Szegedi Uj Nemzedék, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

bresztiii politikai lairiiip Előfizetési ára; EgyItaőnapra 9.80 P. Postán kü'.dre 9.96 P. Kfizalkalm. kedvezmény Egyes szám ára 10 fill. Vasár- és dnnepnap 16 fül. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, DugonIcS'tér 7. szdm TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Stadóhivatal: 153. Szeged, 1927 janmir li>- szotttbát / Ara«r Főszerkesztő: DOBAT GYULA ét, Pőmnnkatárs: PUSKÁS JENŐ. i Biroti-SijiTettég ingidi flíkliotk, a URSi, I ligju lemied SiSfatagg, Tnriii>Sii> T 8tség, Inriil szegedi kn. h t T a 1I lapja« f oitaiabirSkaénztail ««ami« esu IX ik évfolyam, 1. szám. Újévi kösiöntö (jpj.) Immáron nyolcadszor fordult Kronos mester évjelzö homokórája a magyar állam belső rendjének meg­zavarodása óta. Most a magyar fáj­dalom kilencedik esztendejének nyi­tunk ajtót. Kilenc év alatt Horatius költeményei is formába érlelődtek, csak a mi rekonvaleszcens király- taian királyságunk újévi ódája ma­radt alaktalan és elégiává savanyo- dottan hever a reménység fiókjában. A régi kerek, egészséges nemzet­állam, — amint boldogemlékü Kuncz Ignác professzor szerette Szent István birodalmát aposztrofálni — ujesz- tendő napján mindig Budára tekin­tett, onnan várta a miniszterelnök köszöntőjét. Minden újévi beszéd formás kis expozé volt, amely messze csengett a tágas európai akusztiká­ban. Huszonöt évvel ezelőtt a lon­doni Times Kitchener lord és Botha bur generális délafrikai mérkőzéséről szóló jelentései mellett szorított he­lyett Szélt Kálmán miniszterelnök újévi nyilatkozatának. Ma már összezsugorodott a budai horizont. A magyar premiernek nincs mondanivalója. A politikusok nem szívesen mennek fel Budára, mert olyan időket élünk, amikor minden dombról, templomtoronyból ország­határok merednek felénk. A kormány elnökének hallgatásá­ban mégis van program: az, hogy nem akar beszélni trianoni méretek között. Ez is vsíanti. Amikor a hi­vatalos Magy'.arcaí/':^ hallgat. A tria­noni állandósuiHj' tagadása ez. Csen­des manifesztálkó titkon ápolt remé­nyeink me lett. E nagyságos hallgrrtás Ünnepélyes­ségén mit sem ront, ha a nemzet­állam társadalmának nyugtalan szerve, a sajtó beszélni kezd és a letűnt év szilveszteri nekrológja mellett rá­zendít a feltámadás himnuszára. A naptári esztendő ravatalánál nincsen értelme az elmulasztottak feletti számonkéröszéknek. De az elért eredményeket meg keli becsül­nünk. Tegyük el az 1927 vándorá­nak tarsolyába nemzeti utrsvalónak. Lélekmelegitőül vigyük magunkkal az első lépés emlékét a jogfolyto­nosság feté. Ha az országház északi kupolájára is fellendül a nemzeti lobogó a tetszhalott felsóház szive- dobbanását jelezve, köszöntsük hó­doló tisztelettei, mint a hagyomá­nyos törvényhozás egyik részének első mély léíekzetvételét. Az állami életnek egyik fontos tényezője, a nervus rerum geren­darum, a pénz. A boldog idők em­léke csőrren meg zsebünkben, a pengő; lapján a négy folyóval s a hármashalommal; ez is az 1926. ssztendő ajándéka. A talpraállás csalhatatlan szimptómája. Csak azu­tán a lelkesedő állambölcselet hi­bás következtetéseket ne tegyen bölcsője mellé. Valahogy ne akar­junk oda konkludátni, hogy pén­zünk értékével a csonkaország élet­képességének genfi doktrínáját iga­zoljuk. A mi pénzünk igazi fedezete a területi és állami integritás felé való törekvés szívós akarata és főr- ténelmi ereje. Amit az önmegtar­tóztatás valutánkra izzadott, az ne termékenyítse meg a trianoni élet­képesség csalóka látszatát. Pénzünk a vezeklés, a nélkülözés szörnyű adójából szülefetf. Uj életet, integri­tást akarunk vásárolni rajta. így lépünk be a feszült várako­zás kilencedik esztendejébe. Bölcsen tudjuk, hegy a Páris-vidéki béke- rendszer alkotta hatalmi egyensúly­nak ma még csak megtűrt eleme vagyunk, de közel az idő, amikor expanzív erőtényezövé fog átminösi- tení a magunk akarata. Expanzió a programunk. Az el- differenciálődott társadalom integrá­lása. A