Szegedi Uj Nemzedék, 1921. március (3. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-01 / 48. szám

SZEGEDI UJ NEMZEDÉK i921 március 1 Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. ___________________Amen! Mgnkásbíztositó pénztárt állít fel a város Az évenként fizetett munkásbiztositási dijak összege felül van a 300 ezer koronán. — A munkások nyugdíj ügye. — Városi temet­kezési intézet felállítása. A város szociális és népjóléti intézményei a közel jövőben egy ijj intézménnyel gyarapodnak. Arról van szó, hogy a város a saját tisztviselői és alkalmazottai részére külön munkás- és beteg- segélyző-pénztárt állíttat fel, hogy csökkentse azt a tulmagas összegre menő kiadást, melyet mun­kásbiztositási dijak cimén fizet a kerületi Munkás biztositó pénztárnak. A városi számvevői hivatal ma terjesztette be a tanácshoz a munkásbiztositó illetmények ki­fizetéséről szóló kimutatást. A kimutatásból ki­derül, hogy a város ezidőszerint évenként több mint 300 ezer koronát fizet különböző alkalma­zottai után, betegsegélyzési járulék cimén. Ez az összeg, melynek fizetésére törvény kötelezi a vá­rost szembeötlően magas, különösen ma, amidőn a városnak szociális intézményekre fordított egyéb kiadásai is milliókra rúgnak. Éppen ezért felmerült az a kérdés, hogy a városi alkalmazottak sérelme nélkül, milyen intéz­kedéssel lehetne elérni azt, hogy a városnak e célra fordított kiadásait összhangba hozzák jöve­delmével. Balogh Károly tanácsnok a mai tanácsülésen kifejtette, hogy a városnak a munkásbiztositásról szóló törvény értelmében joga van önálló mun­kásbiztositó pénztár felállításához. A törvény ugyanis kimondja mindazon vállalatok, melyek legalább 300 munkást alkalmaznak, vállalati mun- kásbiztositó-pénztárt állíthatnak fel. A törvény egy másik pontja pedig kimondja, hogy ahol a munkások létszáma állandó változásnak van kitéve, ott az átlagos létszám az irányadó. A vállalati munkásbiztositó-pénztár felállításának azonban ez sem szolgál akadályul, mert három­százon állandóan felül van a száma azoknak, asik után a város, munkásbiztositási illetéket fizet. E terv felvetésekor szóba került még egy másik megoldás is. E szerint a kérdést akként oldanák meg, hogy a város a nyugdíjasok közé sorolná az összes alkalmazottait, tehát még a nap­számos munkásokat is. Ez a megoldás azonban már nehezebb volna mert a nyugdijjárulékot az alkalmazottak saját maguk kötelesek fizetni, amire pedig különösen a munkások nem igen hajlandók. Ezt a rendkívüli fontos szociális kérdést azonban — amint a polgármester kijelentette — lehetőleg a pénztár felállításával együtt fogják megoldani. A város tanácsa igen nagy előszeretettel fog­lalkozott a vállalati pénztár felállításának gondo­latával és megbízta a számvevőséget, hogy ké­szítse el a vállalati pénztár felállítására vonatkozó terveket. Az ügyre nézve egyébként kérdést intéztünk Scultéthy Sándor főszámvevöhöz ki a követke­zőket mondotta; — A pénztár felállításával körülbelül 150 ezer koronát'takarítana meg a város. A hivatali személyzetet e miatt nem kellene szaporítani, mert e betegsegélyezésekről szóló kimutatást eddig is a város vezette. A felállítandó pénztár keretében temetkezési intézetet is létesítünk a tisztviselők számára, hogy lehetővé tegyük az olcsóbb temet­kezést, mert az az összeg, amit most kapnak te­metkezési járulék cimén a tisztviselők, még ko­porsószegre is kevés. Pórul járt bolsevista agitátor. 