Szegedi Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 3-25. szám)

1925-01-04 / 3. szám

SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1925 január 4. vasárnap. Nemzeti feltámadás csak lelki felemelkedés által lehetséges Glattfelder pü­spök Újévi passtorlevele (Saját tudósítónktól) Szeged város katolikus lakossága, különösen mióta itt települt meg a Csanádi egyház­megye főpásztora, állandóan a leg­nagyobb érdeklődéssel hallja püspö­kének minden megnyilatkozását. Egy­­egy szónoklata, mely akár a tem­­lomban, akár valamely társadalmi összejövetelen hangzik el, esemény­számba megy mindenkor és a fő­­pásztori igék varázsos hatása ál­landó, mély nyomokat hagy a lelkek­ben. Ugyanaz a fennkölt gondolko­dás, a meggyőződésnek ugyanaz az ereje és a gondolatoknak az a pom­pás felépítése teszik jellegzetessé Glattfelder püspöknek pásztorleveleit is, mint szónoklatait. Különösen ér­dekes ebből a szempontból ezévi első pásztorlevele, melyet Csanád­­egyházmegye papjaihoz intézett. Eb­ből a nagyjelentőségű pásztorlevél­ből közöljük a következő részleteket: A megtévesztő Jelszavak ellen A szent ünnepek hangulatával és­­ mély gondolataival teli lélekkel üd­­­­vözlöm Krisztusban szeretett Testvé­reimet az uj esztendő küszöbén s kívánom mindnyájuknak a betlehemi Kisded kegyelmet, hogy annak ere­jével működve a romokon uj életet, magunk és hiveink meglátogatott lelkében uj örömet tudjunk kelteni. Az Istenben való újjászületés nagy gondolata még sohasem volt oly szükség egyetlen nép­nek sem, mint ma a magyarnak Amidőn minden földi segítség és erőforrás veszendőbe ment s nincs kiben reménykednünk, a kétségbe­esés és fásult lemondás, de az ok­talan elbizakodottság útvesztője előtt is a hozzánk leereszkedő s minket lestre késztető és segítő Isten vigasz­taló közelségének gondolatával kell híveinket emelkedett életfogásra el­vezetnünk s őket a következetes kö­telességtudás és áldozatkészség nehéz, de emelkedést ígérő útjára kalauzol­nunk Amidőn versenyt kínálnak a magyar népnek kábító jelszavakat és megtévesztő tetszetős prog­­rammokat, melyek olcsó si­kert, könnyű győzelmet ígér­nek és biztos bukást jelen­tenek , akkor nekünk, szigorú erkölcsi fel­fogás és komoly életszemlélet jél­ként szolgálnak — pillanatnyi siker és népszerűség csábításaival nem törődve — következetes felvilágosító és buzdító munkával kell meggyőzni a gondjainkra bízott tömegeket, hogy gazdasági boldogulás, társadalmi haladás és nem­zeti feltámadás csakis lelki fölemelkedés által lehetsé­ges, melyre a hozzánk le­ereszkedő Isten képesít az egyéni, családi és közélet megszentelésével az evangé­lium szelleme s az anyaszent­­egyház törvényei által Ha az államférfiak ezt a nagy igaz­ságot mindig szem előtt tartanák, sokkal kisebb fáradsággal jóval na­gyobb bajt orvosolnának. Legyünk rajta legalább mi papok, hogy ez a tudat teljesen kifejezésre jusson gon­dolkozásunkban, s a kor roppant lelki válságához mért legyen erőfe­szítésünk az erkölcsi érzés ébresz­tése, az önzetlen áldozatkészség meg­­kedveltetése s a következetes köteles­­ségteljesítésre nevelő nemzetmentő­­ munka körül. Fogadalmi templom építései Ha e gondolatok hatása alatt fölvet­­i­jük a kérdést, iparkodtunk-e az elmúlt esztendő során munkaterünk határai között gyarapítani