Szegedi Uj Nemzedék, 1925. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1925-08-01 / 173. szám

Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára; Egy hónapra . 30.000 K Egyes szám ára 1500 K vasár- és ünnepnap 2000 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sieged, KilTárta-utiüi 10. szám Telefon; 153. Szeged, 1925., augusztus 1., szombat Ara: 1500 korona. Vll-ik évfolyam, 173. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. A Baross-Szöíetség szegedi flókjának, a HANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség és a Turán- hivatalos lapja. Megjelenik minden nap korán reggel. Postafakarékpénztárl számla 8815 Szeged közegészségdii'ya^'''' Irta : Kováts Ferenc dr Szeged sohasem volt hálás talaja a közegészségügynek, voltak nekilendü­lések, terveik, a jószándék is megvolt sokszor, de végeredményben a többség közönyével szemben minden meddő maradt. Nagy mozgást váltott ki az Egyetem áthelyezésének a hire, az összes érdekelt körök megmozduitek ellene, szerencsére a polgármester hajt­hatatlan kitartásán megtört minden más szándék, az egyetem itt van: szint, életet, tartalmat ad a városnak. Most ismét felélénkült a „közegész­ségügyi közvélemény“, amint azt a lapokban olvashattuk, ismét az egye­temmel kapcsolatban, amikor a köz­kórház átvételéről volt szó. Szögezzük le, hogy Szegeden a közegészségügynek közvéleménye nin­csen, ha közvélemény volna, nem ma­radhatott volna a kórház olyan álla­potban, mint aminőben most van, nem lenne az ország második városa tüdö- beteggondozö, tüdőbetegosztály nélkül. Hogy nem épült fel az uj drórház, az még nem olyan nagy hiba, minthogy a réginek elmaraűt a karbantartása. A párisi nagy kórházak sokkal öregeb­bek a mienknél, a Charité ütött-kopoit falai bízvást versenyre kelhetnek kí­vülről a kórház utcai résszel, de be­lülről mind használható állapotban vannak, még a padlásszobák is kór­termek s az öreg helyiségekben a legmagasabb színvonalon álló munka folyik. A berlini Charité rákkutató in­tézete olyan rokkant, hogy reszket a górcső, ha valaki végig megy a szo­bában és vezetője mégis a nemzetközi központ irányitójává küzdötte fel ma­gát. És emlithetném végehosszat a régi intézeteket, de nem is keli messze menni, hogy mit lehet a rozzant kór­ház düledezó kórtermeiből is csinálni, arra legjobb példa a Debre főorvos osztálya, aki nem sajnálva a fáradt­ságot, addig kilincselt, amíg osztályát ujjáteremtették. Ez a példa azonban azt is bizonyítja, hogy kitartással ná­lunk is célt lehet érni. Végtelen káros azonban, ha olyan frázisok kerülnek a köztudatba, hogy például a közkórház átadása a „köz- egészségügy nívóját süiyeszli“ és hogy „az egyetem a betegen tanit, a kór­ház gyógyít“. Az intelligens olvasó már első pillanatra látja, hogy ez ab­szurdum, mert hogy csak egy példát említsek: a belgyógyászat orvosi teen­dőit végzik a professzor vezetése mel­lett 1 magántanár, 3 tanársegéd, 4 gyakornok, ugyanannyi betegre a köz­kórházban esik 1 főorvos, I segédor­vos, kicsit valószinOiIen, hogy ilyen ellátás mellett a klinikán épen a gyó gyitás maradna el. Ha a kOzkórház csak tuberkulózisban felvenné az arra szoruló betegeket már nem maradna egyetlen üres ágya sem. Dánia a leg­utóbbi nemzetközi tuberkulózis gyűlé­sen büszkén jelentette be, hogy cél­szerű intézkedéseivel sikerült az Ősz- szes országok között a legmélyebbre lenyomnia a tuberkulózis-halálozást, de hogy mást ne említsük: Dániában meghal évenként körülbelül háromezer ember tuberkulózisban és ennél jóval több ágy áll a tuberkulotikus betegek­nek jól vezetett kórházak és szanató­riumokban rendelkezésére. Naiv fantaszta az, aki azt hiszi, hogy a tuberkulózist egy fecskendővel meg valamelyes orvossággal ki lehet irtani s ha felállilunk egy gondozót és a betegeket szorgalmasan oltogaU Juk, maholnap irmagja sem marad a