Szegedi Napló, 1922. február (45. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

TITM Ok. , A budapesti városi keresztény­­pártban Wolff Károly és Ereki Ká­roly megint megállapították, hogy minde­nnek a zsidók az okai, annak is, hogy a keresztény politikusok mostanában úgy egymás torkának ugrottak. A keresztény politikusok bizonyára nem szorultak a mi vé­delmünkre, de ez ellen a mindun­talan ismétlődő b­eállítás ellen még­is meg kell már őket egyszer vé­deni. Nem szabad őket annyira le­kicsinyelni, hogy ők maguktól nem tudnának összeveszni, ha a zsidók nem ugratnák őket. Nagyon súlyos elítélés foglaltatik abban az állítás­ban, hogy a keresztény nemzeti po­litika vezéreit mindig orruknál fogva lehet vezetni, különösen azoknak, akiknek nagyobb az orruk. Ha ez így van, akkor a legnagyobb vak­merőség volt tőlük az ország veze­tésére vállalkozni. Ami pedig a Vázsonyi Vilmos szereplését illeti, aki Ereki Károly szerint valósággal démoni erővel mozgatja a királyt, a királynét, a feudális bástyákat, a gróf futárokat, a lovakat és parasz­tokat, ez egészen megdöbbent ben­nünket. Hiszen ha Vázsonyi V­ilmos csakugyan ilyen nagy ember, ak­kor ő történelmi alak, sőt annál is több, fölér egy afrikai esőcsináló­val,­­ akkor ezt a mindenható embert a szabad király választók vá­lasszák meg királynak, mert ennél különbet úgy se találnak. Kikötendő persze Wolff Károly. Már t. i. az, hogy Vázsonyi király alatt is ő le­gyen az udvarnagyi bíróság elnöke. « Aki egy-két évvel ezelőtt a fo­­nyódi „népítélet“ vérfagyasztó bor­zalmait szóvá merte volna tenni, azt úgy hajították volna ki a nem­zetgyűlésből, hogy tán nem is egy darabban ért volna le az utcára. És az újságoknak azt kellett volna írni, hogy így kellett a bitang kom­munistának, a vagy nem írhattak volna semmit. Most az ügyet egy sajtóper komor háttere gyanánt majdnem teljes nyilvánosság előtt tárgyalja a bíróság és — legalább a sajtóban — egyetlen hang sem ünnepli az önkéntes hóhérokat. Sőt már védekeznie kell annak a kur­zus-újságírónak, aki annak idején azzal igazolta a fonyódi akasztáso­kat, hogy a meggyilkolt zsidók kommunisták voltak. Nagyon érde­kes ennek az újságírónak a tör­vény előtt való védekezése. — Állami érdekből és belső kö­­telességtudásból írtam a cikket — mondja Serényi Gusztáv — és nem gyűlölködésből, hiszen a sértett családot nem is ismerem. Cikkek je­lentek meg ártó tendenciával, dunán­túli rablásokról, gyilkosságokról beszél­tek, e­zeket kellett helyre­igazítanom magas­ közéleti állású férfiak iniciá­lására. Ennek a pernek a hátteré­ben bizonyos politikai célzatok van­nak, itt nem Tószegi­ Freund meg­gyilkolása a fontos, rajtam keresztül másokat akarnak ölni . . . * Ha már úgyis az akasztásoknál tartunk, vegyük tudomásul, hogy a budapesti Új s­emzedék meginterjú­volt egy igen aktuális közéleti sze­replőt, Gold Károlyt, a hóhért. Gold bácsi saját értékelése szerint sok­kal különb ember, mint a Báli kol­léga, mert az 26 év alatt csak 40 embert akasztott, de ő már 300 at. Hogy a mester diszkrét ember le­het, azt abból látjuk, hogy az ille­téktelen konkurrencia miatt nem panaszkodott, bár biztosan van tu­domása róla, hogy az utóbbi évek­ben képesítés nélkül is többen üz­­letszerűleg foglalkoztak a hóhér­iparral. (Persze, még nem volt meg az új ipartörvény.) Ellenben arról panaszkodik Gold mester, hogy „mióta kiadták az amnesztiát, ros­­­szul megy az üzlet. De reméljük, hogy az amnesztia is elmúlik és újra lesz valami munka . ..