Szegedi Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-01 / 146. szám

Szeged, 1921 Julius 1., péntek. Ara 2 korona. Ill-ik évfolyam, 146. szám. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: K Egész évre . . 480, Fél évre , . . 240.— , Negyed évre , 120.— , Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Nem! Nem! Soha! A szegedi szUdz sorsa II. Pékár államtitkár urat személyesen volt sze­rencsém megkérdezni, mi lesz a szegedi szinház sorsa és mi a terve vele? Az államtitkár ur vá­lasza inkább zavartabbá tette előttem a helyzetet, mintsem tisztázta. Láttam, hogy nem akar egye­nesen válaszolni, mosolyából, egész magatartásá­ból az a meggyőződés szűrődött le bennem, hogy az államtitkár ur — diplomatikus választ akar adni. És ez a vágya a legteljesebb mértékben sikerült is. Érthetetlenebb és hézagosabb egy dódonai jóslat is alig lehetett volna. Körülbelöl ezt mondta: — Ó, a szegedi szinházzal nagyon szép terveink vannak. Minden jót és minden szépet meg akarunk szerezni Szegednek. Csak hagyják folyni a dolgokat, csak ne Írjanak a dologról se pro, se kontra, mert mindez csak ártalmára lehet a kérdésnek. Várjuk be, mig a dolog elintéződik. Meglátják, meg lesznek elégedve. Arra a kérdésemre, hogy az államositás és a nemzeti szinház tényleg komoly dolog-e és vájjon remélhetünk-e benne, arra az államtitkár ur kitérő választ adott. Tehát csak türelem — gondoltuk és vár­tunk. Közben jöttek a megbízottak. Jöttek, majd mentek, majd táviratoztak, majd leltároztak, szó­val mindent megtettek, ami a szándék komoly­ságát bizonyítani alkalmas volt. Már az alkura került a sor és az előzékeny színházigazgató ki­jelentette, hogy engedékeny lesz a lehetőség végső határáig, csakhogy személye akadálya ne legyen Pékár államtitkár ur nagystílű kultur- programjának, mikor egy ártatlannak látszó táv­irat érkezik Pékár államtitkár urtól, melyben a görög „ezzel vagy ezen“ jelszó rövidségével csak annyi áll: Palágyi játszási engedélyt a jövő évre nem kap, erre vonatkozó miniszteri leirat útban“. A történeti hűség és Pékár államtitkár ur szcenirozó képességének megvilágítására ki kell jelentenünk, hogy pont egy ilyen távirat már ta­valy is érkezeit tőle, még pedig a városi tanács­hoz, mielőtt a tanács a színház-kérdésben döntött volna. Ugyanekkor szórni szóra hasonlóan be­ígérte a miniszteri leiratot, de amely — nyilván a postaközlekedés akkori nehézkessége miatt — mindmáig sem érkezett be a torony alá. Elég az hozzá, hogy a távirat megérkezik, amely nagyon is magán hordtd azt a látszatot, mintha a Palágyi által követelt megváltási összeget akarták volna baisse-be szorítani, mondván: „ne ugrálj sokat, hanem fogadj el minden lehető összeget, mert engedélyt úgy sem kapsz és akkor elmehetsz a balfenéken.“ Palágyi megértette a távirat lelkét és mind­járt félmilliót engedett is a követeléséből. Szóval ha az államtitkár ur minden távirata ennyi ered­ményt tud elérni, akkor csak táviratozzon éjjel­nappal, előbb ki fogja fizetni Magyarország adós­ságait, mint maga Hegedűs. A leltál ozásnál már kellemetlen „szaga“ kezdett lenni a dolognak. Lázár ur, az Unió em­bere jött le a becslést ellenőrizni. S mivel tudjuk, hogy az Unió Ben Blumenthal urnák, az ame­rikai milliomos zsidónak a tőkéjét kamatoztatja busásan — a látszata a dolognak az volt, hogy Ben Blumenthal polip karjai már Szegedig nyúl­nak, hogy úgy fűzzenek fel az amerikai. zsidó érdekszálaira minden kultúrintézményünket, akár­csak a kis csigákat fürdőhelyeken az oláh meg a tót leányok fűzik a nyakuk köré. Közben meg­indult a várossal is a tanácskozás. Igények és feltételek oly sikeresen rohamozzák meg a más­kor oly merev torony alját, akárcsak Mackensen az oláh mócokat. A konzorcium nem panaszkodhatott. „Jöttem, láttam, győyőztem“ — mondhatja ő is, mégpedig a legteljesebb jogosultsággal. Annál érthellenebb volt tehát az a sürgöny, ami az egész „manőver“ fináléjaként múlt vasárnap érkezett Palágyihoz s amelynek tartalma röviden az, hogy: nem folytat­juk a tárgyalást, a kért összeg nem biztositja az üzlet jövedelmezőségét.