Szegedi Uj Nemzedék, 1921. március (3. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-01 / 48. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. ___________________Amen! Munkásbiztosító pénztárt állít fel a város Az évenként fizetett munkásbiztosítási díjak összege felül van a 300 ezer koronán. — A munkások nyugdíj ügye. — Városi temet­kezési intézet felállítása. A város szociális és népjóléti intézményei a közel­jövőben egy ily intézménnyel gyarapodnak. Arról van szó, hogy a város a saját tisztviselői és alkalmazottai részére külön munkás- és beteg­­segélyző-pénztárt állíttat fel, hogy csökkentse azt a túl magas összegre menő kiadást, melyet mun­kásbiztosítási díjak címén fizet a kerületi Munkás biztosító pénztárnak. A városi számvevői hivatal ma terjesztette be a tanácshoz a munkásbiztosító illetmények ki­fizetéséről szóló kimutatást. A kimutatásból ki­derül, hogy a város ezidőszerint évenként több mint 300 ezer koronát fizet különböző alkalma­zottai után, betegsegélyzési járulék címén. Ez az összeg, melynek fizetésére törvény kötelezi a vá­rost szembeötlően magas, különösen ma, amidőn a városnak szociális intézményekre fordított egyéb kiadásai is milliókra rúgnak. Éppen ezért felmerült az a kérdés, hogy a városi alkalmazottak sérelme nélkül, milyen intéz­kedéssel lehetne elérni azt, hogy a városnak e célra fordított kiadásait összhangba hozzák jöve­delmével. Balogh Károly tanácsnok a mai tanácsülésen kifejtette, hogy a városnak a munkásbiztosításról szóló törvény értelmében joga van önálló mun­kásbiztosító pénztár felállításához. A törvény ugyanis kimondja mindazon vállalatok, melyek legalább 300 munkást alkalmaznak, vállalati mun­­kásbiztosító-pénztárt állíthatnak fel. A törvény egy másik pontja pedig kimondja, hogy ahol a munkások létszáma állandó változásnak van kitéve, ott az átlagos létszám az irányadó. A vállalati munkásbiztosító-pénztár felállításának azonban ez sem szolgál akadályul, mert három­százon állandóan felül van a száma azoknak, akik után a város, munkásbiztosítási illetéket fizet. E terv felvetésekor szóba került még egy másik megoldás is. E szerint a kérdést akként oldanák meg, hogy a város a nyugdíjasok közé sorolná az összes alkalmazottait, tehát még a nap­számos munkásokat is. Ez a megoldás azonban már nehezebb volna mert a nyugdíjjárulékot az alkalmazottak saját maguk kötelesek fizetni, amire pedig különösen a munkások nem igen hajlandók. Ezt a rendkívüli fontos szociális kérdést azonban — amint a polgármester kijelentette — lehetőleg a pénztár felállításával együtt fogják megoldani. A város tanácsa igen nagy előszeretettel fog­lalkozott a vállalati pénztár felállításának gondo­latával és megbízta a számvevőséget, hogy ké­szítse el a vállalati pénztár felállítására vonatkozó terveket. Az ügyre nézve egyébként kérdést intéztünk Scultéthy Sándor főszámvevőhöz ki a követke­zőket mondotta: " A pénztár felállításával körülbelül 150 ezer koronát­ takarítana meg a város. A hivatali személyzetet e­miatt nem kellene szaporítani, mert e betegsegélyezésekről szóló kimutatást eddig is a város vezette. A felállítandó pénztár keretében temetkezési intézetet is létesítünk a tisztviselők számára, hogy lehetővé tegyük az olcsóbb temet­kezést, mert az az összeg, amit most kapnak te­metkezési járulék címén a tisztviselők, még ko­porsószegre is kevés. Pórul járt bolsevista agitátor. 