Szegedi Népszava, 1946. április-június (2. évfolyam, 75-144. szám)
1946-04-02 / 75. szám
II. évfolyam, 75. szám. Ara 50.000 pengő Szeged, 1946 április 2. kedd SZEGEDI NÉPSZAVA A sa&OClAiLl»MOKLIKATA 1»ART 1.P J A A demokrácia örökös politikai életforma, amelyért élni, dolgozni és meghalni érdemes Nagy Ferenc miniszterelnök nagy beszéde tásáról, a dolgozók áldozatos munkájáról, letről és a szanálás útjáról a társadalmi béke biztosijavuló külpolitikai hely- Pécs, április 1. (MÜT) A független kisgazda-, földmunkás- és polgári párt Pécs város és bárányamegyei szervezete vasárnap délelőtt a város főterén rendkívül nagy érdeklődéssel kísért nagygyűlést tartott, amelyen a kormány részéről megjelent Nagy Ferenc miniszterelnök, Gyöngyössi János külügyminiszter, Gordon Ferenc pénzügyminiszter, Dobi István földmivelésügyi miniszter, Tombor Jenő honvédelmi miniszter, Antal József újjáépítési miniszter, Bárányos Károly közellátásügyi miniszter és B. Szabó István államminiszter, a Szociáldemokrata Pártot Riesz István igazságügyminiszter, a Magyar Kommunista Pártot Rajk László belügyminiszter, a Parasztpártot Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte A szövetséges ellenőrző bizottság képviseletében nagylétszámú szovjet liszti küldöttség jelent meg Perr Viktor, a kisgazdat Art déli tagozatának elnöke mondott megnyitóbeszédet, majd általános és feszült figyelem közeptette Nagy Ferenc miniszterelnök emelkedet szólásra. — A világ nagyot változott — mondotta Nagy Ferenc. — Érdemes és szükséges is megállanunk, visszanézni, hogy mi történt azóta velünk, magyarokkal. Megállapította, hogy az első világháború után visszanyert állami függetlenséget a népszabadsággal kellett volna alátámasztani. Azonban éppen ennek ellenkezője történt. Vázolta azután a magya-r dolgozók szomorú helyzetét az 1930-as évek elején. Ezt az állapotot nem magyarázhatta meg a reakció sohasem a trianoni állapottal, sem a gazdasági válsággal, mert bár mindkettő sújtott bennünket, mégis a magyar fejlődés igazi akadálya az volt, hogy nem a nép kormányzott. A nemzeti szocializmus csak azért törhetett rá Magyarországra, mert nem a dolgozó nép irányította a külpolitikát. A demokrácia a második világháború után már nem lehet politikai kísérlet, amelyet felválthat a régi rendszernek valamilyen javított formája, hanem örökös is végleges politikai életforma, amelyért élni, dolgozni és ha kell, meghalni érdemes. (Éljenzés és taps) Arról lehet beszélni a demokráciában, hogy időről-időre melyik párt milyen mértékben részesedjék a hatalomból a netakarrat folytán, csak egyről nem lehet szó, hogy még egyszer kiadja a nép a kezéből a hatalmat. (Úgy van.) A demokráciában magyarságra, a társadalomra és vezetőkre egyaránt két nagy feladat hárul. Az első feladat a demokrácia biztonságának megteremtése, a második a demokráciában a nép boldogulásának és megelégedésének biztosítása. Ezekben az időkben harcos demokráciára van szükség. Legalább olyan energiával kell harcolnunk nekünk a reakció ellen, mint ahogy a régi világ vezetői harcoltak a demokrácia ellen. A második nagy feladat a nép boldogulásának m megteremtése a demokráciában. A demokrácia életformáját nem a könnyű élet gondatlanságával kezdte élni a magyar nép hanem sok szenvedésnek, gondnak és tehernek a hordozásával. A reakció keresi az alkalmat arra, hogy minden nehézségért a demokráciát tegye felelőssé. A demokratikus társadalom első feladata tehát, hogy a demokrácia sikere érdekében méltóságteljes türelemmel viselje a gazdasági nehézséget. Higgye el a magyar nép, hogy nincsen olyan politikai rendszer a világon, amely a mai nehézségek között könnyebbé tehetné a dolgozó társadalom életét. A társadalom következő feladata a dolgozók békéjének és az egymás közötti megértésnek a biztosítása. Az első világháború után azért bukott meg a demokrácia, mert a reakció éket tudott verni a két nagy dolgozó réteg, a parasztság és munkásság közé. Egymás elnyomásától féltek és azután jött a reakciós elnyomás, amely minden dolgozó rétegre egyforma súllyal nehezedett. A tanulság világos. Ne egymást akarja elnyomni a két nagy nemzeti dolgozó réteg, hanem dolgozzék együtt a