1920. évi december 28-án a Károly-király laktanya előtt Bosznai Kálmán Vasvármegyei gyalogezredbeli közvité^állt őrt, amikor egy Kovács Mihály nevű polgári egyén közeiébe férkőzve őt megszólította és bolsevista eszmekörben mozgó beszédével fe- ^gyelemellenes magatartásra csábította. Bosznai 'először figyelmeztette s rötögnitávozásra szólította fel, midőn azonban Kovács átiamellenes kijelen­téseit ismételte, Bosznai a csábítót letartóztatta és feljelentette. A hadosztály bíróság folyó évi február 11-én megtartott tárgyalásán Kovács Mihály pol­gári egyént a katonai törvénykönyv 325. §-ába ütköző, az állam hadereje ellen elkövetett bűntett rtliátt két évi és hat havi súlyosbított börtönre Ítélte. A kormányzó Bosznait tizedessé léptette elő és 1000 korona jutalomban részesítette. P. Bus Jakab konferencíbl (dr. L. j.) A múlt hét nagy események szintere volt. Komoly férfiak, úri emberek lépés zaja verte fel a belvárosi templom környékét. Uj élet megindulása kelt a léptek nyomán. Minden rendű, rangú és korú férfi útra kelt a belvárosi templom felé, hogy ott meghallgatva a neves szónok tanítását s me^áltozott emberként hagyja el a csonka templomot. S bent a templomban a késő délutáni órákban nagy hallgatás tikkadt. A gondrágott embertömegnek jól estek a szavak, mert azok csüggedt akaratát kissé megolvasz­tották s a lélekbozótból erkölcsi sudarakat emeltek ki. Valami nagy boldogság forrásodott a lelkekbe. S mig azok előbb a hitetlenség vagy legalább a kö­zömbösség porában fetrengtek, a hervadt lelkek élni, eszmélni kezdtek. A szivekből néhány órára el­húzódott a gondtenger hullámaival, amint azokat Bus páter szavaival végig tapogatta. Gyönyörű látvány volt ez a férfi tömeg. Nagy részét az áhitat hozta oda már kezdetben. De azután folyton dagadt a meggyözödéses hallgatók száma, j Valami életszükség lett Bus atya konferenciáinak a meghallgatása s a kopogó lépések zaja fokozottan ujuTt meg. I Elátkozott emlékeket emleget első beszédében, ■ amelyek az ember milliókat a kétségbeesés, kétkedés, j a tagadás szilijéhez kötötték. S mikor próbáltak ké- ; telkedni, a tudós oktatók arcára szélesedett a gőg s más következtetésre nem tudott jutni a tudomány e korifeusainak minden erőszakos törekvése, minthogy a kétség sivárságát mutatta életcélnak a nyugtalan emberi tömegek elé. Hiányzott tanításuk nyomán az archimedesi pont, ahonnan az ember a lét nagy kér­dései között imbolyogva — kimozdította volna bűnös és határozott ideák nélkül szűkölködő életének irá­nyát. A modern bölcsészet tehát nem lehet a lét j kérdéseinek erdejében az ember irányitója. Maga ; sem tud eligazodni, nemhogy másokat vezethetne. Gyenge, erőtlen és határozatlan ott is, ahol a szív ‘ nyughatatlansága egyedül a határozottságban talál békéltetőt. S mert csak világtalan tapogatozókat ne­vel; a határozott útmutatásra várók tömege az apostol szava felé fordítja figyelmét: „Tudom, kinek hittem“. Ez idézetben merül ki a második beszéd. E hit már biztosságot nyújt. A megnyugvás, a lélek békéje verő­fényezik ki belőle. Itt már áthidalt mélységek felett járunk, megokolt feladatok, megoldott végcél, verő- fényes utak fogadják az emberi lelket. Nem kell böl­csészeti elméletek poros lomtáraiban kutatnunk, hogy végre is dologvégezetlen menjünk ki onnan. A ke­reszténység na^ igazságai hullanak a szószékről az embersorok közé. Most már látunk. Látjuk a célt, látjuk az eszközöket. Könnyű a haladás. Vértanuk és hitvallók mennek elül. Tudósok és tudatlanok meg­férnek e világfelfogás mérlegelésében egymás mellett, mert ez több békét és boldogságot adott az emberi­ség lelke elé, mint az egész emberi tendenciózus tudákosság. Ez