Szegedi Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 250-273. szám)
1926-11-03 / 250. szám
A megbélyegzettek írta: Puskás Jenő Ady Endrének, a Martinovics szabadkőműves páholy házi dalnokának van egy őszinte, de keveset idézett költeménye: A bélyeges sereg, Ady rajongói nem szeretik idézni, mert a kelleténél nagyobb lendülettel, szinte rapszódikus erővel vall benne szerelmet a zsidóknak. Íme két utolsó versszaka: Büiszke kárhozók, eldobhattok százszor A lelkem százszor utánatok oson. Örök bolygók, örök riasztgatók, Idők kovászai, megyek én is veletek Bélyegesen, csillagosan. Miénk ez a könnyes nagy Élet. Kórágyon és a kereszt alatt Híjrá, hajrá a jobb felé. Én csúnya sárga foltos seregem Futok veled és megáldalak ! Ez a sokatmondó strófa csendül fülünkbe, valahányszor Ady Endrét, a bélyeges sereg szerelmesét letagadják vagy túlontúl megvádolják a zsidók kegyét kereső betege nosztalgiával. Most, hogy a szegedi kir. ítélőtábla másodfokon is megállapította a Szegedi Új Nemzedék-t6l, hogy „az igazi destrukciót képviseli“ és ezzel jogerőssé kezd kialakulni a jobboldali megbélyegzettek társadalmi kategóriája, hajlamosakká lettünk mi is némi Urai ellágyulásra. A lelkiismeretbéli kérdőjelek egész zuhataga mossa, verdesi a magunk szégyenét. Vájjon szabad-e nekünk is Ady Endre patetikus lendületével a homlokunkra tűzni ezt a bélyeget , mint Coriolánus sebeit kiteregetni a fórumon? Illik-e ezek után is a megbélyegzettek zászlaját lobogtatni a konstruktív élet olyan meghatározásának árnyékában, mint amilyen hiteles definíciót az igazság csarnoka ajánlott a társadalomnak követendő életelv gyanánt? Megáll az eszünk ! —irtuk egykor az első döbbenet hatása alatt. Ma már reá kell ocsúdnunk arra a történelmi változásra, amely átformálta körülöttünk az életszemléletet és az izzó nacionalizmus kezéből kicsavarta a faji öntudat ösztönös harci eszközeit, ezek között az offenzíva jogosultságát. Mert itt nem egy vesztett pör nyomán felfüstölgő duzzogás keserűsége zaklatja idegeinket. Nem stiláris elírásokról, az ifjonti hevület elkalandozásairól, éretlen vagy darabos fogalmazásról van szó, hanem arról, hogy destrukció-e a zsidók faji elkülönzését észrevenni és hangosan bírálni. Tua res agitur, a te ügyedet tárgyalják — mondotta a túloldal védője a bíróságra célozva; nostra res agitur, a mi ügyünk, a sovén magyar életszemlélet vonaglik az igazságszolgáltatás műtőasztalán, valljuk mi, a megbélyegzettek. Semmi berzenkedés tovább. Az önféyelmezés páncéljával vértezetten hajtjuk meg fejünket az előkelő fórum és előkelő judicium előtt. Csak éppen körülnézünk, kik esnek az újfajta megbélyegzés kategóriájába. Lehet-e várjon a Szegedi Új Nemzedék táborára izolálni ezt az erkölcsi és mentális fenyítéket? A zsidók társadalmi és politikai mozgalmainak bírálata, korholása természetszerűleg nem konszolidálhatja az egyetértést a zsidók és a magyarok között. A zsidók különcélúságának felismerése ilyen értelemben : destrukció. De hiszen akkor nem vagyunk egyedül. Kossuth Lajos, akinek nevével annyi visszaélés történik az utóbbi időben, azt írta turini számkivetéséből 1882-ben Heifi Ignácnak: »Nemzetiségi és közgazdasági tekintetek is tanácsolják, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jött-ment söpredéknek. Az önfenntartás kötelessége parancsolja, hogy a galíciai zsidóknak, épen úgy, mint az idegen pánszláv vagy pánromán elemeknek Magyarországba csoportosulása meg ne engedtessék.