1920. évi december 28-án a Károly-király laktanya előtt Bosznai Kálmán Vasvármegyei gyalogezredbeli közvitéz állt őrt, amikor egy Kovács Mihály nevű polgári egyén közelébe férkőzve őt megszólította és bolsevista eszmekörben mozgó beszédével fe­­­gyelemellenes magatartásra csábította. Bosznai­­először figyelmeztette s röfögni távozásra szólította fel, midőn azonban Kovács államellenes kijelen­téseit ismételte, Bosznai a csábítót letartóztatta és feljelentette. A hadosztály­bíróság folyó évi február 11-én megtartott tárgyalásán Kovács Mihály pol­gári egyént a katonai törvénykönyv 325. §-ába ütköző, az állam hadereje ellen elkövetett bűntett tiliátt két évi és hat havi súlyosbított börtönre ítélte. A kormányzó Bosznait tizedessé léptette elő és 1000 korona jutalomban részesítette. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK P. Bus Jakab konferenciál (dr. L. I.) A múlt hét nagy események színtere volt. Komoly férfiak, úri emberek lépés zaja verte fel a belvárosi templom környékét. Új élet megindulása kelt a léptek nyomán. Minden rendű, rangú és korú férfi útra kelt a belvárosi templom felé, hogy ott meghallgatva a neves szónok tanítását s megáltozott emberként hagyja el a csonka templomot. S bent a templomban a késő délutáni órákban nagy hallgatás tikkadt. A gondrágott embertömegnek jól estek a szavak, mert azok csüggedt akaratát kissé megolvasz­tották s a lélekbozótból erkölcsi sudarakat emeltek ki. Valami nagy boldogság forrósodott a lelkekbe. S míg azok előbb a hitetlenség vagy legalább a kö­zömbösség porában fetrengtek, a hervadt lelkek élni, eszmélni kezdtek. A szívekből néhány órára el­húzódott a gondtenger hullámaival, amint azokat Bus páter szavaival végig tapogatta. Gyönyörű látvány volt ez a férfi tömeg. Nagy részét az áhitat hozta oda már kezdetben. De azután folyton dagadt a meggyőzödéses hallgatók száma.­­ Valami életszükség lett Bus atya konferenciáinak a meghallgatása s a kopogó lépések zaja fokozottan újult meg. I Elátkozott emlékeket emleget első beszédében,­­ amelyek az ember milliókat a kétségbeesés, kétkedés, s a tagadás szilijéhez kötötték. S mikor próbáltak ké­­­­telkedni, a tudós oktatók arcára szélesedett a gőg s más következtetésre nem tudott jutni a tudomány e korifeusainak minden erőszakos törekvése, minthogy a kétség sivárságát mutatta életcélnak a nyugtalan emberi tömegek elé. Hiányzott tanításuk nyomán az archimedesi pont, ahonnan az ember a lét nagy kér­dései között imbolyogva — kimozdította volna bűnös és határozott ideák nélkül szűkölködő életének irá­nyát. A modern bölcsészet tehát nem lehet a lét­­ kérdéseinek erdejében az ember irányítója. Maga­­ sem tud eligazodni, nemhogy másokat vezethetne. Gyenge, erőtlen és határozatlan ott is, ahol a szív­­ nyughatatlansága egyedül a határozottságban talál békéltetőt. S mert csak világtalan tapogatózókat ne­vel, a határozott útmutatásra várók tömege az apostol szava felé fordítja figyelmét: „Tudom, kinek hittem“. Ez idézetben merül ki a második beszéd. E hit már biztosságot nyújt. A megnyugvás, a lélek békéje verő­fényezik ki belőle. Itt már áthidalt mélységek felett járunk, megokolt feladatok, megoldott végcél, verő­­fényes utak fogadják az emberi lelket. Nem kell böl­csészeti elméletek poros lomtáraiban kutatnunk, hogy végre is dologvégezetten menjünk ki onnan. A ke­reszténység nap­igazságai hullanak a szószékről az embersorok közé. Most már látunk. Látjuk a célt, látjuk az eszközöket. Könnyű a haladás. Vértanuk és hitvallók mennek elül. Tudósok és tudatlanok meg­férnek e világfelfogás mérlegelésében egymás mellett, mert ez több békét és boldogságot adott az emberi­ség lelke elé, mint az egész emberi tendenciózus