betegségnek. jf A'iífberkulőzis elleni küzdelem rend­szeres, nehéz, fáradságos munkát kíván és sok-sok munkával kell ott pótolni, ahol — mint nálunk is — a mun­kának kell az anyagiakat is pótolni. A Rockefeller alap szervezte meg a francia tuberkulózis elleni küzdelmet is a dollárok százezreivel, mert a helyzetet már végzetesen fenyegetőnek látta, a mi helyzetünk még rosszabb. A tüdővész elleni küzdelem központja a gondozó. A beteg ott jelentkezik vizsgálatra s innen kellene elküldeni őt, vagy hozzátartozóit szanatóriumba, közkórházba, a gyermekeket üdülő­telepre. A gondozónak kellene gon­doskodni a további fertőzés meggát- lásáról, jobb lakásról, bővebb táplál­kozásról, stb.-stb. Ez Így ma nálunk lehetetlen. Mi volna akkor megold­ható ? Nagyon sok. A gondozó fölkutatná a betegeket, kitanílja őket, beutalhatná a műtétre alkalmas eseteket a szintén feiáüítandó tüdöbetegosztályra. Ez ma a tüdő­betegek kezelésének legbiztosabb módja. A szegény betegeket kezeli, fenntartja az összeköttetést az iskolaorvosokkal, Őrködik a serdülő ifjúság feleit és közbelép, amikor szükséges. De ma már még tovább mehet. Az első gon­dozó megalapitója, Calmette megol­dotta azt is, hogyan lehet tüdőbeteg családok csecsemőit a reridszerint ha­lálos körtől megvédeni, ha nem lehet a családból kihelyezni. Olyasforma az eljárása, mint a himlőoltásnál: egy leszeliditett formáját a b'acillusnak használja védőoltásnak, még az alkal­mazási módja is egyszerű: egy kis kanál anyatejjel nyeli le a kimért védöoltóanyagot a csecsemő. Három éves tapasztalat bizonyítja a szer ártalmatlanságát a csecsemők­nél és évtizedes tapasztalat a hasznát az állatkisérletekben. Hogy általában nem ismerik, annak az az oka, hogy Calmette tudós, nem üzletember, mint Friedmann, nem alapított gyárat az „emberiség érdekében“, hanem a tu­dományos alapelvek szemmeltartásával csak komoly biztosítékot nyújtó tudo­mányos intézetekben engedi használni szerét, amit díjtalanul szolgáltat ki. Szeged áldásával, a Tiszával meg­oldható a gyermeküdülés, amint a Ste- fánia-szövetség be is bizonyította a gyakorlatban és talán jön a csengelei szanatórium is. A közegészségügy szempontjából az a defaitizmus, ha megelégszünk avval, ami nincsen és íeldicsérjük azt, ami van, ha tökéletlen is. Igenis ébren kell tartani azt a meggyőződést, hogy sokat, nagyon sokat keil tennünk. A cseh szociáldemokraták támadták Benes kivételes helyzetét . Prága, juIius 31. A Vatikánnal történt súlyos incidens Benes bőrére megy. A szociáldemokraták nyilvá­nosan kezdik pedzeni a dolgot, hogy az egész ellentét a Vatikán és Csehország között Benes machiná­cióira vezethető vissza és kierősza­kolt eljárás volt. A cseh szociáldemokrata párt tag­jai gyűlést tartottak, melyen megbe­széltek a legutóbbi politikai esemé­nyeket. Meissner dr., aki a közös bizottságban képviselte a cseh szoci­áldemokratákat, azt mondta, hogy a nemzeti szocialista párt taktikája híján van minden komolyságnak. Ezután élesen támadta Benes mi­niszter kivételes helyzetét. Benes meg­maradt hivatalában, mondotta, holott párt-társai lemondottak. Az 5-ös bizottság megbízta Benest, hogy tárgyaljon a nunciussai az ünnep­napok ügyében. Tény az, hogy Benes ezt nem (ette meg. Az 5-ös bizottság avval is megbízta Benest, hogy a Vatikán képviselőjével a kettős ünnepek ujabo bevezetéséről tárgyaljon. Benes ennek sem tett eleget. Ha Benes számára túlságo­san nehéz a külügyminiszteri tárca viselése, kötelessége visszalépni. Aki az elválasztást akarja, azt önmagán kell megkezdenie Btchyne képviselő annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy a szociáldemokrata párt elérkezet'nek tartja az időpontot uj választásokra. Beniczky Ödön ellen heterissztették a vádiratot a hDntetö törvényszékhez Kormányzősértés vétsége és hivatalos titok elárulása a vád ügyészség a további