már nem öli be az embert vegetativ erőinek vad etetésébe, hanem zamatosabb és fino­mabb örömök zsilipjeit is megnyitja, hogy onnan az igazi kultúra, na^ eszmék, nemes elhatározások és önfeláldozások szülessenek meg. Bevilágító, széles látókörű szavak hangzanak Bus páter ajkáról, amikor Krisztus egyéniségét s tanításának isteni fenségét vá­zolja. Nem értéktelen szemétdombra fordítja hallga­tóinak tekintetét, hanem örök érvényű igazságok szépségei felé, amelyek az eget, a földet túlélik. A történelem sok fenséges ténye bizonyítja ez igaz­ságokat. S mikor a gyöngytanácsok szava közvetlen melegséggel a hallgatók lelkét megtermékenyítette, akkor szerdai beszédében az avult, elnyűtt filozófiai elméletek mellett felhozza a párhuzamot Krisztus és Nieische között. Nem akar a modern és küzködő lé­leknek egy felelettel sem adós maradni. Teljes vilá­gosságot akar gyújtani a lelkek előtt, hogy tudják s megismerjék, hol találják az örök élet igeit. Nietsche tanítása sok elsodort élet kárhozata lett. Isten taga­dásában felszökő jegenye helyett erotikára hígult lelkeket nevelt. Ez a tanítás igazi kulturtömegeknek kosztja soha sem lehet, mert a ki nem ernyedo öklök diadalát zengi, megvetve, letarolva az igazság, irgal­masság és emberszeretet megnyilatkozásait, mla csak dölyfösség, büszkeség és düh tajtékzik. Az élet meg­alázott nyomorultjaihoz nincs szava. Übermenschei a SzamUellyk és Kun Bélák. Krisztus tanítása az em­bervilág tiszta ritmusa. Mig ott az idegek a küzde­lemben összeomlanak. Krisztusnál acélossá lesz a gyenge akarata, hogy az emberek szemében a rongyá bukott nyomorult bűnös is később a hős magasáig emelkedjék. Itt békés szelídség, szeretet terem s az erények übermenschei alkotnak nagyot, dicsőt az em­beriség javára; ott csak az önzés üli orgiáit s rom­lás, pusztulás kél visszhang gyanánt a pöffeszkedő emberi méltóság diadalmi jeleként. A kifordított lélek minden fonákságával szemben áll itt a krisztusi lélek élet elevensége, amely kilobban az arcokra, hogy az önfeledésen át termeljen mások számára e porban boldogságot, igaz örömet, sebet gyógyító irgalmas­ságot. Hatalmasan felépített szép párhuzam volt Bus páter e beszéde. Rávilágított azután következő be­szédére, hogy ne meddő keresztény életet éljünk s ne rossz valutával spekuláljunk, végzetes váltót se for­gassunk, hanem cselekedeteink a krisztusi jószándék, a kegyelemben élő embernek tettei, szavai és gondo­latai legyenek. E beszédével közvetlen a keresztény ember lelki életének mélyébe markol s a tekintetet Krisztus kegyelme felé fordítja, amellyel működve a cselekedet valutája a legnagyobb értéket éri el s az égbe segíti a végcél fele törő embert. Meríteni kell tehát Krisztus kegyelmének forrásából, hogy életele­ven s érdemszerző legyen minden tettünk. De érdem- szerző cselekedetünk csak úgy lehet, ha lelkiismere­tünk szerint élünk. A logikus gondolkodás utján igy jutott el ötödik beszédének tárgyához, hogy a ae- markácionális vonalon az Ítélet alkalmával miképpen lesz a biró előtt értékes életünk, ha Isten szavát kö­vetjük. Érvelése bő mederben folyt itt s változatos formában mutatta be a viaskodó lélek diadalát a ha­lál gondolata felett. S mert a diadalért küzdeni kell, le kell tipornunk a bűnös természetet, a világ előny­nek beállított hazug kisértéseit s az ősi ellenség, a gonosz csábítását, a lélek vérszegénységét az élet ut­ján való erős táplálkozással kell pótolni. Mivel pedig nagy ut van hátra^az életből, kelj fel és egyél az Oltáriszentségböl, hangzott harsona­ként a hatodik