Szegedi Uj Nemzedék, 1927. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

faeged, 1927 március kedd Ara 10 fillér. Ivesztin­ politikii iin­ap. Előfizetési árt: így hónapra 9.80 P. Postán küldve 9.96 P. Közalkalm. kedvezmény ■gyes szám ára 10 fill. Vasár- és ünnepnap 16 fill. fasziveszt­ség és kiadóhivatal: lasged, Dugonics-tér 7. szám tELEFON: Sseikssztség: 12—84. KUdóUvatal: 168. IX-ik évfolyam, 48. szám. ‘Pőszerkesztő: DOBAT GYULA ál Főmunkatársi PUSKÁS JENŐ, I Biroii-SiiTitiég iMgiH flókjinik, 1 IIRSi, I It^u lemieti Siflietség, Iorü*Sil' retség, Torol uegedi kU. klTilj^i Itpji. Pc«latalar«k»tiizltf I iBUBla 8815 Várhelyi József pápai prelátus 70 éves Irta: Tóth Imre dr A város kölsőségekben a hétköz­nap egyszerű képét mutatja. Az élet hatalmas malmában a gépezet meg­állás nélkül zakatol s az emberek a megélhetésnek még mindig súlyos gondjaival birkózva mennek, futnak, rohannak a napi kenyér után. Ha­rangok nem zúgnak s lobogókat sem csókolgat az enyelgő, rügycsalo­­gató tavaszi szellő . . . Pedig ün­nepre virradtunk, sziveket és lelkeket lázba ejtő, bensőségteljes ünnepre. Igen, ünnep van, városunk köztiszte­letben és közszeretetben álló főpapja, Várhelyi József belvárosi plétbános, pápai proáus 70-ik születés­napi év­fordulója. Ha önzők volnánk, azt kellene mondanunk, hogy Szeged katolikus világának családi, házi ünnepe a mai, ezzel szemben azon­ban s az igazsághoz híven meg kell állapítanunk, hogy a mai napon Szeged egész társadalmának lelkében kell az örömtüzeknek kigyulladni, mert a 71-ik é­ltévébe lépő ősz fő­pap 39 évi szegedi munkálkodásá­nak a­dásaiban nem csupán Szeg­d katolikus társadalma, hanem a város minden fia részesült s az ő atyai szeretetének melegségében felekezetre, rangra és vagyoni helyzetre való te­­kintet nélkül mindenki sü­kérezett. 70 év . . . Magyarország mester­ségesen rohanó fejlődésének, egyben bukásának tragikus ideje. Hét évti­zedet, egy egész korszakot élt át, mely alad nemzedékeket látott sírba hanyatlani, uj nemzedékeket felsar­jadni s amely idő alatt látta elvek hulláját, uj eszmék, gondolatok születését, politikai harcok tobzódá­­sát , az ország ősi alapjainak és erkölcseinek s a lelkeknek lezüllé­­sét . . . Tehát 70 év . . . Mint 31 éves fiatal káplán került Szegedre, telve ambicióval, munka­­kedvvel 8 a magyar lélek rajongó szeretetével Lebilincselő, finom mo­dorával, nemes szívének igazi tiszta­ságával és gyengédségével minden­kit magához vonzott, magával raga­dott. Nagy képzettsége, tettre kész­sége, alkotni vágyása mellett igazi papot jellemző alázatossága és egy­szerűsége már eleve megrajzolta azt a hatalmasan ívelő pályát, mely a kisteleki, felsőközponti, majd rókusi plébániák érin­ésével az Isten dicső­ségére most épülő fogadalmi tem­plom plébániájához s az adminisz­­trativ, kanonok s c. prépostságon kérész­ül a pápai prelátussághoz vezetett. 70 év... , ebből csaknem az évtized az alföldi metropolisé. Itt ragyogott az ő varázsos neve négy évtizeden át a magyar szellem és erkölcsi megújhodás égboltozatán s itt szántott mély nyomokat a lelkek­ben, sok-sok értéket varázsolva ki a társadalom közgondolkozásának termő talajából. A szegedi ugaron jegyezte el magát igazán a katolikus egyház vőlegényévé, itt lett hűséges pásztora a nyájnak, atyja, lelki veze­tője, oktatója s minden jóban és ne­mesben példányképe híveinek . . . Orvosa volt a lelki betegeknek, atyai figyelmeztetője az elbotlottak­­nak , szeretetteljes felemelője az el­esetteknek. A négy évtized alatt lé­nye teljesen összeolvadt, egybefor­rott hívei lényével, élete pedig a tyáj életévé lett, mert nagyon jól tud­­, hogy amilyen a pap, olyanok a hívek, amilyen a