Szegedi Uj Nemzedék, 1922. október (4. évfolyam, 224-256. szám)

1922-10-01 / 224. szám

1922 október 1., vasárnap. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK Kacagó árnyképek Amíg a magyarországi szociálde­mokrata párt köróraszakadtáig tagadja, hogy kommunista törekvései volnának, addig ezt az elszakított Erdélyben nyíltan bevallják. Az oláh kormány részben gyengeségből, részben, mert Erdélyben a szervezett munkásság száma csekély, (nem ülnek fel, mint a csonka magyarországiak) szemet huny létezésük előtt. Emiatt van azután, hogy itt a szociáldemokraták maszkot cserélve kommunista lapot szerkeszte­nek. Címe: Világosság, alatta: „A romániai szocialista-komm­un­ista párt magyar nyelvű lapja.“ Kezünkbe került e sajttakaró egyik példánya, mely tár­cacikkben foglalkozik a szocialista­­kommunista párt harcieszközeinek ismertetésével. Céltalan dolog volna felsorolni a vörös tábor arzenáljának minden hadieszközét, melyek az 1919. évi fergeteg idejéből nagyrészt isme­retesek, de curiosumként el kell mon­danunk, hogy a négyoldalas lapocs­kában vagy öt helyen van elszórva ez a felszólítás: „Aki a párttagsági ille­téket még nem fizette be, iparkodjék mielőbb megfizetni, mert ezzel pár­tunk erejét növeli.“ Ez a kis esdeklő szó a szocialista párt egész történetét az ember eszébe juttatja. Előbb csak egyen-ketten voltak a vezérek. De azután megszaporodtak és végül amint nőtt a pártadó minden városba jutott belőlük egy-egy tribün. Mindez a pártadóért történt, mert a pártadóért élni szép, élni jó és végtelen könnyű, csak tudni kell a módját elhitetni a sötétségről, hogy az világosság. Hatvani Lajos ez az „előkelő“ műkedvelőből irodalmi diktátorrá avan­zsált cukorbáró bécsi száműzetésé­ben a magyar gyalázó jövő egyik számába cikket írt, amelyben megfe­nyegette gróf Apponyi Albertet, amiért az interparlamentáris konferencián megcáfolta a Károlyi-Linder-Jászi kom­pánia, gyalázkodó röpiratának vádjait. A fenyegetés szerint abban az esetben, ha Apponyi Albert gróf rögtön ország­világ előtt nem retifikálja azt amit az interparlamentáris konferencián mon­dott, akkor „levett kalapunkat, teljes tisztességtelenséggel a fejünkre csapva, megtagadjuk Apponyitól még azt a tiszteletet is, mely eddig a múltjának kijárt.“ Ez a cikk élénk világot vet a bécsi emigráció tagjainak felfogására és arra a világnézetre, melyet magukénak val­lanak. Elvakultságukban nem ismer­nek el semmiféle tekintélyt, nincsenek elveik, csak céljaik vannak s ez — amint azt már többször nyíltan beval­lották — nem más, mint Magyaror­szág jelenlegi tekintélyeinek lerombo­lása által a maguk hazavezető útjának és politikai érvényesülésüknek előké­szítése. De ebből a kompániából, mely a Diaz-féle fegyverszüneti szerződést félre vetve, átevezett Belgrádba és ott beleegyezett az ország megszállásába, irtózatosan kijózanodott már a magyar közvélemény és csak undorral látja, hogy még most is folytatják ország,­rontó üzelmeiket. Rettenetes, kimondhatatlan blamázs érte a liberális faj, kereszténytaglózó lapjait. A milliókat sikkasztó tőzsde­­bizományos Pálffy neve után indulva nyárshegyre szúrták a k­eresztény világnézetet s addig forgatták , hogy mindenki tisztán lásson a piruló ten­denciába — amíg végül ahelyett, hogy a keresztény politika becsülete égett volna el, kisült, hogy a sokmilliós banksikkasztó is a liberális erdő egyik mintaszállája. S a névről, amit a nyárs forgott előbb lepattant az „y,“ majd egy »f”“ végül az egész őshangzású név s a megmaradt váz így vicsorgott a hiszékenyekre: Kránitz vagyok. Az ujjongó liberális-zsidó gárda magát pirithatja már a nyárson, de ennek aztán mi örülünk. A liberális lapok hetekkel ezelőtt hasábos cikkekben örvendeztek, hogy íme megbukott a keresztény „kurzus“. Most azután nagy lett az ijedelem Izraelban, mert az általuk már halottnak vélt ifjú él, sőt nagyon is munkához látott. A különféle párthoz tartozó keresztény irányzatú képviselők tömö­rülése, a budapesti utca megmozdulása