Szegedi Uj Nemzedék, 1926. augusztus (8. évfolyam, 173-197. szám)
1926-08-01 / 173. szám
Szeged, 1926 augusztus 1., vasárnap Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: 3SCV Mnapra : 35.000 K Pistán küldve 37.000 K Ifey»# szám ára 1500 KS«ár* is ünnepnap 5000 K szerkesztőiség és kiadóhivatal: Listá, DigOBlcs-tér 7. Mám TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 158. Ara: 2000 korona. VIUI-ikirlelsram, 173. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ, Baross-Szövetség szegedi fiókjának, a MANSi, a lagyu Nemzeti Szövetség, Tarán-Sírvétség, Tarai szegedi ker. hivatalos lapja. Posta takarékpénztári számla 8811 Szent Ferenc társadalmi jelentősége — Halálának 700 éves fordulóján — írta: Muntyán István dr A modern socialisztikus társadalmi mozgalmak rendszerében — bár a vezetők egyenesen vallásellenes tendenciákkal hivalkodnak — növekvő határozottsággal érvényesül a vallási mozgalmak egyik jellemző túlzása: a fanatizmus. Fanatizált tömegek csoportosulnak egy ember, egy könyv körül és Marx Károly, a tudományos szocializmus atyja, vad szenvedélyekkel körültajtékzott magaslaton áll, mint a „humanizmus hitvallásának“ kanonizálandó megalapítója. Szentnek vallják és szentül követik — amint messzi proletárelődök ugyancsak szentnek vallották és követték azt az Alázatos Szent Ferencet, aki ugyancsak a proletársors fölenyhítésének, a jogtalanságok megszüntetésének, egy új, egy igazságos gazdasági rend megteremtésének szentelte életét. Föltűnő, megtévesztő a két ember sorsának, törekvéseinek megegyezése. Mindketten jómódú polgári családból származnak. Kényelmes, gondtalan életrendjén látszólag mindketten arra vannak hivatva, hogy kisebb környezetben, egy városnak, egy tartománynak a közéletében keressék azt, amit polgári ambíció magának cél gyanánt kitűzhet. Szent Ferenc deli termetű, szép arcú, nagy műveltségű ifjú, jó kereskedő, jó katona, magasabb szintű, eleven társadalmi életet élő, még a művészetekben is kiválóan jártas ember. És mégis — ifjúsága világában lemond vagyonról, társadalmi pozícióról, lemond még a legutolsó darab ruháról is, hogy magára vegye a keserű szegénységet, hogy a felebaráti szeretetnek, a tevékeny irgalmasságnak, a szegényeknek, a betegeknek szentelhesse életét. Nincsenek fölforgató tendenciái. De a prédikációja, a példája nyomán fölforr a lelkek indulatja s ha apostoli tevékenységének nem a lemondás átszellemültsége, az önfeláldozás üdvözítő boldogsága, nem a tiszta, makula nélkül való szeretet adnak kibékítő alaptonásokat; ha Krisztus helytartójának bölcsesége a franciskánus szabályzat jóváhagyásával nem jelöl ki az egész mozgalom számára helyes medret, akkor egy mindent elsöprő forradalomban talán már a 13. század véget vet az európai civilizációnak. Marx Károly, a jómódú zsidó család sarja, a zsidó papnak nagy műveltségű fia, hiába házasodik be egy ősnemes német úri családba. Nem csábítja a modern polgári értelemben vett karrier. Ő a forradalom felé tájékozódik. Ezért az ideálért, a proletárok, a nincsetlenek gazdasági, politikai bilincseinek széttöréséért, erkölcsi számkivetettségük megszüntetéséért ő maga élte végéig tűr számkivetést, hányattatást, keserű szegénységet. Ezért ír, beszél, agitál szinte emberfölötti erővel, egy egész hosszú éjten át szüntelen. De ha Szent Ferenc rendet alapít, amelynek tagjai ki vannak zárva minden vagyonból, minden leírásból, bárminemű hatalom után való vágyakozásból . Marx nevéhez viszont a „Munkás Internationale“ megalkotása fűződik — egy világszövetségé, amelynek éppen ellenkezően az a végcélja, hogy minden tulajdont és minden hatalmat magának megszerezzen. A megegyezések mögött tehát szöges ellentétek vannak s nem céltalan azok mélységeire