nemzeti egység, az öncélu- ság erőteljes életbevalósitás?. Mind- megannyi széles föriénelmi országút a Kárpátok, a moldvai havasok. a Duna alsófolyása, a régi életkö­zösség realizálása felé. Az ujesztendötől sok mindent vá­runk ; legfőképpen a magunk erejé­nek kiformálását, kulturális felké­szültséget, spártai ifjúságot, lelket és izmokat. így indulunk el a nagy fináléra, amelynek cfas az időpontja ismeretlen, de kísérő dala ott saj­góit a történelemben; De sagittis Hungarorum libera nos Domine I Védj meg minket Uram a magya­rok nyilaitól I Még mindig nagy nyomorban sinylödik a magyar egyetemi ifjúság A ■■•gecli tliákvAdS Iroda a laginlansiwabben mOkSdik ai orsaAgbi A Szegedi Uj Nemzedék tudósitójától — Szeged, december 31. Az újévet, illetve az óesztendő utolsó napjait úgy szokás tekinteni, mint a hosszabb, életre szám egye­sületek, intézmények egy évi műkö­déséről való beszámolásra alkalmas időpontot. Ilyenkor terjedelmes és bonyolult zárszámadások szoktak megjelenni a lapok hasábjain, sőt oldalain, amelyek képet adnak a hivató lak sáfárkodásáról. Van egy intézmény, éppen a mi városunkban, amelyet igen sokan nem azért nem ismernek, mintha működése nem lenne fontos, a nem­zet életébe vágóan fontos, hjanem igen sokan nem ismernek azért, mert ez az íniéamény nem beszéltet magáról, ez az intézmény csak dol­gozik, működik, intenziven, a szó kétféle értelmében. Ez ez intézmény, amelynek műkö­déséről most négy vonalakban szá­mot akarunk adni: a m. kir. Ferenc I József-Tudományegyetem Diákjóléti és Diákvédő Irodája. Az iroda vezetője, Szandtner Pál dr ny. r. egyetemi tanár. Az Egyetemi Diákjóléti és Diák- védő Iroda par excellence a kolozs­vári egyetem uj intézménye. Nem azért, mintha a főiskolai ifjúság nyomora nem lenne — sajnos — országos jellegű, hanem mert a ko­lozsvári egyetem saját székvárosából elűzött egyetem, ahol tehát a legtöbb menekült hallgató igyekezett tanul­mányait folyta ni, az elűzetés után is. Az iroda útja kettős: az egyetemi ifjúság erkölcsi és anyagi támo­gatása. , j^Az irodának az egyetemi ifjúság erkölcsi gondozását célzó akciói körébe esik az intézménynek az a tevékenysége is, me lyel az iroda vezetősége az egyetem ifjúságával való állandó érintkezést ez ifjúság­nak nemcsak egyes tagjaival és A Szegedi UJ Nemzedék eiede. ‘ tárcája Az első hó Irta I Thiry Lajos Két szegény tót nyuszkönak való szomorú történetét mondom el. Az 1910. évi bécsi nemzetközi va- dászkiallitás naponkénti „részletes* meg­beszélése, az utolsó szót ismét Bokri- nak és Lyiának szentelvén, egy késő este a kapuban elváltam egyik társam­tól, akivel mint felsömagyarországi szülővárosába csak 2—3 nap eiött vég­leg hazatért fiatal ügyvéddt), egyetlen rövid találkozás után mér „jóba* let­tem. Egyike a megye leghíresebb va­dászainak. Következő nap reggel egészen meg­változott hangulatban leülvén íróasz­talomhoz — telzavar a telefon. — Láttad? — kérdi egyetlen szó­val tegnap esti barátom. — Látism! — No, No és ? I — Negyedóra múlva nálam lehelsz! — Rendben van 1 Letettük a kagylót. Bementem a princihez — „kérlek alásan tudod, hogy rendes szabadságomat azzal nem vet­tem igénybe, hogy ha valami soron- kivOli ügyem lenne, — akkor elme­hetek . . Kinézett a friss hóra, megértett: Jól van öreg I Törd ki a nyakad I Otthon lenni, átöltözni — hegy Is mondják? — egy pillanat müve volt. (Vadászholmia.m mind'g „általam* tisztítva, rendben, sorbanvolt ak ügye­letes szolgálattételre lelálütva.) Józsó barátom itt is volt már és el- jndultunk az első hóra, kivételesen a legközelebbi terűiéire — két kutya,... bét vadász ... — Hisz nekünk csrk az első hó kellett. Csak egy párpillanatra, amely soha sem lehet elég horsru. A Min tíenható végtelen egei az eisö havat hozó zugő-bugó északi szél, a boróka, a törpe, az évtizedes fenyők, a szik­iaktól visszavert, rég nem haüott zize- gésének, sOvitésének — gyönyörköd- tető orgonaszavát végyta lelkünk. Kocsink — Jókai két szomszéd vára közötti