Szegedi Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1926-11-03 / 250. szám

A megbélyegzettek írta: Puskás Jenő Ady Endrének, a Martinovics szabadkőműves páholy házi dalnoká­nak van egy őszinte, de keveset idézett költeménye: A bélyeges se­reg, Ady rajongói nem szeretik idézni, mert a kelleténél nagyobb lendülettel, szinte rapszódikus erővel vall benne szerelmet a zsidóknak. Íme két utolsó versszaka: Büiszke kárhozók, eldobhattok százszor A lelkem százszor utánatok oson. Örök bolygók, örök riasztgatók, Idők kovászai, megyek én is veletek Bélyegesen, csillagosan. Miénk ez a könnyes nagy Élet. Kórágyon és a kereszt alatt Híjrá, hajrá a jobb felé. Én csúnya sárga foltos seregem Futok veled és megáldalak ! Ez a sokatmondó strófa csendül fülünkbe, valahányszor Ady Endrét, a bélyeges sereg szerelmesét leta­gadják vagy túlontúl megvádolják a zsidók kegyét kereső betege nosz­talgiával. Most, hogy a szegedi kir. ítélő­tábla másodfokon is megállapította a Szegedi Új Nemzedék-t6l, hogy „az igazi destrukciót képviseli“ és ezzel jogerőssé kezd kialakulni a jobboldali megbélyegzettek társa­dalmi kategóriája, hajlamosakká let­tünk mi is némi Urai ellágyulásra. A lelkiismeretbéli kérdőjelek egész zuhataga mossa, verdesi a magunk szégyenét. Vájjon szabad-e nekünk is Ady Endre patetikus lendületével a homlokunkra tűzni ezt a bélyeget , mint Coriolánus sebeit kiteregetni a fórumon? Illik-e ezek után is a megbélyegzettek zászlaját lobogtatni a konstruktív élet olyan meghatáro­zásának árnyékában, mint amilyen hiteles definíciót az igazság csar­noka ajánlott a társadalomnak köve­tendő életelv gyanánt? Megáll az eszünk ! —­irtuk egy­kor az első döbbenet hatása alatt. Ma már reá kell ocsúdnunk arra a történelmi változásra, amely átfor­málta körülöttünk az életszemléletet és az izzó nacionalizmus kezéből kicsavarta a faji öntudat ösztönös harci eszközeit, ezek között az offen­­zíva jogosultságát. Mert itt nem egy vesztett pör nyomán felfüstölgő duzzogás keserű­sége zaklatja idegeinket. Nem stilá­­ris elírásokról, az ifjonti hevület el­kalandozásairól, éretlen vagy dara­bos fogalmazásról van szó, hanem arról, hogy destrukció-e a zsidók faji elkülönzését észrevenni és han­gosan bírálni. Tua res agitur, a te ügyedet tárgyalják — mondotta a túloldal védője a bíróságra célozva; nostra res agitur, a mi ügyünk, a sovén magyar életszemlélet vonaglik az igazságszolgáltatás műtőasztalán, valljuk mi, a megbélyegzettek. Semmi berzenkedés tovább. Az önféyelmezés páncéljával vértezetten hajtjuk meg fejünket az előkelő fórum és előkelő judicium előtt. Csak éppen körülnézünk, kik esnek az újfajta megbélyegzés kategóriájába. Lehet-e várjon a Szegedi Új Nemzedék tá­borára izolálni ezt az erkölcsi és mentális fenyítéket? A zsidók társadalmi és politikai mozgalmainak bírálata, korholása természetszerűleg nem konszolidál­hatja az egyetértést a zsidók és a magyarok között. A zsidók külön­­célúságának felismerése ilyen érte­lemben : destrukció. De hiszen akkor nem vagyunk egyedül. Kossuth Lajos, akinek nevével annyi visszaélés történik az utóbbi időben, azt írta turini számkivetésé­­ből 1882-ben Heifi Ignácnak: »Nem­zetiségi és közgazdasági tekintetek is tanácsolják, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jött-ment söpredéknek. Az önfenntartás köte­lessége parancsolja, hogy a galíciai zsidóknak, épen úgy, mint az idegen pánszláv vagy pánromán elemeknek Magyarországba csoportosulása meg ne engedtessék.