Szegedi Napló, 1922. június (45. évfolyam, 124-145. szám)

1922-06-02 / 124. szám

Arad korona. Pályaudvaron 3.50 korona. Péntek, 1922 Junius 2 * XLV. évf. 124. szám ify kóra 80.SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ES IRODALMI NAPILAP ILUFIZETfitU ÁB. évre 960.— «1 480.Szgged „ 240.— Megjelenik reggel. Szerkeszt. és kiadóhiv. Tisza Lajos-komt 71 Telefon : szerk. kladdhiv. la!i Tömörüljünk. A szociáldemokrata jelölteknek a mar lezajló nemzetgyűlési képviselőválasztásokon a vártnál nagyobb arányú érvényesülése a liberális, de tulajdonképpen polgári sajtóban élénk visszhangot vet s ebből a jelenségből arra szeretnének következtetni, hogy a keresztény és nemzeti irányzat meggyengült. Az Andrássy-politika szolgálatában álló sajtó pedig ebből a jelenségből azt a vádat akarja konstruálni az egységes párt ellen, hogy ezt előidézte azzal, hogy a túlzó és vakon intranzigens keresztény jobbszárny vereségét elősegítette. Ennek a jelenségnek pedig egészen más oka van; az, hogy az inter duos litigantes terum gaudet (kettőnek a vitája a harmadiknak okoz örömet) elve alapján a szétszakadt és gyűlölettel egymással szemben álló két, sőt több keresztény frakció mellett a szervezettségénél fogva egységes fallangképen irányítható szociáldemokrata tábor érvényesülése természetes. Eltekintve az elszakadás időpontjának figyelembevételétől, amely eo ipso a párttöredékek hátrányára dönti el a vitás kérdést, meg kell állapítani azt, hogy amennyiben akármely komoly és becsületes politikus, aki hazájának üdvét akarja, ezen a lehetetlen helyzeten segíteni akar, azt máskép el nem érheti, mint úgy, ha a maga párttöredékével a keresztény pártok legerősebbjéhez attasíozódik. A lemúlt választások és a most folyamatban levők mind azt igazolják, hogy ez a párt a Bethlen vezérsége alatt álló egységes párt, amennek a magyarság lelkében legtöbb a gyökere, amely mögött ott áll úgyszólván az egész nagy magyar vidék. Olyan erőplusz ez, amely mindenképen érvényesülni fog, de amelynek könnyebb, rázódásmentesebb érvényesülését elősegíteni minden keresztény magyar emberne kötelessége volna. A sociáldemokratáknak ez az előtérbenyomulása int Memento mered a keresztény polgári társadalom elé. A liberális polgári elem szőröstül bőröstül eladta magát a szociáldemokráciának. Azok azt hiszik, hogy csak a szociáldemokraták révén érvényesülhetnek és nem veszik észre, hogy nem használják föl egyébre őket, mint arra, hogy a segítségükkel nyeregbe kerüljenek. Ezt tették 1918-ban Károlyi Mihályékkal és ezt teszik most — lásd a szegedi példát, — a liberálisradiká is burzsuj társadalommal. A keresztény társadalom azonban torpanjon meg ez előtt a veszedelem előtt. Itt a Memento ! Nemzetközi felekezetietlenség, vagy nemzeti keresztény irányzat. Erről van ma szó. Keresztények: Tömörüljünk ! Újabb bankjegyszállítmány érkezik Svájcból. A közeli napokban ismét nagyobb szállítmány bankjegyet indítanak útnak hozzánk Svájcból. A kormány hivatalos kiküldöttei már Zürichbe utaztak. Teleki Pál a megválasztásáról és a betesléséről* A Szegedi Lap/d budapesti tudósítója felkereste ma Teleki grófot, hogy a lap nevében gratuláljon Szeged első választókerülete nagynevű képviselőjének, másrészt, hogy megtudja tőle, mikor keresi fel ragaszkodó választóközönségét. Délelőtt tíz órakor jelent meg a tudósító a József-téri csendes