományi főnök Nagymarton egy kocsmájában rendezte be hivatalát. Arról is érkezik hír, mekkora rajongás fogadja a foglaló Ausztriát. A magyar hatóságok által kiürített területekről a lakosság nagy tömegekben menekül és a magyar hatóságoktól kér védelmet a gazdátlanul maradt területeken mutatkozó anarchisztikus állapotokkal szemben. Sopronba és környékére tudvalevőleg nem juthat el az, aki részt akar venni az ottani eseményekben. A rendőrség 30 főnyi csoportot, többnyire főiskolai hallgatókat, szállított le pénteken a vonatról, akik felszólítás nélkül, csupán hazaszeretetből, indultak Nyugatra agyarország felé. Szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden éjjel rendőrök teherautókonszállítottak be ilyen csoportokat, akiket a főkapitányságon kihallgattak. Vasárnap éjjel 1600, hétfőn 45, kedden már csak 7 embert fogtak el olyant, aki Sopronba készült. A rendőrség a kelenföldi állomást is figyelteti. Különben Nyugatmagyarországról két fiatalember sebesülten érkezett Budapestre, ezeket kórházban helyezték el. A bécsi sajtó a hírek változatos tömegét közli. A „N. F. P.“ szerint a magyar csendőrök besorozzák a 18 és 50 év közötti férfiakat s elhajtják a falvakból a marhákat. (A M. T. I. ezt a hírt rágalomnak minősíti.) A „Deutsches Volksblatt“ azt írja, hogy reguláris magyar csapatok által támogatott szabadcsapatok bevonultak Szikra községbe s ezzel átlépték az első zónát. (A M. T. I. szerint ez is kitalálás) A „Rote Fahne“ fegyverkezésbe hívja a proletáriátust ss Magyarország ellen munkás-zászlóaljak küldését sürgeti. Egy bécsi újságíró előtt Sopronban Villányi báró (?) azt a kijelentést tette, hogy nincs olyan magyar kormány, amely megmaradhat a helyén, ha Nyugatmagyarországról lemond. Sopron nélkül Magyarország nem tud élni. A bécsi magyar követnek az osztrák kormánynál tett látogatásáról azt írja vezető cikkében a J, Fr. P., hogy a megenyhülésnek A heves Wiener Journal Prágából pozsonyi jelentést közöl, amely a következőket mondja: Ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy Antonienhofnál, Pozsonytól délre, közvetlenül a cseh határon a magyar bandákkal éles összeütközésre került a sor A Prager Presse imént közölt pozsonyi híréről a Reichspost a következőket írja: Ez a jelentés Budapesten figyelmeztetőül szolgálhat. Különös időbeli összefüggés van a nyugatmagyarországi események és a pozsonymegyei csatározások között. ( Még csak az hiányoznék, hogy a nyugatmagyarországi események a cseheknek alkalmat adnának arra, hogy Ausztria katonai protektorai gyanánt lépjenek tel , és okot szolgáltassanak a katonai beavatkozásra. A nagyántánt főbizottsága, a párisi nagykövetek konverenciája mindenesetre elég kezességet nyújtanak Ausztria szerződéses jogai számára Nem kérünk abból a kilátásból, hogy a kisántált katonai és politikai mesterkedéseibe bonyolítsanak bele minket. A Reges Wiener lagbjait jelenti Prágából. A Csasz, a külügyminisztérium lapja úgy véli, hogy az a politikai és katonai veszély, amely arra az esetre fenyeget, ha Magyarország renitensnek mutatkoznék a trianoni békeszerződéssel szemben, csak rövid lejáratú epizód. Az esti lapok szerint a cseh csapatok bevonulásával kell számot vetni, ha a magyarok a legsürgősebben nem vonulnak vissza Nyugatmagyarországról. Olyan nyilatkozatok történtek, hogy a kisántántra bízzák Nyugatmagyarország kiürítését. A cseh hadsereg tekintélyes része most tartja hadgyakorlatát a felvidéki határon teljes hadifelszereléssel. Figyelemre méltó, hogy a ^arodn'^ Listy szokott éles magyarellenes írás,módja ellenére nem foglal állást az esettel szemben. A lap hallgatását azzal magyarázzák, hogy a a saint-germaini békeszerződésben igen fontos jelenségei kezdenek mutatkozni. Budapesten nem állítják élükre a dolgokat s ki akarják védeni az antant esetleges éles vágását. Az osztrák külügyi bizottságot holnapra egybehívták. Azt hiszik, hogy akkorára megérkezik a nagykövetek konferenciájának határozata. Arról azonban nem akar tudomást venni az osztrák kormány, hogy Ausztria a Bécsben kellemetlen kommunistákat, sok magyar szökevénnyel együtt, Nyugatmagyarországon akarja elhelyezni. Ezek máris végigrabolják a falvakat, elhajtják az állatállományt, úgy, hogy a kismartoniak beszöktek Ostenburg őrnagyhoz és segítségét kérték a vörös terror ellen. Nyugatmagyarországnak Ausztriához való odaítélését Kramartor ellenzése ellenére határozták el. Egyidejűleg Pozsonyban tovább szenved a magyarság, az utcán mindenkit igazoltatnak, aki magyarul beszél. , A cseh ostobaság azt állítja, hogy a statisztika adatai szerint kevesebb Pozsonyban a magyar, a magyarul beszélők következőleg külföldi agitátorok. Egy kormányrendelet ma beszüntette a pozsonyi magyar egyetemet, illetve annak egyetlen fakultását, a jogtudományit. Hír a csehek beavatkozásáról. Art 2 korona. Pályaudvaron 2*50 korona. Csütörtök, 1921 szeptember 1. —ILIV. évf. 393. szám Megjelenik reggel és délben. Szerkesztés kiadóhiv Dugonics-tér 12. sz. Telefon: szerk. ií. kiadóhiv, 94 SLÖKSZJETÉSi RE: 720.