beszéd. S ezzel véget ért az ünnepi hét. A keresztény öntudatra ocsúdott férfitömeg lélek­ben erősen, kegyelemben gyarapodva vette magát hazafelé. S mikor a lépések a templom környékének kövezetén szétdöngtek, úgy láttam, az eddigi nemtö­rődöm élet avarja alól egy nagy kérdés tört elő: el^ erős lesz-e nemzeti öntudatunk a jövő destruktív irányzatával, ha nem adunk neki erős keresztény alapot? Alig hihető volt az általános meggyőződés. Mert Bus páter szava mozdító hatalom ez alap meg­teremtésében s lelke tüzes lobogása ezt célozta, a hétköznapi munka közül kimagasló ünnepi hangulat­ról, amelyet beszédjeivel keltett — ezért kellett meg­emlékeznünk róla. Napi hirek Mas NaptAr: tö21. mArdus I. Kedd. Kath. és prot. Albin. Napkelte 6 ó. 56 perc. Napnyugta 4 ó. 59 perc. Időjárás: Hűvös, szeles, csapadék. Somogyi könyvtár: Zárva. M it 7. e u m: Zárva. Városi Szí n ház: Ezüst sirály. Belvárosi-Mozi: Repülő lovas III rész, Széchenyi-Mozi: Damaskus csillaga. A felsővárosi templomban 1-én d. u. 5 órakor P. Bus konferenciát tart a férfiak részére. Kószó István dr. nemzetgyűlési képvi­selő a gazdák érdekében szót emelt a nemzet­gyűlésen. Interpellációt jegyzett be a földmivelési és közélelmezési miniszterekhez, melyben kérte, hogy az állattenyésztő gazdáknak legyenek segít­ségére és Szeged város gazdaközönsége részére búza és rozs korpát adjanak, továbbá az adóga­bonát beszolgáltató egyéneknek az adógabona be­adásakor annyi korpát adjanak azonnal, mennyi korpa az általuk beszolgáltatott gabona rendes ki- öriése mellett keletkezik.. Akik pedig már koráb­ban beadták adógabonáju*<at, azoknak is utalja­nak ki megfelelő mennyiségű korpát. Felpana­szolta, hogy a kukorica korpa csupa léha, minek tápláló ereje nincsen és a jószág nem eszi, mert köhög tőle. A miniszterek megígérték, hogy a ké­relmet a lehetőség szerint teljesitik. A földműve­lési miniszter azonnal utalványozott Szegednek több vagon korpát, ami a napokban megérkezik. Kinevezés. Dr. Somogyi Szilveszter polgár- mester Erdős István okleveles gazdászt kinevezte a városi gazdasági hivatalhoz segédtisztnek. A fogadalmi templom haran^'ai javára indí­tott gyűjtés eddigi eredménye a következő. A főispán és a polgármester ivén: Szegedi kendergyár 5000, Bach Bernát 5000, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 5000, Koós Elemér 200, May R. Gyula 2000, Kele­men Béla dr. 1000, Vajda Manó 1000, Sólymos Ele­mér 2000, Wagner Gusztáv 500. dr. Korpássy Gyu- iáné 1000, Szegedi Kézmüvesbank 500, Általános Hi­telbank 1000 dr. Balogh Marczell 1000, Balázs Zol­tánná 1000, Fluck Dezső 500, dr. Kovács József 400, Szegedi Kér. és Iparbank 2000, Magyar-Olasz Bank 1000, Szegedi Bankegyesület 1000, Alföldi Mezőgaz­dasági R. T. 1000, Kereskedelmi és Gazd. R. T. dr. Kovács Ödönné 200, Ottovay Károlyné 200, Kiss Ferencné 400, Szegedi Népbank R. T. 500, Szegedi Hús és Vásárpénztár 1000, Vass knő 200, dr. Polgár Árminné 1000, Prágai Józsefné löOO, dr. Szallay Jó­zsef né 1000, dr. Baros József 500, dr. Csoháinr János 300, özv. idb. Tóth Ferencné 5000, özv. ifj. Tóth Fe­rencné 500, Tóth Pál 500, dr. Aigner Károly 1000, özv. Tóth Péterné 3000, Álacs Zoltánná 100, Pálfy Dániel 1000, Leinzinger Gyula 300, dr. Becsey Ká­roly 1000, Somogyi Szilveszter 1000. N. N. 50, Ma- sáné 20, Első Magyar Ált. Biz. T. 3000, Fonciéré Bizt. 1000, Légszesz^ár 2000, A Szegedi Kaik Nö- védő Egyesület gyüjfőivén: át. Kószó Istvánná lOCÖ, Borbély József 1000, dr. Tóth Mihályné 1000, Kath. Növédö 6440, Gárgyán Imre 2000.

Next

/
Thumbnails
Contents