fogvatartást javasolja Az Budapest, juIius 31. Elkészült a | vádinditvány Beniczky Ödön ellen a budapesti királyi ügyészségnél. A | vádiratot már a tegnapi napon a büntető törvényszékhez, mint sajló- birósághoz, beterjesztették. A vádirat az 1925. junius 23 óta vizsgálati fogságban levő Beniczky Ödön el­len az 1923 évi XXXIII. törvénycikk 2. §-ába ütköző és annak 2. bekezdése szerint minösités- alá eső és az 1920. I. tör­vénycikk 14. §-a alá eső, sajtó utján elkövetett kor­mányzósértés vétsége miatt és a büntető törvénykönyv 479. §-ába ütköző hivatali titok elárulásénak sajtó ut­ján elkövetett vétsége miatt emelt mint szerző ellen . vádat. A kormányzó?értés vétségének vád­ját az „Az Újság“ cimü napilap 1925. évi május hó 31-én megjelenő számában BeniczKy Ödön a Somogyi- Bacsó gyilkosság ügyében irt cikknek a vádirat először azon részét idézi, amelyekben a szerző a kormányzó ur Öfőméltósága ellen sértést köve­tett el. A kormányzósértés miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás egy­általában nem vonatkozik Beniczky Ödönnek a honvéd bűnvádi eljárás során 1925. március 30 án tett tanú­vallomására. A hivatali titok elárulásának sajtó utján elkövetett vétsége miatt pedig Beniczky Ödön ugyancsak mint szerző ellen azért emelt vádat, mert Beniczky Ödön, aki 1919 évi szep­tember 15 étől 1920 március hó 18-ig Magyarország belügyminisztere volt, a Somogyi Béla és Bacsó Béla 1920 február 17-én történt meggyil­koltatása ügyében a tettesek felde­rítése tárgyában folyamatba tett rend­őri nyomozás során, volt hivatali állásából kifolyólag, tudomására jött és hivatalos minőségben kezéhez jutott iratokat az „Az Újság“ cimü napilap 1925 március hó 21. nap­ján kiadott számában közzétette an­nak dacára, hogy a hivatali titok­tartás alól a felmentést a kormányzó ur Öfőméltósága az 1925 május hó 7. napján kelt magánelhatározásából csupán a Somogyi Béla és Bacsó Béla hírlapírók meg­gyilkoltatása miatt folya­matba tett bűnvádi eljárás során tanúként! kiháligatás esetére adta meg. Ezenkívül a királyi ügyészség Be­niczky Ödön és Kóbor Tamás, mint kellős társak ellen külön vád­iratot nyújt be azon, a bűnvádi per­rendtartásra vonatkozó 1912. évi XXXIII. törvénycikk 264. §-ába ütköző és a 263. § 3. bekezdése szerint büntetendő titokközlés vétsége miatt, amelyet a nevezettek az által követ­tek el, hogy Beniczky Ödönnek a Somogyi és Bacsó meggyilkoltatása ügyében folyamatba tett honvéd bűn­vádi eljárás során a magyar királyi budapesti első honvéd vegyesdandár parancsnokság ügyvédje előtt 1925, május hó 30-án történt kihallgatá­sok során felvett jegyzökönyvhöz mellékelt beadványt, mint honvéd bűnvádi eljárásra vonatkozó ügyiratot, mielőtt azt a nyilvános tárgyaláson előterjesztelték, a hatóság engedélye nélkül az „Az Újság“ cimü lapnak 1925. május 31-én kiadott számá­ban a maga egészében együtt és Vözösen közzétették. A királyi ügyész­ség Beniczky Ödön terhelt vizsgálati fogságának fenn­tartását az elrendelés oká­nak fennállása miátt indít­ványozta azért, mert a nevezett terhelt szöké­sétől az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagysága folytán tartani lehet, még pedig annál is inkább, miután semmivel sincs igazolva, hogy Beniczky Ödönnek olyan ren­des kereseti forrása, vagy oly értékű vagyona voina, amely ' rokonaihoz súlyos kötelékkel fűzné. Horvátországban visszaállítják a régi közigazgatást Prága, julius 31. A Tages Post- nak jelentik Belgrádból: Az uj kor- I mány a horvát paraszipárt minisz- I tereinek a kérésére elhatározta, hogy l az előbbi kormány által kinevezett I valamennyi horvátországi és szla- I vóniai község biztosait felfüggeszti és visszaálliija a régi közigazgatást. Ma, szombat este 6 órától 12-ig a PRÚFÉTÍBAN nagy katonabangverveny. Polgári sorfözdo vllághitá Szeot Istyán söráookklinérése.

Next

/
Thumbnails
Contents