Szegedi Uj Nemzedék, 1924. június (6. évfolyam, 126-148. szám)

1924-06-01 / 126. szám

A szocialisták Mitterand lemondását követelik Poincaré és kormánya ma nyújtja be lemondását Páris, május 31. A Poincaré kabinet tagjai vasárnap délben fél 11-kor megjelennek az Elyséében és a köztársasági elnöknek átnyújtják a lemondást tartalmazó hivatalos iratot. Az Intranzigeant jelentése szerint fennforoghat, hogy az elnök a távozó kabinetet felkéri az ügyeknek még néhány napig való tovább vezetésére, minthogy meg kell várni az új kamara elnök megválasztását, ami előreláthatólag csak kedden délelőtt, legkorábban is csak hétfőn este történhetik meg. A szocialisták valószínűleg azt fogják javasolni, hogy a többségnek egyik tagja se fogadjon el megbízást a kabinet alakításra és az elnököt ily módon arra az elhatározásra akarják kutatni, hogy önként visszalépjen. Illerand valószínűleg alkotmányellenesnek fogja tekinteni, hogy az elnökválság parlamenten kívüli hatások alatt következzék be és ezt az esetet csak abban az esetben fogja tekintetbe venni, ha a kamarák kifejezetten olyan határozatot hoznak. Az új parlamenti csoport megalakult és demokrata republikánus baloldali nevet vett vett fel. Valószínűleg a nacionalista liberálisok és a baloldali köztársaságiak többségét foglalja magában. A szocialista pártok tanácskozásán javaslatot hoztak, hogy a hatalmat megosszák egymás között és a következő pontokat vegyék programba: 1. Általános amnesztia, amely alól csupán a késedelmes adófizetők és az árulók záratnának ki. 2. A frank árfolyamának hathatós védelme és a költségvetés megállapítása. 3. Az érintkezés megkezdése szovjet Oroszországgal. Treuga Judei... Bizonyítjuk Klein Gyula ártatlanságát — Az igazság napfényre je Kiderült, hogy Klein nem is zsidó és nem is sikkasztott (Saját tudósítónkról.) Munkatársunk, aki mindenüvé befurja magát, utána járt a Klein Gyula állítólagos manipulációinak és elhatározta, hogy a jeles talmudistát fehérre fogja mosni. Evégből fölkereste hűvös magányában a volt hitoktatót, hogy beszélgessen vele s hogyléte felől tudakozódjék. Klein egyszerűen bútorozott szobában fogadta tudósítónkat. — Isten hozta Szerkesztő Úr, igazán örülök, hogy láthatom. Hallom, hogy az urak nagy jóakarattal kezelik az ügyemet. — Ő nem tesz semmit — szerénykedtünk nyomban — hiszen mi a zsidóság megértő barátai vagyunk. — Igazán szép. Persze szerkesztő úr szintén munkácsi. Az öreg Kárfunkel Éliás piócakereskedő és Schlesinger Pinkász déligyümölcs nagykereskedő kedves rokonaim. — Ismerem a vén tolvajokat. Pinkász még mindig a Latorca körül árul. De mondja csak mester, hogy volt tulajdonképen ez az ügy? — Bagatell az egész. Azért a rongyos néhány százmillióért kár volt igazán ilyen gezereszt csinálni. De tudja ezek a buta gójok egyszerre úgy megriadnak mint a birkák. Nem engedték, hogy az egész ügyet szanáljam. Pedig már útban voltam Csehszlovákia felé és tudom, hogy Pinkász adott volna néhány ezer szokost. Az Új Nemzedék is gyalázatosan itt, minden lépésemet figyelemmel kisérte, sőt a Treuga Judeibe is belekerültem. — Pedig ott csak zsidókat szerkesztünk ki. — Na hallja? Bár úgy éljek, hogy zsidó vagyok. De ezt azért nem muszáj megírni, írja meg kérem, hogy katholikus sváb vagyok. Az igaz, hogy sikkasztani túlnyomó részben csak zsidók szoktak, de hát kell ezt mindenkinek az orrára kötni ? Ugye nem kell, írja meg csak kérem, hogy igazságtalan hajsza folyik ellenem, azért kerültem hűvösre... Ne mosolyogjon szerkesztő úr, ilyen élvezetben másnak is, sőt magának is lehet még része. Ellenem hajsza folyt, megirigyelték