tudakosság. Ez már nem öli be az embert vegetatív erőinek vad etetésébe, hanem zamatosabb és fino­mabb örömök zsilipjeit is megnyitja, hogy onnan az igazi kultúra, nap eszmék, nemes elhatározások és önfeláldozások szülessenek meg. Bevilágító, széles látókörű szavak hangzanak Bus páter ajkáról, amikor Krisztus egyéniségét s tanításának isteni fenségét vá­zolja. Nem értéktelen szemétdombra fordítja hallga­tóinak tekintetét, hanem örök érvényű igazságok szépségei felé, amelyek az eget, a földet túlélik. A történelem sok fenséges ténye bizonyítja ez igaz­ságokat. S mikor a gyöngytanácsok szava közvetlen melegséggel a hallgatók lelkét megtermékenyítette, akkor szerdai beszédében az avult, elnyűtt filozófiai elméletek mellett felhozza a párhuzamot Krisztus és Nietsche között. Nem akar a modern és küzködő lé­leknek egy felelettel sem adós maradni. Teljes vilá­gosságot akar gyújtani a lelkek előtt, hogy tudják s megismerjék, hol találják az örök élet igeit. Nietsche tanítása sok elsodort élet kárhozata lett. Isten taga­dásában felszökő jegenye helyett erotikára hígult lelkeket nevelt. Ez a tanítás igazi kulturtömegeknek kosztja soha sem lehet, mert a ki nem ernyedő öklök diadalát zengi, megvetve, letarolva az igazság, irgal­masság és emberszeretet megnyilatkozásait, m­a csak dölyfösség, büszkeség és düh tajtékzik. Az élet meg­alázott nyomorultjaihoz nincs szava. Übermenschei a Szamuellyk és Kun Bélák. Krisztus tanítása az em­bervilág tiszta ritmusa. Míg ott az idegek a küzde­lemben összeomlanak, Krisztusnál acélossá lesz a gyenge akarata, hogy az emberek szemében a rongya bukott nyomorult bűnös is később a hős magasáig emelkedjék. Itt békés szelídség, szeretet terem s az erények übermenschei alkotnak nagyot, dicsőt az em­beriség javára; ott csak az önzés­ük­ orgiáit s rom­lás, pusztulás két visszhang gyanánt a pöffeszkedő emberi méltóság diadalmi jeleként. A kifordított lélek minden fonákságával szemben áll itt a krisztusi lélek élet elevensége, amely kilobban az arcokra, hogy az önfeledésen át termeljen mások számára e porban boldogságot, igaz örömet, sebet gyógyító irgalmas­ságot. Hatalmasan felépített szép párhuzam volt Bus páter e beszéde. Rávilágított azután következő be­szédére, hogy ne meddő keresztény életet éljünk s ne rossz valutával spekuláljunk, végzetes váltót se for­gassunk, hanem cselekedeteink a krisztusi jószándék, a kegyelemben élő embernek tettei, szavai és gondo­latai legyenek. E beszédével közvetlen a keresztény ember lelki életének mélyébe markol s a tekintetet Krisztus kegyelme felé fordítja, amellyel működve a cselekedet valutája a legnagyobb értéket éri el s az égbe segíti a végcél felé törő embert. Meríteni kell tehát Krisztus kegyelmének forrásából, hogy életele­ven s érdemszerző legyen minden tettünk. De érdem­­szerző cselekedetünk csak úgy lehet, ha lelkiismere­tünk szerint élünk. A logikus gondolkodás útján így jutott el ötödik beszédének tárgyához, hogy a ne­­markácionális vonalon az Ítélet alkalmával miképpen lesz a biró előtt értékes életünk, ha Isten szavát kö­vetjük. Érvelése bő mederben folyt itt s változatos formában mutatta be a viaskodó lélek diadalát a ha­lál gondolata felett. S mert a diadalért küzdeni kell, le kell tipornunk a bűnös természetet, a világ előny­nek beállított hazug kísértéseit s az ősi ellenség, a gonosz csábítását, a lélek vérszegénységét az élet út­ján való erős táplálkozással kell pótolni. Mivel pedig nagy út van hátra­ az életből, kelj fel és egyél az Oltáriszentségből, hangzott harsona­ként