Szegedi Napló, 1922. február (45. évfolyam, 26-48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
TITM Ok. , A budapesti városi kereszténypártban Wolff Károly és Ereki Károly megint megállapították, hogy mindennek a zsidók az okai, annak is, hogy a keresztény politikusok mostanában úgy egymás torkának ugrottak. A keresztény politikusok bizonyára nem szorultak a mi védelmünkre, de ez ellen a minduntalan ismétlődő beállítás ellen mégis meg kell már őket egyszer védeni. Nem szabad őket annyira lekicsinyelni, hogy ők maguktól nem tudnának összeveszni, ha a zsidók nem ugratnák őket. Nagyon súlyos elítélés foglaltatik abban az állításban, hogy a keresztény nemzeti politika vezéreit mindig orruknál fogva lehet vezetni, különösen azoknak, akiknek nagyobb az orruk. Ha ez így van, akkor a legnagyobb vakmerőség volt tőlük az ország vezetésére vállalkozni. Ami pedig a Vázsonyi Vilmos szereplését illeti, aki Ereki Károly szerint valósággal démoni erővel mozgatja a királyt, a királynét, a feudális bástyákat, a gróf futárokat, a lovakat és parasztokat, ez egészen megdöbbent bennünket. Hiszen ha Vázsonyi Vilmos csakugyan ilyen nagy ember, akkor ő történelmi alak, sőt annál is több, fölér egy afrikai esőcsinálóval, akkor ezt a mindenható embert a szabad király választók válasszák meg királynak, mert ennél különbet úgy se találnak. Kikötendő persze Wolff Károly. Már t. i. az, hogy Vázsonyi király alatt is ő legyen az udvarnagyi bíróság elnöke. « Aki egy-két évvel ezelőtt a fonyódi „népítélet“ vérfagyasztó borzalmait szóvá merte volna tenni, azt úgy hajították volna ki a nemzetgyűlésből, hogy tán nem is egy darabban ért volna le az utcára. És az újságoknak azt kellett volna írni, hogy így kellett a bitang kommunistának, a vagy nem írhattak volna semmit. Most az ügyet egy sajtóper komor háttere gyanánt majdnem teljes nyilvánosság előtt tárgyalja a bíróság és — legalább a sajtóban — egyetlen hang sem ünnepli az önkéntes hóhérokat. Sőt már védekeznie kell annak a kurzus-újságírónak, aki annak idején azzal igazolta a fonyódi akasztásokat, hogy a meggyilkolt zsidók kommunisták voltak. Nagyon érdekes ennek az újságírónak a törvény előtt való védekezése. — Állami érdekből és belső kötelességtudásból írtam a cikket — mondja Serényi Gusztáv — és nem gyűlölködésből, hiszen a sértett családot nem is ismerem. Cikkek jelentek meg ártó tendenciával, dunántúli rablásokról, gyilkosságokról beszéltek, ezeket kellett helyreigazítanom magas közéleti állású férfiak iniciálására. Ennek a pernek a hátterében bizonyos politikai célzatok vannak, itt nem Tószegi Freund meggyilkolása a fontos, rajtam keresztül másokat akarnak ölni . . . * Ha már úgyis az akasztásoknál tartunk, vegyük tudomásul, hogy a budapesti Új semzedék meginterjúvolt egy igen aktuális közéleti szereplőt, Gold Károlyt, a hóhért. Gold bácsi saját értékelése szerint sokkal különb ember, mint a Báli kolléga, mert az 26 év alatt csak 40 embert akasztott, de ő már 300 at. Hogy a mester diszkrét ember lehet, azt abból látjuk, hogy az illetéktelen konkurrencia miatt nem panaszkodott, bár biztosan van tudomása róla, hogy az utóbbi években képesítés nélkül is többen üzletszerűleg foglalkoztak a hóhériparral. (Persze, még nem volt meg az új ipartörvény.) Ellenben arról panaszkodik Gold mester, hogy „mióta kiadták az amnesztiát, rosszul megy az üzlet. De reméljük, hogy az amnesztia is elmúlik és újra lesz valami munka . ..