Szegedi Uj Nemzedék, 1924. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1924-07-02 / 150. szám
Szeged, 1924 julus 2., szerda Keresztény politikai napilap. Elsifizetési ára helyben él vidéken. Egy hónapra , 20.000 K Negyedévre, , 60.000 K Egyes szám ára 1000 kor., vasárnap 1500 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szeged, Kálvária utca 10. sz. Telefon: 153. Ára 1000 korona. Vl-ik évfolyam, 150. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. A Biros-SziTetsiszegeni ilinjának, I MANSz, a Sligyaf Nbuzbír Szigetség és a Turán- Szífetsíi hivatalos lapja. Megjelenik minden nap korán reggel. Kapitalizmus és szociáldemokrácia A két fogalom, noha két különböző végletet jelent is, mégis csak ez anyaméhben született s egy cél felé törekszik : megteremteni az internacionalizmusnak azt a világuralmát, amely száműzi az emberek életéből, a nemzetek társadalmi berendezkedéséből a valláserkölcsi alapot, lerombolni mindazt, ami eddig az ember egyéniségének, a nemzetek karrakterisztikumának értékmérője lehetett. A világ kapitalistái nagyon kevés kivétellel, s ugyanúgy a szociáldemokrata vezérek is, egyazon fajnak, egyazon hitfelekezetnek a tagjai, akik sok ezer esztendő tapasztalatainak felhasználásval, művészi precizitással hangolódnak össze, mihelyt a közös érdek megvédéséről van szó s nemcsak embereket, de egész nemzeteket irtanak ki, ha céljuk azt követeli. A világtörténelem folyamán ennek a tételnek az igazolására nem egy példát láttunk már, de a legrettenetesebbet a saját bőrünkön tapasztaltuk a forradalmak s a szociáldemokráciával rokon uralom, a kommunizmus alatt. Ha azonban azt hinnők, hogy a kommün letörése után, megpihent volna talán a kapitalizmus, vagy a szociáldemokrácia nemzetrontó törekvése, alaposan tévednénk. Nem! Az elárult és látszólagos keresztény uralom alatt éppen úgy folytatják nemzetrontásukat és kártyakeverésüket, mint tették azt a Tiszák és Széll Kálmánok teremtette liberális éra idejében , amelynek visszahozataláért folyó törekvésük a legszebb sikerrel járt, amit legfényesebben a budai vacsora bizonyít, ahol is néhány gerinctelen keresztény közül egész sereg szabadkőműves és egyéb zsidó hemzsegett, hogy megtapsolják azt az előkelő helyről mondott beszédet, amellyel a sárig pocskondiázták azt a néhány keresztény politikust, akik még nem adták fel a legélesebb harcot a kapitalisták és a szociáldemokrata vezérek ellen. Végtelenül szomorú és lehangoló, hogy ide jutottunk. Számoljanak érte a történelem ítélőszéke előtt azok, akiknek módjukban állott volna végképpen leszámolni a nemzet s a hit ellenségeivel s ezt bűnös könnyelműséggel emulasztották. Az elmúlt héten több napon át foglalkozott a „Szegedi Uj Nemzedék“ egy sztrájkkal, amely a Kender-gyárban folyt le s amelyben körülbelül 700 munkás kért magasabb, s a folyton emelkedő drágaságnak megelelő bért. A munkások kérése jogos és természetes volt, ezt belátták a szociáldemokrata szervezet vezetői is és helyeselték a minimális bérért nehéz testi munkát végző munkások állásfoglalását, mert elvégre heti 100—120 ezer koronából megélni senkinek sem lehet. A sztrájk több napon át tartott.