az intézményeket, melyek az istenes gondolat erősségei, akkor az irgalmas gondviseléssel szem­ben érzett hálával szabad hangoztat­nunk, hogy bármily nehezek is a csonka egyházmegye viszonyai, min­den eredmény nélkül mégsem múlt el az 1924 év életében. Mindenekelőtt leszögezni kívánom azon vigasztaló tényt, hogy a szegedi fogadalmi tem­plom építése ez esztendőben oly ör­vendetesen haladt előre, hogy annak egy részét az Ige megtestesülésének ünnepén már használatba is lehetett venni. A mai gondterhes időben e monumentális alkotás meg­valósulása a feltámadás szim­bóluma s a legvérmesebb re­ményeket is felülmúló kivitel lendülete elévülhetetlenül meg­örökíti emlékét mindazoknak, kik a nagy mű létrejöttén fá­radoztak, kezdve a tervet nagy szeretettel szol­gáló főispántól és a gondolatot tettre váltó polgármestertől egész a legkisebb adakozóig, kik mindannyian a magyar katolicizmus el nem sorvadó életerejét kívánták hirdetni s megörökíteni. Három uj lelkészség A szent szolgálatban minden uj lel­készség egy-egy tűzhelye az istenes életnek és iskolája a polgári erénynek. Ezért felette örvendetes, hogy az elmúlt évben három új lelkészség létesült a csonka egyházmegye területén , Ó-Föl­deákon, Kiskirályhegyesen és Deszken. Az első helyen Návay László áldozat­­készsége támasztotta fel romjaiból a középkori ősi templomot, Návay Tamás és Emma önként felajánlott alapítványa pedig biztosítja a lelkész megélhetését. Királyhegyesen a nép sürgetésére és szerény hozzájárulásának terhére állit­­t­tatott fel a lelkészség. Deszken pedig­­ a hitközség áldozatkészségén kívül­­ főleg dr. Gerlicg Félix buzgalma tette lehetővé a lelkészség szervezését, ki a múltba igénybe nem vett kegyúri köte­lesség teljesítését készségesen vállalta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Bánkúton díszes templomot emelt József főherceg Őfensége, melyet szintén személyesen szenteltem föl, akkor örömmel kell megállapítani, hogy nép és vezetői egyaránt vágyakoznak a lelki élet ál­dásai után, ami a szebb jövő egyik biztató záloga. Népmissiók A szerzetes­rendek buzgó atyáinak áldásos működését a többfelé vigasz­taló eredménnyel megtartott népmis­­siók bizonyítják. A jelentések, me­lyek nagyobb és kisebb helyekről, anya- és fiókegyházakból a missiók hatásáról érkeznek, mindenkit meg­győzhetnek róla, hogy a néplélek megújulásának e nagyszabású alkal­mánál üdvösebb nem képzelhető. Ismerve különösen alföldi magyar népünk kisebb fogékonyságát a ter­­mészetfölötti élet finomabb igényei­vel szemben, nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy a háború és for­radalom lélekrendítő káros benyomá­sának elsimítására első­sorban a népmissiók vannak hivatva, s azért elvárom minden lelkésztől, hogy an­nak előkészítéséhez haladéktalanul hozzálát, s mindegyikük módot fog találni, hogy plébániáján és a na­gyobb fiókegyházakban is minél előbb raissió tartassák. Ahol pedig népmissió a közelmúltban tartatott, ott a kegyelmi hatások megőrzése céljából rekollekció tartandó, vagy a szomszéd paptestvérek bevonásával nagybőjti triduum és gyónási alkalom, lángját kell ápolni. Sohase feledjük, hogy nem teszünk eleget lelkipász­­tori kötelmeinknek, ha várjuk, hogy híveink keressenek föl minket a lel­­kipásztorság szokásos és nem egy­szer — sajnos — sablonos szolgá­lataiért, hanem jó pásztorként ma­gunknak kell utánuk mennünk, s a találékony szív minden ügyességével — opportune importune — kell őket az istenes élet útjára visszaterelnünk. Az egyházkorrmányzat átvétele A tervszerű lelkipásztori munka biz­tosítása céljából egyházkormányzati szempontból is meg kell a szükséges intézkedéseket tennem. Miután magam és hivatalom ideiglenes rezidenciája Szegeden elkészült, a mai naptól kezdve minden hivatalos ügyirat ide — s nem a püspöki helynökség címére — küldendők. Felhasználom ezt az al­kalmat is, hogy köszönetet mondjak Bezdán József pápai prelátus, püspöki helynök úrnak, hogy éveken keresztül fáradságot nem ismerő kötelességtudás­sal végezte akadályozott püspöke he­lyett az egyházkormányzati teendőket az egyházmegye szabad magyar terü­letén s mindent megtett, hogy sem az intézmények a püspök távollétét nem sínylették meg, sem a püspököt nem emésztette a gond, hogy hívei az ő távollétében lelki életükben kárt szen­vednek. A püspöki helynök ur köteles­ségtudása, ébersége és tettre készsége szolgáljon minden papomnak példa­adásul s kormányzatomban további támaszul. A püspöki szentszék megszervezése A megszaporodott házassági és fe­gyelmi ügyek miatt újonnan volt meg­szervezendő a püspöki szentszék is. Ennek élére szentszéki elnökül (officialis) Várhelyi József pápai prelátus urat neveztem ki. A püspöki szentszék bi­­ráiai kineveztettek: 1. Breisach Béla c. kanonok, Sze­­ged-rókusi plébános. 2. Becker Ven­del dr. újszegedi katolikus tanitó­­képezde-igazgató, tb. szentszéki ül­nök. 3 Bezdán János kisteleki plé­bános. 4 Csepregi Imre dr. pápai kamarás, eleki esperes-plébános. 5. Raskó Sándor főesperes, csanádpa­­lotai plébános. 6. Sulyok István tb. szentszéki ülnök, csanádapácai plébá­nos. Szentszéki jegyzővé: Sopsich János püspöki titkár. Rendi- és házassági kötelékvé­­dővé: Krämer Tamás dr. szegedi fő­­reáliskolai hírtanár,akit egyben polgári perekben és bűnügyekben az ügyészi teendők vitelével (promoter iustitiae) is megbiztam. (Can. 1588. §. 1.) Szegények ügyvédjévé; Kleitsch Mátyás v. fehértemplomi esperes, szegedi hittanár és h. börtönlelkész. Fenti kinevezések joghatálya a C I. C. rendelkezéseinek megfele­lően a legközelebbi egyházmegyei zsi­natig (tehát legkésőbb 1928 ig) szól. Esperes! kerületek új beosztása A változott viszonyok szükségessé teszik az esperes­ kerületek uj be­osztását. Erre vonatkozólag az egy­házmegye magyar közigazgatás alatt álló része tekintetében Tisztelendő Papságommal folytatott tárgyalás alapján a következőkép rendelkezem: 1. A szegedi esperesi kerülethez tartozik: Szeged-Belváros, Szeged- Rókus, Szeged-Alsóváros, Szeged- Felsőváros, Újszeged, Szeged-Alsó­­központ, Szeged Felsőközpont, Sze­ged-Röszke és Kistelek. Ii. A torontáli esperesi kerülethez tartozik: Szőreg, Deszk, Kiszombor, Kübekháza és Ószentiván. III. A makói esperes­ kerületben maradnak: Makó-Belváros, Makó- Ujváros, Apátfalva, Királyhegyes, Földeák, Püspöktele és Csanádpalota. IV. A battonyai esperesi kerület­hez osztatnak be; Battonya, Domb­egyháza, Kevermes és Mezőhegyes. V. A felsőcsanádi esperesi kerü­lethez fognak tartozni: Kunágota, Magyarbán­hegyes, Csanádapáca, Me­­zőkovácsháza, Végegyháza és Puszta­földvár. VI. Végül az aradi