rámutatni. Főként arra az ellentétes elvi álláspontra, amelyet a szegénység, a vagyon, az ember beértékelése és a célok kitűzése szempontjából elfoglalnak. Szent Ferencnél a szegénység önkéntes lemondás a vagyonról. Tanítás, mely nem egyes társadalmi osztályoknak, érdekrétegeknek szól, hanem egyenesen a közlelkiismerethez fordul. Gazdagoktól és szegényektől ugyanazt a lemondó magatartást követeli és ezzel az anyagi javaknak helyes beértékelését minden irányban egyformán hangsúlyozni. Ő nem ellensége a vagyonosoknak, a vagyon kisajátításában nem lát eszközt a szegénység megszüntetésére. Neki a vagyon nem cél, a szegénység nem átok. Sőt erkölcsi szabadság a vagyonnal együtt járó lelkirabsággal szemben — a Szabadság diadalútja Isten felé. Marxnál a vagyon áll az emberi törekvések középpontjában. A fokozott termelés, a javak állandó szaporítása az egyetlen cél, amelyre törekedni érdemes, az egyetlen helytálló magyarázat minden emberi történés számára. Nincsen itt szó közlelkiismeretről, osztályok szolidaritásáról. Itt csak a nincsetlenekről van szó, akiknek meg kell szerezniük minden gazdagságot, hogy eként „kisajátítván a kisajátítókat“ végre-valahára minden hatalom fölött rendelkezhessenek. Szent Ferencnél csak az ember és az ő mennyei üdvössége bírnak jelentőséggel. Minden egyéb: civilizáció, vagyon, haladás és gazdálkodás csak annyit érnek, amennyit a végcél, az örök üdvösség szempontjából jelenthetnek. Van jogtalanság, van szenvedés, van nyomor — de ezekkel szemben nem lázadó szervezkedés, hanem csak a könyörülő, a tevékeny szeretet, az önfeláldozás érvényesülhetnek sikerrel. Ezek fölött rendelkezik a Szent hősi mértékben, ezek biztosítanak számára minden társadalmi rétegre kiható sikert, ezek emelik föl Krisztus univerzális világszemléletére, olyan erkölcsi magasságokba, amikre későbbi korok már nem képesek. Marxnál az ember ki van vetkőztetve minden idealizmusból, az ember csak a mindenkori gazdasági helyzet függeléke. Nincs tervező, nincs szervező, nincs erkölcsi érték. Csak tömeg van s az egyes ember annyit ér amennyit a tömegérdek szempontjából, a fizikai munkás alacsony horizonjából megítélten jelent. Marx mit sem akar tudni egyesek kiváló személyiségéről, vagy egész csoportok történelemszerző akaratáról. Nála a birtok, a leírás nem ősérzés, amelynek túlzásaival szemben a lelkiismeret szavát kell megszólaltatni, hanem csak abstrakt idea, „tulajdonjog“ elvileg el lehet intézni protestációkkal, tudományos terrorizmussal, tényleg pedig meg lehet szüntetni — helyesebben a nincsetlenek számára rezerválni a nagyobb politikai hatalom megkaparintásával, nyers erőszak alkalmazásával. Egyoldalú világszemlélet ez nem képesít általános jó hatásokra — márpedig Szent Ferencnek éppen a tényleg elért általános eredmények szolgáltatnak igazságot, ezek adnak neki Marx fölött utolérhetetlen magasságokban absolut erkölcsi fölényt és értéket. Szent Ferenc szava szívből fakad és belevág a lelkiismeretbe. Egyéniségében, föllépésében van valami ami a prófétákra emlékeztet. Ő is szőrcsuhát ölt, hamut hint fejére, hogy népe nyomorúságát hirdesse, sirassa. Az ő szive is tele van hősi bátorsággal, megváltó gyöngédséggel és az emberek elragadtatva, leigázva immár csak az ő tanácsai szerint akarnak élni. Megtanulnak várni, lemondani s mialatt elbűvölt hallgatósága, tanítványai tüzes szekéren, második Illés prófétaként ég felé röpülni látják a Mestert: — a naivan poetikus, dithyrambikus, misztikus ráhatásoknak meg van a maguk pozitív, megfogható üdvös eredményük: a társadalmi béke, a közélet békéje. Mégpedig nemcsak a Szent saját városára Assisire nézve, melynek megható társadalmi békeokmánya (1210.) ma is meg van, hanem egész Itáliára, sőt egész Európára