“ Eldicsekedett még az öreg úr azzal is, hogy őt mindenki szereti, éjjel bátran járhat az utcán (amivel nem mindenki dicsekedhetik el) és nyilatkozatát nem minden állam­férfim gesztus nélkül így fejezte be: — Tessék megírni, hogy nagyon szeretem a foglalkozásomat és amíg birom, dolgozni akarok az ország­nak . .. * Destruktív körökben kellemes föl­­tűnést keltett, hogy Hegyesham­y kereskedelmi miniszter megellenezte a nemzetgyűlésen azt az indítványt, hogy a zsidó és keresztény kéz­művesekről csináljanak statisztikát. Az volt a vélemény, hogy na, jó­­zanodik már Hegyeshalmy is. Té­vedés, mint a részletes tudósítás­­ban a miniszter saját szavaiból ki­derül. Azért ellenezte meg az in­­dítványt, mert a statisztika megbíz­­hatatlan lenne. Ugyanis­­régebben az volt a divat, hogy kikeresztel­kedtek a zsidók, most meg az a divat, hogy visszakeresztelkednek­. Szterényi az ipartörvényről. — A nemzetgyűlés keddi ülése. — A nemzetgyűlés keddi ülését megint nagy késéssel lehetett csak kezdeni, mert a képviselők nem akartak összegyűlni. Az ülés meg­nyitása után Hegyeshalmy Lajos ke­reskedelmi miniszter benyújtotta a fehér foszforral való gyufagyártás eltiltásáról való javaslatot. Az ipar­­törvény revíziójáról szóló javaslat első szakaszánál Szterényi József báró szólal föl. A kézműiparnak a 20. században való fejlettségéről beszélt. Az ő minisztersége idejében Magyarorszá­gon 3 milliárd 600 millió volt a kisipar termelése. Történelmi fej­tegetésekkel foglalkozni egyébként nem akar, de elmondja, hogy semmiféle erkölcsi botrány abb­ól nem származott, hogy a magyarság az ide betelepedett németek és egyéb idegen fajok ipari tudását átvette. Köszönettel fogadja az előadó figyelmét, amellyel meg­emlékezett szólónak a kisipar ér­dekében való tevékenységéről, de tiltakozik olyan beállítások ellen, mintha a liberális rendszer nem akarta volna törvénybe iktatni, a keresztény irányzat pedig törvénybe iktatja a kisipar támogatását. A liberalizmus túlhajtása volt az, ami ellen kifogás emelhető. A keresztény irányzatnak is azok ártanak a leg­többet, akik szemet hunynak visszaélései fölött. Az ellen a beállítás ellen, mintha ő ellensége volna a szövetkezeti eszmének, rámutatott a tényre, hogy ő indította meg az akciót a kisipari szövetkezetek érdekében. Hogy mit értek el a kisipari szö­vetkezetek tagjai, arra fölösleges rámutatni.­­ Pálfy Dániel: Vagyont szereztek valamennyien! Szterényi József báró: Igaz vi­szont, hogy ferde hajtásai is vol­tak e szövetkezeti alakulatoknak. Nagyon sok üzem csak azért alakult át szövetkezetté, hogy támogatható le­gyen. A jelen kormány a kisipart nem támogatja eléggé, s Hegyeshalmy miniszter tagadólag­­ int. Szterényi József báró . A nemzeti hadsereg ruhaszükségletét nagyiparo­soknál szerezték be, noha a kisipari ajánlat kedvezőbb volt, ha nem is ol­csóbb posztóra vonatkozott. A szövetkezeti kérdéssel kap­csolatban, úgymond, kénytelen mel­lékvágányra térni. A Magyar Szövet­kezés című lapról, az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet hivatalos köz­lönyéről beszél. Azt írta a lap, hogy a nagyipar és a kereskedelmi vállalatok tám­ogatására száz és száz milliókat adtak annak idején, hogy a monarchia nagyhatalmi cél­jait szolgálják és most