Szegedi Uj Nemzedék, 1924. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1924-07-02 / 150. szám

Szeged, 1924 juHus 2,, szerda Keresztény politikai napilap. Elfifizetési ára helyben él vidéken: Egy hónapra , 20.000 K Negyedévre, , 60.000 K Egyes szám ára 1000 kor,, vasárnap 1500 korona. Szerkesztöseg és kiadó­hivatal : Szeged, Káliária-utca 10. az. Telefon: 153, Ara 1000 korona. Kapitaiizmus és szociáldemokrácia A két fogalom, noha két különböző végletet jelent is, mégis csak e^ anya­méhben született s egy cél felé törek­szik : megteremteni az internacionáliz- musnak azt a világuralmát, amely szám­űzi az emberek életéből, a nemzetek társadalmi berendezkedéséből a vallás­erkölcsi alapot, lerombolni mindazt, ami eddig az ember egyéniségének, a nem­zetek karrakterisztikumának értékmé­rője lehetett. A világ kapitalistái nagyon kevés kivétellel, s ugyanúgy a szociál­demokrata vezérek is, egyazon fajnak, egyazon hitfelekezetnek a tagjai, akik sok ezer esztendő tapasztalatainak fel- használásval, művészi precizitással han­golódnak össze, mihelyt a közös érdek megvédéséről van szó s nemcsak em­bereket, de egész nemzeteket irtanak ki, ha céljuk azt követeli. A világtör­ténelem folyamán ennek a tételnek az igazolására nem egy példát láttunk már, de a legrettenetesebbet a saját bőrün­kön tapasztaltuk a forradalmak s a szociáldemokráciával rokon uralom, a kommunizmus alatt. Ha azonban azt hinnők, hogy a kommün letörése után, megpihent volna talán a kapitaliz­mus, vagy a szociáldemokrácia nem­zetrontó törekvése, alaposan téved­nénk. Nem! Az elárult és látszó­lagos keresztény uralom alatt éppen úgy folytatják nemzetrontásukat és kártya- keverésüket, mint tették azt a Tiszák és Széli Kálmánok teremtette liberális éra idejében s amelynek visszahozata- láért folyó törekvésük a legszebb siker­rel járt, amit legfényesebben a budai vacsora bizonyit, ahol is nehány gerinc­telen keresztény körül egész sereg sza­badkőműves és egyéb zsidó hemzsegett, hogy megtapsolják azt az előkelő helyről mondott beszédet, amellyel a sárig pocskondiázták azt a nehány keresztény politikust, akik még nem adták fel a legélesebb harcot a kapitalisták és a szociáldemokrata vezérek ellen. Végte­lenül szomorú és lehangoló, hogy ide jutottunk. Számoljanak érte a történe­lem itélőszéke előtt azok, akiknek mód­jukban állott volna végképpen leszá­molni a nemzet s a hit ellenségeivel s ezt bűnös könnyelműséggel emulasz­tották. Az elmúlt héten több napon át fog­lalkozott a „Szegedi Uj Nemzedék“ egy sztrájkkal, amely a Kender-gyárban folyt le s amelyben körülbelül 700 munkás kért magasabb, s a folyton emelkedő drá­gaságnak me^elelő bért. A munkások kérése jogos és természetes volt, ezt belátták a szociáldemokrata szervezet vezetői is és helyeselték a minimális bérért nehéz testi munkát végző mun­kások állásfoglalását, mert elvégre heti 100—120 ezer koronából megélni sen­kinek sem lehet. A sztrájk több napon át tartott.