Szegedi Napló, 1922. július (45. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
Ara 3 korona. Pályaudvaron 3.50 korona. Szombat, 1922 Julius 1. * ILY. évf. 146 szám. ILYiil AB. Eféez évre 960.— 480.— Ntífjadl „ 240.— Ejy biSr« 80 — Dj NAPLÓ POLITIKAI» KOZGAZDASAGI ES IRODALMI NAPILAP Megjelenik reggel. Szerkesztés kiadókk. Tisza Lajos-körut 71 Telefon; szerk. 'MO kladdhiv. 102 Deeein InstrlN gloriose peraetise A kormányzó részt vett a Ferencz József-tudományegyetem jubileumi ünnepségén. — A kormányzó Szegeden. Elmúlt a lélekemelő, magyar ünnepség. Szeged város közönsége szép emlékkel lett gazdagabb, amely emléket, mint egy szebb, boldogabb büszke mult nemzeti kincsét és mint egy szebb, boldogabb és büszke jövő zálogát viselheti majd a lelkében. Az ötven esztendős fennállása alatt hatalmas, biztonságos, megdönthetlen törzsű fává terebélyesedett magyar tudományos kulturemporium ünnepét ültük meg. Sajnos, nem olyan keretek között, mint az illő és méltó lett volna, amenynyiben a világlelkületben még mindig lüktető gyűlölködés, de még gazdasági nehézségek is, a külföldi testvérintézmények részvételét megakadályozták. Hanem a csonka magyar haza minden szeretetével, minden készségével részt vett a szegedi alma mater jubileumi ünnepén, mert érezte, tudta, hogy ez az ünnep a mai viszonyok és körülmények között többet jelent, mint ha a teljes béke és rendezett világhelyzet idején múlott volna el. Többet jelentett ez az ünnep, mert a meghozott, megalázott, meggyalázott magyar nemzet életakarásáról tett tanúságot, többet jelentett, mert hatalmas és lendületes módon igazolta azt, hogy minden eltiprás, megalázás és gyalázás ellenére is a régi, az évtizedek, évszázadok, egy ezer év folyamán fölgyülemlett és gyűjtött kultúrenergia mint örök Memento áll itt a nagy magyar Alföldön, dicső Nagymagyarországnak ezen a kegyetlenül és vadul csonkított torzóján. Többet jelentett: jelentette a nagy, a végzetes igazságtalanságot, amellyel a fejlett kultúrának fölébe ültették a Balkánt; jelentette az örök tiltakozást, amellyel ez a magyar nemzet minden alkalommal reámutat arra, hogy itt, a Kárpátok övezte egy hazában, a gonosz kezek által megvont határokon át, összedobbannak a magyar szívek, összefonódnak a magyar gondolatok, magyar vágyódások. Többet jelentett, jelentette azt a hívó máglyát, amellyel a magyar tudományosság figyelmezteti, hívja a világ többi kultúrnépeinek tudományosságait a magyar kultúrán elkövetett barbár bűnnek a jóvátételére ; a mi egyetemünk és annak éppen ez a tegnap lezajlott ünnepe a legjobb alkalom volt arra, hogy felgyújtsuk ezt a vészmáglyát A tengerek sikoltó S. O. S. je: a mentsétek meg a lelkeinket, végigsikoltott innen a kultúrák felett, mentsétek meg a kultúránkat. Elmondhatjuk, büszkén és szent daccal, hogy az egész ország velünk ünnepelt, akik a magyar kultúra egyik leghivatobb intézményét tisztelhetjük a városunkban. Magyarország kormányzója megjelent a mi ünnepünkön, hogy jelenlétével még nagyobb súlyt, állami fontosságot kölcsönözzön a jubiláns egyetem büszkén viselt mártírsorsának. Részt vett az ünnepen a kormányelnök, képviseltette magát a nemzetgyűlés; a magyarországi főiskolák kivétel nélkül elküldötték megbízottaikat, hogy a jubiláns egyetemet üdvözöljék. Jelen volt az ünnepen József kir. herceg tábornagy is, fiával József Ferenc Csupa mosolygó verőfény volt ez a késői hajnal. Már 7 óra tájban szállingóztak a kocsik a Boldogasszony- sugárúton, melyet