Szegedi Uj Nemzedék, 1925. június (7. évfolyam, 124-145. szám)
1925-06-03 / 124. szám
Sieged, 1925., junius 3., szerda Ara: 1500 karona. Karsiztény politikai napiVap. Elfifizetési árai Ktm slátusra , 30.000 K fiám ára 1SOO kor., Teaár- és ünnepnap 3000 K Zsaikelé Aség és kiaddhivatal: inni, UiTiru-KGI 10. SL Telefon: 153 VII-ik évfolyam, 124. szám. Pésselkesítd: DOBAT OTULAdi. A Siriu-Sztntni tnnil líik|iDSk, I MANSz, i Minv leozstí SziiGisi|és I TilAballzifstii kintalis liit. Megjelenik minden nap korán rcegel. Postatakarékpénztári szímla 8819 A hisek nem haltak hiába... *) Ünnepet ül a keresztény világ, a megbátorodás, a lelkesedés, a nemes elhatározás, a cselekvés ünnepét... Annak a magasztos és szent jelenetnek emlékét üli, midőn a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában megjelent az apostolok feje fölött, utasításul adván nekik, hogy elmenvén a világ minden zugába, hirdessék az evangéliumot, az isteni igazságokat s ha kell hitüket életükkel is pecsételjék meg . . . Csoda történt akkor . . . Bár újból megismétlődnék e csoda s bár az Úr tündöklő magasságából a Szentlélek varázsos ereje újból leszállna s megihletvén a nemzet vezéreinek, apostolainak homlokát, elküldené őket, hogy a világ minden táján és nyelvén hirdessék a magyarság megaláztatását, megnyomorítását , titáni küzdelmét, azét a magyarságét, mely a maga romlása árán vérével és életével évszázadokon át védte Európa kultúráját, kereszténységét és békéjét a keleti barbárság pusztításai ellen. Annak a magyarságnak kálváriáját és elvitázhatatlan igazságát, mely nem hódítási vágyból, hanem szövetségesei iránti hűségből és becsülettel megfeszített idegekkel évekig állta az ágyú- és géppuskaerdők pergőtüzét, mely patakokban ontotta vérét a összes hadtereken s amely most tragikus sorsában csalódottan, kétségek között s mint feldúlt fészkén a bánatos madár, szárnyaszegetten áll rabló szomszédok zsákmányává lett hazája romjai fölött. Nagy és vitéz volt a magyar, melynek fiai erős hitü, hűségben kipróbált, igazi férfiak voltak, kiknek szemében a lelkesedés és hazaszeretet mámora lángolt s akik halált megvető bátorsággal áldozták fel életüket s most jórészben idegen földben porladoznak, várva a dicsőséges feltámadást . . . A mai nap az ő napjuk is, vagy azt mondhatnám, csak az ő napjuk, az ő ünnepük. Azoké, akik az örök magyar szabadságharc szimbóluma és riadója, a magyar lélek fenséges erejével megaranyozott trikolor alatt magyar dallal az ajkukon mentek a Kárpátok gerincére, az Aldunához, Adria kéklő vizére, azokra a szenvedésekkel kirakott utakra, honnan nem tértek többé vissza szeretteikhez. Azoké a mai ünnep, akik elmentek a nemzeti dicsőség tövises utján s kiknek kiömlött vérük nyomát nyolc ország tömegsírjai mutatják, melyek alatt száz és százezer számra alusszák örök álmukat a 20-ik század magyarságának halhatatlan hősei, az ismeretlen nemzet ismeretlen katonái. Mi, akik jórészben szintén átszenvedtük a világháború borzalmait s a pergőtüzek gyehennáját, az emlékezés glóriáját fonjuk az ő sápadt homlokukra, kiknek kardjuk élén és szuronyuk hegyén a jövő reménye reszketett s kiknek utolsó rohamuk dobajában egy nagy és boldog magyar élet ígérete bontakozott ki. Nem haltak ők meg, a hősök, csupán fáradt testük tért megpihenni, de lelkük, nevük ragyogó nagysága *) *) Részlet dr. Tóth Imrének a hősök emlékünnepén mondott magasszárnyalású beszédéből, és... Az ő nevüket visszhangozzák a doberdói sziklák, a wolhiniai mocsarak, a flandriai csatornák, a szerb hegyek, a mezopotámiai földek, a kárpáti hasadékok, a megtorolt argonnei erdők és tengerek mélye, melyek mindegyike magyar vitézségről s magyar becsületről regél . . . S vájjon mi lett a jutalma a vitézségnek? Az, hogy a gazság, az elvetemültség, a rövidlátás beszenynyezte múltúnk