a színházak destruktív darabjai miatt, Apáthy tüzérszázados temetésén 50 ezer dacos magyar fölvonulása kiábrándította őket naiv hitükből. Persze ordítják megint, hogy nincsen jogrend és írják. Látjuk ezt a szervezkedést és szervezett­séget, mely a legális rend tényezőivel szemben a maga akaratát érvényesíti . . . A magyar állami rend még mindig szem­ben találja magát az utca hatalmasságai­val szemben. Köszönjük a bókot és elismerést, hogy jól vagyunk szervezve és hogy az utcán is hatalmasságok vagyunk, bármennyire is fáj ez azoknak a lapok­nak, melyek a teljes szabadság és a boldogság hajnalhasadását ünnepelték, mikor a karvalyorru és lőcslábú radi­kális ifjúság, Számuelli uszály hordozói vették át az utcát. Az szerintük rend­jén volt. Mikor azonban mi a saját portánkon akarunk urak lenni és a magyar faj védelmében eredményes munkát végezünk, akkor — hajrá — megint a jogrend nevében ordítanak. A gulyás. Ez a címe annak a vezető­­cikknek, melyet a szabadkőművesek lapjában olvasunk. Ez a lap, melynek szintén köszönhetjük, hogy ilyen nyo­morúságba kerültünk, többek között a gulyás-cikkében azt írja: „Tantalusok lettek az ország lakói, fölöttük a bőség szaruja, roskadozó, terített asztal és mi Lázárok vagyunk a dúsak lakomáján“. Íratott pedig ez azért, mert a gulyás ma már 200 koronába kerül. Persze azért, mert a búza métermázsája 20 ezer korona, annak pedig egyedüli oka, hogy nem Kassai, Ruppert, Drózdi, Vázsonyi és társai vannak a kormányon, hanem olyan fajmagyarok, akik még egységes keresztény táborba is mernek egyesülni. A kommunista program egyik pontja azt írja elő, hogy béremelések­kel és sztrájkokkal általános drágaságot kell előidézni s igy támadt elégedett­leneket az uralmon lévő kormány ellen kell lázitani. Így bomlik föl a rend, azután következik az aratásuk. Ezt teszik az ilyen cikkel is. A láncolással, árdrágítással, árufölhalmozással, csem­­­­pészéssel és mesterséges árufölhajtás­­sal maguknak a roskadozó terített asztalt szerzik meg és a millió éhező Lázárok ökölbe szorult kézzel kérdik, hgy miért kell nekik nyomorogni. Könnyű most már Katót táncba vinni. Könnyű az éhes gyomrot forradalomba kergetni. Az azonban már nem destrukció, hanem nagy gonoszság, ha az a sajtó, mely faji politikájával állan­dóan a fajmagyarság terhére meg­gazdagodottakat, a nagytőkéseket és a zsidó bankokat szolgálja, most a nin­­csetleneket és a munkásokat uszítja, de nem azok ellen, akikkel egyházon pendül, hanem azok ellen, akik a magyar fajvédelem érdekében koplalni és szenvedni is tudnak. A Katholikus Kör kedd estére hir­detett választmányi ülése közbe­jött akadályok miatt csak 10-én lesz meg­tartva. Szegényednek a magyar városok Szeged a leggazdagabb • Szolnok a legszegényebb A Városok Lapja egyik legutóbbi számában közölte a mai Magyar­­országon levő 11 törvényhatósági és 35 rendezett tanácsú város 1920. évi vagyonmérlegét és ennek adatait szembeállította az utolsó békeév számaival. A törvényhatósági joggal felru­házott városok között Szeged a leg­gazdagabb. Vagyona 144 millió és tartozása csupán 48 millió, így a tiszta vagyon közel százmillió ko­rona. Debrecen város tiszta vagyona 79 millió, Székesfehérváré 28, Miskolcé közel 19, Kecskemété pedig 10 milliónál is több. Sopron viszont a legszegényebb város, semmi tiszta vagyona nincs, sőt 623 ezer korona fedezetlen adósága­. A kilenc város (Baja és Komárom adatai ismeretlenek) összes vagyona 1920-ban 215 millió adót és egyéb közterhet viseltek. A rendezett tanácsú városok összes vagyona 255 millió, tarto­zása pedig 157 millió. Legtöbb tiszta vagyonnal, 17 millóval ren­delkezik Újpest és Kiskunfélegyháza, Szombathelynek 13, Gyöngyösnek pedig 11 millió tiszta vagyona van. A legszegényebb Szolnok 13 milló, Veszprém 4 millió fedezetlen adós­sággal. Nincs semmi vagyona, csak adóssága: Makónak (két és fél), Sátoraljaújhelynek (kettő), Kapos­várnak (fél millió) és Szekszárdnak (476 ezer korona). 