palotában. A kérdésre, melyet a házi szokásokat ismerve, kissé hangosabban tett, a második emeleten megjelent a hűséges Gyuri, aki azt a választ adta: — Itthon a Kegyelmes úr, — de diktál! — Menjen be hozzá, Gyuri lelkem s mondja meg neki, hogy most érkeztünk meg Szegedről és referálni szeretnénk neki a választásról, meg az eredménykihirdetésről. Gyuri eltűnt, de néhány pillanat múlva visszajön. — Azt üzeni a Kegyelmes úr, hogy tessék tizenkettő előtt jönni, akkor nem szükséges várni majd. Tizenkettő előtt néhány perccel visszajöttünk a Teleki-palotába. Beengednek a lépcsőház lezárt üvegajtaján s megyünk felfelé az ósdi, régi Pestre valló, szűk homokkőcsigalépcsőn a második emeletre, ahol Teleki Pál dolgozószobája van. Teleki Pál kicsi fia nyitja ki az ajtót ; karcsú, izmos kisfiú, az egyik lában kerekeskorcsolya. Valami kedves közvetlenséggel, szinte az édesapja mozdulatával nyújtja a kezét: — Jó napot, bácsi! Szólok a papának. És már elsiklik az előszoba parketján, ballábával lendületet rúgva magának. Az ajtó nyílik s Teleki Pál kitekint. — Néhány percnyi türelmet, azután beszélgethetünk. Leülünk az ablakpárkányra, mert odakünn a körbefutó gangon ott karikázik a kis Teleki-bubi, egy lábon és fáradhatlanul. Agilis, gyors, ügyes mozdulatait szinte gyönyörűség nézni. A dolgozószobából pedig ki-kicsendül Teleki Pál diktátónmonotón hangja, amint valamit németül mond sztenogramba. Néhány perc eltelik és kijön Teleki Pál. — A szegedi egyetem jubileumának ügyében el kell mennem az olasz követségre. Ha elkísér, útközben beszélgethetünk. Szalmakalapot tesz fel, botot vesz a kezébe s aztán leindulnak a lépcsőn. Mindenekelőtt mi referáltunk Teleki Pálnak, hogy és mint volt a választása. Elmondottuk, hogy a választás eredménye nagy és jelentős, országos jelentőségű diadalt jelent. Olyan erős ellenagitáció, pénz és minden legitim és illegitim eszköz ellenére nem bírt az ellenpárt egyebet felhajtani, mint a faji egység aapján összetömörült burzsuly és nincsetlen zsidóságot és azokat a keresztényeket, akik judicium hiányában, demagógiára hajlamos voltuknál fogva s állandó elégületlenkedésük alapján amúgy is magja képezik minden kormányzatellenes mozgalomnak. Teleki Pál válasza a következő volt: — Szinte furcsán érzem magam, amikor arra gondolok, hogy akarvanem akarva, megint képviselő lettem. Soha nem voltak politikai ambícióim, soha nem igyekeztem pártot csoportosítani magam köré, de még csak politikai barátaim sem voltak, annyira, hogy amikor le kellett valakit Szegedre vinnem, a legnagyobb zavarba jöttem. Én ma el sem tudok olyan politikai helyzetet képzelni, amelyben én megint vezérszerepet töltsek be. — Nem is azért választották meg Szegeden Nagyméltóságodat, bár erre nézve megvan mindenkinek a maga véleménye, hanem szeretetből és ragaszkodásból, — vetettük itt közbe. — Szeged szeretete és ragaszkodása azonban igazán mélyen meghat Nem is tudom, mivel magyarázzam azt meg, ha már azzal nem indokolom, hogy ez a szeretet és ragaszkodás kölcsönösségből fakadt. — Szeged város első kerülete mandátumának, azonkívül, hogy annak, mint Szeged rokonszenve tanújelének, nagyon örültem, az tölt el megelégedéssel, hogy elvi diadalt arattunk. Pártunkat provokálták. Velem a nemzeti és a keresztényeszmét akarták elgáncsolni. Azért kellett felvennünk a kesztyűt és ezt a választási hadjáratot, lelkes és