minden dicsőségét elrabolta jelenünket. Elvette tőlünk az Erdélyi érchegység aranyát, vasát, szenét, elzárta a nyugat felé vezető utat s a magyar vizekre rabló gályát eresztett. A szomszédunkban lévő végek felől hangtalan zokogást és elrablott városaink panaszát hozza felénk a tavaszi szellő az égboltozaton úszó felhők fehérségükben is sötétek mint a koporsók, apáink s öreg apáink lelke vándorol bennük, mert szolgaföldben nem nyughatnak s mert felrázza őket magyar álmukból a cseh, oláh s rác martalóc ... A magyar anyák idegeneknek szülnek . . . Nincs fa, melyből hajlékot építsünk, nincs vas, mely ekévé, karddá élesedjék. Hegyek parancsolnak a síkságnak, cseh, rác és oláh a büszke, dacos magyarnak . . . Magyarország sok megpróbáltatáson esett már át. Ezer éves múltjában rajta tombolta ki dühét kelet minden veszedelme, viharja és orkánja. Sok vihar rázta meg a magyarság ezer éves fáját s törte le ágait, de a fa dacolt a viharral s törött ágakkal is ott maradt az anyaföldbe kapaszkodva s büszkén emelte fel koldus koronáját az ég felé. Az utolsó megpróbáltatás, az utolsó orkán nagy sebet ütött testén. Nemcsak lombját tépte le, de törzsét is kettéroppantotta; kiütötte kezünkből a kardot, belénk fojtotta a szót , gúzsba kötötte a magyar vágy nagyratörő lendületét. Koporsót készített, sirt ásott részünkre, hogy ebbe temessen bennünket a feltámadás reménysége nélkül . . . De nem és ezerszer nem! Mi élni akarunk és élni fogunk. A remény, igazságunk tudata, elszánt akarat és törhetetlen hit és lelkünkben s ökölbe szorított kézzel várjuk a pillanatot, hogy millió magyar ököl vad erővel csapjon a rablók fejére s hogy felborítsa azt a kártyavárat, melyet száz és százezrek sírján, börtönök és bitófák mellett, vérpatakok partján épített a bűn, a gyalázat, az árulás. Koporsónkon lángoló belükkel izzik a mi élni akarásunk, a mi fogadkozásunk, a mi szent esküvésünk, hogy : Nem, nem, soha ... ! A viharok által felkorbácsolt tengert nem lehet lecsillapítani; a szívnek megtiltani nem lehet, hogy ne dobogjon, a gondolatnak, vágynak nem lehet gátat vetni, hogy hova szálljon, a mi vágyunk pedig száll, s a Vaskaputól a Kárpátokig, a Lajta mentén le a Muraközön át a kéklő Adriáig meghúzza azt a vonalat, a meddig a mienk volt és mienk marad minden . . . Hősök, magyar névtelen katonák ! Nem haltatok meg hiába. S ti rokkantjai a világégésnek s ti vitézek, kik köztünk jártok-keltek, nem hiába véreztetek és szenvedtetek az ezer éves rögért. Dereng . . . Firkád az uj élet hajnala ... ! És mi fiatalok és vének, pelyhedző álló gyermekek készülünk az uj életre, a nehéz, küzdelmes, verejtékes, de boldognak ígérkező életre. Célunk világos: az á integer Magyarország; eszközünk pedig: az erő, kitartás, törhetetlen hit, a magyar igazság s a verejtékes, szakadatlan munka . . . Mi dolgozunk, acélozzuk karjainkat, élesítjük a kardot s felkészülve várjuk az első fegyverdörrenést ! Beniczky Odfin volt belügyminiszter a liberális Az Újság hasábjain megrágalmazta az államfőt Az Újság pünkösdi számát tiltott dolgok közlése miatt elkobozták Az egész ország hazafiasan érző közönsége példás megtorlást kíván — Beniczky ellen megindult az eljárás Budapest, június 2. Bethlen miniszterelnök genfi útjával kapcsolatosan a hazafiatlan liberális kétszínűség újabb, de immár nem szokatlan meglepetést hozott. „Az Újság“ pünkösdi, május 31-iki számában „Beniczky vallomásai a Somogyi gyilkossággal kapcsolatban" cím alatt megjelent közlemény miatt, cikke nagy felháborodást keltett, az illetékes kormányhatóságok azonnal megfelelő intékedéseket foganatosítottak. Beniczky Ödön ellen hamis vád vétsége, kormányzósértés vétsége és hivatali titoktartás megsértése miatt, az „Az Újság“ ellen pedig tiltott cikk közlése miatt az eljárás megindult. A budapesti kir. büntetőtörvényszék vizsgálóbírája, az „Az Újság“ című politikai napilap a múlt hó 31 ikén megjelent 122-es számának a lefoglalását elrendelte, minthogy abban „Beniczky Ödön vallopása a Somogyi gyilkosságról“ felirat alatt megjelent cikk az 1923. évi 34 ik t.