Szegedi Uj Nemzedék, 1924. október (6. évfolyam, 225-251. szám)
1924-10-01 / 225. szám
SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1924 október 1., szerda. A fogyasztási adóhivatali tisztviselőket kisemmizték a ruhaos cipősegélyből (Saját tudósítónktól.) Van egy csoportja a városi alkalmazottaknak, melyet a város évről évre következetesen megrövidít az egyéb városi tisztviselőkkel szemben. Ezek az úgynevezett nemszorosan vett városi alkalmazottak, akiknek örökös sérelmeit úgy látszik végleg orvosolja az a körülmény, hogy a múlt év októberében eltörölték a szorosan és nem szorosan vett megkülönböztetést. A helyzet azonban ennek az avult megkülönböztetésnek kiküszöbölése után is sok tekintetben arégi maradt. Kitűnt ez legutóbb is, midőn a városi tisztviselők az államiakhoz hasonlóan ruha- és cipősegélyt kaptak. Ekkor minden egyes városi alkalmazott megkapta ezt a segélyt, a fogyasztási adóhivatali tisztviselők kivételével, akik a régi úgynevezett nem szorosan vetteknek zömét képezik. A tanács úgy látszik merő megszokásból megfeledkezett a fogyasztási tisztviselőkről, azt gondolva talán, hogy azok évtizedeken át annyira beletörődtek az örökös kisemmizésbe, hogy ez ellen az újabb kijátszás ellen már fel sem szólalnak. A fogyasztási adótisztviselők azonban épúgy érzik az élet súlyát és az ő családjuk is épen úgy élni akar, mint a más ágakban működő tisztviselők. A ruha róluk is ép úgy lefosztott, cipőjük ugyanúgy széjjelment, mint a keresztény tisztviselő társadalom túlnyomó részéé. Természetes tehát, hogy a fogyasztási adótisztviselők megmozdultak és bejelentették, hogy a cipő- és ruhasegély készpénzben való megváltására ők is igényt tartanak. Ezt a minden tekintetben jogos igényüket most kérvényben juttatták el a város tanácsához, mely legközelebbi ülésén dönt a kérdésben. Reméljük, hogy a város tanácsa ezúttal az egyenlő elbánás alapjára helyezkedik és eleget tesz a fogyasztási tisztviselők jogos és méltányos kérelmének. Somogyi polgármester megsürgeti a gázgyárral való részvénytársasági tervezetet (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a város és a gázgyár közötti megváltási perben szünet állott be, amennyiben a kúriának a város megváltási jogát kimondó ítélete után a város egyelőre felhagyott azzal, hogy a megváltási összeg meghatározását bírói útra terelje. E fegyverszünet alatt a város legelső lépése az volt, hogy közeledést kísérelt meg a gázgyárhoz arra nézve, hogy miként lehetne oly viszonyt teremteni a város és a gázgyár között, mely a közérdeket is a legmegfelelőbben kielégítené. A gázgyár ekkor három alternatívát állított a város elé, melyek közül az érdekeltek meghallgatása után a tanács amellett döntött, hogy részvénytársasági viszonyba lép a gázgyárral. Erről a város tanácsa azzal a felszólítással értesítette a gázgyár budapesti központi igazgatóságát, hogy a létesítendő részvénytársaság tervezetét dolgozzák ki és küldjék meg a városnak. Idestova három hónap elmúlt már azóta, hogy a város ezt a kérelmet intézte a gázgyár központi igazgatóságához, a részvénytársaság tervezete azonban máig sem érkezett le és a fogyasztó közönség ma is kétségben van aziránt, hogy mikor teremt már a város olyan helyzetet, mely a mostani magas gáz- és villanyárakat kedvezőbbé tudja tenni és amely egyúttal lehetővé teszi, hogy az utcai közvilágítást is a döntőbizottság korlátozó rendelkezéseitől függetlenül fejleszthessék. Tudni kell ugyanis, hogy a döntőbizottság a gázgyárral kötött új