demokrácia sikeréért, harcoljon együtt a reakció ellen. Egy másik nagy feladat, amely a népre hárul, s politikai együttműködés mindaddig, amíg az ország gondjai el nem múlnak, felességteljesítés legfelsőbb határán járnak a munka végzésében. Ebben a munkában nem szabad ellankadni. Soha nem függött úgy a nemzet jövője a parasztember kötelességétől, mint most. Szinte azt lehetne mondani, hogy az egész nemzet valóban a nagyobb kenyér reményében él. Sajnos vanak olyan parasztok, akik kész gazdaságba ültek bele Ahelyett, hogy igyekeznének azt gyarapítani, prédálják a készet, megművelés helyett egyenesen megcsúfolják a földet. (Taps.) Ezeknek a körmére fogunk nézni, ha nem vállalják a mindenkire kötelező áldozatos munkát. A munkásság számtalan tanújelét adta annak, hogy teljes mértékben átérzi a demokráciában reáháruló feladatokat. Itt is meg kell mondanom azonban, hogy nagy szükség van még sok helyütt a munkafegyelem erősödésére és az áldozatok növelésére. Meggyengült az adómorál most, amikor éppen nagy szükség lenne az adóbevétel fokozására. Nem elégedhetünk meg azonban a társadalom kötelességének felsorolásával, ismertetnem kell a kormány feladatait és programját. Magyarország külpolitikai helyzete gyökeresen megváltozott. A felszabadulással nemcsak a belső reakciónak, de az egyoldalú külpolitikának a hatása alól is felszabadultunk. Hálásan és bizalommal fordulunk a fasizmust legyőzők, hazánkat felszabadítók és nemzeti függetlenségünket visszaadtók felé. A magyar külpoltika természetszerűleg elsősorban a Szovjetunió felé fordul Szomszédjává lettünk a hatalmas Szovjet Birodalomnak. Kevés lenne annyit mondani, hogy érdekünk a vele való jó viszony, de kevés lenne a hivatalos barátság is. Arra van szükség, hogy népünk lelkében megerősödjék a vágy az igaz barátság iránt. A letánt fasiszta világ ösztönei Félre kell tenni minden pártban a más pártok rovására való hatalom birtoklásának szándékát. Ebből kövzetkezik, hogy a magyar társadalom feladatai közé tartozik a a koalíciós kormány megértése és támogatása is. Míg a demokrácia meg nem erősödik, míg a világbéke nincs rendezve, addig ragaszkodnunk kell a koalíciós kormányhoz, hogy az ország vezetése, illetve az ezzel járó felelősség egyformán oszoljon meg minden párt és minden dolgozó réteg vállán. A demokratikus magyar társadalom következő feladata a társadalmi béke biztosítása. A demokráciában nincsenek rendiségek. Sajnálatosan helytelen lenne, ha az egyház körein belül egyeseknek a biztatására helytelen vélemény alakulna ki a magyar demokrácia megítélésében. Viszont igaz örömmel látjuk a politikában az egyház demokratikus képviselőit. (Éljenzés) A demokrácia erősbödésének tartjuk, ha abban a valláserkölcs is kifejezésre jut. A második vonatkozás a faji, vagy felekezeti gyűlölködés. Az elmúlt hetekben egyes helyeken olyan tömegmagatartás nyilvánullt meg, amelyben a letűnt fasiszta világ ösztöneit látjuk megnyilvánulni. Figyelmeztetem a magyar társadalmat, ne engedjen utat az antiszemitizmus indulatainak, mert egyrészt a világ legantidemokratikusabb tömeghangulatának nincs helye a magyar demokráciában, másrészt tűrhetetlen lenne, ha még egyszer megpróbálnának tzet gyújtani azok, akik most nem találnak módot pecsenyéseik megésülésére. A társadalom kötelességeinek sorába tartozik a központi hatalom és a törvény tekintélyének növelése is. Tekintse a magyar nép a központi hatalmat sajátjának, becsülje meg önmagát és engedelmeskedjék a törvényes intézkedéseknek. A rendet nem lehet kizárólag a társadalom belátására, az emberek jóindulatára bízni. A rendet csak a törvények biztosíthatják. A nemzet életében a szükséges változásokat csak a törvények szabályozhatják. Hadd mondjam meg az őszinte elismerés szavaival, hogy a magyar dolgozók a kö A Dunamedence békéje Mély hálával és őszinte nagyrabecsüléssel fordulunk az angolszász demokrácia felé, az Egyesült Államok és Nagybritannia felé is. Őszinte hálával köszönjük meg az Egyesült Államoknak azt a döntését, amelylyel az elhurcolt magyar javak egy részét visszaadták. A magyar nép mindig őszinte vonzalmat érzett a déli szomszéd népek iránt is Tisztában vagyunk azzal, hogy a reakciós