a kenyeremet, hiszen tudja talán, hogy hitoktató voltam a lányiskolában. Egyszerűen kiakartak az állásomból túrni és rám fogták, hogy sikkasztottam nam tudom hányszáz milliót. És hozzá még a zsidók szemtelenkedtek folyton. De visszaadom nekik a kölcsönt s ha kiszabadulok mindet följelentem. — Nézze szerkesztőm súgok magának valamit aztán tegye ki majd az újságba. — Nagyon szívesen ! És ezzel el is búcsúztunk, hogy a Klein Gyula kérésének eleget tehessünk, amely alább következik: — Nem azonos. Klein Gyula volt izraelita hitoktató annak közlésére kér fel bennünket, hogy nem azonos azzal Beszéljünk magyarul! „Nyelvében él a nemzet“ és mi mégis lépten-nyomon idegen szavakkal élünk. Sokan feltűnési viszketegségből teszik ezt, hogy műveltségüket, idegen nyelvben való járatosságukat fitogtassák, mások nagyzási hóbortból cselekszik ezt, ismét mások csakis azért, hogy beszédmodorukban különbek legyenek, hogy ne kelljen ugyanazt a nyelvet használni, mellyen a cselédeik és a parasztok, meg a köznép él. Pedig hát még akkor is a magyar szót és kifejezést kellene használnunk, ha azok nem egészen megfelelők, ha kevésbé jó alkotásuak is. Akkor pedig, ha egészen találó szavunk van, feltétlenül hagyjuk el az idegen jövevény szókat. Csak szenteül egy egész sereg ily köznapi használatú idegen szót közlök, azon jámbor óhajtással, vajha Csonkamagyarország népe ezeket kiküszöbölné, megszívlelvén csakugyan a jelszót: „Nyelvében él a nemzet.“ Manapság az árak horribilisek, mindenki spekulál, a koronánk stabilizálódását óhajtjuk, a börze árfolyamait nézzük, a hossz és hossz küzdelmekre figyelünk, a drágaság ügyében ankétezzünk, konferenciákat tartunk, zsúrokra járunk, a fotográfusnál kabinét vagy vizit képet csináltatunk en profil és en face alakban, a kereskedő en gresszista és en detaitista, devizát vásárol, telegramraot küld, autóra ülünk, konflison és fiákeren hajtunk, demarkációs vonalról beszélünk, a sört krigriból isszuk, gáblizunk, a greszlerosnál gyufát veszünk, a korzón kokerálunk, Zizinek fenszterlizünk, a promenádon randevúzunk, az inas hétkor lehúzza a rollakat, elgyűrjuk a lusztert, anzixot küldünk Prutyinak, a sparhetot kisuvickoljuk, a kalácsot a lerben sütjük, gázrezsón főzünk, a cipőre kalucsnit húzunk, az orrunkat megnyergeljük cvikkerrel, az eső ellen felfegyverezzük magunkat parapléval, purparlézunk, a retiküit karunkra akasztjuk, vizitbe megyünk, az anzlágokat nézegetjük, a koffert személypodgyásznak adjuk fel. Strandolni megyünk a nyáron, kisztihanddal köszönünk, néha anzagolunk, a világítás mizériáiról panaszkodunk, számadásunk klappol, stimmel, a pipa szopókája nem szuperál, arcunkra flastromot ragasztunk, dezertet eszünk, szeretjük a kompótot, lavórban mosdunk, otkolonnal illatosítjuk magunkat, az ablakra vitrázst akasztunk, a tepihet kiporoltatjuk, slafrokot, übercihert húzunk, szidjuk a burzsoát, a proletárdiktatúrára keservesen emlékezünk, őnagysága kalapot visel, azsuros harisnyát húz, serró cipőbe bújtatja formás lábacskáit, dzsempert hord, haját ondoláltatja, manikűröz, sampont használ, loknit készít, frufrut csinál a füle mellett, spórolunk, a színházba prömjéren megyünk, proszcénium páholyba ülünk, brgnyettezünk, kukkerozunk, a bonboniérból cukorkákat szedegetünk, ott működik a klack, érezzük a klikkek befolyását, a szónok beszéde csupa lappália, bombaszt, frázis, tósztirozuk, deferálunk, autopsziával verrével beszélünk, szimpatizozunk Nusival. Problémákat oldunk meg, sziesztázunk, a legújabb divat kreációban gyönyörködünk, lakásunkhoz okvetlenül hall kell, a színház foatéjában