nézve is, ahol úton-útfélen, népies nyelven, modorban prédikáló követői közül egy Regensburgi Berthold egyszerre 60 ezer embert is tud maga köré csoportosítani, a vicenzai Fra Giovanni Schio szavára pedig megbékél egész Felső-Itália és Guelfek. Ghibellindi egymás nyakába borulnak. Hol vannak ma ehez fogható eredmények ? Ki hozza vissza a mai társadalom megzavart békességét? Ki hárítja el a fenyegető általános katasztrófát? Talán a marx-tanítványok agitációja, vagy a marxismus gyakorlati alkalmazása? Hiszen az előbb emnek harcot, osztályharcot hirdetnek, a hajdan szent Oroszországban pedig egyenként adják föl mesterük elveit, hogy mint zsarnok szovjet, száműzött és legyilkolt zsarnokok módszereit kövessék. Szent Ferenc ma aktuálisabb, mint valaha volt s ha egy vallásos érzületében megingatott, erkölcsi erejében lezüllesztett, polgári meggyőződéseiből kiforgatott, agyonliberalizált és demokratizált értelmiség ez idő szerint nem szocialista írók belletrisztikájából csüggesztené önmagát, hanem az ő szelleméből keresne erkölcsi támasztékokat, akkor még kialakulhatna az az erő, amely az utolsó pillanatban megmenti a Fehér Ember civilizációját. Ottó király köszönete a szegedi nőknek A Szent Korona Szövetség szegedi női csoportja táviratilag üdvözölte a királyfit — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Szeged, július 31. A Liqueiróban élő királyfi iránti hódolat egyre nagyobb mértékben terjed a hű magyar nép lelkű idében. Nemrégen megalakult Szegeden is a Szent Korona Szövetség női és férfi csoportja, melynek kereteit egyre jobban tágítani kell. A legutóbbi Ottó mise alkalmából a szegedi női csoport táviratilag üdvözölte a gyermek királyt és fejezte ki hódolatát és ragaszkodását a száműzetésben élő királyfi iránt. Az üdvözlő táviratra tegnap levélben válaszolt Cziráky József gróf. Levele, melyet a szegedi csoport elnöknőjéhez intézett, a következőképpen hangzik: Őfelsége Ottó király őszinte örömmel fogadta a legmagasabb névünnepe alkalmából kifejezésre juttatott hódolatot, s az aznapi szentmisén való megemlékezés mélyen meghatotta. Ifjú királyunk a legkegyelmesebben megbízni méltóztatott, hogy a ragaszkodás és szeretet e megnyilvánulásáért nevében legfelsőbb és legbensőbb köszönetét fejezzem ki a Méltóságod bölcs vezetése alatt álló szervezetnek. Lequeiló, 1926 julius hó 20-án. Legfelsőbb megbízásból. Gróf Cziráky József dr. A Szent Korona Szövetség női csoportja nagy örömmel fogadta az ifjú király köszönetét, s Cziráky gróf levelét a szombaton tartott ülésen olvasták fel. Ezen az ülésen elhatározták, hogy a csoport a hősök temetőjében állandóan 50 katona-sír gondozását vállalja magára. Ezt a határozatot követendő példaképpen átüljük a többi szegedi női egyesületek elé. Nagy nemzeti zarándoklat Mohácsra A magyar katolicizmus vezérfáriai vezetik a magyar katolikusokat Mohács mezejére a 400-ik évfordulóval kapcsolatban. — Az Országos Katolikus Szövetség szervezi a zarándoklatot, de részt vesznek benne az ország összes katolikus szervezetei — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, július 31. Soha nem volt a millenium óta a nemzetnek olyan egyetemes megnyilatkozása a történelmi múlt és a megszentelt hagyományok iránt, mint amelyet a mohácsi vész 400 ik évfordulójával kapcsolatosan tapasztalni lehet. S valóban megrendítő és lélekbe markoló Mohácsnak az emlékezete. Különösen most, a trianoni nagy zuhanás után a 400 év távolságából valami szörnyű mementó mered e nemzet elé. Egy ifjú király és 20 ezer magyar férfiú önfeláldozó gesztusa, amint a nemzetre nehezedő végzet karját, mellét kitárva fel akarja tartóztatni. Az a 20 ezer hős, aki Mohács mezején 1526 augusztus 29-én elesett, s ezzel örök időkre beírta nevét a ma