a hatodik beszéd. S ezzel véget ért az ünnepi hét. A keresztény öntudatra ocsúdott férfitömeg lélek­ben erősen, kegyelemben gyarapodva vette magát hazafelé. S mikor a lépések a templom környékének kövezetén szétdöngtek, úgy láttam, az eddigi nemtö­rődöm élet avarja alól egy nagy kérdés tört elő: ely erős lesz-e nemzeti öntudatunk a jövő destruktív irányzatával, ha nem adunk neki erős keresztény alapot? Alig hihető volt az általános meggyőződés. Mert Bus páter szava mozdító hatalom ez alap meg­teremtésében s lelke tüzes lobogása ezt célozta, a hétköznapi munka közül kimagasló ünnepi hangulat­ról, amelyet beszédjeivel keltett — ezért kellett meg­emlékeznünk róla. 1921 március 1 Napi hirek Mai Naptár: 1621. március I. Kedd. Kath. és prot. Albin. Napkelte 6 ó. 56 perc. Napnyugta 4 ó. 59 perc. Időjárás: Hűvös, szeles, csapadék. Somogyi könyvtár: Zárva. M­it 7.­e­u m: Zárva. Városi Szí­n­ház: Ezüst sirály. Belvárosi-Mozi: Repülő lovas III rész. Széchenyi-Mozi: Damaskus csillaga. A felsővárosi templomban 1-én d. u. 5 órakor P. Bus konferenciát tart a férfiak részére. Kószó István dr. nemzetgyűlési képvi­selő a gazdák érdekében szót emelt a nemzet­gyűlésen. Interpellációt jegyzett be a földmivelési és közélelmezési miniszterekhez, melyben kérte, hogy az állattenyésztő gazdáknak legyenek segít­ségére és Szeged város gazdaközönsége részére búza és rozs korpát adjanak, továbbá az adóga­bonát beszolgáltató egyéneknek az adógabona be­adásakor annyi korpát adjanak azonnal, mennyi korpa az általuk beszolgáltatott gabona rendes ki­­öltése mellett keletkezik.. Akik pedig már koráb­ban beadták adógabonáju­­at, azoknak is utalja­nak ki megfelelő mennyiségű korpát. Felpana­szolta, hogy a kukorica korpa csupa léha, minek tápláló ereje nincsen és a jószág nem eszi, mert köhög tőle. A miniszterek megígérték, hogy a ké­relmet a lehetőség szerint teljesítik. A földműve­lési miniszter azonnal utalványozott Szegednek több vagon korpát, ami a napokban megérkezik. Kinevezés: Dr. Somogyi Szilveszter polgár­­mester Erdős István okleveles gazdászt kinevezte a városi gazdasági hivatalhoz segédtisztnek. A fogadalmi templom barang­ai javára indí­tott gyűjtés eddigi eredménye a következő. A főispán és a polgármester ivén: Szegedi kendergyár 5000, Bach Bernát 5000, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 5000, Koós Elemér 200, May R. Gyula 2000, Kele­men Béla dr. 1000, Vajda Manó 1000, Sólymos Ele­mér 2000, Wagner Gusztáv 500, dr. Korpássy Gyu­­láné 1000, Szegedi Kézművesbank 500, Általános Hi­telbank 1000 dr. Balogh Marczell 1000, Balázs Zol­tánná 1000, Fluck Dezső 500, dr. Kovács József 400, Szegedi Ker. és Iparbank 2000, Magyar-Olasz Bank 1000, Szegedi Bankegyesület 1000, Alföldi Mezőgaz­dasági R. T. 1000, Kereskedelmi és Gazd. R. T. dr. Kovács Ödönné 200, Ottovay Károlyné 200, Kiss Ferencné 400, Szegedi Népbank R. T. 500, Szegedi Hús és Vásárpénztár 1000, Vass­yné 200, dr. Polgár Árminné 1000, Prágai Józsefné 1000, dr. Szallay Jó­zsef­né 1000, dr. Baros József 500, dr. Csoháni­ János 300, özv. idb. Tóth Ferencné 5000, özv. ifj. Tóth Fe­rencné 500, Tóth Pál 500, dr. Aigner Károly 1000, özv. Tóth Péterné 3000, Alacs Zoltánná 100, Pálfy Dániel 1000, Leinzinger Gyula 300, dr. Becsey Ká­roly 1000, Somogyi Szilveszter 1000, N. N. 50, Ma­­sáné 20, Első Magyar Ált. Biz. T. 3000, Fonciéré Bizt. 1000, Légszesz Már 2000, A Szegedi Kaik Nö­­védő Egyesület gyüjtőivén: át. Kószó Istvánná 1000, Borbély József 1000, dr. Tóth Mihályné 1000, Kath. Növédő 6440, Gárgyán Imre 2000.

Next