csevegünk, az ajtót berigiizzük, az ágyban lábainkra plümót teszünk, sezlongon heverészünnk, őnagysága bufonokat, kolliert hord, teleaggatjuk magunkat smokkokkal, feszt iszunk, migrénünk van, betérünk a büffébe, fotelba ülünk, a trümó fiókjában keresgélünk, a vekkert beigazítjuk, a nachtkaszibra kirakjuk a bugyellárist és kulcsokat, a plafont vizsgáljuk üres óráinkban, imbiszt vacsorálunk, sampangert iszunk, riválisunkra haragszunk, az új cipőket monstrumoknak minősítjük, őnagysága körzetet, zsütont, pijamát, mindent hord, a felvonulás impozáns. Babucit hercignek találjuk, dezsöné, sitoklub, koncert, zsuzsu, kaszni, sifonér, krágli, manzsetta, hozentráger, zokni, cilinder, etapér, nippek, findzsa, tapper, X. y., nagykoncepciójú, fenomenális, kolosszális, piramidális, cipőpertlit vásárolunk, az előkelő kitartottja metresz, matracon alszunk, a szupé csárdást Fifivel táncoljuk végig, a kormányzó cerclét tartott, gróf Ezerholdassy dinét rendezett, lakáj-természetű ember sok van, a bor után akciót fizetünk, selyem kravarlit vásárlunk, verendáról gyönyörködünk a gyümölcsfák virágzásában, kucsirozunk, pavillont építünk, a katona ekzeréhoz, a diák drukkol, a hivatali főnök ekszpektorát, lódlizunk, ha hideg van szvettert húzunk, otthon neglizsében vagyunk... Ígt az áldóját, csak most veszem észre, hogy mindezt egy szuszra majdnem egy mondatba tömörítve mondtam el, hogy szinte elfogyott beléje a lélegzetem. Nem folytatom. Összehordhatnék még tizennyit is. Uraim, hölgyeim, tegyünk kísérletet, hogy éljünk a szépséges szép magyar nyelvvel, mert így, ahogyan manapság tapasztaljuk, a nemzeti nyelvünket csak rontjuk. Amily mértékben szaporodnak a jövevény szók nyelvünkben, oly mértékben nemzetietlenedünk. Ha ily mértékben szaporítjuk az idegen szavak használatát, maholnap oly csekély lesz nyelvünkben a magyar szó, hogy végre is azt fogjuk kérdezni, hát csakugyan magyarul beszélünk? De ne elégedjünk meg csak is azzal, hogy magyarul beszéljünk, de beszéljünk magyarosan! Nyelvében él a nemzet, a magyar nemzet csak addig fog élni, míg a nyelve él, aztán... Eh, szinte rossz is reá gondolni. Tisztítsunk. Tisztogassunk nyelvünk területén, mert ezek a jövevény, idegen szók csak burjánok, csak giz-gaz, mely elcsúfítja szép nyelvünk egyszerű, de bájos virágos kertjét. Ki a páréval, ki a dísznövényekkel, mezei virágokra van szükségünk, hogy a magyar nyelv még egy-két évezredet megéljen. Kezdjük el! SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1924 június 1., vasárnap. a zsidó sikkasztóval, aki Szegeden ezelőtt pár héttel néhány száz milliót elsikkasztott s jelenleg kóterben ül. Aki ezt kétségbe meri vonni, azt becsületsértésért és rágalmazásért haladéktalanul feljelenti. is létszámapasztás válságba sodorja a városi közigazgatást (Saját tudósítónktól.) Csaknem nyolc hónapja már annak, hogy a belügyminiszteri rendelet értelmében a szegedi városi hivatalokban is megejtették a létszámapasztást. Ezzel, mint már említettük, a belügyminiszter nincs megelégedve és a 20 százalékos létszámapasztás teljes végrehajtását követeli az egész vonalon minden hivatalban. A beügyminiszteri rendelet értelmében a polgármesternek legközelebb újból össze kell hívnia a létszámapasztó bizottságot, melynek most már az előbbinél jóval szigorúbban kell eljárnia. Az összes városokban, így Szegeden is illetékes helyen általános az a nézet, hogy a városoknál nem lehet szó létszámapasztásról, mert a városok adminisztrációja jelentékenyen megnövekedett a háború óta és még jobban növeli majd a városok teendőit az úgynevezett szanálás. Nemcsak