szerződés már önként megszűnne és akkor újból a város és a nagyközönség képviselői állapítanák meg a világítási árakat. Így volt ez akkor is, midőn a Wimmer F. által képviselt kapkodó és józan megfontolást nélkülöző várospolitika a döntőbizottságot a város nyakára nem ültette. A döntőbizottsági döntéseknek Wimmer F. és társai által való kiprovokálása előtt ugyanis a gáz- és villanyárakat a város tanácsa és az érdekeltek hosszas megfontolásuk után állapították meg. Ezekkel szemben azonban épen az Iparkamara berkeiből folytonosan elégedetlenek voltak, mire döntőbizottságot kértek. Ez a bizottság azután nagy kiábrándulást idézett elő Wimmer F. kisded, de nagyhangú és mindenben politikai célokra törekvő táborában. A várt olcsóbb világítási árak helyett ugyanis a döntőbizottság meglepően magasabb árakat varrt a közönség nyakába az előbbieknél. De ezt még tetézte azzal is a döntőbizottság, hogy a gázgyár javára megszabta, hogy bizonyos összeg mellett mennyi utcai lámpát szabad felgyújtani. Igaz, hogy a szánalmas közvilágítási viszonyokat sok ok közrejátszása idézte elő, de a handabandázó Wimmer-féle várospolitikának is igen nagy része van abban, hogy az utcai világítás ma oly balkáni állapotban van Szegeden. A furcsa csak az, hogy Wimmerék ma is a nyilvánosság pódiumáról városi közügyeket akarnak intézni, városi földek eladását, a gazdatársadalom még görnyesztőbb terhekkel való megrakását követelik, akkor, midőn annyi ízben levizsgáztak már balkezességükről. Elhanyfagott a katolikus templomok környéke (Saját tudósítónktól.) A katolikus hívők már napok óta megbotránkozva pertraktálják azokat a legsötétebb külvárosba illő állapotokat, melyek templomaik körül úgy látszik megállandósultak. A szeptemberi napsugaras időben még eltűrték valahogy azt a mázsákra menő port és szemetet, mely a templomok előtt és környékükön, a rókusi templom kivételével, felhalmozódott, de amióta beállott az esős időjárás, tűrhetetlenné váltak az állapotok. Igazán nem értjük, hogyan történhet az, hogy az ország második legnagyobb városában, a kultúra gócpontjában, amelynek túlnyomó többségben katolikus a lakossága, ilyen kevés gondot fordítanak azokra a helyekre, ahol naponta a templomba igyekvők ezrei fordulnak meg. De nemcsak a hívők kényelmetlenségéről és közérzéséről van itt szó, mélyen sértik ezek az állapotok az Isten háza szentségét s az öntudatos katolikus tömegek önérzetét is. Nem akarunk most azokról az ízléstelenségekről beszélni, amelyek a templomlak tövében sűrűen láthatók, eleget beszélnek a város körültekintő figyelméről és legelemibb kötelességeiről azok a bozótok, melyek ott tanyát vertek, a sár, amely a kövezetlenség miatt esős időben bokáig ér s az a sivár rendezetlenség, mely a templomok előtti térségből a szemlélő elé dermed. Mit kell látnunk azonban, ha ezzel szemben a zsidó templom környékét vesszük szemügyre? Ámulva kérdezzük, honnan merítette itt a város azt a buzgalmat és fáradhatatlanságot, mellyel ezen a környéken oly példás ízléssel és minuciózus lelkiismeretességgel helyezkedett fővárosi nívóra. Nem célunk a zsidó templom rendezett környékét kifogásolnunk, csak örömmel tapasztalhatunk minden szépészeti és rendészeti szempontból előnyösen említésre méltó tényt, azt azonban méltán kérdezhetjük, miért nem találja a város vezetősége helyénvalónak legalább ugyanezt a gondosságot és buzgalmat azoknak a templomoknak a környékén is, melyek mégis csak az Alföld és a katolikus Szeged uralkodó vallásának megszentelt