—Ezek a munkások kivétel nélkül tagjai a szociáldemokrata szakszervezeteknek, tehát világnézeti szempontból áthidalhatatlan különbségek vannak közöttünk. De Isten látja lelkünket, mégis csak a vérünkből való vér, mégis csak a mi keresztény magyar testvérünk, aki nem tehet arról, hogy bizonyos urak nemtörődömsége, gyalázatos szociálpolitikája a zsidó érdekek frontjába állította. De a lelke mélyén mindegyiknek ott szunnyad a magyar erő, ennek a földnek, ennek a rögnek a szeretete s ha ütni fog az óra, ez a munkás a maga kérges kezével éppen úgy fegyvert ragad, mint mi, mint a többiek, akik mind magyarok, akik mind keresztények vagyunk. Sorsunk ide állított bennünket, másutt lenézettek, megvetettek és kiuzsorázottak vagyunk, mint ők, akik a nemzetközi kapitalizmus zsoldjába szegődtek. A segítségükre kellett tehát sietnünk s jogos kérésüket támogatni. Szívesen tettük, bár lett volna komolyabb eredménye a mozgalomnak. Csodálkozással láttuk azonban ezekben a napokban, hogy a többi helybeli újságok, amelyek öles betűkkel szokták hirdetni, hogy emberi jogokért s egyenlőségért küzdenek, egyáltalában nem vettek tudomást 700 keresztény munkás erőfeszítéséről, sőt hallgatásukkal, vagy tendenciózus beállítású cikkeikkel ártani igyekeztek nekik. Természetes, mert ezt a faji érdekek így parancsolták. A milliárdos forgalmú vállalat nem adhat morzsákat dolgozó embereinek, hiszen ezeknek a mozgalma úgy is hiábavaló, mert — és itt van a kutya elásva — a szociáldemokrata vezetőség egy húron pendül, közös célról lévén szó, a kapitalistákkal. Történeti hűség kedvéért, egy-két szóval elmondjuk itt, hogy mi történt például a legutóbbi ülésen, amely a múlt hó 26-ikán folyt le. Vaczkó Mihály elnök bejelenti, hogy az igényelt 25—30 százalékos béremelés helyett Wimmerék csak 10—12 százalékot hajlandók adni. A munkások közül többen kijelentik, hogy ilyenformán tovább sztrájkolnak s nem veszik fel a munkát. Közben megérkezik Láyer párttitkár s alaposan leszidja a munkásokat, majd kéri őket a munka felvételére. A jelenlevő 20 munkás közül 16 a sztrájk mellett, tehát Láyer szakszervezeti titkár ellen döntött. S mit tesz ilyenkor Láyer úr? Magából kikelve, toporzékolva kiáltotta a munkások felé • — Elrendelem, hogy azonnal vegye fel mindenki a munkát. A textilmunkások szakszervezetét pedig azonnal feloszlatom. A Munkás Otthon megszűnt továbbra is sztrájktanya lenni s aki a parancsomat nem teljesíti, annak itten többé keresni valója nincsen. S mit tehetett erre a nyomorgó 700 munkás? Szó nélkül, sok haraggal és keserűséggel a lelkükben megfordultak s hogy Wimmer úr Oattsteinba másodmagával üdülni elutazhasson, megkezdték a munkát. Nagyobb darab kenyerd, vagy sorsuk javulását hiába várták tehát. Ez a szociáldemokrácia! És amikor ezt látjuk, annyi fájó keserűség lopakodik a szívünkbe. A népbolondulók járó szalagján vezetnek 100 és 100 ezer dolgozó magyar embert. Kiölik a hitet a lelkükből, a haza fogalmának ellenségeivé teszi őket a zsidó nagyzási hóbort. Aztán miért? Miért feledkeznek meg magukról annyiszor és annyiszor a magyar munkás testvérek ? Miért káromolják az Istent, miért gyalázzák az Oltáriszentséget s miért döntögetik a Feszületeket? Miért vagytok ellenségei a hitnek, amely fel akar emelni benneteket az Isten zsámolyához? Miért bántjátok et magát, akinek mindnyájan egyformán gyermekei vagyunk? Hát nem látjátok, hogy ha mindnyájunknak nyomorogni kell, az az emberi, legfőbbképpen pedig a zsidó gonoszság műve ? Nem