Szegedi Uj Nemzedék, 1925. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1925-07-01 / 146. szám

1500 korona. VII-ik évfolyam, 146. szám. PftsierkesxtA i DOBAT GYULA 0». k BariM-Szinisii nwt\ llikjiiak, a MANSz, a yi«iu Hemet) SzfiTBísé« és a Tirái- SziTSfséi Untain lijtji. Megjelenik minden nap korán reggeli Poita takarékpénztári számla 88U Szeged, 1925., julius 1., szerda 1 ..................... 1 aurenteny politikai aapli;ap. Előfizetési árat Bgy hónapra . 30.000 K Ogjrcssxám ára 1500 kor., már- és ünnepnap 2000 K Szerkesztőség és kiadó­hivatal : inul, KálUrii-ltCI 10. 57. Telelőn: 153, , szegedi magyarság ezrei vettek részt az bredő Magyarság vasárnapi nagygyűlésén Lelkes tömegek tettek hitet az Ébredő Magyarság eszméi mellett — Még az őszön zászlót bont Szege­den a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Pért (Saját UudósUónktól) Az elmúlt va­sárnap duplán is ünnepe volt a sze­gedi társadalomnak. A sokat szapult ébredők tartottak népes népgyülést, s a hithü katolikusok a főpásztor veze­tése mellett Jézus Szent Szivének hó­doltak. Ezrek és ezrek vettek részt a nagygyűlésen és sok ezer ember jelent meg a körmeneten is. A tömegeknek ez a kettős, szép megmozdulása amel­lett bizonyít, hogy a szegedi magyarok lelkében egyformán, fanatikusan ég a hitnek, a katolikus vallás szépségeinek és a magyar fajnak lángoló szeretete. Az Ébredők gyűlésére a fővárosból Gömbös Gyula, Ulain Ferenc, nemzet­f yülési képviselők, Szende Béla dr. föld- irtokos, orvos, Surgoth Gyula dr., Marciéit Jenő dr. ny. kúriai bírák és a magyar publicisztika kiválósága: Ká­dár Lehel érkeztek le. Érkezésüket a szegedi pályaudvaron hatalmas tömeg, különösen pedig sok hölgy várta. A vonat pontosan félkettő után érkezik be. A vendégek egymásután szállanak ki. Midőn feltűnnek, dörgő éljenzés fogadta őket, majd Lábos Endre, a szegedi Ébredők elnöke mondja el üd­vözlő beszédét és köszönti a vendége­ket, mint a magyar nemzeti aspirációk zászlóvivőit. Grasselly Lászlóné szép szavak kíséretében viola és fehér szekfü csokrot nyújt át Gömbös Gyu­lának, aki válaszában megköszöni a szives fogadtatást és kijelentette, hogy mindig örömmel jön Szegedre, mint a magyar ellenforradalom fővárosába. A vendégek ezután kocsiba ültek és Lá­bos Endre vendégszerető házába haj­tattak. A délutáni gyűlést sokan féltették a borús időtől és egy nyári záportól. Azonban fölösleges volt az aggodalom, mert az eső nem esett, s ha esett volna is, a tömeg helyén maradt volna, minthogy helyén maradt akkor, amidőn a szemben levő templom tornyában, valószínűleg programszerűen, a haran­gok szólani kezdtek és Ulain Ferenc nem tudta egyenlőre a beszédét foly­tatni. Pontban négy óra volt, midőn az egyik mellékajtón előtűnt Gömbös Gyula markáns alakja, A tömeg élje­nezni kezd. — Éljen Gömbös! — Éljen Ulain! — Éljen Kádár Lehel! — Éljenek az Ébredők! A pódiumra Lábos Endre lép fel. Lelkes beszédében a szegedi csoport feltétlen ragaszkodását a vezetőség iránt, s az ébredő eszme melletti sza­kadatlan harcot jelenti be, egyben szi­vének egész melegével köszönti a fő­városból ideérkezett vendégeket és kéri Gömbös Gyulát beszédének megtartá­sára. Szűnni nem akaró tapsvihar kö­szönti Gömbös Gyulát. Fajunk nagy veszélyben van gazdasági ás kulturális téren — Azt mondják rólunk — mondotta — hogy szélsőségesek vagyunk; igaz ugyan, hogy az ellenforradalom kelet­kezésekor fogadalmat tettünk, hogy hajthatatlanok leszünk, hogy fajvédel­met hirdetünk az egész vonalon, külö­nösen gazdasági téren, sajnos azonban megállapítható, hogy hazánk megoson- kitói, elárulói elfelejtve a történelem tanulságait, még mindig itt vannak kö­zöttünk, igazgatóságokban ülnek és bennünket szélsőségeseknek keresztel­nek el. Ostorozza azt a generációt, amely megengedte, hogy a zsidóság uralomra jusson. A mai öreg emberek el sem tudták volna képzelni az önálló Ma­gyarországot, dacára annak, hogy füg­getlenségiek voltak és abban a hitben éltek, hogy nekünk muszáj összeková­csolva élni egymás nemzettel; el sem tudják gondolni, hogy magyar nemzeti király vezetésével megint önállóak le­hetünk itt a Duna medencéjében ; nem tudták elképzelni, hogy mi