helyei. Véleményünk szerint érthetetlen a nemtörődömség, mellyel a katolikus város ennyire lezüllesztette saját templomainak környékét. Sürgős intézkedést kérünk ezeknek a lehetetlen állapotoknak minél előbbi szanálására. A belügminiszter megmagyarázza tegnapi nyilatkozatát Elítélik a belügyminiszter nyilatkozatát Budapest, szeptember 30. Rakovszky Iván belügyminiszternek a csongrádi ügügyel kapcsolatban tett legutóbbi nyilatkozatát nemcsak ellenzéki, hanem még egységespárti körökben is roszszólják. Nyilatkozatának különösen azt a részét nem tartják szerencsésnek, melyben túlságosan exponálta magát bizonyos hatásköre alá tartozó közegek mellett. A belügyminiszter ma különben egy fővárosi lap útján újból nyilatkozott. A miniszter ez alkalommal a tegnapi kijelentései körül támadt félreértéseket óhajtja eloszlatni és magyarázatul kijelenti, hogy nem a bíróság ítéletét akarta bírálni. Megállapítja azonban, hogy amennyiben a rendőrségi munkában hiányok, vagy bajok mutatkoztak, ennek orvoslására a bíróságnak is meg van a módja. Szerinte azonban a bíróság nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy fölényes kritikával illesse a hatósági nyomozást, minden ellenőrzés nélkül. Diószeghy fegyelmi ügye Rakovszky Iván belügyminiszter kedden Nádassy Imre országos főkapitányt fogadta, majd aláírta a Diószeghy miniszteri tanácsos elleni fegyelmi eljárásról szóló aktát. Eredetileg arról volt szó, hogy Diószeghy János ellen a vizsgálatot Nádassy Imre főkapitány folytatja le, ettől a tervtől azonban időközben elállottak és mint beavatott helyről értesültünk a fegyelmi vizsgálatot Schreiber Ervin dr. belügyminiszteri helyettes államtitkár fogja lefolytatni. Egy amerikai pénzcsoport kölcsönt ígér a városoknak Budapest, szeptember 30. A városoknak mintegy 1200 milliárd koronát kitevő kölcsönre volna szükségünk. E kölcsön megszerzése ügyében már több ízben folytak tárgyalások a városok kongresszusának keretében. Az 1200 milliárdos kölcsönt 22 város veszi fel és annak nagy részét a már rég szükségessé vált beruházásokra fordítanák. Nemrég egy amerikai pénzcsoport tett ajánlatot a kölcsönt kereső városoknak. Az amerikaiak kellő biztosíték mellett mintegy 10 millió dollárt hajlandók a városok rendelkezésére bocsátani. A városok kongresszusának vezetősége a napokban tárgyalt erről a külföldi ajánlatról Bod János és Walkó Lajos miniszterekkel, akik mindenben helyeselték a városok hitelszerzési akcióját. A városok kongresszusa Sipőcz Jenő polgármester, elnök aláírásával levelet küldött szét az érdekelt városoknak, amelyben megjelöli a feltételeket,amelyek mellett az amerikai kölcsön lebonyolítható volna. A városoknak a választ rövidesen meg kell adni. fi magiyar képviselőket mindenkit ünnepeltek Olaszországban Teljes számban tisztelegtek a pápa előtt is Budapest, szeptember 30. Almássy László, a Keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári párt ügyvezető elnöke, aki az Olaszországot járt magyar politikusok és közgazdászok csoportját vezette, a magyarok olaszországi tartózkodásáról és Mussolini miniszterelnöknél való fogadtatásáról a következőket mondotta: — Az olaszok páratlan vendégszeretete kísért benünket Felső- és Középolaszországon át. Szeptember 22-én érkeztünk Rómába. A megérkezésünk utáni napon a Capitoliumon üdvözölt bennünket a városi tanács. Az üdvözlésre Östör József válaszolt olaszul. A fogadtatás után megtekintettük a város nevezetességeit. Négy napi ottlétünk alatt a hatóságok és a gazdasági