Szegedi Uj Nemzedék, 1924. november (6. évfolyam, 252-275. szám)

1924-11-01 / 252. szám

Szeged, 1924 november 1., szombat. Keresxtény politikai napilap Előfizetési árai Egy iiónipia , 25.000 K Negyedévre . . 75.000 K Egyes szára ára 1900 kor., vasár- és ünnepnap 2000 K Szerkesztőség és kiadő* hivatal; Szeled, Kilfárli-vici 10 ii. 1 elefon: 153, Poitatakarékpénztári számla 8815 2000 korona. Vl-ik évfolyam, 252 szám. Főszerkesztő! DOBAY GYULA dr, A aarese-Szl!etsi| szejeli IldkjáBsk, I MANSz, a Mssiai NeazeiilzbetséfisaTirái- Szifsttdi klraiiiet lapja. Megjelenik minden nap­korán reggel. Üzennek a sírok,.. (I. M.) Sárgult avar zörög a lábunk alatt, fagyos szél sivit el a tarlott vi­lág fölött. Olyan lett körülöttünk a természet is, mint halottak napján a lelkünk. Szomorú, fájdalmas novem­beri napnak hideg veröfényét lecsüg- geszlett fővel, gyászfátyollal járjuk. Rengeteg temetőjét véres eszten­dőknek szétcibált hazánkban most milliók keresik; apát, fiút, testvért százezrek siratnak, százezrek hor­dozzák a kegyelet mécsét s felpis­lognak szerte véres magyar földön a virrasztó lángok. Sírok sorakoznak, temetőkké nő­nek s most virágot várnak apától, fiútól, szomorú testvérjöl, hogyha rá­találnak. Szerte a világban, volhin pocso­lyában, Doberdó szikláin, a lengyel erdőkben, az oláh ugarban, minde­nütt ott vannak a szürke magyar hősök. Jeltelen sírokban ki találna rájuk, virágot ki adna, mécset ki gyújtana ott az emléküknek, ahol magyar fiuk csak hant alatt vannak ? Csak a mi lelkűnkben loboghat fel a láng, amellyel nem apa a fiát, nem testvér a testvért, hanem egy nagy nemzet a hőseit gyászolja. Azért csak menjünk ki őszi teme­tőknek avarral betakart hantsorai közé s a mindenki halottait mindenki gyá­szolja a magyar hazában. Azért csak gyújtsuk meg mind­mind a kegyelet mécsesét, felpislogó lángja nem fog belekapni tépett lo­bogóba, porladó hős fiuk örök szem­fedője, drága trikolorunk vértől van áztatva. Menjünk ki hozzájuk, hallgassuk meg őket, panaszuk van hozzánk. Keserves nagy panasz, halottak pa­nasza hozzánk, az élőkhöz, akikért meghaltak. És üzennek nékünk! Dermedt hantok alól azok üzen­getnek, akik a hazáért gondolkozás nélkül életüket adták és mi hozzánk szólnak, akik érte gondolkozva élni nem akarunk. Hozzánk szólnak s a szemünkbe vágják, hogy nem a holt százezrek, az élő milliók veszítik el a hont. Azt üzenik nékünk, hogy ők a halálig mind Összetartottak, széthú­zást és viszályt soha nem ismertek, lelkes lángolással, egy szivvel-lélek- kel mentek tüzbe-vizbe, — avarba hanyatlott temető földjébe. És mi mit csinálunk ? Porló csont­juk fölött egymást marjuk, tépjük. Az ország fórumán a magyar vezé-, rek tötökkel tűzdelik körül a testü­ket, hogy mindenfelé szúrjon a test­véri gyilok; mindenki azt hiszi, hogy legalább két testvért keli letipornia, hogy Így előre törhessen. A nagy pusztulásban százezrek haltak meg egyet akarással s az ö vérükből sarjadt újjá születésben nem tudnak így élni az élve maradottak. Avarbaborűlt roskadt őszi sirok ezért panaszkodnak. Menjünk ki hozzájuk kérő bünbá- nattal, hősök sírja fölött szálljon most magába a testvérgyilkos magyar. Tisztuljon ki leikéből minden, ami salak, engedje át magát a hősi sirok mélységes hatásának s akkor meg­érzi, elfogadja, hogy a magyar nem­zetet ezer éven át mindég a haiottai tanították élni. Ott az ö temetőjükben szálljon mindenki magába s ne csak akkor sirassa a testvért, amikor már meg­halt, de szeresse, keresse, ölelje keb­lére akkor is, hogyha él. Mert nem lehet az tovább, hogy ez a széttépett, vérbetiport magyar csak virrasztó méccsel a kezében, csak a temetőben, csak a kegyelet­ben ölelkezzen össze. Nem lehet így tovább, azt üzenik nékünk! A sirok mélyéről jön a tiltakozás, pocsolyákból sóhajt el hoz­zánk a buborékkal elszállt sok-sok magyar lélek, olasz sziklakövek vé­kony takarója alól kinyúlik felénk az el nem takart csontkéz s a halott újak megfenyegetik az élőt. Azért hát szálljunk magunkba olt kínt a hősök csendes országában s amíg egyik kezünkben felpislog a kegyelet mécsese, dobjuk el a mát síkból a testvéri gyilkot. Baldwin lesz ITIacdonald utóda A liberálisok és szociáldemokraták veresége megsemmisítő A végső eredmény csak napok múlva lesz ismeretes London, október 