látjátok, hogy ti csak ezköz vagytok egy világhatalmi törekvés kezében ? Kaptok-e egyetlen fillért is azokból a megszámlálhatatlan milliárdokból, amelyeket erkölcstelen kapzsisággal ez a fajta halmozott össze? Ugye nem ! És mi jól tudjuk, hogy ti ma még engesztelhetetlen ellenségei vagytok annak az irányzatnak, amelyet ez az újság s a mögötte felsorakozó keresztény tábor képvisel. Ti az irányzattal az embert is gyűlölitek. Nem baj. Azért mi szeretünk s a keblünkre ölelünk titeket szenvedő munkástestvéreink és megbocsájtjuk a tévedést, mert a mi lelkünk azzal az erővel telik meg, melyet a kereszt sugároz ki magából. A Kereszt, amelyen keserves kínhalált szenvedett az Isten egyszülött fia, akit örök igazságaiért feszítettek meg a zsidók. Mi megbocsátunk, s keblünkre ölelünk mindannyiatokat s midőn a magyar föld uj életet lehel magából, szivünkből óhajtjuk, hogy ne csak sovány kenyér, de becsületes munkátok jutalmaképpen olykor kalács is kerüljön asztalotokra, amelynek 90 százalékát ma még az aranyközéputas lelketlen jogrend kufárok tartják szőrös kezeik között (/. M.J Amerika hét és fél millió dollárt jegyez a magyar kölcsönre London, július 1. A Times az egyik pénzügyi cikkében jelenti, hogy a magyar kölcsön angol részének a jegyzése tegnap befejeződött A cikk igen kedvező hangon ír a kölcsön biztosításáról. Az angol és amerikai bankárokkal a magyar kölcsön ügyében kötött szerződéseket a kölcsön delegáció június 30-án írta alá. A francheok névértékük szerint a következőkép oszlanak meg: Az angol részesedés névértéke 7.902 700 font sterling. Az amerikai részesedés 7 és félmillió dollár. A kibocsájtás dátuma július 2-ka, első befizetés határideje július 19-re. A befizetések az angol banknál történnek a magyar kormány ottani folyószámlája javára. A külföldi kölcsönnek a külföldi bankoknál való biztosítása olyan értékben sikerül, hogy az eredetileg 10 millióra kontemplált részesedés nettó 8.729.175 aranykoronára redukálódott. Ez az összeg a magyar közönségnek a külföldi kölcsönben való nettó részesedése. A newyorki bankok szindikátusa a Speyer és Társa bankházzal az élén szerdán a magyar kölcsön nyilvános jegyzése alkalmával 7 és félmillió dollárt fog jegyezni. A kongoing nem engedi meg a korona agrásszerű emelkedését Általánosságban elfogadták az indemnitási javaslatot A nemzetgyűlés keddi ülését 11 óra után nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirenden az indemnitás folytatólagos tárgyalása. Az első felszólaló Lakó Imre kifogásolja, hogy a kormány új állásokat kreál, tisztviselőket nevez ki, ugyanakkor midőn a tisztviselőket B. listára helyezi. Végül hosszasan fejtegeti, hogy miért bizalmatlan a kormány iránt. Az indemnitást nem fogadja el. A következő felszólaló Benárd Ágoston azzal a vitával foglalkozik, amely Rassay Károly és a szociáldemokraták között fejlődött ki, amelyben Rassay azt állítja, hogy a szociáldemokrata párt őt megbízta, hogy az indemnitási javaslat gyors letárgyalása érdekében tárgyaljon a miniszterelnökkel. Viszont a szociáldemokraták azt mondják, hogy semmiféle megbízást nem adtak. Benárd Rassay szavainak ad hitelt. Aggasztja őt az a tény, hogy szerinte a magyar miniszterelnök tárgyalásba bocsájtkozik a szociáldemokratákkal. Szerinte a kormányelnök nem az, aki volt, mert akkor nem támogatná őt a baloldali