Szegedi Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-01 / 146. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában . Amen! lója két társat adott melléje, akik közül az egyik 12 évi, a másik 8 évi fegyházbüntetést kapott. A fegyházi rendtartás előírja, hogy a 3 évinél sú­lyosabb büntetéseknél egy évet a magánzárkában kell a fegyencnek eltöltenie. Ezután elmondja Mauthner megszökésének körülményeit. Kéri, hogy indítsák meg a vizsgálatot a fegyházigazgató ellen. A zsidóknak ott kiváltságos helyzetük van. A föld­­mívesek nem mehetnek a mezőgazdasági telepekre, csak a zsidók. Tomcsányi igazságügyminiszter válaszában kijelenti, hogy tud arról, hogy Mauthner megszö­kött. A vizsgálat folyik, súlyosnak tartja az esetet, ha ez bekövetkezett. Az intézet igazgatója nincs már a helyén, az ügyeket nem vezeti, aki ismeri Magyarország fegyházrendszerét, az­ tudja, hogy fegyintézeteink legnagyobb része megszállott területen van, teljesen le vagyunk rongyolódva, máról-holnapra a békebeli állapotot visszaállítani nem lehet. A gyűjtőfogházaknál vagyunk legköze­lebb a békeállapotokhoz. Enyhíteni nem tudunk, a túlzsúfoltságon egyelőre segíteni képtelenség. A Ház a választ tudomásul vette. Cserty: Hiszem, hogy népoktatásunk többi törvényjavaslata is nemsokára a nemzetgyűlés elé kerül. A törvényjavaslatok nem vezetnek célra, amíg a tanítóságot meg nem szervezik és meg­élhetésüket nem biztosítják. A javaslatot általános­ságban elfogadja. Gerencsér István: Népoktatásügy alapvető törvényét az 1888. XXXVIII. t.-c. a legnagyobb magyar szellem alkotta meg. Ez az akkori idő szellemének egyik jeles alkotása, de százados ha­ladás után már nem kielégítő. Nem adtak meg­felelő eszközöket a magyar népnek a kultúra el­sajátítására. Azok a nagy eszmék, amelyek tör­vénybe foglaltattak, a közjogi harcokban elsik­kadtak. Az iskola felállításáról a törvényjavaslatba nincs intézkedés, ezért módosítást ajánl olyan értelemben, hogy olyan majorokban, telepeken és uradalmakban, ahol legalább 20 iskolakötelezett van, áltulajdonosok kötelesek iskolát felállítani. A javaslatot elfogadja. Magyar Kázmér örömmel üdvözli a javas­latot. Örül, hogy a beiratási kötelezettséget vas­szigorral végrehajtja a törvény. A javaslatot el­fogadja. Schlachta Margit jelenti, hogy egyes módo­sításokat fog még benyújtani. Több szónok nem lévén, Vass József kul­tuszminiszter reflektál az elhangzott beszédekre. Csarty arról beszélt, hogy nem elégséges arra törekedni, hogy az iskola belső élete rendbe jöjjön, hanem meg kell találni a lelkeket. Nem szeretem a túlzásokat sem jobb, sem balra, de nem sze­retem a folytonos panaszokat sem, azt tudom, hogy a tanítóságnak és mindenkinek, akik Ma­gyarországon a kultúra szolgálatában állanak, nincs rendben a dolguk és mindenféle kívánni való van. Én ahelyett, hogy mint ressonáns le­mez hangot adnék a folytonosan hozzám érkező panaszokra, a tanítóságnak az állami státusba való bevonásával és nyugdíjügyek rendezésével óhajtom megoldani a kérdést és már tárgyalások is folynak ebben az ügyben. Arra kérem a tan­­szern­yzetet, hogy legyenek kevés türelemmel, mint ahogy a nemzet többi részének is türelem­mel kell viselnie jelenét, hogy a jövőjét ki tudja várni. A sajtónovella tárgyalása A sajtónovellát a közjogi és igazságügyi bizott­ság együttes ülésben fogja tárgyalni a jövő héten. A vegyes bizottság elnöke Hencz Károly lesz, ki az igazságügyi bizottságnak is elnöke. A novella elő­adója dr. Kószó István nemzetgyűlési képviselő, ki a közjogi bizottságnak az elnöke. Ezen javaslat előre­láthatólag július közepén a házban is letárgyaltatik és még e hóban törvény lesz belőle. Díszpolgárság Hódmezővásárhely város törvényhatósági bi­zottsága mai rendes közgyűlésén egy indítvány kapcsán gróf Bethlen István miniszterelnököt és Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert a város dísz­polgáraivá választotta egyhangú határozattal. Hód­mezővásárhelynek kívülük eddig Kossuth Lajos, Jókai Mór, Justh Gyula, Tisza István gróf és Kossuth Ferenc voltak a díszpolgárai. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1921 július 1., péntek. A pénzügyminiszter Hódmezővásárh­elyen. Ismerteti pénzügyi terveit. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter vidéki kör­útjában Szentes és Hódmezővásárhely városát is útba ejtette. A pénzügyminisztert útjában min­denütt lelkes ünnepléssel fogadta a gazdatársa­dalom és elismeréssel adózott Hegedűs egészséges pénzügyi terveinek. Hódmezővásárhelyen mintegy 10 ezer lelkes jelenlevő előtt tartott beszámolót terveiről. Midőn Hegedűs pénzügyminiszter markáns alakja megjelent az emelvényen, az gazdatársa­dalom lelkes éljenzéssel fogadta és a szűnni nem akaró tapsorkán közben a következő nagyhatású beszédet mondta: — Mélyen tisztelt Polgártársak! Tisztelt Gazdatestvéreim ! — Mielőtt beszédem céljára térnék, Bethlen István gróf miniszterelnök üdvözletét tolmácsolom, addig is mig Vásárhelyre jön, hogy beszámolót tartson. Én autón jöttem ide, de nem állami autón, mert az az ember, aki önök előtt áll, Ma­gyarország legfukarabb embere. Nem engedem meg sem magamnak, sem pedig minisztertár­saimnak, hogy az adózók pénzét haszontalansá­­gokra költsék. Amikor a pénzügyminiszterséget elvállaltam, családom tiltakozott az ellen, mert azt hitték, hogy olyan sorsra jutok, mint Tisza István. Én nem félek ettől, mert hazafias missziót vállal­tam , megakarva menteni a magyarságot az el­pusztulástól s ezért tiszteletet érdemlek ki, nem gyilkos fegyvert. — A magyarság ege beborult. A viharért, a háborúért nem mi vagyunk felelősek. Az ember­ölést meguntam s velem mindenki. A világ is megundorodott már az embervértől. Nekem a magyar gazdaságot kell megerősítenem, hogy az ország talpraálljon. Ezért vá­llalkoztam arra, hogy belenyúlok oda, hol legnagyobb a kishitűség. A pénzhez nyúlok, megjavítom azt s ekkor­a pénz, mint minden érték forgatója, megjavítja a gaz­daságot, tárcámat átvettem, akkor volt Nyugatmagyarországot elveszti- Megmutatom a soproniaknak, jobb, Magyarországon-e vagy Ausztriában. S ezt mind a magyar koronával fo­gom megmutatni. Lehozom az osztrák koronát jelentékenyen a magyar korona alá s akkor bi­zony örömmel jönnek hozzánk Ausztriából. — Tovább megyek: ha tervem egészen si­került volna akkor, amikor tavasszal össze­törtem­­ a drágaságot s minden élelemnek az ára esett, akkor be kellett volna következnie, hogy minden vonalon beálljon az olcsóság. Mikor gyenge testi szervezetemet, családi boldogságomat rátettem arra, hogy terveim keresztülvigyem, akkor áldozatot hoztam már. A körülmények gátoltak abban, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy meg­álmodtam és megjövendöltem. Ezért nem lehetek felelős. De erőlködnünk kell most, mert a külföld figyelemmel kiséri, hogy mit tud a magyar. Öt váltságtörvényt csináltam s ezzel áldozatot várok önöktől, ha nem sikerül a tervem, akkor már önök viselik a felelősséget. — Ki kell váltani azokat az egyéneket, akik nem voltak a háborúban, hanem fel voltak mentve. Ezeknek el kell tartaniok a rokkantakat. Azt mondják, sok, amit kivetek, de számolják­­ki azt, hogy egy elveszett fiúnak mennyi az értéke. Ki tudja megfizetni az anya fájdalmát, akinek fia veszett el a hazamentésben. — Következik a hadikölcsönök és az összes magyar államadósságok váltsága. 123 milliárd adósságunk van. Én nem tudok ilyen nagy össze­get kivenni a zsebemből, éppen ezért azt mondom az ántantnak, hogy engedjenek a teherből. A hadikölcsönnek elveszem egyötödét, ebből fedezem az adósságot. — Azt mondják rólam, hogy a magyar gaz­dákkal szemben kegyetlenebb vagyok, mint más­sal, ezzel eljutottam a földvagyonvártság törvé­nyéhez. — A gazdáknak fizetniük kell, de az egyenlő, igazságos teherviselés elve alapján. Ide azért jöttem, mert a földváltságról van szó. Egy ember nem csinálhat törvényt, eljöttem a föld népe közé, hogy megbeszéljük a törvényem tervezetét. A földváltságnál sem akarok többet, mint 20 száza­lékát a földnek. A földet csak adóban lehet elvenni, a nagyobb földbirtokokból nagyobb rész földet veszek el, a kisebbekből a progresszivitás alapján kisebbet. Terményben kérem az adót, ma lábon áll a termés s azért kell most meghonosítani törvényterveze­temet. A gazdatársadalom azt el is fogadja s a néphangulat azt kívánja, hogy még nemzetgyűlési szünet előtt a javaslat letárgyalását nem halaszt­hatjuk el, mert akkor állandó izgalomban lesznek a gazdák aziránt, hogy mi is az ő adóterhük!