intézmények nagy ünneplésben részesítettek. Az egyik banketten az olasz politikai élet több kiválósága is megjelent. Itt én mondottam magyar részről beszédet. Kifejtettem, hogy a világháborúban soha sem voltunk Olaszországnak ellenségei, csak a közjogi kapcsolat állított bennünket egymással szemben. A háború után viszont az olaszok részéről sok jótékonyságot tapasztalhattunk. A bankettet követő napon voltunk a pápa őszentsége előtt. A pápa külön teremben fogadta a magyarokat, akik teljesszámban megjelentek, sőt csatlakoztak hozzájuk a Rómában tartózkodó magyarok is. — Mussolini miniszterelnöknél való fogadtatásunk azt hiszem mindnyájunk számára igen emlékezetes marad. A magyarok csoportját Mussolini miniszterelnök az ott várakozó igazságügyminiszter előtt fogadta, az üdvözlőbeszédet Puky Endre nemzetgyűlési képviselő mondotta. Mussolini figyelemmel hallgatta a beszédet, az első mondatnál pár szót közbe is szólt, majd a beszéd, további folyamán a fontos kijelentéseknél helyeslően bólintott, majd meleghangú beszédben válaszolt. Barangolás a legsötétebb Máravárosrészben Harc a talajvíz ellen (Saját tudósítónktól.) Szitál az eső és szomorkás hangulatban indultunk el az őrszobából. Az ingoványos talajon épült városrész kitagadott rongyos, szerencsétlen koldusként piheg az északról fúvó szélben. Fázós asszonykák sietnek haza a piacról, karjukon sovány szatyor, káposzta, lóhús, meg krumpli van benne. A gonditatos megszomorítottak között járó fásult szívi rendőr megindultan mesél egy rikkancsról, akit tavaly télen az utcán találtak megfagyva, aki kezével még akkor is görcsösen fogta össze, száradt mellén az ócska katona zubbonyt. A Kormányos utcához érünk, a járda mellett húzódó csatornában eső idején két méter magas víz gyűlik össze. A sötét lámpátlan utcában az este hat-hét órakor hazajövő munkások félősen lépegetnek az életveszélyes, undorító árok mellett." „Sajnál egyebet nem tudunk" Befordulunk a Móra utcába, a járda egy színben van a kocsiuttal és ősszel meg tavasszal a házak faláig ér az esővíz. A felázott kocsiúton agyig jár a kerékpárban és vizben. Alacsony házak, tele pincelakásokkal. Bemegyünk a Móra utca 12. számú házba. A felázott udvaron végig egy sor tégla vezet a pincelakások ajtajáig. Sápadt, tüdővészes asszonyka nyit ajtót a füstös ételgőzös konyhába. Az ajtóval szemben az ágyon fekszik egy beesett képű emberi roncs, Vidács János hentes. Az ócska lim-lomok, dohos falak közt tüdővészt és reumát kapott. A családot varrással tartja el az immár őszhajú, fiatal 35 éves asszony. Két gyermekük van, az egyik nyolc éves, a másik hat éves. Kínosan köhög föl belőle a nyomorúság. — Uram, ebbe a kínos életbe megveszünk mindannyian, sajnol egyebet nem tudunk mondani. Adjanak olcsó kenyeret, adjanak húst, száraz szobát. A volt hentesmester az ágyban felül, szemei csillognak a hús hallatára. Hoztál feleség? — s hangja válasz nélkül elpihent a piszkos lukban. — Mikánt esik, három tégla magasra gyül föl a viz, a körútról is mind ide folyik mondja a szomszédasszony. Minden évben magasabbra . .. A mester visszahanyatlik a piroscsikos párnákra. Mi pedig tovább megyünk a Hajnal utcába. „E ház eladó" A mély árkot egészen benőtte a fa, fenekén alattomosan hínáros pocsolya húzódik meg. A partján két teltképű menyecske vágja a füvet. Megkérdezzük tőle, hogy van-e viz a lakásában. — Engem nem vesz föl a viz, mert fönt lakom az emeleten, hanem a fölszinten ott följön, nem is kicsit. A Vörösács utca 30. számú ház kapuján