“ Idáig eljutván, vegyünk egy pillanatnyi lé- lekzetet s összegezzünk. Az értékelés a leltár fel­vételnél együttesen történt. A kiküldöttek semmi esetre sem becsülték a Palágyi javára a díszlet és a ruhatárt s noha mindent a legméltányosabb árakon vettek fel, mégis másfél millióban állapí­tották meg maguk a szinház felszerelését és ru­határát. Palágyi ezzel szemben két milliót kér, azon­ban benne van az ötévi jogtól való lelépés költ­ségei, deficitje stb. Tehát a külömbség a leltári érték s a követelés között csak fél millió. Nagy összeg ugyan, de semmiesetre sem olyan, amni- nél egy ilyen üzletnek ha komoly és nemes szándékból indult — megfeneklenie lehessen. Mert ugy e, minden józan ember szerint az lett volna a természetes, ha az ajánlattevők — sokal­ván a kért összegér — újabb ajánlatot kérnek vagy tesznek. De nem. Röviden lokanikusan el­vágják a tárgyalást, akárcsak a három Párka vénje az élelfonalát. Ha ennél a mozzanatnál huzamosabban időzöm, annak megvan a maga oka. |Mert mi következik ebből? Ebből az következik, hogy sem a nemzeti szinház sem az államositás gon­dolata nem volt komoly. Nem, egy pillanatig sem. Az egészből csak .annyi az igaz, hogy nemzetiszinü szalaggal fonták körül a lasszót, a mivel a gyűlölt színházigazgatót ,az útból el­gáncsolni akarták. Hagyták, sőt mesterségesen eregették a levegőbe a nemzeti kultúra jegyében fogamzott állami és nemzeti szinház gondolatának színes léggömbjeit, csak azért, hogy a bamba és álmos magyar ne vegye észre az igazi célt: egy nem kedvelt ember eltávolítását, még pedig „kost was Jrost“. A football láz legizóbb korszakában nem csoda, ha az államtitkár urék is football labdának tekintették a szegedi szinház ügyét,-a mihez kézzel nem szabad nyúlni, még kevésbbé szívvel és szeretettel, hanem lábbal, csakis lábbal és lehetőség szerint úgy bele rúgni, hogy az el­lenfél bekapja a — goalt. A goal ezúttal nemcsak Palágyinak volt szánva. Szánva volt az Szeged város tanácsának, mely tavaly a maga belátása szerint merészelte megválasztani a maga igazga­tóját s nem igen látszott honorálni személyes igé­nyeit, — száll ez a gool Szeged egész keresztény egyesületének, amely meg mert elégedni és mert támogatni egy színházigazgatót, aki a kultusz ál­lamtitkár urnák nem volt szerencsés a kegyeibe juthatni — szólt ez a goal végül magának a színháznak, amely egy szerencsétlen év minden hányattatás utáni év végeztével nem csüggedve, uj reményekkel telten, az emberi alkotás imponáló s még az ellenség előtt is tiszteletet gerjesztő szárnyalásával mert egy újabb év küzdelmeinek neki indulni. Alapos a gyanúnk, hogy a sok színes és tetszetős terv, csak az államtitkár ur ama egyéni hiúságából sarjadt, amely presztízs kérdésnek tekintette, hogy valami módon Palágyinak igazat ne adjon a jövő s valami módon be ne igazolja az igazgató, hogy igenis tudja a magyar sziTii kultúrát szolgálni, igenis tud magyar színházat vezetni s tud magyar szellemet és magyar lelket bele vinni a színházba. Ha Pékár államtitkár ur valóban a szivén viseli a magyar színészet és magyar irodalom sorsát, ha ez a sors csakugyan a szivéhez, a lei­kéhez volna nőve, mint ahogy ezt az ő kultusz­államtitkári méltósága és irói mivolta egyenesen feltételezi, sőt megköveteli, akkor a Palágyi meg­hurcoltatásából a magyar kultúra számára olyan óriási erőt meríthetett volna, amiért maga iránt igazán lekötelezte volna nemcsak Szegedet, hanem az egész magyarságot is. Hiszen tudjuk, hogy mennyire megalázva, emberi méltóságában, színészi Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Szeged, Kálvária-utca 10, szám. Telefon 153. ' Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Uj[ Nemzedék Lapvállalat Részv.