nagyszerű pártvezetőségünk segedelmével végigverekednünk. őszinte hálám és köszönetem azoknak az uraknak, akik az én érdekemben olyan lelkesen és olyan sokat dolgoztak. — Mikor lesz szerencsénk Nagyméltóságodhoz? — kérdjük meg ezután Teleki Pált. Sajnálattal halljuk, hogy egy operáció küszöbön álló szüksége következtében nem jöhetett le Nagyméltóságod a mandátumát átvenni. — Ez, sajnos, igaz. A fokozott munka és a választást megelőző személyes agitációs útjaim, melyeken a szegedi híres vendégszeretet négy, de az egészségre veszedelmes áldásait élveztem, kiváltottak bennem egy régebben lappangó szervi diformációt, amelyet most operatíven kell rendbehozni. A műtét maga egyszerű, de huzamos ideig tart az előkészítése s a hegesztés is tartós, mert a sebet varrni nem szabad. Négy—hat hét az ilyen operációk időtartama. Mindenesetre remélem, hogy a Ferenc József-tudományegyetem e hó végén rendezendő jubileumáig már ismét mobilis leszek s leutazhatom Szegedre, hogy a választóimnak a szeretetért és bizalomért is köszönetet mondjak. Időközben elértünk az olasz követség Eszterházy utcai palotájáig. Jó néhány percig ott beszélgettünk a Muzeumkert mögött. Azután Teleki Pál kezet fogott velünk s karcsú alakja eltűnt a nagy palotakapu mögött. Bethlen miniszterelnök átvette vásárhelyi mandátumát. ,Politikai és felekezeti egység nélkül a nemzet nem boldogulhat.“ Budapest, június 1. Bethlen gróf miniszterelnök tegnap délután fél 2 órakor fogadta Hódmezővásárhely 24 tagú küldöttségét, melyben többek között Temesváry Géza főispán, Soós István dr polgármester, Lázár Lajos gazdasági főtanácsos, az egységespárt elnöke, Lázár Dezső gazdasági tanácsos és Szathmáry Tihamér volt kormánybiztos foglaltak helyet. A küldöttséget Lázár Lajos, a hódmezővásárheyi egységespárt elnöke vezette, aki melegszavu üdvözlet után átnyújtotta Hódmezővásárhely mandátumát. * A miniszterelnök az üdvözlésekre válaszolva többek között ezeket mondotta: — Meghatottsággal mondok köszönetet azokért a szép szavakért, amelyeket hozzám intéztek és kérem Önöket arra, hogy tolmácsolják soha el nem múló három Hódmezővásárhely közönségének és különösen az első választókerület polgárságának. Ez a második eset, hogy Hódmezővásárhely választópolgársága mandátummal tisztelt meg és ez a második eset mindenesetre jelentősebb az elsőnél, úgy a saját szempontomból, mint az ország politikai szempontjából. Jelentősebb azért, mert az első esetben én, mint egyszerű erdélyi ember jöttem Önökhöz, azzal a kéréssel, hogy megtiszteljenek bizalmukkal, most pedig egyéni, politikai működésem és a kormányzat egy évi vezetése után léptem Önök elé azzal a kéréssel, hogy szankcionálják azt a politikát, amelyet képviseltem egy évig és amelyet képviselni akarok a jövőben is. Az Önök állásfoglalásában annak az iránynak megerősítését és alátámasztását látom, melyet a választások rendjén hirdetünk. Bizonyítékát látom annak, hogy nemcsak a nyílt szavazásnál, ammint ellenfeleink mondják, hanem titkos szavazás mellett is Magyarország népe megértette azokat a becsületes törekvéseket, amelyek zászlónkra vannak felírva. Annak bizonyítékát látom, hogy a magyar nép is azt kívánja, hogy ebben az országban a rend, nyugalom és polgári munka uralkodjék és vezesse a népet egy boldogabb révpartra. A polgárságnak is az a felfogása, hogy politikai, társadalmi és felekese.