esperesi kerü­lethez soroltatnak: Elek, Nagykama­rás, Almáskamarás, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza és Kétegyháza. A szegedi és makói nagyérdemű esperes urakat eddigi hivatalukban megerősítvén, a volt eleki kerületből alakult aradi kerület élére pedig az eddigi volt buzgó esperest, Csepregi Imre dr. pápai kamarást állítván, battonyai esperessé Grosz Antal bat­tonyai plébánost, torontáli esperessé Henny Ferenc dr. szöregi plébánost, felsőcsanádi esperessé pedig Szánthó Géza dr. kunágotai plébánost nevez­tem ki. Az újonnan megalakított esperesi kerületek papsága haladéktalanul vá­laszon titkárt s egyidejűleg egy-egy képviselőt a nyugdíjügy rendezését intézni hivatott közgyűlésbe. A vá­lasztás a kér. esperesekhez f. hó 10-ig okvetlenül beküldendő szavazó­lap utján történjék s annak eredmé­nyét az esperes urak az egyházme­gyei hatósággal haladéktalanul kö­zöljék, hogy így a nyugdíjalap köz­gyűlése január hó második felében okvetlenül összehívható legyen. Aigner főispán helyszerem­ti Pálf­i Dániel legújabb állásfoglalását (Saját tudósítónktól.) Egyes szegedi és fővárosi lapok tudósítást közöltek arról, hogy P­ilfy Dániel kormányfő­­tanácsos, az IPOSz elnöke lemondani készül kormányfőtanácsosi címéről és ellenzékbe megy. Ez üggyel kapcsolatban munkatár­sunk felkereste hivatalában Aigner Károly dr. főispánt, aki a következők­ben nyilatkozott: — Ha teljesen fedik a tényállást a lapok azon hírei, hogy Pálfy Dániel, az IPOSz elnöke lemond kormány­­főtanácsosi címéről és ellenzékbe vo­nul, ez a tény, mint minden oly csele­kedet, amely az egység rovására megy, sajnálatos, de politikai szempontból koránt­sem tekintem olyan mélyreható jelentőségűnek, mint azt egyes ellenzéki orgánumok tendenció­zusan beállítani igyekeztek. Pálfy állásfoglalásáról ezen formá­ban hiteles információim még nincse­nek. Kaptam tőle a napokban egy levélben­ nyilatkozatot, amelyben be­jelenti a kormányfőtanácsosi címéről való lemondást és az egységes­ pártból való kilépési szándékát, de e levélben azt az elhatáro­zását, hogy ellenzékbe megy, nem közölte. A levél indokolása szerintem nem helytálló, mert feltevésekből indul ki és elébe vág az eseményeknek. Sze­rinte ugyanis az iparosság által kívánt Kézműves Kamara nem úgy lesz meg­szervezve, ahogy azt az iparosság ér­dekei kívánják. Erre az a válaszom, hogy ez esetben miért foglalkozna egy­általán a kormány ezen kíván­ság teljesítésével, ha nem az iparosság érdekében ? Állásfoglalását tehát elhamarkodottnak tartom, mert a politikailag érett iparos­társadalom vezéremberének kellett volna annyi óvatossággal rendelkeznie, hogy bevárja a kormány végleges intézkedé­sét és azután foglaljon állást m­ellete, vagy ellene. Az az érzésem, hogy e gyors állásfoglalásnak poli­tikai háttere van, amely már hónapokkal előre vetette az árnyékát. Az iparosság bizonyos oldalról való izgatásával kezdődött ez a hatósági üzemek elleni harc megindításával, amelynek az eredményeit épen úgy nem várták be, mint a Kézműves Ka­mara megalkotásának az eredményét, amely ha nem is ezen a néven állít­tatnék fel, de a legfelsebb mértékben kielégítheti az iparosság érdekeit. Jó előre figyelmeztettem az Kilső szü­kségletét rendelje ifj. Metzgerndl, Feketesas-utca 18. Telefon: 16-60.

Next