Szegedi Uj Nemzedék, 1925. december (7. évfolyam, 274-296. szám)

1925-12-01 / 274. szám

SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1925 december 1., kedd tül azon a tisztuláson, amit az em­ber nem tesz, hanem amit az ember megszenved, megél, megtapasztal, de végre is megüti a mértéket. Ne­velni a népet az ideális- reálizmusra. Nem is a népet értem, hanem a vezető-közönségei, az intelligenciát, iparosságot, ifjúságot, leven leséget, cserkészetet, hogy mi mindnyájan az iskolai ideálizmusból kilépve, az élet I reálizmusában megálljuk helyünket, i Ennek a magyar szociális elváltozás ! lesz a vége. ' A szociális megérzés hajnala Fehérváron volt egy ünnep. A cisz­tercita-iskolai-, ipariskolai', rokkant- intézeli', az inasiskolai cserkészcsa­patok mind egy frontban álltak és senki se tudta, hogy a másik inas-e, vagy diák, mind együtt szavaltak, együtt énekeltek, színdarabot adtak elő. Ez reálizmus és valóságos ideá­lizmus. Ez egy uj világ, ez egy uj magyar világ és hogy Széchenyi szár év előtt élt . . . hát Istenem, végre ránk hasadt az a felséges szociális hajnal, a szociális megérzé­sek hajnala. Hogy ha ezen az utón megyünk, azt látom, hogy a magyar jövendő: „laboré realismo“ — mint valóságos Programm szerepel. A népcsalád lépcső az Isten felé Azután — ez talán a legjobban markol a szivembe — a nemzet­nek a szeretete, a sanguis ihlete, vagyis a vér lehelete nem az, mint mondják: az Ázsiából jött magyar­ság, — hanem a történelmileg itt fejlett magyarság fzeretele. Mert hi­szen a Duna is úgy folyik, hogy van abban Vág, Nyitra, Zsitva, Garam, Ipoly, Hernád és a Sárrét vize és lejebb beletorkollik még a Tisza is. Azt Írja Széchenyi: Nagy veszély fenyegeti nyelvünket és nyelvünkben nemzetünket, melynél nagyobb kin- csübk nincsen, mert a nyelvnek ápo­lása és kiművelése által lehet a felső fénykörbe emelkednünk és sok előnyt szereznünk. Azt írja: Mit tehet a nemzet, ha egyet érez, ha egyet hisz, ha egy nyelvet beszél a Missziszippi- től a Coloradoig . . . Minden nép-- család, amely sajátosságában neki megfelelő légkörbe emelkedik, lépcső az Isten felé. Szeretni a magyar nyelvet, szeretni a magyar zenét, szeretni a magyar lelket, Széchenyi­nek aggódó és szerető szellemében. Négy-öt nap előtt jött egy cisz­tercita-rendi tanár Egerből és el­mondta, hogy Verdunnél álltak a magyar csapatok. Voltak ott angolok is és ezek az angolok hallgatták a magyar csapatoknak azt a szivlük- tető magyar dalait a legveszedelme­sebb helyzetekben is. Az egyik angol eljött Magyaror­szágba és mikor a magyar éneknek, ennek a sajátos, bűvös bájos, min­den más kullurátó! elférő zenéjétől elbűvölve kérte a kultuszminisztéri­umban, hogy ajánljanak neki egy magyar könyvet, amelyből a magyar Géniuszt megismerheti, — ajánlot­ták neki — hála Istennek — nem Móricz Zsigmondot, nem is Szabó Dezsőt, hanem Gárdonyi „Falu“-ját. Az angol megtanult magyarul és megkérte Gárdonyit, engedje meg neki, hogy ezt a müvet angolra le­fordítva kiadhassa Angliában. És Gárdonyi szívesen beleegyezett, nem is kért szerzői honoráriumot, mond­ván, hogy ha müvével csak néhány angolt is meghódít a magyar esz­mének, ez lesz az ő legnagyobb honoráriuma. Szeretni kell a magyar