ezeknek az érdekeltségeknek a törvényhozó testületben ülő tagjai részéről in­dultak ki a támadások azért, hogy néhány morzsát juttatott a kormány a szövetkezeteknek. Kénytelen ide­hozni az ügyet, hogy bebizonyítsa, miképen ferdít, izgat, hazudik és rágalmaz egy hivatalos kiad­vány. A ferdítéseknek az a hal­maza, amely a lap cikkében van, valóságos kútmérgezés a falusi lakossággal szemben. Már az előadó is kimutatta, hogy 30 év alatt összesen 41 millió koronát for­dítottak gyáripari célokra. Köve­teli az Országos Központi Hitel­­szövetkezet vezetőségétől, hogy ad­jon elégtételt brutális támadásaiért. Ami az ipari képesítést illeti, megállapítja, hogy Bulgária és Ro­mánia törvényhozása sem megy annyira a képesítési kényszerben, mint ez a törvényjavaslat. Veszedelmet jelent a rendeleti intézkedések túltengése a ja­vaslatban. Minden harmadik szakasza a rendeleti uton való intézkedést je­lenti be. Ez kaotikus állapotokra fog vezetni s itt utal az osztrák példára. Ptt fog különben következni egy tisztultabb liberalizmus... Egy hang: Ez nem biztos. Szterényi József báró: Tisztultabb liberalizmusról beszél, amely majd nem akarja mindenáron, ezekkel a rendeletekkel, túlságosan védelmezni a kapitalizmust s különben is azt látjuk, hogy a kapitalizmus propagálása soha, a legvadabb liberalizmus idején sem volt akkora, mint ma, a ke­resztény irányzat alatt. Erek­i Károly itt valamit közbe­szól.­­ Szterényi József báró: Idézhetném­­ Ereki képviselő úr beszédét, amely­­i­ben a pénzügyminisztert támadta a kapitalizmus túltengése miatt. Ereki Károly: Arról beszéljen,­­ amiket ön csinált! Mi­­meg fogjuk szüntetni azokat a monopóliumokat, amiket önök csináltak. Szterényi József báró: Igazán kacagnom kell a képviselő úr tájé­kozatlansága fölött. .. Ereki Károly: Micsoda beszéd ez ? Szterényi József báró: Bocsánat, a tájékozottsága fölött, a tudásnak ama nagy tömege fölött, amit itt látunk. Ereki Károly: Kérem, ha szemé­lyeskedik, akkor ráfizet, é" gorom­­", bább leszek, mint ön.­­ Szterényi József báró: Ha állít­­ valamit, akkor bizonyítson. Bizon I nyitsa be, hogy én akár egyetlen­­ monopóliumot is létesítettem. I Ereki Károly: Meg is fogom­­ tenni! Ön sírni fog, ha támad! I Szterényi József báró: Kijelentem,­­ hogy nem fogom zavarni a közbő­­l szóló képviselő urat. I Ezután az összeszólalkozás után [ a képesítés visszásságait bírálja a­­ szónok. Nem érti, miért kell a fe- i­hérnemű tisztításhoz képesítés. Fölkiáltások: A lopás ellen van! Szterényi József báró: Engedel­­met kérek, a lopást nem lehet képe­sítéssel szabályozni. (Derültség.) Az egész javaslaton végigvonul a numerus clausus elve. I Ereki Károly: Minden zsidó meg- I tanulhatja a kovácsmesterséget. I Szterényi: Tudtommal a numerus­­ clausus nincs felekezethez kötve ! I Ereki Károly: Csak fajhoz. I Haller István: A bankokban hány I keresztény van a numerus clausus I elvénél fogva ? I Szterényi végül elismeri, hogy a Tisztviselő elvek A legelegánsabb kivitelben készíti -a Venuss csipőgy­ár Gyári telefon 12—46. Üzleti telefon 3—151. /■ Ara 3 korona. Pályaudvaron 3.50 korona. Szerda, 1922 február 1 • ILV. évf. 26. szám ■.énZfirS» ÁB: Egész évt* §6«­Fél 480-240 — Egy bér» 81.­SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP Megjelenik reggel. Szerkeszt.«8 kiadóhíT. Dugonics-tér 12. sz. Telefon : szerk. 340. kiadó KfT. 94.

Next