* Istóczy Győző antisemita képvi­selőházi beszédei is e turini szó­zattól nyertek bátorítást. És Verho­­vay, meg Egán Ede? Hát vájjon hogyan gondolkodott a nagy palóc, Mikszáth Kálmán, aki kelleténél jobban nem gyűlölte a zsidókat, hanem tréfára vette azt, ami 1918- ban tragédiában robbant ki? És ugyan másként vélekedik-e a XX. század e nemzetvesztő áfiumáról Prohászka Ottokár, a filozófus láng­elme, aki a messze történelmi táv­latokat kémlelő bölcselet szférájából desztillálja le a magyarság életútjá­nak lelki irányvonalait? Nem, nem vagyunk egyedül. S mihamar meg is vigasztalódunk. Ha már elkövettük azt a taktikai hibát, hogy vádlóként léptünk egy fórum elé, ahol a Kossuth Lajos szerint is beözönlöttek, a nemzetre károsak és a fajilag áthasonultak közötti különbséget nem isme­rik, hanem a társadalom egészségét a zsidók jólétéből, hiborítatlan expanziójából determinálják, akkor megmarad az a vigaszuk, hogy csak minket, egyedül bennünket a Szegedi Új Nemzedék robotos penna­­forgatóit érte a megbélyegzés fenyí­téke és érintetlen maradt a nagy magyar fórum sok szellemi felhő­karcolója, akik világnézetüket nem viszik a Csemegei-kódex bárdja alá. Bocsássák meg olvasóink hajtha­­tatlanságunkat. Ady Endre szerelmi vallomásának a jobboldalon pandánja pattint: mi is futjuk tovább a megbélyegzet­tek útját, homlokunkon az antisemita világnézet szégyencsillagával „kór­­ágyon és a kereszt alatt”, rohanunk és verjük a kobzot, mert az élet piszkos-reális hullámai többször el­borítják bennünk a csiszolt közöm­bösség etikett szabályait és hajt a vérünk, a magyarság ösztönös pa­rancsa kifelé abból az atmoszférá­ból, ahol a mi ezeresztendős fáj­dalmunknak egyenlő súlya van a tíznapos állampolgárok örömével. •i: n­esed, 1926 november 3., szerda liVB Sztíny politikai napilap, UC fizetési in: ID Mupn , 35.000 R Titl­e kiu­dva 37.000 E Rám­án 1500 K­­OR liftsnepnap SOOOK Snikesztöség és kiadói ilvatal: 9hM k­gOBics­tir 7. uán TELEFON: tMikesztöség: 12—84. Kiadóhivatal: 153. Ara: 1500 korona. Vin­ife irfolfom, 250. sitiac Főszerkesztői: DOBAT GYULA dr. fOmunkatárs: PUSKÁS JENŐ, k Barolt-SilTetség sngedl llokainak, t lAHSi, t Ia0u Henned­ SiSfetség, Ink­a-Sil' felség, Torul szegedi kei. h 1T111101 lap]i. rotUt.kar.kpénztári szamlanil Tizenötezer főnyi közönség hódolt Krisitus Királynak aiat­feldar Gyula dr csanádi megyéapüspök Saaged viroail falajinlolta Kriaalua Királynak Szeged, november 2.­­Saját munkatársunktól.) Lélek­emelő és impozáns külsőségek kö­zött ülte meg vasárnap délután Szeged város katolikus népe Krisz­tus Királynak ünnepét. Délelőtt 10 órakor a zsúfolásig megtöltött foga­dalmi templomban ünnepélyes szent­mise volt, melyet Glattfelder Gyula dr Csanádi megyéspüspök pontifikált. Délután Krisztus Királynak körme­nettel hódolt Szeged katolikus népe. Két óra tájban a város minden tájáról tömegek seregleltek a foga­dalmi templom elé, honnét a Pro­gramm szerint a hódoló körmenet­nek kellett elindulnia. A menet ha­rangzúgás között pontosan 3 óra­kor indult el. Legelős tanáraik veze­tésével a különböző fiú- és leány­iskolák növendékei haladtak. Utá­nuk az ájtatossági egyesületek: a Jézus Szive Szövetség, az urinök Mária kongregációja, tanulónők kongregációja, a Foederatio Eme­­ricana tagjai és dominusai zöld­­sapkáikkal, az iparos ifjak kongre­gációja, azután fehér karingben a papság, egyházi ornátusban Várhelyi József prelátus és Breisach Béla kanonok-plébános. Közvetlenül a papság mögött Szeged társadalmá­nak vezetői haladtak. Ott voltak: Kószó István dr nyug.­államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, Somogyi Szilveszter dr polgármester, Muntyán István dr és Orosz Pál ítélőtáblás tanácselnökök, Kolb Árpád min. ta­nácsos, pénzügyigazgató, Szalay József dr kerületi rendőrfőkapitány, Buócz Béla dr rendőrfőtanácsos, Dobay Gyula dr, Gaál Endre dr tanácsnok, Tóth Béla dr főjegyző, Gárgyán Imre Gyuritza Sándor dr egészségügyi főtanácsos stb., utánuk a szegedi­­ helyőrség tisztikarának képviselői, majd zászlók alatt az egyes városrészek plébániáinak hívei és a különböző társadalmi körök és egyesületek. A menet végén a tápéi hívek haladtak Bogoss Béla plébá­nos vezetésével. A színes, hullámzó menet, mely­ben mintegy tízezer hívő vett részt a fogadalmi templom elöl a Gizella­­téren és a Szentháromság­ utcán át imádkozva és énekelve az alsóvárosi templom elé ment, ahol már körül­belül ötezer főnyi közönség várako­zott. Itt miután a templom előtt fel­állított oltár körül elhelyezkedett a hívők hatalmas serege a III. kerületi polgári iskola növendékei egy egy­házi éneket adtak elő. Utána Glatt­­felder Gyula dr Csanádi megyés­püspök, ki a templom előtt várt a körmenet megérkezésére, az oltár elé lépett és beszédet intézett az egybe­­gyült hívőkhöz. „Az én országom nem e világból való– mondta Krisztus Pilátusnak. Mert Krisztus országa az igazságos­ság, a szeretet és béke országa. Igazságosság nincs e földön, mert nem igazság, amit országok, népek egymással cselekszenek, nem igaz­ság, amit társadalmi rétegek egy­mással művelnek, nem igazság, amit nagyok kicsinyekkel, erősek gyen­gékkel tesznek. Királyokat, kik a törvényeknek érvényt szereznek, el­űztek : nincs hatalom, amely a föl­dön az igazságnak abszolút garan­ciája volna. Csak Krisztus az, aki az emberiség megváltásának szent művét végrehajtva, alávetette az ösz­­szes teremtményeket saját uralmának. Szeretet. Erről csak beszélnek az emberek, nyilatkoznak róla, egymás­nak ajánlják, de szívük hideg, érzé­ketlen. Egymás iránti tetteikben gyü­­lölség, harag és önzés vezeti őket. Tetteik ellentmondanak szavaiknak. Béke országa csak a Krisztus ki­rálysága alatt lehetséges. Mert olyan király, aki engesztelő áldozatul adta önmagát, az nyújthat békét egyedül. Az ő hatalma örökké való hatalom. Maradjunk mindenkor Krisztus király zászlaja alatt, hogy örökké uralkodjunk Vele a menyekben. A szentbeszéd végeztével az egy­házfő teljes papi segédlettel a tem­plomba vonult, honnét kihozva az Oltáriszentséget, elhelyezte azt az oltáron. Utána a püspök litániát tartott, majd imát mondott, melyben Szeged népét felajánlotta a Krisztus Királynak, majd megáldotta a híve­ket. A gyönyörű szép ünnepség be­fejezéséül a hívők elénekelték a Hol szent Péter sírba téve kezdetű egy­házi éneket, mely után az egybe­gyűltek ezrei szétoszlottak. Mindenszentek ünnepén az élők ezrei­­keresték fel a halottak véresét ElfamailAk­u­riau harctérről hazahozott két szegedi hősi halottat Szeged, november 2. (Saját munkatársunktól.) Hétfőn reggel két koporsó érkezett Szegedre, messze Itália sziklasírjaiból két ma­gyar vitéz hamvait szállította haza a gázparipa. Talán éppen az, melyik ifjan, ragyogó szent felbuzdulással felajzott izmaikban, a hazáért küz­­deni vágyás sóvárgásával a lelkük­ben robogott velük, oda messze az olasz sziklákra, hol a vérükkel tet­tek tanúságot a hazaszeretetükről. Két csendes koporsó, mint két fá­radt magyar vándor pihenni jött vissza, örök csendes pihenőre a magyar rögök közé. És a szegedi föld, a magyar ég szeretettel tárta karjait Révész János és Belle Géza dr koporsója felé. Nem komor esős november, de ragyogóan meleg ta­vaszi napsugár ömlött szét a szegedi pályaudvar előtti térségen, melynek jobb és baloldalán díszes ravatalon helyezték el a két koporsót. Mintha a jelen szomorú őszén keresztül, az ég a feltámadást, a tavaszt hirdető napnak melegét akarta volna szim­bólumként belesugározni a térségen összegyűlt gyászolók, szülők, testvé­rek, katonák lelkébe. Fél 11 órakor vette kezdetét a gyásszertartás Révész János 46-ik gyalogezredben főhadnagy koporsó­jánál. A koporsó körül szülők, ro­konok és barátok mellett Kouff tá­bornokkal az élén a volt 46-os gyalogezred tisztikara állt. A gyásszertartás előtt Gaál Endre dr tanácsnok a város és Kubinyi Gyula vegyesdandárparancsnok a hadsereg koszorúját helyezte el a két koporsó lábánál.

Next