pszichét! A magyar pszichéi meg lehet mérgezni, a magyar nyelvet ki lehet forgatni. Tudom, hogy Czegléden, itt Szege­den, Kiskunhalason a magyar nyel­vet más kiejtéssel beszélik, de a budapesti kávéházakban, orfeumok­ban valami sajátos uj jiddis-nyelvet kotyvasztanak össze, amely nagyon távol áll a magyar pszichétől. A magyar művészetet és a magyar irodalmat úgy kell szeretni, hogy ha az ember ilyenkor talán nevet is, de voltaképen megborzad. Ezt nem szabad eltűrni, ezért mindent oda kell adni, nem szabad magunkat megmérgezni engedni az idegen- ségtől. Ne engedjük elrontani a magyar érzést sem­miféle beszOrődéssel Ne olvassanak soha destruktiv új­ságokat! Nekünk csak úgy lehet győzni, ha annak az áradó mocsár­szellemnek az orra elölt becsapjuk az ajtót, de úgy, hogy azután szedi is magát mindenestől. Tudom, hogy sokan azt mondják: engem nem ront és jó, ha az ember más oldal­ról is látja megvilágítva a problé­mákat. Ezek helytelenül gondolkoz­nak, mert az ellenség erősítése a mi frontunk állöréséhez vezethet. Ne­künk azon kell lennünk, hogy a magyar érzést, a keresztény nemzeti érzést semmiféle beszürödéssei el­rontani ne engedjük. Ha Kegyetek ezt úgy tartják, mint egy szentséget, ha úgy vannak meggyőződve, hogy ha­lálos bűn a nemzet élete ellen, hogy ha valaki folyton helyt ad a beszürő- désnek, amivel gyöngíti a keresz­tény és nemzeti érzést, akkor Sze­ged magyar város lesz, — ha azon- t ban nem, akkor Szeged is annak a budapesti „kultúrának“ a martaléka lesz. — Fide idealismo, — laboré rea­lismo, — sanguine paíriotismol Mi ezt a hitet valljuk 1 Ez a mi hitval­lásunk! Mi a hitvallás? Nem egy- s?erü fogalmak; az egy gyönge ge- rendázat, — hanem az eszmének vért ivó fogalmai, kigyulladó fogal­mak, nagy realitás. Ki a keresztény ember ? Akiben Krisztus él. Nem, aki a törvényt tudja, hanem akiben Krisztus él. Ki a magyar ember ? — Nem az, aki a magyar hitvallást pusztán énekli, hanem aki ezt az egész ma­gyar életet, magyar bizalmat, ma­gyar lelkesülést, patriotizmust ma­gában, egyéniségében, életében ki­váltja. Ez az igazi! Ha Kegyetek Így fognak érezni, akkor az olasz Mazzini szavait fogják önmagokon tapasztalni: liália nem tömeg, Itália nemcsak hagyomány, nemcsak egy flagitáció, — Itália egy vallás. Ha én valamikor azt fogom mond­hatni Kegyeteknek, hogy közvetítve látom ezeket a nagy, felséges dol­gokat, — ha azt mondják, hogy Magyarország nem tömeg, nemcsak egy múlt és történelem, hanem élő valóság, — őszinte, igazi reálizmus­sal és a magyar szívnek magyar vérétől átitatott patriotizmus, — ak­kor hiszem, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz 1 A nyugdíjasok országos nagygyűlése Vasárnap délelőtt 10 órára zsúfolá­sig megtelt a régi képviselőház tanács­kozó terme az ország minden részéből felsereglett nyugdíjasokkal. Az elnöklő Naményi Imre dr. nyugalmazott kul­tuszállamtitkár nagyszabású beszédben mutatott rá azokra a sérelmekre, me­lyek a nyugdíjasokat a szanálás óta érték azáltal, hogy a kormány nem­csak az 1912. évi LXV. törvénycikket, melyet pedig még Kun Béláék is res­pektáltak, nem tartja be, hanem más törvényeket is részint térvényekkel, ré­szint kormányrende’etekkel megváltoz­tatott, legutoljára