Szegedi Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1921-10-02 / 223. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. abban az értelemben, hogy a lakás­ügyi hatóság ezeknek a tőkéseknek újból bérlakást ki ne utalhasson, — és ők eképen a kényszerű építke­zésre utalva legyenek. Miután a meg­indítandó építkezést csak a tőke tudja megindítani, a tőke azonban az építkezést nem a legjobb üzlet­nek tartja manapság,­­ a kormány­nak a tőkét erre az útra rá kell kényszerítenie. Világos dolog, hogy a célt ebben az esetben is csak akkor érnők el, ha a tőkést gazda­sági erejéhez aránylagos mértékű építkezésre kötelezhetnők. A tőkének ilyen hazafias és szo­ciális szellemben való mobilizálása által elérjük majd azt, hogy egy éven belül Szeged összes üres telkei hatalmas bérpalotákkal lesznek tele építve , és ezen az úton elérjük majd azt is, hogy a háztulajdonos nem lesz hátrányban a termelővel szemben, hanem a lakásbőség által az összes eddigi lakáskorlátozó ren­delkezések megszűnnek és a háziúr is majd szabadon rendelkezik lakása felett csak úgy, mint a kisgazda a búzája felett. Nem nagy szellemi elmélyedés szükséges ahhoz, hogy munkaalkalom szempontjából milyen nagy hord­erejű volna ezen javaslatom, mert a meginduló házépítkezések által az összes mesteremberek és a napszá­mosok mind munkához és megél­hetéshez jutnának. Ez és párhuzam­ban ezzel az ígért közmunkák meg­indítása véleményem szerint a munkanélküliség kérdését egy csa­pásra megoldaná. így volna lakás, bőven munkaalkalom, kenyér, meg­élhetés és talán tűrhető szociális megnyugvás. Bar. t lakáshivatalt Szegeden nem veszi át a rendőrség A közigazgatás és a lakáshivatal dzsungelében az a hír terjedt el, hogy a lakáshivatal mint önálló in­tézmény meg­szűnik s beleolvad az államrendőrség ügykörébe. A hír első pillanatban vegyes tetszést vál­tott ki az érdekelt körökben s erre vonatkozólag megkérdeztük dr. Bottka Sándor főkapitányt, mint a jöven­dőbeli lakáshivatal főnökét, ki a kö­vetkezőket mondotta: — A lakáshivatal körüli kombi­nációt már én is hallottam. Hivata­los értesítés vagy rendelet erre vo­natkozólag még nem érkezett. Az államrendőrség annyira igénybe van véve, hogy igazán szerencsétlen gondolat lenne a lakáshivatal admi­nisztratív ügyét a rendőrség hatás­körébe belevonni. A lakáshivatal ügye közigaza­­tási. A rendőrségnek semmi köze nem lehet a lakáshivatalhoz. Épít­kezzünk s akkor majd nem kell lakáshivatal. Eddig a főkapitány nyilatkozata. Ehhez csak azt fűzzük hozzá, hogy a vidék egyes városaiban már a rendőrség kezeli a lakáshivatalt és az ottani tapasztalatok szerint az államrendőrség kezelésében a lakás­­hivatal jobban megfelel hivatásának. Különben ez mindenesetre olyan kérdés, mellyel kísérletezni nem sza­bad. Tény, hogy e kérdést csak építkezésekkel lehetne megoldani, amidőn lakáshivatalra többé nem volna szükség. Nyftva Magyarorszig alpinxteli Bátor Magyarország lolviről. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK Teljesítjük az antant követelését Október első felében összehívják a nemzetgyűlést Az olasz külügyminiszter veszélyes játékot folytat Középeurópa nyugalmával Nyugatmagyarország ügyében most minden figyelem az olasz akció felé fordul, amely miután a cseh külügy­miniszter intervenciója nyugvópontra jutott, újult erővel nyomul előtérbe. Egy budapestről érkező jelentés sze­rint a magyar kormány eltökélt szán­déka, hogy az antantjegyzék követe­lését teljesíti és minden intézkedést megtesz, ami ahhoz szükséges, hogy október 4-én az egész nyugat ma­­gyarországi terület átadható legyen. Beavatott forrásból közlik, hogy a tegnapi minisztertanácson gróf Bánffy külügyminiszter azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy Nyugatmagyarország ügyében folytatott tárgyalásokról és a kérdésnek számos olyan részle­teiről, amelyek nem közismertek, be kell számolni a