magyarok a földmiveiésen kívül mással is foglal­kozhatunk, bankot, kereskedelmet ve­zethetünk, sajtót írhatunk és az az el­múlt nemzedék ebbe bele is törődött és nem érezte azt, hogy ennek az or­szágnak nagyszabású történelmi fela­data van: megmenteni és a helyes fejlődés útjára terelni ezt a csonkaor­szágot és ezen keresztül felépíteni nagy Magyarországot! (Zugó éljenzés és taps). Majd a mai vegyes gondolkozásu társadalmat ostorozza, amelyből hiány­zik a nagy nemzeti közvélemény, a történelmi feladataink megvalósítására. Angliához hasonlóan egy nagy ma­gyarnemzeti közvéleményre van szük­ségünk, politikai és társadalmi szem­pontokból, amely évszázadokra menő- leg megmutatja a fejlődés útját. Ha mi igazi magyarok leszünk, magyarul Jogunk gondolkozni és érezni és egy testté olvadunk össze, ha felismerjük azt, hogy a faj minden, a nemzet ten­gelye, csak akkor gondolhatunk a nagy történelmi feladatok megvalósítására. Amig az ur és a paraszt nem áll egy­mással szóba, amig a parasztfiu szé- gyelni fogja a szüleit, addig nagy fela­datunkat nem valósíthatjuk meg. Mi az uj nemzedék, a szélső jel­szavakat valljuk, már csak azért, mert az egész világon egy ilyen,a miénk­hez hasonló mozgalom indult meg, hogy a fajvédelem politikájával a zsi­dóság világuralmi törekvéseit megaka­dályozza. Fajunk nagy veszélyben van kul­turális- és gazdasági téren és ha nem fog össze minden magyar, a következő generáció rabszolga generáció lesz. Felhívja az apák- és anyák figyelmét arra, hogy fiaik és leányaik érdekében értsék meg és kövessék a fajvédelem szükséges és igazságos programját. A magyar nemzet tragikuma az, hogy nagyjait, akik a hazájukat igazán szeretik, nem éritik meg, nem követik, de halála után szobrot emelnek nekik; nem akkor kell szobrot állitani nagy- jainknak, hanem követni keli őket, mert ők a nép ösztöneit képviselik politikai, gazdasági és társadalmi téren. A legnagyobb bűnünk az volt, hogy sohasem voltunk eléggé soviniszták, lángolásaink csak cicomákban nyil­vánultak meg s csak március 15-én, azonban igazi kurucok, meg nem al­kuvó magyarok nem vpltunk. Az élünkön álló társadalmi rétegek nagy bűne, hogy megkezdették a nemzetnek lakájjá való lealacsonyi- tásat. Mi azért járjuk az országot, hogy ezen lakáj szellemet eltüntessük, újból gerinces magyar nemzetet ne­veljük, amely egyéni életében arra helyezi a fősulyt, hogy büszkén vallja magát szegénynek is ha kell, de min­dig magyarnak és hogy minden tet­tében a magyar faj és a magyar nem­zet érdekeit tartsa szemelött. Deka­dens nemzet az, amelynek szüksége van idegenre, amely kis össszegért aludja az állam szuverénitását. A tör­ténelem igazolt bennünket és adja Isién, hogy továbbra is igazoljon. (Viharos taps és éljenzés). Kádár Lehel ostorozza a mérsékelteket Szűnni nem akaró taps taps után Kádár Lehel beszélt. Bízik az uj ma­gyar nemzedékben, a megujhodott és látni tudó magyar lélekben, amely undorral fordul el azon társadalomtól, amelyben idegen emberek meghamisít­ják a tiszta magyar nemzet és a ma­gyar lélek képét és amely társa­dalom levonja majd az ellenforradalom tanulságait. A mai társadalom sajnos megtűri sorai közt a harácsoló, csaló és bolseviki elemet. A mai társadalom felelős azért, hogy mindeeen elemek még ma is ott vannak, ahol voltak és az a csodálatos, hogy bennünket még ezek után is szélsőségeseknek nevez­nek. Hiszi, hogy az uj magyar nemzedék­nek nem kell majd ennyit beszélni; bár itt volna már az az idő, amikor a mi beszédeink feleslegessé válnának, amikor nekem Héjjast nem kellene védenem. Az a társadalom, amely csak baráti kézfogásra és kézcsókokra ren­dezkedik be, előbb-utóbb el fog sor­vadni. Mert ezek a mérsékelt elemek­ből, s az áruló keresztényekből rekru- tálódnak. Mi soha sem mutattuk meg az ök­lünket, pedig az Isten is erőt oltott belénk és az erőszak mindig a nem­zeten történt, de soha sem a nem­zet alkalmazta. Ezután rátér integritás gondolatára, amely a fajvédelemmel szorosan össze­kapcsolódik. Egy uj régi Magyarorszá­got kell teremtenünk, amely lelkében és gondolataiban is megujhodott ; egy öntudatosabb magyar léleknek kell majd kialakulni, amelybe össze kell hogy gyűljék