1920-ban 139 millió bevétel bevételük volt a ren­dezett tanácsú városoknak és ebből egyenként 10 milliónál többet fizet­tek Nyíregyháza, Kiskunhalas és Gyöngyös lakosai. Az utolsó békeév adataival össze­hasonlítva az 1920. évi eredménye­ket, megállapítható, hogy a törvény­­hatósági városok vagyona nem két­szereződött meg, de a tartozás jóval több az 1913. évi összeg kétsze­resénél, így a tiszta vagyon 1920- ban még annyi sincs, mint az utolsó békeévben volt. A rendezett tanácsú városok összes vagyona 66 százalék, tartozása pedig 86 százalék emelke­dést mutat, tehát az elszegényedés itt is megállapítható. A rendezett tanácsú városok általában több köz­terhet viselnek, mint a nagyobb vá­rosok. Ennek dacára néhány város annyira kétségbeejtő anyagi viszo­nyok között van, hogy fennmara­dásukhoz az államhatalom különös gondoskodása szükséges. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen Ma avatják díszdoktorrá gróf Teleki Pált Teleki Pál gróf, Szeged város I. kerületének nemzetgyűlési képviselője a tegnap esti gyorsvonattal Szegedre érkezett. Az állomáson, hol a Teleki­párt nevében Kelemen Béla dr. ny. miniszter üdvözölte, nagyszámú kö­zönség vett részt, melyben képviselve volt a város keresztény társadalmá­nak minden rétege. A fogadtatás után Teleki Pál gróf a Tisza-szálló­­ban levő lakására hajtatott, majd később részt vett a Csónakázó-Egylet regatta házában tartott vacsorán. Teleki Pál gróf tudvalevőleg azért jött Szegedre, hogy átvegye a szegedi tudományegyetem díszdoktorrá való avatásáról szóló oklevelet. Az ünne­pélyes aktust, mely ma délelőtt 10 órakor kezdődik, Menyhárth Gáspár dr., múlt évi rektor beszéde nyitja meg, ki üdvözölve Teleki Pál grófot, közli vele a kormányzó, illetve az egyetem elhatározását, mely szerint tiszteletbeli bölcsészdoktorrá óhajtja az egyetem avatni, majd felszólítja Csengery János dr.-t, a bölcsészeti kar tavalyi dékánját, hogy ismertesse Teleki érdemeit, amelyek alapján most honoris causa avatják doktorrá. Ezután Teleki leteszi fogadalmát, mire diszdoktorrá avatják. Teleki Pál gróf diszdoktorrá ava­tásával egyidejűleg a lelépő Menyhárt rektor a szokásos új tanévi köz­gyűlés megnyitójául beszámol az elmúlt év eseményeiről, majd átadja a rektori láncot Pfeiffer Péter dr.­­nak, az új rektornak. Ugyanezen aktust bonyolítják le a régi és uj dékánok. Ezt követőleg hivatalba lép az egyetem új tanácsa. Telek­y.­Pál gróf a nap folyamán több látogatást MRt­ tesz a városban és érintkezni fog választóival. Teleky Pál diszdoktorrrá avatásának napját ünnepnapnak tekinti Szeged városa, mert ez a nap egy újabb szállal fűzi Szegedhez a díszdoktorrá ava­tott tudósban a nemzet boldogulá­sáért rajongó politikust. Álhírek Sándor szerb király meggyilkolásáról Egy pécsi lap jelentése nyomán tegnap az a hír terjedt el, hogy Belgrádban kitört a forradalom és Sándor királyt meggyilkolták. Ezt a hírt a belgrádi Avala-ügynökség jelentése később egész határozottan megcáfolta. Azok a külföldi lapok­ban legutóbb közölt híresztelések, melyek egy állítólagos belgrádi forradalomról számolnak be, továbbá arról, hogy a forradalom trónválto­zást akar előidézni, teljesen alapta­lanok. lOnHHHEHnBIRHMBOHnnHBHMHBnBEBaBBh ■ismét magas árakat fisetek! — élistiBrehart Fischer K. ékcserész , arany, ésÜsf Kárász­ utca 14. szám. (Korzó-kávéház mellett.) Telefon 1538. 1548 BBHBeaaBBBaaaBeBBBeeeBBBBee I Legelegánsab­b­ férfiöltönyök Bagi József úri szalonnnál készülnek Széchenyi-tér 9. Korzó-Mozi ház. Uri divatkülimnlegességek állandóan raktáron. Tisztviselő és jogász uraknak fazonoknál is 10 százalék engedménny. GyapjuMI az összes lélazö szinekb­en örkazalt ^o^alh\^OHu*Böran,^zfai* Koppantó címmel új élclap indult meg Szegeden. Az első száma, mely tegnap jelent meg, változatos és kacagtató élceket közöl helyi és országos aktualitásokról, továbbá pár humoros hangú verset. A sikerült első szám azzal biztat, hogy a szegedi közönség hamarosan megkedveli a Koppantót. Óráját javíttassa Babosnál, Oroszlán­ u. 6.

Next