a házigazdák és a város ünnepi ruhába öltöztettek a kiváló alkalomra. Az állomás előtti téren már tekintélyes számú közönség várakozott akkor, míg a bejáratnál a rendőrtisztek, néhány díszmagyarba öltözött úr, tisztek és a túl korán érikezett notabilitások várakoztak. Dr Szalay és Bottka főkapitányok V8 órakor érkeztek meg az állomáshoz. A rendőrtisztek leadták a jelentéseiket; minden katonás pontossággal történt, még a kocsik beosztása is, melyek az egész nap folyamán egy százados parancsnoksága alatt működtek. Az autók és a kocsik a sűrű tömkelegében általános elképedésre — Deus ex machina — egy utasoktól és podgyászoktól megtelt autó tűnik föl. Többen odaszaladnak, így terelődik oda a várakozó közönség figyelme. Gróf Bethlen István miniszterelnök ült benne, Sebess Dénes államtitkárral és legszűkebb kíséretével, akik a reggeli gyorsvonattal érkeztek Szegedre. A miniszterelnökön zöld úti ruha volt, nem is igen akart autójából kiszállni, csupán mikor az őt fölismerő közönség lelkesen éljenezte és a hivatalos tisztelgéseket és az egyetemi hallgatók éljenzését fogadta, hagyta el néhány percre autóját. Ezután az indóháttérről, kíséretével együtt Kass szállodabeli lakosztályára ment. Az újságírók is összeverődtek akkor már és az egész aktust uraló fegyelemnek engedve jelentkeztek a sajtó kalauzolására beosztott Fach századosnál, aki körültekintő gondossággal, tapintattal és szívélyességgel állott a nap folyamán rendelkezésünkre. Vele együtt mentünk föl ezután a perronra, amelyet hivatott iparosok pompásan földiszítettek. Vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok tűnt föl azután a perronon vezérkari főnökével. A katonazenekar a Himnuszt játszotta, a tábornok pedig ellépett a tisztelgő diszszázad előtt. A perron eközben teljesen megtelt közönséggel: díszmagyarosok, katonaság, papság, — minden felekezet képviseltette magát a hatóságok, intézmények, egyesületek, a szomszédos törvényhatóságok első tisztviselői és még igen sokan mások. Pont 8 óra, kir. herceggel és jelenléte mintha régi, szebb időket idézett volna a gondolkodásunkba és azt az érzést, hogy ez a jó, lelkes és bátor férfi a miénk, tetőtől-talpig magyar ember, akinek a lelke éppen úgy fáj, mint a mi lelkünk, a magyar hazán elkövetett gyilkos és nemtelen bosszú felett. — Kérem a vágány mellett vigyázni! Ide áll be a vonat. Hangzott a vasúti tisztviselők intézkedése. — Század, jobbra nézz! A Turánvonat méltóságteljesen begördül. Vezetője pontosan úgy állítja meg a hatalmas lokomotivot, hogy a szerelvény negyedik kocsijának ajtaja a peron előtt leterített keskeny futószőnyegnél legyen. Néhány másodpercnyi feszült várakozás. A fényképészek és főként a mozi operatőrök pillanatai voltak ezek. Felcsendül ismét a magyar imádság és Magosházy őrnagy, testőrök, vadászok és szárnysegédek egymásután ugranak ki a vonatból. Horthy Miklós kormányzó egy gondolatnyi idővel utánuk jelenik meg a szalonkocsi lépcsőjén. Egymásután jelentkeznek, hogy Pál tábornok, Jarky altábornagy, Shvoy ezredes, akikkel a feszesen tisztelgő disszázad előtt lép el. Zöldes színű tábori ruha és b lakkcsizma volt ez alkalommal a kormányzón, csípője fölött a kamarás kulcs egyszerű szimbólumával. Ezután sorba jelentkeztek nála a törzstisztek, főkapitányok, majd Aigner Károly dr főispán, aki többek közt a következő szavakat intézte a kormányzóhoz: — Büszke örömmel tölt el bennünket, hogy Főméltóságod hazajött megtekinteni legrégibb híveinek