magyar politika súlyosan vétkezett a megtámadott Jugoszlávia ellen. Szilárd elhatározásunk, hogy a közelmúltnak ezt a keserű emlékét, amely a magyar népre is fájdalmas, a magunk őszinte és reális barátságával el fogjuk feledtetni. Homániával eddig sikerült a legbarátságosabb viszonyt fenntartani, bár a hivatalos kapcsolatot még nem tudjuk egymással felvenni. Ez a viszony Erdély magyar népe szempontjából is közelről érint bennünket, Groza román miniszterelnök többször megnyilvánult magyarbarát politikája azt mutatja, hogy a román demokrácia szintén a jóviszony ápolásán fáradozik. A román miniszterelnöknek a vámunió kérdéséről felvetett gondolatára azt válaszolom, hogy a békekötés után Magyarország keresni fogja a lehetőséget minél szorosabb kelet-európai gazdasági együttműködés megteremtésére és elképzelhető, hogy ennek alapja éppen a Groza által felvetett vámkapcsolat lesz. Csehszlovákiával kapcsolatban vannak megoldatlan kérdéseink. Ezek megoldása csak kölcsönös jóakarattal lehetséges. Elviselhetetlen teher lenne számunkra, ha Csehszlovákia területén élő 650 ezer magyar sorsa teljesen bizonytalanná válna. Ausztriával a legjobb viszony megteremtésére törekszünk. Egyelőre komolyabb érintkezésünk nincs, de nyilvánvaló, hogy kapcsolataink felvétele után a két ország közötti érintkezés csak elmélyíti a jóviszonyt. A Duna-medence békéje nem valósulhat meg az egymás iránti bizalmatlanság és gyűlölködés jegyében. Mi levontuk a múlt tanulságait és végleg leszámoltunk a sovinizmussal. Az ebből a tanulságból levont következtetések irányítják a magyar békecélokat is. Erről a helyről meg kell köszönnöm a külföldnek azt a segítséget, amellyel a magyar nyomor enyhítése céljából támogatott bennünket. A kormány rátér a szanálás útjára . De a kormánynak feladatai vannak gazdasági téren is. Ezért a kormány programot készít elő, amelynek alapján véget vet a gazdasági életben uralkodó zűrzavarnak, de a magyar nép boldogulásának biztosítására rátér a gazdasági és pénzügyi szanálás útjára is. A termelés terén a pártok megegyezése alapján államosítjuk a szénbányákat, a bauxit és aluminium vállalatokat, a kőolajtermelő és feldolgozó üzemeket. Államosítjuk, vagy készségesítjük a villamoserőműtelepeket, az év közepéig állami kezelésbe vesszük a jóvátételre dolgozó Weiss Manfred, Ganz és Rimamurányi vállalatokat a jóvátételi szállítások tartamára. Ezzel azonban a kormány államosítási programját le is zárjuk, a magángazdaság nyugodtan végezheti építő tevékenységét, hogy ne kelljen további rendszabályokhoz nyúlni. Ez év végéig befejezzük a földreformot és végrehajtjuk az új gazdák tulajdonjoginak telekkönyvezését. A földreform befejezéséhez tartozik az is, hogy igazságot tegyünk a földreform során elkövetett igazságtalanságok, vagy jogtalanságok tekintetében. A kormány terve az, hogy a földnek meg kell maradnia a kis emberek kezén, de ott, ahol a törvény akarata elenére vétték el a földet, kártalanítást kell szolgáltatni. Ennek mértéke pedig az lesz, hogy az, aki élethivatásszerűen foglalkozik gazdálkodással, földben kell, hogy visszakapja a főle elvett földet, mégpedig 50 holdon alul a saját földjét, 50 holdon felül pedig máshonnan kártalanítva földdel. Aki pedig nem folytat élethivatásszerűen gazdálkodást, az egyéb módon teljes kártalanítást fog kapni az államtól. A földosztásnak azonban véget kell vetnünk, mert a földreformtörvény minden lehetőségét kimerítettük. Különösen törvényellenességet követ el az a földigénylő bizottság, vagy földbirtokrendező tanács, amely a jövőben is hozzájárul további földek elvételéhez a magyar parasztság, a városi fogyasztórétegek, a kisiparosok, a kiskereskedők édekeinek előmozdítására, a feketekereskedelem letörésére, a közérdek érvényesítésére támogatni fogjuk a teket. szövetkeze- Megalakítottuk a nagy mezőgazdasági és fogyasztói szövetkezeti központokat. Május 1-ig a nemzetgyűlés elé terjesztjük a szövetkezeti törvényt. A magyar ipar fejlesztése érdekében programba vettük, hogy lehetőleg még ebben az évben üzembe helyezzük az ország valamennyi nagy olvasztókemencéjét és kohóját. Különösen fontosnak tartjuk az új birtokosoknak munkaeszközökkel