pedig megtagadta a 15 százalékos nyugdíjemelést a nyug­díjasoktól. Hogy a nagy közönség is kellőkép­pen tájékoztatva legyen, az 1912 évi LXV. t.'C. a nyugdijat úgy állapította meg, hogy 40 évi szolgálat után a tel­jes fizetést, kevesebb után pedig an­nak megfelelő százalékát biztosítja. A szanálás kezdetétől (1924. julius 1) a teljes nyugdíj megmarad, de a 40 év­nél kevesebb szolgálati idővel bírók nyugdijuk bizonyos százalékát elvesz­tik, mely százalék a szolgálati idő sze­rint 5—40 százalék között váltakozik. Hogy mit jelent — különösen alsóbb fizetési osztályokban a nyugdíj csök­kenése, néhol a nyugdíj egyharmadáig, vagy egynegyedéig, arról nem be­szélünk. Az államtitkár beszéde után előter­jesztett határozati javaslat szerint a nagygyűlés a kormányzót kéri, hogy a nyugdíjasok a törvény szerinti nyug­dijat megkapják; felirattal fordulnak a nemzetgyűléshez és a kormány­hoz ; a kormány előtt rámutatnak arra a veszedelemre, mely ezekből a sérel­mekből származik; kérik a kormány- elnököt, hogy eszközölje ki a szüksé­ges összeget. A határozati javaslat előterjesztése után megindult vitában a szónokok más és más oldalról tárták fel a sé­relmeket. A tárgyalás nyugodt mene­tébe bombaseerűen csapott bele Ujfa- lussy nyugalmazott tábornok felszóla­lása, aki a határozati javaslatból csak az első pontot fogadta el s azután azt a javaslatot tette, hogy a nyugdíjasok lépjenek be a szociáldemokrata pártba. Feltűnően nagy felzúdulással fogadta a javaslatot. A rendőrség képviselője kijelentette, hogy poMtikát tárgyalni nem enged, a NyllKOSz nevében pedig Krompe- cher Károly ny. tábornok bizfositotta a nagygyűlést, hogy a nyugdíjas kato­natisztek országos szövetsége nem lép be a szociáldemokrata pártba, utána egy másik nyugdíjas rávilágított a ma­gyarországi és oroszországi példákra, kimondotta, hogy a nyugdíjasok a nemzeti alapot nem hagyhatják el. Egyéni érzelmekről nem lehet szó, ahol a keresztény Magyarország lét- I érdeke forog kockán. Már most nem tudjuk, hogy a kor­mány végre valahára több, mint egy­százezer nyugdíjas és több százezer gyermek jövendő sorsán akar-e ko- mo'yan segíteni. Ha segit jó, ha nem segit, az is jő; tOrünk. szenvedünk ; tovább, bízva Istenben és önmagunk- i ban. De ha azután azok, akiket a ke­serűség a szociáldemokrata táborba visz, ezt a tábort a választáson győ­zelemre segítik s ebből beláthatatlan bonyodalom származik: akkor vállalnia kell a felelősséget. De vállalja a fele­lősséget az egységes párt, vállalja a i kormányt támoga'ő Keresztény Gazda- I sági Párt s annak vezére', Wolif, Vass I József és társaik. i A szociáldemokrata pártba való be- 5 lépést nem egy nyugalmazott vasúti fékező, nem egy nyugalmazott írnok indítványozta, hanem nyugalmazott tá­bornok. Számolt e a kormány azzal, midőn eddig csak jő szót adott ke­nyér helyett, hogy íme, már ez is meg­történhetik és számolt-e azzal a rette­netes hatással, melyet ez országszerte kelt? Ha nem számolt, jő lesz rajta gondolkozni. Számol-e végül azzal, hogy midőn egyrészt a nyugdíjasokat i a szociáldemokraták karjaiba kergeti, másrészt a napról-napra erösbödöszo- I cialista sajtó izgatását, mely különösen I a katolikus egyház ellen irányul — ! meg