minden keserűségünk és minden fájdalmunk. Ezen uj ország­nak a tartalma és jelentősége is égi­szén uj kell, hogy legyen. Ezen cél­ból meg kell tisztítani az országunkat a belső ellenségtől, s akkor a magyar faj, amely egyedül jogosított erre a területre, boldog és hatalmas lesz. Követeljük azt, hogy a numerus clausust minden vonalon kiépítsék! Végül Ulain Ferenc beszélt, aki sta­tisztikai adatokkal bizonyította a zsi­dóság térfoglalását, majd a fővárosi választásokról beszélt. A numerus clausus kérdésével foglalkozva kijelen­tette, hogy ez tipikus gyerekesség, amelyet nem vesznek komolyan. Ki­tiltják a zsidó hallgatókat az egye­temről, de megengedik, hogy külföldi diplomájukkal visszajöjjenek az or­szágba. A numerus clausust ki kell épí­teni a további vonalakon is és a középiskolákra is ki kell ter­jeszteni, a nosztrifikátásnak pe­dig helye nincs. Követeljük azt, hogy a numerus clau­sus minden foglalkozási ágra kiépít­tessék, továbbá, hogy a foglalkozáso­kat kataszterekbe vegyék fel. Állapít­sák meg, hogy adott pillanatban hány százalék zsidó kereskedő, iparos és más foglalkozású van s addig, amig a fajok közt a kellő százalék arány­szám helyre nem áll, nem szabad zsidókat arra a pályára engedni. Szerinte a zsidó kérdést leghelye­sebben intézményes alapon lehet meg­oldani, amelynek legelső pontja volna az, hogy a 20 000 nél nem népesebb városokban községi takarékpénztára­kat alapítsanak, ami azt jelenti, hogy az ott levő bankok a község tulajdo­nába mennek át, amely község azután kötvényekkel megváltaná a bank rész­vényeit. Ezen takarékpénztárak rész- rehajlóan kell hogy működjenek és elsősorban a keresztény iparost és ke­reskedőt kell, hogy támogassák, mint ahogy támogatták eddig a zsidó ban­kok a zsidó kereskedőt. A zsidó kérdéssel kapcsolatban ki­jelenti, hogy még akkor is részünkön volna az igazság, ha a zsidók kon­szolidációt és erkölcsöket hoztak volna magukkal, holott nemzetromboló mun­kájuk már mindenki előtt ismeretes. Bizik abban, hogy ezen intézmé­nyek rövid időn belül megoldják az oly nehéznek látszó problémát és ak­kor a magyarság mint egyedüli ur a hazájában, jobb jövőt fog látni. (Hosz- szas éljenzés.J A tömeg lelkesedéséből és együtt­érzéséből komolyan lehetett arra kö­vetkeztetni, hogy az Ébredők szegedi egyesülete erős tábor és nem »magán alakulat“, mint azt a túloldalon szeret­ték volna elhitetni. A nagygyűlés végül Lábo3 Endre elnök zárószavai­val és a Himnusz fenséges akkordjaival ért véget, mely után még sokáig tün­tettek Gömbös Gyula, Ulain Ferenc és Kádár Lehel mellett. A népgyülés színhelyéről a tömeg, a Kossuth Lajos- sugárut és a körút sarkán Ulain Fe­renc vezetése mellett csatlakozott a Szent Szent Szív körmenethez, hogy ájtatos imával és zsolozsmákkal egy boldogabb jövendőt adjon le a Magas­ságok Urától a megnyomorított ma­gyar hazára. A Katolikus Körben este 100 terí­tékes társasvacsora vo|t, amelyen Lábos Endre a vendégeket köszöntötte, Göm­bös Gyula a keresztény felekezetek össze­fogásáról Sargoth Gyula ny. kúriai bíró a zsidóság előnyomulásáról, Kádár Le­hel az ez ellen való védekezésről, dr. Tóth Imre a szegedi keresztény ala­kulatok célkitűzéseiről, Balló István dr. ezek munkájáról beszéltek, míg Ulain Ferenc dr. bejelentette, hogy a Keresz­tény Nemzeti Függetlenségi Párt még az ősszel Szegeden zászlót bont s fel­veszi a küzdelmet a mérsékeltek és destruktivok ellen. A vacsorán a város társadalmának előkelőségei: egyetemi tanárok, ügyvédek, orvosok, tanitók, tanárok, vasutasok, kereskedők és ipa­rosok jelentek meg. A vendégek még az éjjeli vonattal utaztak el egy kel­lemes nap emlékeivel . . . A választójogi javaslaton lényegtelen változásukat A nemzetgyűlés ülését 11 óra után nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Az indemnitási törvényja­vaslat harmadszori olvasása után a nemzetgyűlés gazdasági bizottságá­nak jelentését tárgyalja a Ház, a eszközöltek nemzetgyűlés 1925—26. évi költség- vetési előirányzata tárgyában. A je­lentést Fráter Pál ismerteti. Rámutat arra, hogy a nemzetgyűlés ez évi költségvetési előirányzata nyolc mil­liárd többletet mutat az elmúlt évi

Next

/
Thumbnails
Contents