táborát, a keresztény erkölcsért és nemzeti épségért vívott közelmúlt utáni harcok után. Rendületlenül hisszük, hogy csonka hazánk minden szülötte, felekezeti, faji és osztálykülönbség nélkül be fogja látni, hogy saját érdeke azonos a haza érdekével, hogy a haza érdeke az összes nemzeti erőknek egy táborba való tömörítése. — Hálásak vagyunk Főméltóságodnak, hogy segítségül küldte nekünk a menekült kolozsvári egyetem tudósainak táborát és kérjük, kegyeskedik egyetemünk akcióképességét biztosítani és fokozni. A kormányzó válaszában benső örömének adott kifejezést afölött, hogy a menekült egyetem ily hamar egybeforrt a város közönségével. Szeged városa — mondotta — ezentúl még szilárdabban fog állani a magyar kultúra kimagasló bástyájaként. Barátságos szavakkal szólította meg a díszmagyarjában izzadó Somogyi polgármestert, majd az egyetemi ifjúság és a várakozó közönség ovációjától kísérten foglalt helyet az állomás előtt várakozó négyesfogatban. A katonai ter ezetben előre megállapított sorrend szerint indult meg ezután a hosszú kocsi-s sor a Vaspálya utcán keresztül. A közvágóhíd táján a kormányzó, a tábornokok és kísérő tisztjeik a Lóversenytér szélén várakozó lovakra szállottak. Katonai szemle a Lóversenytéren, Magasházy őrnagy előrevágtatott a nagy tér közepén felállított helyőrségi katonaság felé. A kormányzó és a tisztikar vágtázva követték Magasházy őrnagy szürkéjét, a sajtó munkatársai pedig, akik konflisaikon valamivel később tudták csak a helyszínét megközelíteni — szintén futva iparkodtak a polgári hatóságoknak és a közönségnek fentartott hely felé. Vissza az állomásra. A szemle után ismét kocsiba szállt a kormányzó és egynegyed 10-re visszaérkeztünk eredeti kiinduló helyünkre, az állomásra. Horthy és szűkbb kísérete ekkor a kiváló kényelemmel berendezet szalonkocsiba mentek vissza. A kormányzó itt villásreggelit evett, sötétkék egyenruhába öltözött át és a kocsijába készített helyi lapokat is átolvasta. A restiben ezalatt a kiséret s mindazok, akiknek a nagy napon dolguk, vagy szolgálatuk akadt, zóna és sör mellett üdülték át azt a kis félórát, ami a templomba való elindulásig rendelkezésre állt. Asztaltársaságok alakultak, díszmagyarok, katonák, rendőrök, kis- és nagygazdák és egyéb polgárok — vegyesen s csak mikor fizetésre került volna a sor, tudták meg, hogy a nobilis Szalay főkapitánynak voltak vendégei. A restinek a perronra vezető ajtójával szemben állt a kormányzó vonata. Horthy már az induls előtt 10—15 perccel érdeklődött a továbbiak iránt, a percnyi pontosságra is precízen ügyelő Shvoy ezredes nem volt hajlandó az előre megállapított tervezettől eltérni. Végül is háromnegyed 10 kor, ismét a megállapított kocsi sorrend és elhelyezkedési rend szerint elindultunk a rókusi templomba. A templomban. A hosszú kocsisor a Boldogasz- Iszony-sugárúttól tarka embertömegek, zászlók és virágok között haladt a templomig. József főherceg, fia József Ferenc főherceg és Algya ezredes kíséretében a kormányzó előtt érkezett a templomhoz, akiket az egyetem rektora és tanári kara vezetett helyeikre. A kormányzó érkezését az orkánszerű éljenzés már jóelőre jelezte. A Széchenyi tértől a templomig a sugárutj mindkét oldalán kis elemi iskolás lányok és fiúk álltak sorfalat. A menetben szinte megvadultak a lovak a szokatlan hangözöntől. A templom előtt az egyetem tanárai és a papság fogadták a magas vendégeket s mikor a templomba beléptek, felbugott az úr- Megférkezik a kormányzó.