nem fékezi: a keresztény Ma­gyarország sírját ássa meg ? B. J. ár. Megnyílt a sieged—kikindai vasútvonal Ab első vonal Jugossiáviából utas nélkOI tuioll be SsSregre — Röwl« dasen nagyobb lorgalom várhatö i — A Szegedi Uj Nemzedék ludósitójától — Szeged, november 30. A hosszadalmas tárgyalások után október 15 éré Ígért szeged—kikindai vasútvonal november 30-án megnyiit. Az első vonat Pancsova—Naeykikin- dáról november 30-án reggel hat óra­kor Szőreg állomásra érkezett, ahon­nan a vunatnak 7 óra 17 perckor van csatlakozása Szegedre. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter vasárnap Sze­geden a kereskedelmi és iparkamara székházavatási ünnepélyén mondott beszédében a szeged—kikindai vasút- forgalomra vonatkozólag kijelentette, hogy a fölmerült akadályokat tech­nikai kérdések okozták, de most már nincs akadálya annak, hogy a for­galom megindulhasson s Így másfél- I hónapos késés után után november ! 30-án végre minden különösebb for­malitás nélkül átadták a forgalomnak I a szeged—kikindai vasútvonalat. A ; vonal megnyitásáról kiküldött munka- 1 társunk a következőket jelenti: I A szöregi állomáson reggel félhat* ; kor az államrendörségi kirendeltség, i vámtisztviselők, vasutasok és a sajtó képviselői várták a Jugoszlávia felöl [ befutó első vonato*. i Megérkezett az első utas Is, Kobi- í /yóA: József dr. orvos, aki megszállott te- I rületre, Temeskufasra igyekszik. Több I utas nem is utazik Jugoszláviába, j Hat óra után három perccel elnyuj- j tott sípolás hallatszik, utána feltűnt ; egy hatalmas lokomotív lámpája. A 1 szerb vonat. Lassan begördül az ál­lomásra, Tóth Illés szőregi állomás- főnök szalutál, majd a vonatvezetö, Pajetri Funac ugrott le elsőnek a f vonatról. RAMON NOVARRO parádés alakítása Néhány pillant múlva két fegyveres vámőr szállt ki az egyik harmadik osztályú kocsiból s Petres Gyula vám­őrségi őrnagynál jelentkeztek. — „Őrnagy urnák alázatosan jelent­jük — mondotta az egyik — a jugo­szláv vonatot bekísértük a hátárröl. Utas nincs.“ Vidák József dr. rendőrfogalmazó, Répás József detektivesoportvezetö és Rudnai Lajos detektív végigjárták a vonatot, majd a vonatkísérő személy­zet is leszállt. Az állomásfőnök szobájában a sze­gedi üzletvezetöség kiküldöttei, Hell­mann Gyula föellenőr, Imre Géza fő­ellenőr és Poverai János ellenőr üdvö­zölték a jugoszláv vasutak részéről érkezett Dimiirinovics oroszlámosi ál­lomásfőnököt és Frányics raktárnokot. akik Szabadi és Eckert távirdafelvi- gyázókkal együtt kisérték át a vonatot Szőregre. Közben az első utas poggyászait a szegedi fövámhivatal kirendeltségének tisztviselői, Szotyori József vámellenőr és Gyurki Ferenc vámtiszt megvizsgál­ták, Vidák dr. láttamozta az útlevelét. Egészen kivilágosodott már, az öt va­gonból álló vonat indulásra készen áll az útra, vissza Jugoszláviába. Elbúcsúztunk. A magyarok felszáll­tak a vonatra. Hét óra. Itt az indulás ideje, a vonatvezetö magyarul kiáltja: „Mehet“. A vonat lassan megindult, az első utas fehér kendőt lobogtatott. Néhány perc múlva a kanyarodónál eltűnt a vonat utolsó kocsija is. wawiiawiTbi -' Keresztény ember csak keresztény lapot otrasi vörös liliom péntektől a Korzóban.

Next

/
Thumbnails
Contents