“ Eldicsekedett még az öreg úr azzal is, hogy őt mindenki szereti, éjjel bátran járhat az utcán (amivel nem mindenki dicsekedhetik el) és nyilatkozatát nem minden államférfim gesztus nélkül így fejezte be: — Tessék megírni, hogy nagyon szeretem a foglalkozásomat és amíg birom, dolgozni akarok az országnak . .. * Destruktív körökben kellemes föltűnést keltett, hogy Hegyeshamy kereskedelmi miniszter megellenezte a nemzetgyűlésen azt az indítványt, hogy a zsidó és keresztény kézművesekről csináljanak statisztikát. Az volt a vélemény, hogy na, józanodik már Hegyeshalmy is. Tévedés, mint a részletes tudósításban a miniszter saját szavaiból kiderül. Azért ellenezte meg az indítványt, mert a statisztika megbízhatatlan lenne. Ugyanisrégebben az volt a divat, hogy kikeresztelkedtek a zsidók, most meg az a divat, hogy visszakeresztelkednek. Szterényi az ipartörvényről. — A nemzetgyűlés keddi ülése. — A nemzetgyűlés keddi ülését megint nagy késéssel lehetett csak kezdeni, mert a képviselők nem akartak összegyűlni. Az ülés megnyitása után Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter benyújtotta a fehér foszforral való gyufagyártás eltiltásáról való javaslatot. Az ipartörvény revíziójáról szóló javaslat első szakaszánál Szterényi József báró szólal föl. A kézműiparnak a 20. században való fejlettségéről beszélt. Az ő minisztersége idejében Magyarországon 3 milliárd 600 millió volt a kisipar termelése. Történelmi fejtegetésekkel foglalkozni egyébként nem akar, de elmondja, hogy semmiféle erkölcsi botrány abból nem származott, hogy a magyarság az ide betelepedett németek és egyéb idegen fajok ipari tudását átvette. Köszönettel fogadja az előadó figyelmét, amellyel megemlékezett szólónak a kisipar érdekében való tevékenységéről, de tiltakozik olyan beállítások ellen, mintha a liberális rendszer nem akarta volna törvénybe iktatni, a keresztény irányzat pedig törvénybe iktatja a kisipar támogatását. A liberalizmus túlhajtása volt az, ami ellen kifogás emelhető. A keresztény irányzatnak is azok ártanak a legtöbbet, akik szemet hunynak visszaélései fölött. Az ellen a beállítás ellen, mintha ő ellensége volna a szövetkezeti eszmének, rámutatott a tényre, hogy ő indította meg az akciót a kisipari szövetkezetek érdekében. Hogy mit értek el a kisipari szövetkezetek tagjai, arra fölösleges rámutatni. Pálfy Dániel: Vagyont szereztek valamennyien! Szterényi József báró: Igaz viszont, hogy ferde hajtásai is voltak e szövetkezeti alakulatoknak. Nagyon sok üzem csak azért alakult át szövetkezetté, hogy támogatható legyen. A jelen kormány a kisipart nem támogatja eléggé, s Hegyeshalmy miniszter tagadólag int. Szterényi József báró . A nemzeti hadsereg ruhaszükségletét nagyiparosoknál szerezték be, noha a kisipari ajánlat kedvezőbb volt, ha nem is olcsóbb posztóra vonatkozott. A szövetkezeti kérdéssel kapcsolatban, úgymond, kénytelen mellékvágányra térni. A Magyar Szövetkezés című lapról, az Országos Központi Hitelszövetkezet hivatalos közlönyéről beszél. Azt írta a lap, hogy a nagyipar és a kereskedelmi vállalatok támogatására száz és száz milliókat adtak annak idején, hogy a monarchia nagyhatalmi céljait szolgálják