—Ezek a munkások kivétel nél­kül tagjai a szociáldemokrata szakszer­vezeteknek, tehát világnézeti szempont­ból áthidalhatatlan különbségek van­nak közöttünk. De Isten látjalelkünket, mégis csak a vérünkből való vér, mégis csak a mi keresztény magyar test­vérünk, aki nem tehet arról, hogy bizo­nyos urak nemtörődömsége, gyalázatos szociálpolitikája a zsidó érdekek front­jába állitotta. De a lelke mélyén mind­egyiknek ott szunnyad a magyar erő, ennek a földnek, ennek a rögnek a szeretete s ha ütni fog az óra, ez a munkás a maga kérges kezével éppen úgy fegyvert ragad, mint mi, mint a többiek, akik mind magyarok, akik mind keresztények vagyunk. Sorsunk ide állitott bennünket, másutt lenézet­tek, megvetettek és kiuzsorázottak va­gyunk, mint ők, akik a nemzetközi kapitalizmus zsoldjába szegődtek. A segitségükre kellett tehát sietnünk s jogos kérésüket támogatni. Szivesen tettük, bár lett volna komolyabb ered­ménye a mozgalomnak. Csodálkozás­sal láttuk azonban ezekben a napokban, hogy a többi helybeli újságok, amelyek öles betűkkel szokták hirdetni, hogy emberi jogokért s egyenlőségért küzde­nek, egyáltalában nem vettek tudomást 700 keresztény munkás erőfeszítéséről, sőt hallgatásukkal, vagy tendenciózus beállítású cikkeikkel ártani igyekeztek nekik. Természetes, mert ezt a faji érdekek igy parancsolták. A milliárdos forgalmú vállalat nem adhat morzsákat dolgozó embereinek, hiszen ezeknek a mozgalma úgy js hiába való, mert — és itt van a kutya elásva — a szociál­demokrata vezetőség egy húron pendül, közös célról lévén szó, a kapitalistákkal. Történeti hűség kedvéért, egy-két szóval elmondjuk itt, hogy mi történt például a legutóbbi ülésen, amely a múlt hó 26-ikán folyt le. Vaczkó Mihály elnök bejelenti, hogy az igényelt 25—30 százalékos . béremelés helyett Wim- merék csak 10—12 százalékot hajlandók adni. A munkások közül többen ki­jelentik, hogy ilyenformán tovább sztráj­kolnak s nem veszik fel a munkát. Közben megérkezik Láyer párttitkár s alaposan leszidja a munkásokat, majd kéri őket a munka felvételére. A jelen­levő 20 munkás közül 16 a sztrájk mel­lett, tehát Láyer szakszervezeti titkár ellen döntött. S mit tesz ilyenkor Láyer ur? Magából kikelve, toporzékolva kiáltotta a munkások felé • — Elrendelem, hogy azonnal vegye fel mindenki a munkát. A textílmunká- sok szakszervezetét pedig azonnal fel­oszlatom. A Munkás-Otthon megszűnt továbbra is sztrájktanya lenni s aki a parancsomat nem teljesíti, annak itten többé keresni valója nincsen. S mit leheteti erre a nyomorgó 700 munkás? Szó nélkül, sok haraggal és keserűséggel a lelkűkben megfordultak s hogy Wimmer ur Oattsteinba másod • magával üdülni elutazhasson, meg­kezdték a munkát. Nagyobb darab kenyerd, vagy sorsuk javulását hiába várták tehát. Ez a szociáldemokrácia! És amikor ezt látjuk, annyi fájó keserűség lopakodik a szivünkbe. A népbolondilók járó szalagján vezetnek 100 és 100 ezer dolgozó magyar em­bert. Kiölik a hitet a lelkűkből, a haza fogalmának ellenségeivé teszi őket a zsidó nagyzási hóbort. Aztán miért? Miért feledkeznek meg magukról annyi­szor és annyiszor a magyar munkás test­vérek ? Miért káromolják az Istent, miért gyalázzák az Oitáriszentséget s miért döntögetik a Feszületeket? Miért vagytok ellenségei a hitnek, amely fel akar emelni benneteket az Isten zsámolyához? Miért bántjátok ót magát, akinek mindnyájan egyfor­mán gyermekei vagyunk? Hát nem látjátok, hogy ha mindnyájunknak nyo­morogni kell, az az emberi, legfőbb­képpen pedig a zsidó gonoszság müve ? Nem látjátok, hogy ti csak ezköz vagy­tok egy világhatalmi törekvés kezé­ben ? Kaptok-e egyetlen fillért is azok­ból a megszámlálhatatlan milliárdok- ból, amelyeket erkölcstelen kapzsiság­gal ez a fajta halmozott össze? Ugye nem I És mi jól tudjuk, hogy