pép l­elki vi­lága, olyan annak temploma s ami­lyen a pép hite, olyan az ő hívei­nek lelkivilága. N.Egy évtized meg­mondhatója annak, hogy szenv dő­höz, szentag­dóhoz, a bűn tengeré­ben fuldoklóhoz , a kemény szivüek­hez is volt mindenkor vigasztaló szava. De nemcsak vígasztalt, ha­nem segítségére is volt mindig az erre reászorulóknak. Aligha volt napja a 40 esztendőnek, melyen jót ne lett volna valakivel s ha mégis elmúlt volna egyetlen nap is a jó­tékonyság gyakorlása né­kül, bizo­nyára elmondotta ilyenkor Titus ró­mai császárral együtt: „diem perdicti . . .“ A hívek lelki kormányzása s Isten szava hirde­ése mellett meleg érdek­lődést tanúsított a társadalmi, a vá­rosi és országos politikai élet min­den mozzanata iránt s kezdetben mint a függetlenségi eszmék csen­des, de lelkes harcosa, majd a nagy összeomlás után mint a keresztény világnézet apostola fejtett ki ered­ményes munkásságot. Hogy a romo­kon ma már a szebbnek és boldo­gabbnak ígérkező jövendő virágai bontogatják szárnyaikat, jó részben az ő érdeme is, mert agg kora da­cára fiatalos lelkesedéssel s Pázmány Péter megrázó erejével iparkodott a keresztény tömegeket őseik hitéhez visszahajlitani s mert a meggyőző­dés igazi erejével hirdette a tradí­ciókhoz való visszatérés szükséges­ségét. Az áldottlelkű, nemes gondolko­­zásu ünnepelt főpapot talán „örök templomépitő“ jelzővel is lehetne illetni. Felsőközponton templomot épített , amikor Rókusra került, e való rész diszes Istenházának épí­tési munkálataiba kapcsolódott be s úgy­szólván át sem adatott a tem­plom rendiltelésének, a hívek egy­öntetű bizalma és ragaszkodása már is a belvárosi plébánia üressé vált székébe ültette, mintha az isteni ke­gyelem ama csak kiválasztottaknak kijáró kitüntetésben akarta volna részesíteni, hogy életének hátra levő évei is a legdícsőségesebb munká­ban, a fogadalmi templom építésé­nek Istennek is tetsző munkájában peregjenek le. És ma, amikor a közszeretetnek örvendő főpap a 70-es kilométer­­jelzőnél a jól végzett munka meg­nyugtató tudatával tekinthet vissza a befutott pályára s amikor a leg­felsőbb helyről jött kitüntetésben és eredményekben gazdag munkássá­gának elismerését szemlélheti, a sze­gedi katolikus társadalom, Szeged egész társadalmának osztatlan tiszte­lete és hódolata veszi őt körül s Istennek bőséges áldását imádkozza le, hogy még sokáig munkálkodhas­­sék a köz javára s mint trónusán ülő fejedelem évek hosszú során át végezhesse még a szegedi katolikus társadalom leki irányítását . . . Az őszfejü, de fiatal lelkű aggas­tyán mint Isten szive szerinti pap elmondhatja: „Uram egyet sem vesz­tettem el azok közül, akiket nekem adtál” – elmondhatja Szent Pállal: „Gratia Dei in me vacua non fuit.” Szeged keresztény magyarsága óriási lelkesedéssel ünnepli a 70 éves Várhelyi prelátust Ma délelőtt 10 órakor Ünnepélyes Te Daum lesi a fogasBilmni templomban — Díszes ünnepély a Szent Vince Szeretet Egyesületben és a Jezsuitáknál — Népes küldöttségek az ősz főpapnál — A Szegedi Uj Nemzedék munkatársától Szeged, febru­s 28. őszinte és általános ünnepeltetés­­ben, van része Szeged köztiszteletben álló főpapjának, Várhelyi József, pápai prelátusnak 70 születésnapja alkalmával. A város, a hatóságok, a körök és testületek egyaránt kife­jezést adnak azon szeretetnek és tisz­teletnek, melyet Várhelyi prelátus immár 40 éves szegedi munkássá­gával méltán kiérdemelt. Koronája ezen ünnepeltetésnek az a magas kitüntetés, mellyel a kul­tuszminiszter sajátkezüleg dirzitette fel az ősz főpapot, a II. osztályú polgári érdemkereszt, mellyel a leg­magasabb hely is köfejezést adott elismerésének több hosszú évtizeden buzgó lelkipásztori és polgári