— n. 360.— sSzíged „ 180.— Iify híra 60.— POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP I A piarista-jubileum I alapítványi oklevele* A júniusi közgyűlés tudvalevőleg I elhatározta, hogy a magyar kegyes I tanítórend 200 éves szegedi jubileumának örömére alapítványt létesít, hogy a szegedi rendház tagjai külföldi tanulmányúton tovább képezhessék magukat. Az alapítványi összeghez jelentékeny mértékben járult hozzá a társadalom, amelynek minden rendű faktora kellően méltányolja a piaristák működésének fontosságát. Elkészült már az alapítvány oklevelének tervezete is, ebbe azonban egyelőre beleszólt Turóczy Mihály dr. főügyész. Az egyik pont szerint ugyanis az évi kamatokat a város mindenkori polgármesteréből, kultúrtanácsnokéból és a tankerületi főigazgatóból álló bizottság ítéli oda. Véleményem szerint, úgymond a főügyész, a mindenkori polgármester és tanácsnok a dolog természete szerint nem lehet abban a helyzetben, hogy a szegedi rendház jogosult tagjai közül a legérdemesebbet kiválaszthassa, mert nem foglalkoznak irodalommal és pedagógiával , Így a döntésre alkalmatlanok. Attól lehet tartani, hogy az egyedüli és döntő szakértői vélemény a főigazgató kezébe kerül, a másik két tag csak asszisztál mellette. Ezért újabb megfontolás tárgyává kell tenni a bizottság összeállítási módját. Nem járul hozzá a főügyész ahhoz sem, hogy a döntést hozzájárulás végett a kegyes tanítórend főnöke elé terjesszék. Ezáltal a bizottság határozata illuzóriussá válik. Itt csak tudomásvételről lehet szó. Úgy érezzük, hogy igaza van a főügyésznek, aki óvatos és korrekt álláspontot foglal el. Szerény véleményünk szerint tűnődni sem kell valami sokat a bizottság összeállítása tekintetében, mert megvan rá a legalkalmasabb mód, ítélje oda az ösztöndíjat maga a mindenkori szegedi piarista tanári kar a legérdemesebb pályázónak. Ők ismerik a kartársak egyéniségét, tehetségét, hajlamát, rátermettségét a legjobban, hiszen az együttélés olyan kontaktust fejlesztett ki közöttük, amihez kívül álló nem juthat hozzá. Látjuk a trend dolgait régóta, sok másban is, valami bámulatra méltó az, hogy tudják megválogatni a szereplésre, feladatok teljesítésére kiszemelteket. Sosem tévednek, mindig azt találják meg, akire szükség van. Ez a döntés is amolyan pápaválasztás-féle volna és nagyobb megnyugvással jár, ha nem külső faktorok cselekedtek. A bizottságban azért föltétlenül helyet foglalhatna a mindenkori polgármester és a tankerületi főigazgató. Nem erőszakoljuk véleményünket senkire, csak fölvetettük a megoldás egyik módját. Leitner Vilms dr. Az állami szemkórház fölvette az egyetemi klinika címet s ezzel a változással az intézet éléről távozik Leitner Vilmos dr. egyetemi magántanár, igazgató-főorvos. A polgármesterhez intézett búcsúleveléről már megemlékeztünk, igazságérzetünk és a közvélemény hangulata is kötelességünkké teszi azonban, hogy távozásával kapcsolatosan egyet-mást elmondjunk róla. Tizenhárom évvel ezelőtt került Leitner, mint az új állami szemkórház igazgató főorvosa az új intézmény élére s rendkívüli képzettsége, tudományos munkássága révén mintaszerű kórházat csinált abból. Ellátás, felszerelés és gyógykezelés tekintetében egyetlen hasonló vidéki intézmény sem közelítette meg ezt a kórházat, amelyről az illetékes szakkörök mindig a legteljesebb elismerés hangján emlékeztek meg. A szegedi szemkórház működésének, Leitner Vilmos úr kiválóságának, már az első években hire terjedt az egész Délvidéken és jöttek tömegesen a szembetegek. Leitner, aki hírneves operatőr, napról-napra súlyos műtéteket végzett, amelyeknek sikere természetesen fokozta a személye iránt megnyilvánuló bizalmat. Szeged szegényes tudományos életében megbecsülendő értéket jelent az ő neve, aki csöndben, elvonultan dolgozott, nem a föltűnés, az öntömjénezés kedvéért. Könyvei az orvosi szakirodalmat gazdagították jelentékeny értékekkel. Az elismerést és tiszteletet, amely személyét minden oldalról övezte, valóban kiérdemelte. Szeretetre-