ti ma még engesztelhetetlen ellenségei vagytok annak az irányzatnak, amelyet ez az újság s a mögötte felsorakozó keresztény tábor képvisel. Ti az irány­zattal az embert is gyűlölitek. Nem baj. Azért mi szeretünk s a keblünkre öle­lünk titeket szenvedő munkástestvéreink és megbocsájtjuk a tévedést, mert a mi lelkünk azzal az erővel telik meg, melyet a kereszt sugároz ki magából. A Kereszt, amelyen keserves kinhalált szenvedett az Isten egyszülött fia, akit ölök igazságaiért feszitettek meg a zsidók. Mi megbocsátunk, s keblünkre öle­lünk mindannyiatokat s midón a ma­gyar föld uj életet lehel magából, szi­vünkből óhajtjuk, hogy ne csak sovány kenyér, de becsületes munkátok jutal­Vl-ik évfolyam, 150. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. A Biros$-SziT8tsi| szegeii iliiijáiisk, I MANSz, a Sligyaf Nbuzbíí SziTetség és a Turáa- Szífetsíi kiiatalos lapja, Megjelenik minden nap korán reggel. maképpen olykor kalács is kerüljön asztalotokra, amelynek 90 százalékát ma még az aranyközéputas lelketlen jogrend kufárok tartják szőrös kezeik között (/. M.J Amerika hét és fél millió dollárt jegyez a magyar kölcsönre London, julius 1. A Times az egyik pénzügyi cikkében jelenti, hogy a ma­gyar kölcsön angol részének a jegyzése tegnap befejeződött A cikk igen ked­vező hangon ir a kölcsön biztositásá- ról. Az angol és amerikai bankáiokkai a magyar kölcsönügyében kötött szer­ződéseket a kölcsön delegáció junius 30-án irta alá. A francheok névértékűk szerint a következőkép oszlanak meg: Az angol részesedés névértéke 7.902 700 font sterling. Az amerikai részesedés 7 és félmillió dollár. A kíbocsájtás dátuma julius 2-ka, első befizetés határideje julius 19-ke. A befizetések az angol banknál történnek a magyar kormány ottani folyószámlája javára. A külföldi kölcsönnek a külföldi bankoknál való biztosítása olyan értékben sikerül, hogy az eredetileg 10 millióra kontemplált részesedés netto 8.729.175 aranykoro­nára redukálódott. Ez az összeg a ma­gyar közönségnek a külföldi kölcsönben való netto részesedése. A newyorki ban­kok szindikátusa a Speyer ésTársa bank­házzal az élén szerdán a magyar kölcsön nyilvános jegyzése alkalmával 7 és fél­millió dollárt fog jegyezni. ü kongdny nem engedf meg a korona ngrdsszerB emelkedését Általánosságban elfogadták az indemnitási javaslatot A nemzetgyűlés keddi ülését 11 óra után nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirenden az indemnitás foly­tatólagos tárgyalása. Az első felszólaló Lakó Imre kifogásolja, hogy a kormány uj állásokat kreál, tisztviselőket nevez ki, ugyanakkor midőn a tisztviselőket B. listára helyezi. Végül hosszasan fejte­geti, hogy miért bizalmatlan a kormány iránt. Az indemnitást nem fogadja el. A következő felszólaló Benárd Ágos­ton azzal a vitával foglalkozik, amely Rassay Károly és a szociáldemokratáI< között fejlődött ki, amelyben Rassay azt állítja, hogy a szociáldemokratapárt őt megbízta, hogy az indemnitási javas­lat gyors letárgyalása érdekében tár­gyaljon a miniszterelnökkel. Viszont a szociáldemokraták azt mondják, hogy semmiféle megbízást nem adtak. Benárd Rassay szavainak ad hitelt. Aggasztja őt az a tény, hogy szerinte á magyar miniszterelnök tárgyalásba bocsájtkozik a szociáldemokratákkal. Szerinte a kor­mányelnök nem az, aki volt, mert akkor nem támogatná őt a, baloldali sajtó. Felolvassa azt