* Istóczy Győző antisemita képviselőházi beszédei is e turini szózattól nyertek bátorítást. És Verhovay, meg Egán Ede? Hát vájjon hogyan gondolkodott a nagy palóc, Mikszáth Kálmán, aki kelleténél jobban nem gyűlölte a zsidókat, hanem tréfára vette azt, ami 1918- ban tragédiában robbant ki? És ugyan másként vélekedik-e a XX. század e nemzetvesztő áfiumáról Prohászka Ottokár, a filozófus lángelme, aki a messze történelmi távlatokat kémlelő bölcselet szférájából desztillálja le a magyarság életútjának lelki irányvonalait? Nem, nem vagyunk egyedül. S mihamar meg is vigasztalódunk. Ha már elkövettük azt a taktikai hibát, hogy vádlóként léptünk egy fórum elé, ahol a Kossuth Lajos szerint is beözönlöttek, a nemzetre károsak és a fajilag áthasonultak közötti különbséget nem ismerik, hanem a társadalom egészségét a zsidók jólétéből, hiborítatlan expanziójából determinálják, akkor megmarad az a vigaszuk, hogy csak minket, egyedül bennünket a Szegedi Új Nemzedék robotos pennaforgatóit érte a megbélyegzés fenyítéke és érintetlen maradt a nagy magyar fórum sok szellemi felhőkarcolója, akik világnézetüket nem viszik a Csemegei-kódex bárdja alá. Bocsássák meg olvasóink hajthatatlanságunkat. Ady Endre szerelmi vallomásának a jobboldalon pandánja pattint: mi is futjuk tovább a megbélyegzettek útját, homlokunkon az antisemita világnézet szégyencsillagával „kórágyon és a kereszt alatt”, rohanunk és verjük a kobzot, mert az élet piszkos-reális hullámai többször elborítják bennünk a csiszolt közömbösség etikett szabályait és hajt a vérünk, a magyarság ösztönös parancsa kifelé abból az atmoszférából, ahol a mi ezeresztendős fájdalmunknak egyenlő súlya van a tíznapos állampolgárok örömével. •i: nesed, 1926 november 3., szerda liVB Sztíny politikai napilap, UC fizetési in: ID Mupn , 35.000 R Title kiudva 37.000 E Rámán 1500 KOR liftsnepnap SOOOK Snikesztöség és kiadói ilvatal: 9hM kgOBicstir 7. uán TELEFON: tMikesztöség: 12—84. Kiadóhivatal: 153. Ara: 1500 korona. Vinife irfolfom, 250. sitiac Főszerkesztői: DOBAT GYULA dr. fOmunkatárs: PUSKÁS JENŐ, k Barolt-SilTetség sngedl llokainak, t lAHSi, t Ia0u Henned SiSfetség, Inka-Sil' felség, Torul szegedi kei. h 1T111101 lap]i. rotUt.kar.kpénztári szamlanil Tizenötezer főnyi közönség hódolt Krisitus Királynak aiatfeldar Gyula dr csanádi megyéapüspök Saaged viroail falajinlolta Kriaalua Királynak Szeged, november 2.Saját munkatársunktól.) Lélekemelő és impozáns külsőségek között ülte meg vasárnap délután Szeged város katolikus népe Krisztus Királynak ünnepét. Délelőtt 10 órakor a zsúfolásig megtöltött fogadalmi templomban ünnepélyes szentmise volt, melyet Glattfelder Gyula dr Csanádi megyéspüspök pontifikált. Délután Krisztus Királynak körmenettel hódolt Szeged katolikus népe. Két óra tájban a város minden tájáról tömegek seregleltek a fogadalmi templom elé, honnét a Programm szerint a hódoló körmenetnek kellett elindulnia. A menet harangzúgás között pontosan 3 órakor indult el. Legelős tanáraik vezetésével a különböző fiú- és leányiskolák növendékei haladtak. Utánuk az ájtatossági egyesületek: a Jézus Szive Szövetség, az urinök Mária kongregációja, tanulónők kongregációja, a Foederatio Emericana tagjai és dominusai zöldsapkáikkal, az iparos ifjak kongregációja, azután fehér karingben a papság, egyházi ornátusban Várhelyi József prelátus és Breisach Béla kanonok-plébános. Közvetlenül a papság mögött Szeged társadalmának vezetői haladtak. Ott voltak: Kószó István dr nyug.államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, Somogyi Szilveszter dr polgármester, Muntyán István dr és Orosz Pál ítélőtáblás tanácselnökök, Kolb Árpád min. tanácsos, pénzügyigazgató, Szalay József dr kerületi rendőrfőkapitány, Buócz Béla dr rendőrfőtanácsos, Dobay Gyula dr, Gaál Endre dr tanácsnok, Tóth Béla dr főjegyző, Gárgyán Imre Gyuritza Sándor dr egészségügyi főtanácsos stb., utánuk a szegedi helyőrség tisztikarának képviselői, majd zászlók alatt az egyes városrészek plébániáinak hívei és a különböző társadalmi körök és egyesületek. A menet végén a tápéi hívek haladtak Bogoss Béla plébános vezetésével. A színes, hullámzó menet, melyben mintegy tízezer hívő vett részt a fogadalmi templom elöl a Gizellatéren és a Szentháromság utcán át imádkozva és énekelve az alsóvárosi templom elé ment, ahol már körülbelül ötezer főnyi közönség várakozott. Itt miután a templom előtt felállított oltár körül elhelyezkedett a hívők hatalmas serege a III. kerületi polgári iskola növendékei egy egyházi éneket adtak elő. Utána Glattfelder Gyula dr Csanádi megyéspüspök, ki a templom előtt várt a körmenet megérkezésére, az oltár elé lépett és beszédet intézett az egybegyült hívőkhöz. „Az én országom nem e világból való– mondta Krisztus Pilátusnak. Mert Krisztus országa az igazságosság, a szeretet és béke országa. Igazságosság nincs e földön, mert nem igazság, amit országok, népek egymással cselekszenek, nem igazság, amit társadalmi rétegek egymással művelnek, nem igazság, amit nagyok kicsinyekkel, erősek gyengékkel tesznek. Királyokat, kik a törvényeknek érvényt szereznek, elűztek : nincs hatalom, amely a földön az igazságnak abszolút garanciája volna. Csak Krisztus az, aki az emberiség megváltásának szent művét végrehajtva, alávetette az öszszes teremtményeket saját uralmának. Szeretet. Erről csak beszélnek az emberek, nyilatkoznak róla, egymásnak ajánlják, de szívük hideg, érzéketlen. Egymás iránti tetteikben gyülölség, harag és önzés vezeti őket. Tetteik ellentmondanak szavaiknak. Béke országa csak a Krisztus királysága alatt lehetséges. Mert olyan király, aki engesztelő áldozatul adta önmagát, az nyújthat békét egyedül. Az ő hatalma örökké való hatalom. Maradjunk mindenkor Krisztus király zászlaja alatt, hogy örökké uralkodjunk Vele a menyekben. A szentbeszéd végeztével az egyházfő teljes papi segédlettel a templomba vonult, honnét kihozva az Oltáriszentséget, elhelyezte azt az oltáron. Utána a püspök litániát tartott, majd imát mondott, melyben Szeged népét felajánlotta a Krisztus Királynak, majd megáldotta a híveket. A gyönyörű szép ünnepség befejezéséül a hívők elénekelték a Hol szent Péter sírba téve kezdetű egyházi éneket, mely után az egybegyűltek ezrei szétoszlottak. Mindenszentek ünnepén az élők ezreikeresték fel a halottak véresét ElfamailAkuriau harctérről hazahozott két szegedi hősi halottat Szeged, november 2. (Saját munkatársunktól.) Hétfőn reggel két koporsó érkezett Szegedre, messze Itália sziklasírjaiból két magyar vitéz hamvait szállította haza a gázparipa. Talán éppen az, melyik ifjan, ragyogó szent felbuzdulással felajzott izmaikban, a hazáért küzdeni vágyás sóvárgásával a lelkükben robogott velük, oda messze az olasz sziklákra, hol a vérükkel tettek tanúságot a hazaszeretetükről. Két csendes koporsó, mint két fáradt magyar vándor pihenni jött vissza, örök csendes pihenőre a magyar rögök közé. És a szegedi föld, a magyar ég szeretettel tárta karjait Révész János és Belle Géza dr koporsója felé. Nem komor esős november, de ragyogóan meleg tavaszi napsugár ömlött szét a szegedi pályaudvar előtti térségen, melynek jobb és baloldalán díszes ravatalon helyezték el a két koporsót. Mintha a jelen szomorú őszén keresztül, az ég a feltámadást, a tavaszt hirdető napnak melegét akarta volna szimbólumként belesugározni a térségen összegyűlt gyászolók, szülők, testvérek, katonák lelkébe. Fél 11 órakor vette kezdetét a gyásszertartás Révész János 46-ik gyalogezredben főhadnagy koporsójánál. A koporsó körül szülők, rokonok és barátok mellett Kouff tábornokkal az élén a volt 46-os gyalogezred tisztikara állt. A gyásszertartás előtt Gaál Endre dr tanácsnok a város és Kubinyi Gyula vegyesdandárparancsnok a hadsereg koszorúját helyezte el a két koporsó lábánál.