és most ezeknek az érdekeltségeknek a törvényhozó testületben ülő tagjai részéről indultak ki a támadások azért, hogy néhány morzsát juttatott a kormány a szövetkezeteknek. Kénytelen idehozni az ügyet, hogy bebizonyítsa, miképen ferdít, izgat, hazudik és rágalmaz egy hivatalos kiadvány. A ferdítéseknek az a halmaza, amely a lap cikkében van, valóságos kútmérgezés a falusi lakossággal szemben. Már az előadó is kimutatta, hogy 30 év alatt összesen 41 millió koronát fordítottak gyáripari célokra. Követeli az Országos Központi Hitelszövetkezet vezetőségétől, hogy adjon elégtételt brutális támadásaiért. Ami az ipari képesítést illeti, megállapítja, hogy Bulgária és Románia törvényhozása sem megy annyira a képesítési kényszerben, mint ez a törvényjavaslat. Veszedelmet jelent a rendeleti intézkedések túltengése a javaslatban. Minden harmadik szakasza a rendeleti uton való intézkedést jelenti be. Ez kaotikus állapotokra fog vezetni s itt utal az osztrák példára. Ptt fog különben következni egy tisztultabb liberalizmus... Egy hang: Ez nem biztos. Szterényi József báró: Tisztultabb liberalizmusról beszél, amely majd nem akarja mindenáron, ezekkel a rendeletekkel, túlságosan védelmezni a kapitalizmust s különben is azt látjuk, hogy a kapitalizmus propagálása soha, a legvadabb liberalizmus idején sem volt akkora, mint ma, a keresztény irányzat alatt. Ereki Károly itt valamit közbeszól. Szterényi József báró: Idézhetném Ereki képviselő úr beszédét, amelyiben a pénzügyminisztert támadta a kapitalizmus túltengése miatt. Ereki Károly: Arról beszéljen, amiket ön csinált! Mimeg fogjuk szüntetni azokat a monopóliumokat, amiket önök csináltak. Szterényi József báró: Igazán kacagnom kell a képviselő úr tájékozatlansága fölött. .. Ereki Károly: Micsoda beszéd ez ? Szterényi József báró: Bocsánat, a tájékozottsága fölött, a tudásnak ama nagy tömege fölött, amit itt látunk. Ereki Károly: Kérem, ha személyeskedik, akkor ráfizet, é" gorom", bább leszek, mint ön. Szterényi József báró: Ha állít valamit, akkor bizonyítson. Bizon I nyitsa be, hogy én akár egyetlen monopóliumot is létesítettem. I Ereki Károly: Meg is fogom tenni! Ön sírni fog, ha támad! I Szterényi József báró: Kijelentem, hogy nem fogom zavarni a közből szóló képviselő urat. I Ezután az összeszólalkozás után [ a képesítés visszásságait bírálja a szónok. Nem érti, miért kell a fe- ihérnemű tisztításhoz képesítés. Fölkiáltások: A lopás ellen van! Szterényi József báró: Engedelmet kérek, a lopást nem lehet képesítéssel szabályozni. (Derültség.) Az egész javaslaton végigvonul a numerus clausus elve. I Ereki Károly: Minden zsidó meg- I tanulhatja a kovácsmesterséget. I Szterényi: Tudtommal a numerus clausus nincs felekezethez kötve ! I Ereki Károly: Csak fajhoz. I Haller István: A bankokban hány I keresztény van a numerus clausus I elvénél fogva ? I Szterényi végül elismeri, hogy a Tisztviselő elvek A legelegánsabb kivitelben készíti -a Venuss csipőgyár Gyári telefon 12—46. Üzleti telefon 3—151. /■ Ara 3 korona. Pályaudvaron 3.50 korona. Szerda, 1922 február 1 • ILV. évf. 26. szám ■.énZfirS» ÁB: Egész évt* §6«Fél 480-240 — Egy bér» 81.SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP Megjelenik reggel. Szerkeszt.«8 kiadóhíT. Dugonics-tér 12. sz. Telefon : szerk. 340. kiadó KfT. 94.