az emléklapot, amely­ben a Társadalmi Egyesületek Szövet­sége három évvel ezelőtt kérte a for­radalmi sajtó megbüntetését s amelyet annak idején Bethlen István gróf mi­niszterelnök is aláirt. Bizalommal lenne a kormány iránt akkor, ha a keresztény főváros érdeké­ben hatalmi és erkölcsi súlyával segít­ségére sietne a keresztény polgárság­nak. Felhívja a népjóléti miniszter figyelmét arra is, hogf a szanálással kapcsolatosan nem volna-e meggondo­landó a lakáshivatal megszüntetése. A lakáshivatal csak megnehezíti a lakásszerzést. Kifogásolja, hogy sokkal több egyete­met tartsunk a Csonkamagyarországon, mint amennyi volt Nagymagyarországon, ugyanakkor azonban píSíTT.. . hagyjuk nagy intézményeinket, mint: a Néfhíeti Múzeumot, a Földrajzi Múzeumot, ér Földtani Intézetet stb. Az indemnitást nem fogadja el. A következő felszólaló Eöri Szabó Dezső, azzal vádolja a kormányt, hogy nem folytat agrárpolitikát. Az indemni­tást nem szavazza meg. Zsilinszky Endre szólal fel ezután. Szerinte a kormány nem bízik a szaná­lás gyors sikerében, mert különben nem hat hónapra szóló indemnitást kért volna, hanem csupán egy rövidebb időre szólót. Védekezik a kormány azon vádja ellen, mintha a fajvédőket csupán a személyeskedés vezetné politikai lépé­seikben. Majd a kormány pénzügyi politikáját bírálja. Kifogásolja, hogy az ujjonnan alakult vagyonok megszabadultak a megadóztatástól. A kormány pénzügyi politikáját élesen bírálva kijelenti, hoCT agrárius jelszó alatt szélsőséges merkantil szempontok érvényesülnek a pénzügyi politikában. A termelés érdekében alig történt valami. A mezőgazdasági ipart is ki kellett volna fejleszteni: ezen a téren nem történt semmi. A külügyi politikáról szólva szemére •veti a kormánynak, hogy nagyon előzé­keny volt a kisaníanttal szemben. Ezután a szociálpolitika bírálatára tér át. Szociális politikánk legsulyos- sabbika a tisztviselökérdés. A kormány ezen kérdés megoldásánál csak fél­munkát végzett. Nem helyesli a terve­zett illetményrendezést. Az indemnitást nem fogadja el. Ezután Dénes István szólalt fel a javaslat ellen. Több szónok nem lévén, az elnök a vitát lezárja. Korányi Frigyes a magyar pénzügyi feladatokról Szünet utánL Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter válaszol a vita folya­mán elhangzott felszólalásokra. Beszéde eiejéni a pénzügyi kormány nehéz helyzetét vázolja. Majd arról szó|, hogy a költségvetés redukcióját az ö első pénzügyminisztersége óta fokozatosan keresztülviltek, mert akkor 800 millió firanykorona volt a kiadás ma 400 mill ió. Arra kell törekedni, hogy necsak Magyarország hitelét állítsuk helyre, de az egész ország hitelszer­vezetének a fejlődését is. A magasabb cél nemcsiak az anyagi renaissance, de az erkölcsi renaissance is. Az első feladat a stabil állapotnak megteremtése, melyhez az első lépést a kormány a jóvátétel rendezésével tette meg. A létszámcsökkentést fokozatosan keresztül viszik, de az államnak igyis maradnak terhel főleg az, amit a nyug­díjasok rönnak reá. A budget realitá­sát a kontroll rendszerrel fogják biz­tosítani. A tisztviselőkérdést még a budget elkészítése előtt kellett rendezni, mert költségvetést nem lehet készíteni addig, mig ezzel a kérdéssel nincsenek tisztában. Pénzünk helyzetéről szól ez­után és hangsúlyozza, hogy nem az a fontos, hogy a pénz értékét magasra

Next

/
Thumbnails
Contents