nemzetgyű­lésen. A külügyminiszternek ezt az állás­pontját a többi miniszter is méltá­nyolta és a minisztertanács elhatá­rozta, hogy a kormány a nemzetgyűlést legközelebb, valószínűleg ok­tóber első hetének végére összehívja. Páris, (Havas.) Az olasz külügy­miniszternek a nyugatmagyarországi kérdésben kifejtett akciójáról írva a Journal des Debuts azt a megjegy­zést teszi, hogy Della Toretta márki igen ügyesen jár el. Először is rá­bírta a budapesti kormányt, hogy forduljon őhozzá a nyugatmagyar­országi kérdés szabályozása érdeké­ben, azután pedig jelentést tett a párisi és londoni kormánynak és a nagyköveti értekezletnek. Az olasz külügyminiszternek elég­tételére szolgálna, ha a döntést ki­venné a cseh külügyminiszter kezé­ből. Saját állítása szerint nem akar valami különös megoldást erőltetni, csupán azt akarja, hogy a kisantant ne járjon el önmagában. Olaszország úgy akarja feltüntetni a dolgot, hogy ő sugalmazza a két fél közeledését és ő igyekszik az eléje terjesztett eltérő felfogásokat összeegyeztetni. Ennek a látszatnak a megóvása ér­­­dekében az olasz külügyminiszter olyan játékot folytat, amely veszélyes Olaszországra és Középeurópa nyugalmára is. A Korzó-mozi körül A törvényszék elutasította a lakásügyi hivatal határozatát Köztudomású, hogy a Korzó-mozi engedélyét a Magyar Nemzeti Ligá­­­­nak adta meg a kormány. A liga valószínűleg pénzügyi nehézségek miatt nem tudott a moziban beren­dezkedni, mire a koncessziót a Ma­gyar Nemzeti Apolló Mozgófénykép R.-T. kapta meg, mely a­ budapesti Royal és a debreceni Apolló mozi­kat is megvásárolta. A helyiségek átadására nézve a múlt héten döntött a lakásügyi hi­vatal, az új engedményesnek ítélve a mozi összes helyiségeit. A határo­zatot Deutsch Imre ügyvéd a Korzó­mozi képviseletében panasszal tá­madta meg. A panasz fölött a tör­vényszék tegnap hozott döntést, melyben a lakásügyi hivatalnak igénybevételi határozatát feloldotta s a hivatalt arzal utasította, hogy a mozi telekkönyvi és cégkivonatának beszerzése után a felek meghallga­tásával hozzon új érdemi határo­zatot. A törvényszék határozata ismét el­odázza a mozi megnyitását, az új engedményes nem költözködhetik be, viszont a Korzó-mozi sem játszhat, mert az engedélyét augusztus 1-től megvonták. A berendezés átengedésére nézve a Nemzeti Apolló közvetlen tárgya­­­lásokat folytatott a Blumenthal pénz­­csoporttal. Ben Blumenthal eleinte szabódott a tárgyalásoktól, melyek­ben a trianoni béke által biztosított jogainak feladását hitte, később azonban hajlandónak mutatkozott, hogy 450 ezer korona évi bérért át­engedi a mozi felszerelését. Az Apolló Blumenthal ajánlatával szemben 300 ezer koronát ígért, a differenciáltan nem­ tudtak kiegyezni s így a tár­gyalások abba­maradtak. A tárgya­lások eredménye egyébként a bérlet­idő tartama miatt is kétségessé vált, melyben szintén nem tudtak meg­egyezni. ■ ------­ Egy menekült diákfestő Mintegy esztendővel ezelőtt egy megszállott területről menekült ma­gyar diák jött Szegedre. Léhner Ala­josnak hívják, az oláhok űzték ki szüleivel együtt, akiknek kis va­gyonkája és minden ingósága ott veszett az oláhok kezén. A kis diák azonban hozott magával valamit, amit nem rabolhattak el tőle a megszállók: valami szent rajongást a vonalak és színek iránt és azt az erős elhatározást, hogy a benne rejlő művészi képességeket teljesen kifejleszti. Fiatalos munkakedvvel, törhetetlen ambícióval kezdett fes­­tegetni és alig egy év alatt egész kis galériára való rajz és festmény került ki kezéből. Műveit még nem ismeri senki, ő maga is ismeretle­nül él Szegeden, mint annyi más menekült, de aki látta a képeit, ab­ban az a meggyőződés érlelődik meg, hogy ez a magyar diák igazi festő talentum, akit meg kell men­teni az elkallódástól. Munkatársunk, kinek figyelmét egy olvasónk hívta fel a kis diákra, fel­kereste őt a lakásán s megtekintette képeit és elbeszélgetett