31. Ma déli 12 óráig még mindig 15 kerületből nem érke­zett meg a választás eredménye. Ezek az eredmények még napokig nem állapíthatók meg. A kerületekből eddig beérkezett eredmények alapján a man­dátumok megoszlása a következő: Konzervativpárt 405, munkáspárt 152, liberálispárt 39, pártonkivüli 4. Még némikép módosithatja az eredményt a pártonkivüliek esetleges csatlakozása, valamely nagyobb párthoz. Ez az eredmény megsemmisitő a munkáspártra és a liberálispártra egy­aránt. A konzervatívok győzelme döntő. Ilyen többséghez 1832 óta nem jutot­tak a konzervatívok. A munkáspárt meg­semmisitő kudarcának eredményeképen a Macdonald-kormány lemond. Ennek még ma be kellett volna következnie, de a minisztertanácsot keddre halasz­tották és Így a kormány lemondása csak ekkor történik meg. Utódjaként Baldwiní emlegetik. Chamberlain való­színűleg jelentékeny tagja lesz a kabi­netnek. Chamberlain lord Birkenhead- dal együtt fog haladni. Churchill szintén magas tisztséget kap a kormányban. A kOzgyttlés egyhango ieikesedéssel foglalt állást a boilaszto' sajtd ellen Általánosságban és részleteiben is letárgyalták a költségvetést (Saját tudósitónktól) Az októberi folytatólagos közgyűlést pénteken dél­után egynegyed 5 órakor nyitotta meg Somogyi Szilveszter dr. polgármester. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után a jövő évi költségvetés tárgyalá­sára térnek át. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok általá­nosságban ismerteti a költségvetést, melyhez elsőnek Hoffet Jenő szólt hozzá. A város múlt évi kölségvetése — mondotta — felesleggel zárult. Eb­ből az következnék, hogy a felesleget a közterhek enyhítésére fordítsák és hogy abból az elsőrangúan szükséges ut javításokat, csatornázást stb. rendez­zék. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a város a feleslegből inkább épit. A város a közadókból kölcsön ad magának 200 ezer aranykoronát és ezt fordítja a bér­ház építkezésekre. Indítványozza, hogy a 200 ezer koronából 100 ezret csator­názásra és a sétányok rendezésére for­dítsanak. Az építkezésre pedig inkább kölcsönt vegyen fel a város, amit fel­vehet a saját pénztárából. Nem kell pótadó és hídpénz Balogh Lajos felszólalásában a lak­tanyabérekből befolyó csekély jövedel­met teszi szóvá, amely szerinte most csekélyebb, mint békében. Ugyanezt állapítja meg a földbérekröl is, melyek­ből a békeidőbeli jövedelemnél 650 ezer koronával folyt be kevesebb. Szerinte, ha ezeket a differenciákat a jövő évben kiegyenlítik, akkor nem lesz szükség pótadóra. Majd a hidvámból befolyó jövedelem tételénél azt fejtegeti, hogy erre közvetlenül az árvíz után szüksége volt a városnak. De ma már a város könnyen nélkülözheti a hidvámból be­folyó jövedelmet. Hidvám nincs már sem a fővárosban, sem egyéb városok­ban. A hidfentartási költségeket más­hol az útadóból fizetik. Indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki a hidvám eltörlését. A közgyűlés ezután a költségvetést általánosságban elfogadja, mire a részle­tes tárgyalásra térnek át. Balogh Lajos a hidvámjövedelemböl előirányzott 70.052 és a téglabehozatali dijakból előitányzott 9353 aranykorona törlését kéri. Az utóbbit azért, hogy megkönnyebbüljön az építkezés. Hoffmann Ignác Balogh javaslata mellett szólal fel. Hoffer Jenő az iránt tesz kérdést, hogy az egyes jövedelmek aranykoronában íolynak-e be. Somogyi Szilveszter dr. válaszol a felszólalásokra. Könnyelműség volna — mondotta — a hidvám eltörlése, mert a jövő évben megkezdik a hid- szerkezetsnek javítását és az óriási összeget fog felemészteni. A 200 korona különben egészen csekély összeg, melyet senkisem érez meg. Az ujszegediek és a földbérlök pedig úgy sem fizetnek hidvámot. Több felszólalás után a polgármester szavazásra teszi fel a kérdést. A több­ség a hidvám fenntartása mellett dönt. A földbérjővedelmek A földhaszonbérekből befolyó jöve­delmi tételhez Hoffmann Ignác szólal fel. Kifogásolja, hogy a tanács meg­maradt a buzavaluta mellett és nem tért át az araiiyparitásra. Somogyi polgármester válaszában védel­mére kel a tanács eljárásának. A buza­valuta-alap a búza árának kiszámithatatian alakulása miatt tényleg bizonytalan. De ha áttérnének az aranyparitásra, akkor sem lenne biztosabb, mert amíg