utón — hátid. Eléfc tárul a fehér lepel, — de nem az elmúlásé I Nem I Annak, akinek ebben gyermek bors óta volt része, aki a természet nagy könyvé* forgatni szereti, — an­nak ez a ' .'f lepel egy újra szüle­tendő g»" ijyorü évszak pályéja. Minden zordonságában is át szeret­ném öleíni, magamhoz szorítani az egész mindeűséget, hogy soha ne kell­jen a négy fal közé, Itgtöbbnyire csak bizonyos határig „társaságbeli“ „lova- gias* „emberek* közzé térnem. — Teremtöm! — Úgy szeretnél^ itt élni halni I — Hisz a íicrvadó fí^szál, a lehuló falevél, a korhadó faóriás zöldje is szebben dicsér minden em­beri munkánál. Két lengyel lovunk tovább, »^ocog. Nézünk, gyönyörködünk, bámulunk. Szófián, önfeledten ülünk egymás mellett. Valahogyan — odavagyunk! A pillanatnyi öröm telje kiszorította a vért, a hétköznapi lüktetést szívünk­ből. A bigott két természetimádót csak a köztük ülő, levegőbe szimatoló két kulyus nyugtalan mozgolódása bírja megszólaltatni. Öregem! — En nem tudom, — majdnem elaludtam — szólt barátom. Hát én nem bánom, de én estig haza nem megyek, — feleltem. Kocsink a falu elején megáll, este 5 órára rendeltük vissza. A falu mellett haladunk a felette levő erdő felé. Nézzük a házakat — csak emberek laknak bennök. Tovább nézve, látom a temp'omot — Isten la­kozik benne. — Ott! még tovább a távolban, a hófehéren tündöklő he­gyek, amelyeken az ősrégi fák koronái minden gótikus stílusnál szebben egy­másra borulva, adnak a hívőnek haj lékot, ott ahol az északi szél által fel összekorbácsolt hópihék, mint mind­megannyi apró angyalka pajzán játszi kedvvel táncolva, szállingózva a Nagy Alkotó dicsőségét szórja el mindenüvé, ott ahol a zordon vihar is a maga fenségességével belebugva a fák koro­nájába, a hasadó sziklák közzé a leg- megragadóbb orgona hangokat búgja, — ott abban a templomban is lakozik ó. Ezt teremtette az 0 dicsőségére 1 ... Ballagunk szótlanul tovább. Vizs- gálgatjuk a szelet, sz erdőt, kémleljük a fát, szántót, a vad életének nyitott könyvét: a nyomokat. Végre felállutrk s áhllatosan széjjeltekintve külön külön irányba engedjük el a két kutyust. Alig néhány percre „ki ki a magáéi* hajtja és megkezdődött a mi kutyá ink minden symphoniánál szebb hajtó csaholása. A vad jött is már hosszú ugrással, inkább baktatva, majd megállt, fülelt, hogy zaklatott kis életét megmenthesse. Én egy k s boróka mögött állok. Nem lövök még rá, bár 30—40 lépésre lehet. A lekiismeret mintha furdalna. A nyu­szi ismét megindul és felém tart, — hisz a kutyus már közeledett feléje. Alig 20 lépésre van tőlem — szinte keresztet vetek, meg kuipázok mielőtt a nagy természet e szent kertjét egy élet kioltása árán vérrel beszennyezem. A templomok templomának csendjébe, csúnya zaj lármázik bele és kutyám a nyuszkö sebvérét nyaldossa. Mintha egy láthatatlan hatalom ma­gamba szállást paranceoloa. ... De hi­szen mindnyájunk sorsa ez, elszórt csontjainkat mindenütt a Te kezeid takarják. Megkötöm a kutyust, mára elég 1 Leültünk ket-ecskén a nyuszkó mellé. Lyra nyugtalankodva Bokri csaholá- sára fülel, én pedig a M ndenható al­kotását áhítattal, imádással ölelgetem, lopom,|hogy az utolsó tüleveléig ki- meritsem. Bokri lövésem hallatára még buz­góbban követte választottja nyomát. Öreg kann volt a nyuszi, az én sül­dőmnél jobban ismerte dolgát, és Jozső barátom kénytelen volt helyet változ­tatni. Nemsokára Jozső fegyvere is eldör­dült. Feszülten figyelünk Lyrával és néhány perc múlva Bokri is elhallgat. Nem hajt— nincs tovább ... sem nyom, sem éleLKözeledfink egymáshoz, „rész­letesen* mindegyikünk elme.?éli, hogy és mint történt? Az őrá tizenkettőt mutst. A Nagy Teremtő tündérkert­jének 1—1 fenyes hajaszálát a jó öreg lenyÖröl letépjük, hisz oly boldogság, ha kezünkkel csak érinthetjük is a hi­deg zuzmarás havas gályát. A késmárki szél a hegy orma felett a Vágba beleszáguldva süvít mindent átfogó nagy szájával bömbölve fel­Haí siémunkhoi fali naptárunkat csatoltuk.

Next

/
Thumbnails
Contents