a tanácsi ügyosztályok vannak túlterhelve munkával, hanem az összes többi hivatalok is. Így apasztás helyett a városi adóhivatalban a személyzet szaporítására volna szükség. Növelni kellene azonkívül a területi tisztiorvosok számát is, mert jelenleg különösen a külterületen az a helyzet, hogy egy tisztiorvosra a naponta előforduló halálesetek helyszíni vizsgálata is nagy feladatot ró. Budapesten pár héttel ezelőtt mozgalom indult meg, mely szerint kérni fogják a kormánytól, hogy a fővárostól újabb létszám redukciót ne követeljenek. Kecskeméten, máris a legkárosabban érzik a közigazgatási teendők sima lebonyolításánál a létszámcsökkentés hatását. Ezért Kecskemét máris felirattal fordult ez ügyben a kormányhoz. Értesülésünk szerint Szegeden is megvan a hajlandóság erre és a lépéseket illetékes körök meg is teszik, mihelyt a forszírozott újabb létszámapasztás terve elkészül. Épül az új városi bérpalota A modern kényelemmel berendezett lakások novemberre beköltözhetők lesznek Saját tudósítónktól. A Rákóczi-tér és a Tapor-utca sarbán már hetek óta lázas munka folyik. A munkások tömege sürögforog hatalmas állványok körül, kalapácsok, fejszék csattogása hallatszik, amely zűrzavarba csak néha vág bele egy-egy hangos parancsszó. A vezető mérnök utasításai, aki az építkezési munkálatokat irányítja, Szeged város hatalmas, modern háromemeletes bérpalotája épül itt. Az építkezéshez még csak május 10-én kezdtek hozzá és a nagy épülettömb alapzata már is elkészült. A százhúsz munkás szorgalmas kezekkel, kiváló mérnökök vezetésével folytatja munkáját. A napokban már a pincehelyiségek is elkészülnek. A „Szegedi Új Nemzedék" munkatársa a helyszínek felkereste Kövér városi főmérnököt, az építkezés főfelügyelőjét, aki igen érdekes nyilatkozatot telt az építkezési munkálatokkal és az új bérház tulajdonképeni rendeltetésével kapcsolatban. Az új háromemeletes városi bérház építkezési munkálatai előzetes számítások szerint az ősz végére befejeződnek és így a lakások már november első napjaiban beköltözhetők lesznek. Ezt a számítást azonban az esetleges, előreláthatatlan munkássztrájk vagy rossz időjárás nagyon könynyen felforgathatják. Ha pedig semmi akadály közbe nem jön, abban az esetben a város négy és fél milliárdos bérpalotáját november havában már a közönség rendelkezésére bocsáthatja teljes egészében. Az épület, amely a többi szegedi bérpalotákat és középületeket minden tekintetben jóval felülmúlja, két részből fog állani. Külön bejárat lesz úgy a Táborutca, mint a Rákóczi tér felől, két udvarral és elkülönített pincehelyiségekkel. A két, három, négyszobás, parkettel, gáz- és villanyvilágítással és világvárosi vízvezetékhálózattal ellátott lakások a modern paloták minden kényelmével lesznek berendezve. A tizenkét nagy lakás közül nyolcat az állam már előre lefoglalt jelenleg nyomorúságos kislakásokban elhelyezett egyetemi tanárok és állami főtisztviselők részére. Az épület egész első emeletét a Szeged városi adóhival helyiségei foglalják el. E célra külön páncélszoba épül. Az adóhivatali helyiségek a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár mintájára, oszlopcsarnokszerűen épülnek. Az egész emelet így egy óriási nagy terem lesz, ahol csupán oszlopsorok és üvegajtók válasszák el a közönséget és egyes hivatali helyiségeket egymástól. A szegedi lakáshiány — ha nem is teljesen — legalább részben csökkeni fog, miután az új bérpalota elkészül. Mivel az állam már nyolc lakást előre lefoglalt, így csak négy lakás áll a városi tanács rendelkezésére, melyeket előreláthatólag sorshúzás útján fognak kiadni.