papirvalutánk van, addig csupán • számítási eszköz az aranypénz. Kéri. fogadják el a tanács, ille­tőleg a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott összeget. A közgyűlés többséee elfogadja. A városi üzemek tételénél Hoffer jer' <zt teszi szóvá, hogy a bodomi kertgazdaság a maga termékeivel nem gyakorol árszabályo­zási hatást. Megtörtént, hogy midőn a tanyaiak is behozták a maguk termé­keit, a bodomi ♦'’’ ’lények árát is fel kellett emelni. Fi irodomi gazdaság nem szolgálja már a célját, akkor be kell szüntetni. Somogyi polgármester elmondja, hogy két dolog játszott közre abban, hogy a bodomi gazdaság az idén nem mu­tatkozott megfelelőnek. Az egyik, hogy konyhaterményekben az idén igen bő termés volt, a másik, hogy a városnak Bodomban nem volt alkalmas kertésze. Gondoskodni fognak azonban majd alkalmasabb kertészről. ^ Magyar József szintén a bodomi gazdaság ügyében szólal fel. Szerinte erre nincs szükség. Sokkal helyesebb volna, ha bérbeadnák. A befolyó bér­összeg nagyobb összeget biztosítana, mint a köííségvetésbé beállított bér­összeg. Somogyi polgármester: A bodomi gazdaság is fizet bért a városnak. Megszüntetni pedig kár, mert ott a vá­rosnak sok befektetése van. De ha azt látják, hogy egyáltalában nem hoz hasznot, akkor majd mégis beszüntetik. Balogh Lajos a vízvezetéki dijakhoz szól hozzá. Indítványozza, hogy térje­nek vissza a lakrészek szerinti kiro­vásra és a vizdijakat aranykoronában állapítsák meg a mindenkori szorzó- számmal. A polgármester ezután szavazásra teszi fel a kérdést. A többség a költ­ségvetés üzemeire bcáliiloft tételét el­fogadja és Balogh Lajosnak a víz­vezetéki dijakra vonatkozó indítványát elveti. Ezután a kiadási tételek tárgyalására térnek át, melyet már gyorsabb tem­póban tárgyalnak. A külterületi utak tételénél Dobay Gyula a domaszéki utak rettenetes állapotát teszi szóvá. A közgyűlés már 8 évvel ezelőtt elhatá­rozta, hogy ezeket az utakat kijavitatja, de ezt a határozatot ma sem hajtották végre. Az ut teljesen járhatatlan, de ugyanily rossz állapotban vannak a többi külterületi utak is. Az utakra fel­vett költségvetési összeg naivság. Kéri a közgyűlést, utasítsa a tanácsot, hogy a legközelebbi közgyűlés előterjesszen uj javaslatot. Peták József szintén a hasznavehetetlen utakat teszi szóvá. A polgármester válaszában kijelenti, hogy az útalapot csak a íörvényhatö- sági utakra lehet fordítani. A többi utak javítása a város kötelessége. A tanügyi tételeknél Tóth Imre dr. felemlíti, hogy az alsóváros! iskolába még most sincs bevezetve a villany. Az iskolánkivüli népoktatást pedig itt kellene megtartani. Másik felszólalásában Tóth Imre tel­jes fűtési segélyt kér a színház részére. A polgármester válaszában ugyanazt hangoztatja, mint amidőn ez a kérdés a múlt ülésen szóba került. Előbb meg kell vizsgálni a színház könyveit, mert feneketlen hordóba nem szabad vizet tölteni. Majd pár hozzászólás után az egész költségvetést letárgyalják és azt részleteiben is elfogadják. Ézután át­térnek az interpellációkra. Több inter­pellációt, mivel az interpelláló nincs jelen, törölnek. Majd az indítványokra térnek át. Dobay Gyula dr.-nak a nemzet­rontó sajtó ellen benyújtott indítványát Bárdoss Béla tb. főjegyző ismerteti. A közgyűlés többsége a lapunkban már rész­letesen ismertetett indítványt egyhangúan ^ elfogadta. Ennek értelmében a tanács felír a miniszterelnökhöz, hogy a kormány lép­tessen életbe erélyes intézkedéseket a nemzetrontó törekvések ellen, melyek akár a sajtóban, akár a nemzetgyűlésen hangzanak el. Csatlakozásra szólítják fel továbbá az összes törvényhatóságokat. Végűi Sőreghy Mátyás dr.-nak a kül­városi utcák rendezése tárgyában benyúj­tott indítványára került a sor. A tanácsi válasz szerint a külvárosok rendezését program szerint folytatják és az elvégzett munkákról a közgyűlésnek időnkint jelen­tést tesznek. A közgyűlés vége egynegyed 8 órakor. Ankét a kézműves kamara Egyében Budapestről jelentik : A kereskedelmi mi­nisztériumban pénteken ankét volt a kéz­műves kamarák ügyében. A kamara hívei­nek álláspontját Pálfy Dániel ismertette. A felszólalók a készülő tervezettől az ipartestületek autonómiáját féltették. Az ankétet pénteken folytatják, amelyről majd beszámolunk.

Next

/
Thumbnails
Contents