­­ Törvényjavaslatot nyújtottam be a há­borúban szerzett nagyobb vagyonok válsá­gára vonatkozólag is. A váltság kulcsát 20 százalékra tettem. Nem kívánok többet a nagyok­tól, de a kicsinyeknél kevesebbel is beérem. A román károkat a Tisza mellékén figyelembe fo­gom venni. Igazság lesz, de adó is lesz. A pénzügyminiszter beszédét nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság, aki nagyobbrészt érdekelt gazdákból állott. Amikor a legsúlyosabb adókról szólott a pénzügyminiszter, amellyel nemsokára megterheli a magyar gazdaközönséget, egyetlen ellenkező hang sem hallatszott a tömegből, mert a nép egyszerű nyelvén mindenkivel meg tudta értetni, hogy a megtépázott haza feltámasztásáról van szó. Ha lelkesedett Hegedűs, a nép is vele érzett és kigyúltak az arcokon a hazafias érzés lángjai. Úgy beszélt Hegedűs Lóránt, hogy min­denki érezte, aki hallotta, hogy ő ép oly egyszerű munkása a hazának, mint az, aki az ekeszarv mellett túrja a földet vagy pedig a hivatalszobá­ban éli le életét. A miniszter beszéde után Temesváry Imre dr. nemzetgyűlési képviselő zárószavaival véget is ért az impozáns gyűlés. — Mikor a szó arról, hogy sók-e vagy sem, hogy hol lesz Gróf Apponyi nyilatkozata Magyarország helyiszetéről Apponyi Albert gróf így nyilatkozott a lap munkatársának: — A nagyhatalmak figyelme elsősorban Németország felé fordul. Angliát a Japán és Egye­sült­ Államok közötti viszony fejlődése saját belső bajai miatt sokkal inkább érdekli, mint minden más. Igen nagy érdekűnek tartom a nemzetek szövetségébe való felvételünket, mert a szerződés­ben alapuló igazainkat sokkal nagyobb hatállyal érvényesíthetjük, hogyha ott bent vagyunk, mintha csak kívülről panaszkodunk, kérelmezünk és ja­­vasolgatunk. *­ Várh­elyi prelátus ünneplése Szeged város katholikus társadalma meleg és lélekemelő ünneplésben részesítette szeretett fő­papját, Várhelyi Józsefet abból az alkalomból, hogy őt a pápa őszentsége pápai prelátussá ne­vezte ki. Az ünnep igazi megnyilatkozása volt an­nak a tiszteletnek és hálának, mellyel a város társadalma érez az illusztris főpap iránt, ki több évtizedes munkájával örökre beírta magát Szeged népének szivébe. Péter és Pál napján este 8 órakor már gyü­lekezni kezdett a közönség a plébánia épülete előtt. Kilenc óra felé járt az idő, midőn nemzeti­­színű lampionokkal megérkezett az ünneplő menet a két szegedi dalárdával és a cserkész fiukkal, a­kik a lampionokat hordozták. A résztvevő közön­ség száma ekkor már, noha az ünneplést nem hozták nyilvánosságra, mintegy nyolcezer főre sza­porodott. Az ünnepet a­ Polgári Dalárda nyitotta meg, mely König Péter karnagy vezetésével remek énekkel üdvözölte a főpapot. Utána dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következő beszédet mondotta: Méltóságos Prelátus úr! Szeretett Főpapunk! Íme megjelent a város közönségének egy­­számban is imponáló, minden társadalmi rétegé­ből való hatalmas képviselete, hogy lerójja a sze­retet és hála adóját igaz lelkű főpapjának, akinek vallási, tehát lelki hatalom adatott a népek felett. Aki kiváló tehetséggel és elmével igazgatja a rá­bízott népet, azt, ha mindent megtesz is, mit ember megtehet, tisztelet övezi ugyan körül, de ennek fénye hideg, mint a távoli égboltozat csil­lagzatáé, de aki szívét adja a népnek, akinek lelke összeölelkezik a társadalom lelkével, az a föld legdrágább és legmaradandóbb kincsét birja, a nép szeretetét, mely a nap melegéhez hasonlóan termékenyít. Neked szeretett főpapunk ez a leg­drágább kincs jutott boldog osztályrészül, mert­­e nagy magyar város lakossága a tanú arra, hogy őszinte lélekkel résztvettél minden örömében és bánatában és mindig ott lehetett téged látni, ahol a fájdalom könnyűit le kellett törülni. Ezért vesz téged körül Szeged népének hálás szeretete, mely­hez fogadd nagyrabecsülésünket is bátor szóki­mondásodért és igazságszeretetedért. Most, hogy megjelent előtted a nép nagy tömege, hogy buzgót

Next