vele. A ké­pek, melyek legnagyobb része kar­tonra van festve, hű megnyilatko­zásai a számozott kis diák lelkének. Csaknem mindegyik képének tárgya a felszabaduló Magyarország. A minden magyar lélek mélyén ott égő vágyat és reményt fejezik ki a képei. Sastollas magyar kato­nák nemzeti zászló alatt, a felhők közt a Hadúr, menekülő ellenség, magyar diadalmámor, magyar hit, magyar reménység, ezek képeinek a tárgyai. A kis festő beszélgetés közben elmondotta, hogy az ellenforradalom idején átjött a demarkációs vonalon és beállott a nemzeti hadseregbe. Ekkor festette ilyen tárgyú képeinek java részét. Később beteg lett, ki­lépett a hadseregből, majd vissza­ment szülőföldjére, mert azt hallotta, hogy az édesanyja beteg. Az oláhok ekkor, mint kémet elfogták, Temes­várra, később Nagyszebenbe hurcol­ ­921 október 2., vasárnap. ták, ahol sokáig volt fogságban. Később szabadon bocsátották, de szüleivel együtt­­ távoznia kellett szülőföldjéről. Tavaly júliusban ér­keztek Szegedre és azóta itt laknak. Törhetetlen hit és a művészet iránt való rajongás áradt a fiú sza­vaiból. De várjon, akad-e valaki Szegeden, aki áldozatot mer hozni érte, hogy a benne rejlő nem kö­zönséges tehetség, el ne kallódjék. Értesülésünk szerint Papp Gábor festőművész már pártfogásába vette a fiút, de hogy kétségtelen tehetsége teljesen kibontakozhassék, ahhoz szükség volna valamelyik nagyobb művész­iskolát látogatnia. Ez azon­ban nem áll módjában a fiú vagyon­talan szüleinek. Szeged művészet­pártoló polgáraira, esetleg a város tanácsára hárul a feladat, hogy a fiú tehetségét megmentsék az el­kallódástól. Október M 6-iól gyászünnepély I Szeged polgári társadalma a régi hagyományokhoz híven ezúttal is megünnepli október 6-ikát. E tárgy­ban dr. Tóth Imre elnöklete alatt a szegedi társas egyesületek folyó év szeptember hó 30-án este fél 7 órakor a Szegedi Kath. Kör helyi­­ségében­ értekezletet tartottak, mely alkalommal kimondták, hogy az or­szág nagy halottai: a 13 aradi vér­tanú kegyeletes emlékének országos ünnepélyt rendeznek, melyre a kor­mányt, a nemzetgyűlést, a szom­szédos törvényhatóságokat és a Szeged város területén levő összes társadalmi egyesületeket meghívják. Az ünnepély október hó 6-án d. e. 10 órakor a rókusi templomban tartandó isteni tisztelettel veszi kez­detét, majd a Szabadság-szobor előtt fog folytatódni. Az ünnepély meg­állapított programja a következő : 1. Himnusz. Éneklik a szegedi dalár­dák. 2. Szavalat. Palágyi Lajos szín­igazgató. 3. Ünnepi beszéd. Dr. So­mogyi Szilveszter polgármester. 4. Szavalat. Borbás Antal református lelkész. 5. Dr. Széchenyi István, a Délvidéki Otthon elnöke rövid be­széd keretében megkoszorúzza a szobrot. Ezt követőleg a kormány, a nemzetgyűlési és törvényhatóságok képviselői fogják a szobrot megko­szorúzni. 6. Szózat. Éneklik a sze­gedi Dalárdák. Az ünnepélyt rendező­­ bizottság nevében ennek elnöke, dr. Tóth Imre, ezúton is felkéri a szegedi összes társadalmi egyesületek vezetőségét, hogy az ünnepélyen díszzászló alatt kivonulni s azon minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Nincs akadálya a pénzügyi­­ kibontakozásnak Paupera Ferenc dr., a Földhitel­­bank igazgatója, akit új pénzügymi­niszternek emlegetnek, arra a kér­désre, hogy milyennek látja Hege­dűs távozása után az ország pénz­ügyi helyzetét, a következőkép nyi­latkozott : — Miként háromnegyed évvel ez­előtt a volt pénzügyminiszter szék­foglalásakor nem volt jogosult az a túlságos optimizmus, amellyel a köz­vélemény az ország jövő sorsa elé nézett, ma sincs ok a kétségbe­esésre. Hegedűs pénzügyi terveinek meghiúsulása még nem az ország tragédiája, még nem a legfeketébb szerencsétlenség. Ez az illetékes té­nyezők a mezőgazdaság szabad fej­lődésének szabad utat engednek, akkor még ebből a szomorú hely­zetből is meg lehet találni a kive­zető utat. Meg kell szüntetni a sor-

Next