mun­kásságért. OnnaplAs ■ SsmI Vine« Saaratal EgyasOlatban Szent Vince irgalmas nővérei a Szent Vince Szeretet Egyesülettel kar­öltve ünnepélyes keretek közt fejezte ki örömét városunk szereteti főpapja születési évfordulóján. Reggel nyolc órakor ünnepélyes főpapi mise volt a szegényházi kápolnában, melyre a Szeretet Egyesület hölgyei más ven­dégekkel együtt teljes számban vég­zett közös szent áldozást ajánlottak fel a jubilánsért. Az ünnepélyes hálaadó szentmisét Schwartz Gusztáv dr prelátus, rákospalotai ipárplébá­­nos mondotta díszes segédlettel. Szentmise után az egész közönség átvonult a nővérek ez alkalomra gyönyörűen feldíszített nappali ter­mébe, ahol megkezdődött a Szeretet Egylet díszközgyűlése. Tóth Mihályné dr-né elnök megnyitójában az egye­sület nevében oly szeretettel köszönti a jubiláló főpapot, mint amilyennel szívéhez szorította őt hetven év előtt édes­anyja. Virág helyett a hét év­tized tiszteletére új ruhába öltöztetett két fiúcskát mutatja be. Ezek mind­egyike elő is állott: az első kisde­det ábrázolt, a második maga előtt tartott pajzson mint kis diákot, a harmadik papnövendéket, majd fiatal papot, plébánost, rókusi kanonokot, infulás főpapot, végül teljes prelá­­tusi díszben mutatta. Most a diák­menza tagjaiból alakult énekkar éne­kelte el a „Jó Atyánkért” kezdetű éneket Erre következett Kiss István hittanár, egyesületi igazgató ünnepi beszéde, amelyben a rejtőzve jóté­konykodó egyesület szerény lelki­­ibolyacsokrát nyújtotta át Várhelyi prelátusnak, hálát adva eddig ta­pasztalt jóságáért s ugyanazt kérve a jövőre is. Várhelyi prelátus mélyen meghatva mondott köszönetet a nővérek és a Szere­­t Egyesület kedves figyelméért. További pártfogást, imáiban való min­dennapi megemlékezést biztosított számukra. A szépen sikerült ünnepély után a jelenvolt papság és vendégek vil­­lásreggelin vettek részt, ahol az egyesület igazgatója a kegyesrend jelenlevő tagjait, Schwartz dr prelá­tus pedig a szeretet hölgyeit köszön­tötte fel, mint akik Szent Vince igazi keresztény karitászának legelső mun­kásai. A fau­llohépso tanári kara Becker Vendel úr igaz­gatóval az élén és a tanítójelöltek küldöttsége fél 11 órakor jelentek meg a belvárosi plébánián. Az üd­vözlő beszédet Becker igazgató mon­­­dotta. Beszédében részletesen kitért arra az áldásos munkásságra, me­lyet az ünnepelt különösen az 1919-iki szomorú esztendőben fejtett ki az intézettel szemben. Beszéde végén az Isten áldását kérte Várhelyi prelátus működésére s különösen kérik ezt­­azok, akik diplomájukat, kenyerüket köszönhetik annak a sze­retetnek, mellyel a szegedi tanító­képzés iránt viseltetett. Válaszában Várhelyi prelátus ki­jelentette, hogy azok között az üd­vözlések között, melyek ebből az alkalomból elhangzottak, különösen jól esett neki a tanítóképző köszön­tése, mert a szívéhez van nőve ez az intézet. Kéri úgy a tanári kart, mint a növendékeket, hogy ezután is tartsák meg szeretetükben, amint­hogy ő is készséggel áll úgy az intézetnek, mint a tanári karnak mindenkor rendelkezésére, ha szük­ség lesz reá. A Siketnémák Initialénak tanári kara Klug Péter kerületi szak­felügyelő vezetésével tisztelget az ősz főpapnál. Úgyis mint az egy­háznak hű fiai, úgyis mint tisztelői Szeged főpapjának, örömmel kö­szöntik a legmagasabb kitüntetés és 70-ik születése napja alkalmából és a jó Isten bőséges áldását kérik reá. Kijelentette a prelátus, hogy azok között az intézetek között, amelyek a város területén vannak, legközelebb állanak szívéhez azok az intézetek, amelyek a szenvedő emberiség javát szolgálják. Amint a múltban is tette, úgy ezután is teljes jóakaratot fog mutatni mindenkor az intézettel szemben.

Next