-c. II. §-a alá eső 2-ik pontjának a bekezdése szerint minősülő és az 1920 évi első törvénycikk 14-ik §-ára tekintettel a kormányzósértés vétségét és az 1912 évi 33-ik t.-c. 254 ik §-ába ütköző és a 263 § szerint büntetendő tiltott közlés vétségének a jelenségeit tünteti fel (Az 1912-ik évi 33.c. a hadügyi katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvény.) Az üggyel kapcsolatosan elterjedt az a hír, hogy Beniczkyt e miatt letartóztatták. Azonban az első magánjelentésekkel szemben megállapítást nyert, hogy Beniczkynek tegnapi letartóztatása semmiféle összefüggésben nincs az „Az Újság“ közleményével. Azért tartóztatták le, hogy elszenvedje azt a 14 napi fogházat, amelyet Sréter volt honvédelmi miniszter megsértése miatt szabtak ki rá. Június 1-én 3 óra után néhány perccel jelent meg a lakásán Beniczky Ödön, akit az ott várakozó detektívek felszólítottak, hogy kövesse őket a főkapitányságra. Beniczky a detektívekkel egy autótaxiba ült és a főkapitányságra ment. Beniczkyt kedden hallgatták ki és vallomásától teszik függővé, hogy mások ellen is kiterjesszék-e a vizsgálatot. Az éjjeli órákban Fényes László felkereste Beniczkyt cellájában és részére élelmiszert vitt be. Az „Az Újság“ elkobzása igen gyorsan ment végbe. A rendőrség elkobozta a kávéházakban levő példányokat, a postán pedig letiltották az összes vidékre menő példányokat, úgy, hogy az „Az Újság“ pünkösdi számát a vidéki előfizetők javarészt nem kapták meg. A politikusok és közéleti férfiak legnagyobb része a pünkösdi ünnepeket a fővárostól távol töltötte, ezért Beniczky Ödönnek a Somogyi- Bacsó gyilkosság ügyében tett közlése csak tegnap délelőtt kezdte intenzívebben foglalkoztatni a politikai köröket. Jól informált helyről szerzett értesülés szerint már korábban tudomással bírtak arról, hogy Beniczky a hivatalos titoktartás alól való felmentését igyekezni fog úgy kihasználni, hogy vallomásával a kormánynak minél nagyobb kárt okozzon. Köztudomású az az engesztelhetetlen gyűlölet, amellyel Beniczky a kormányzó úr személye ellen viseltetik, ez vezette őt legtöbb politikai megnyilatkozásában eddig is. Beniczky célja volt a kormányzó kompromittálásán kívül az is, hogy a kormánynak ebben a pillanatban, amikor a miniszterelnök külföldön az ország tisztviselői kara érdekében súlyos ügyekben tárgyal, a külföldön nehézségeket okozzon, idehaza pedig a miniszterelnök távollétében lehetőleg komoly válságot idézzen elő. A nyilatkozatában a kormányzónak imputált valótlan vallomásokon kívül újat nem mond. Tendenciózus a kormányzó személyének ebben az ügyben való belekeverése, amelyet a parlament bal szárnya minden valószínűség szerint igyekezni fog kihasználni és elmérgesíteni. A kormányzó ellen irányuló vallomás Beniczkyhez közelálló két-három politikustól eltekintve osztatlan felháborodást keltett politikai körökben. Valósannak, hogy ez az úgynevezett vallomás, amely magán viseli a tendenciózus, rosszindulatú és felületes riport jellegét, többeknek színes és bizonyos célokat szolgáló hangulatkeltő munkája. Nincsenek benne új dolgok, mindössze azok a kitételek, amelyek a fővezér személyére vonatkoznak. Valótlan az is, hogy Ostenburg ezredesnek a Somogyiüggyel kapcsolatban levele van a kormányzótól. Ilyen levél vagy írás egyáltalán nem létezik. Az Új Nemzedék munkatársa előtt illetékes helyen kijelentették, hogy ilyen levélről semmit sem tudnak és amenynyiben mégis léteznek és bárkinek birtokában volna, az nem egyéb, mint apokrif. A kormánynak ebben az ügyben semmiféle titkolni valója nincs és az egész npvet a nann.