-Tár?. és művészi mivoltában megsebezve engedte Palágyit Szegedre. Az csak természetes, hogy ennyi fájdalom és elnyelt megalázás a legkisebb ambíciót is teljesítő erejének a maximumig való kifejtésére serkenti, hát még egy színészt és művészt, akinek pályájához és sikereihez tudvalevőleg nagy adag hiúsága az erjesztő erő. Ha Pékár államtitkár ur csakugyan hiszi és vallja a magyar kultur-fölényről táplált nézetét, mennyire érthető lett volna, ha igy szól Palágyihoz : — Hallod-e te komédiás. Te elkövetted azt a nagy csacsiságot, hogy az én akaratom ellenére lettél színházigazgató Szegedében. Jól van, legyen. De aztán mutasd meg, hogy legény vagy a talpa­don, mutasd meg, hogy mit tudsz. Milyen sarkaló erő lett volna ez! Mennyi hitet, bizalmat és meggyőződést fakasztott volna ezzel a pár szóval az államtitkár ur. De nem, az államtitkár ur nem ezt tette. Haragjától és egyéni érzéseitől elvakitva, le.ste az alkalmat, hogy megmutassa, hogy ebben az ügy­ben csakis neki lehet igaza. Mikor tavaly a szín­ház a „lenni vagy' nem lenni“ halálos lehetőségei közt evezett, mikor nem volt szén, fa s a nyomorult páriák éhezve, fázva kinlódták sorsukat, amely magyaftiak és színésznek teremtette őket, ekkor Pékár államtitkár urat nem igen látszott bántani a szomorú tény, hogy Szeged egy kultúrintézménye élet-halál harcát vívja. Akkor nem fájt neki a szegedi szinház sor­sában a magyar kultúra sorsa. Várta a véget, melj őt igazolta volna. De hogy ez nem következett be hogy a második év esetleg a szinház fellendülésé eredménydiheti, azt nem bírta el Pej^r államtitkár ur Ezért és csak ezért vetődött felszínre a nem­zeti szinház, az államositás, a szubvenció. S hogy most jön a hir, hogy Palágyi meg­alkudott az unióval, az nem változtat semmit ; mesterkedésen. Sőt. Irtózatosabbá teszi a bün1 amit itt elkövettek. Elmondjuk azt is, hogyar miként. Zsirkay János. Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 1 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Berni tatja Drózdy Győző megbízó levelét. A büntető igazságszolgáltatás egyszerüsitf séről szóló javaslatot harmadszori olvasásban e fogadták. Napirend szerint következett az iskolaköti lezettségröl szóló javaslat tárgyalás^. Iklódi Szabó József előadó intenzív oktatá általános jólétet és kiterjedt politikai befolyá kíván. A javaslat első felszólalója Cserii József, közép és felsőiskolákkal szemben a népiskolák kívánja fejleszteni. Nem az a fontos, hogy az i teligencia nagyon müveit legyen, hanem az, ho a nép legyen müveit. Vass József: Ami a tanyai internátus kére sét illeti, azt úgy óhatjuk megoldani, hogy na közi otthonokat létesítünk. A maga részéről há san köszöni az értékes hozzászólásokat, azonb kéri, hogy az eszközöket is adják meg erre célra, hogy a magyar fajnak erős kultúráját tudja emelni, hogy ez csakugyan magyar légy A javaslatot általánosságban elfogadták. Ezután áttértek az interpellációkra. Cserii József a boradó kivetésénél ész visszaélésekre hívja fel a pénzügyminiszter fig) mét. Kéri a minisztert, hogy rendeletének szer zen érvényt és hogy azoknak, akiknél behajtói a 84 koronás adókülönbözetet azt térítsék visí Az interpellációt kiadták a pénzügyrnini temek. Hornyánszky Zoltán: A váci fegyintézet történt szabálytalanságra hívja fel az igazságü miniszter figyelmét. Mauthner a váci fegyház igen kellemesen érezte magát, a fegyház iga:

Next

/
Thumbnails
Contents