sajtó. Felolvassa azt az emléklapot, amelyben a Társadalmi Egyesületek Szövetsége három évvel ezelőtt kérte a forradalmi sajtó megbüntetését s amelyet annak idején Bethlen István gróf miniszterelnök is aláírt. Bizalommal lenne a kormány iránt akkor, ha a keresztény főváros érdekében hatalmi és erkölcsi súlyával segítségére sietne a keresztény polgárságnak. Felhívja a népjóléti miniszter figyelmét arra is, hogy a szanálással kapcsolatosan nem volna-e meggondolandó a lakáshivatal megszüntetése. A lakáshivatal csak megnehezíti a lakásszerzést. Kifogásolja, hogy sokkal több egyetemet tartsunk a Csonkamagyarországon, mint amennyi volt Nagymagyarországon, ugyanakkor azonban píoí0.. . hagyjuk nagy intézményeinket, mint: a Némzzeti Múzeumot, a Földrajzi Múzeumot, ér Földtani Intézetet stb. Az indemnitást nem fogadja el. A következő felszólaló Eöri Szabó Dezső, azzal vádolja a kormányt, hogy nem folytat agrárpolitikát. Az indemnitást nem szavazza meg. Zsilinszky Endre szólal fel ezután. Szerinte a kormány nem bízik a szanálás gyors sikerében, mert különben nem hat hónapra szóló indemnitást kért volna, hanem csupán egy rövidebb időre szólót. Védekezik a kormány azon vádja ellen, mintha a fajvédőket csupán a személyeskedés vezetné politikai lépéseikben. Majd a kormány pénzügyi politikáját bírálja. Kifogásolja, hogy az újjonnan alakult vagyonok megszabadultak a megadóztatástól. A kormány pénzügyi politikáját élesen bírálva kijelenti, hogy agrárius jelszó alatt szélsőséges merkantil szempontok érvényesülnek a pénzügyi politikában. A termelés érdekében alig történt valami. A mezőgazdasági ipart is ki kellett volna fejleszteni, ezen a téren nem történt semmi. A külügyi politikáról szólva szeméreveti a kormánynak, hogy nagyon előzékeny volt a kisantanttal szemben. Ezután a szociálpolitika bírálatára tér át. Szociális politikánk legsúlyossabbika a tisztviselőkérdés. A kormány ezen kérdés megoldásánál csak félmunkát végzett. Nem helyesli a tervezett illetményrendezést. Az indemnitást nem fogadja el. Ezután Dénes István szólalt fel a javaslat ellen. Több szónok nem lévén, az elnök a vitát lezárja. Korányi Frigyes a magyar pénzügyi feladatokról Szünet után Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter válaszol a vita folyamán elhangzott felszólalásokra. Beszéde elején a pénzügyi kormány nehéz helyzetét vázolja. Majd arról szól, hogy a költségvetés redukcióját az első pénzügyminisztersége óta fokozatosan keresztülvittek, mert akkor 800 millió firanykorona volt a kiadás ma 400 millió. Arra kell törekedni, hogy ne csak Magyarország hitelét állítsuk helyre, de az egész ország hitelszervezetének a fejlődését is. A magasabb cél nemcsak az anyagi renaissance, de az erkölcsi renaissance is. Az első feladat a stabil állapotnak megteremtése, melyhez az első lépést a kormány a jóvátétel rendezésével tette meg. A létszámcsökkentést fokozatosan keresztül viszik, de az államnak így is maradnak terhei főleg az, amit a nyugdíjasok vönnak reá. A budget realitását a kontroll rendszerrel fogják biztosítani. A tisztviselőkérdést még a budget elkészítése előtt kellett rendezni, mert költségvetést nem lehet készíteni addig, míg ezzel a kérdéssel nincsenek tisztában. Pénzünk helyzetéről szól ezután és hangsúlyozza, hogy nem az a fontos, hogy a pénz értékét magasra