Szegedi Uj Nemzedék, 1927. március (9. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
faeged, 1927 március kedd Ara 10 fillér. Ivesztin politikii iinap. Előfizetési árt: így hónapra 9.80 P. Postán küldve 9.96 P. Közalkalm. kedvezmény ■gyes szám ára 10 fill. Vasár- és ünnepnap 16 fill. faszivesztség és kiadóhivatal: lasged, Dugonics-tér 7. szám tELEFON: Sseikssztség: 12—84. KUdóUvatal: 168. IX-ik évfolyam, 48. szám. ‘Pőszerkesztő: DOBAT GYULA ál Főmunkatársi PUSKÁS JENŐ, I Biroii-SiiTitiég iMgiH flókjinik, 1 IIRSi, I It^u lemieti Siflietség, Iorü*Sil' retség, Torol uegedi kU. klTilj^i Itpji. Pc«latalar«k»tiizltf I iBUBla 8815 Várhelyi József pápai prelátus 70 éves Irta: Tóth Imre dr A város kölsőségekben a hétköznap egyszerű képét mutatja. Az élet hatalmas malmában a gépezet megállás nélkül zakatol s az emberek a megélhetésnek még mindig súlyos gondjaival birkózva mennek, futnak, rohannak a napi kenyér után. Harangok nem zúgnak s lobogókat sem csókolgat az enyelgő, rügycsalogató tavaszi szellő . . . Pedig ünnepre virradtunk, sziveket és lelkeket lázba ejtő, bensőségteljes ünnepre. Igen, ünnep van, városunk köztiszteletben és közszeretetben álló főpapja, Várhelyi József belvárosi plétbános, pápai proáus 70-ik születésnapi évfordulója. Ha önzők volnánk, azt kellene mondanunk, hogy Szeged katolikus világának családi, házi ünnepe a mai, ezzel szemben azonban s az igazsághoz híven meg kell állapítanunk, hogy a mai napon Szeged egész társadalmának lelkében kell az örömtüzeknek kigyulladni, mert a 71-ik éltévébe lépő ősz főpap 39 évi szegedi munkálkodásának adásaiban nem csupán Szegd katolikus társadalma, hanem a város minden fia részesült s az ő atyai szeretetének melegségében felekezetre, rangra és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül mindenki sükérezett. 70 év . . . Magyarország mesterségesen rohanó fejlődésének, egyben bukásának tragikus ideje. Hét évtizedet, egy egész korszakot élt át, mely alad nemzedékeket látott sírba hanyatlani, uj nemzedékeket felsarjadni s amely idő alatt látta elvek hulláját, uj eszmék, gondolatok születését, politikai harcok tobzódását , az ország ősi alapjainak és erkölcseinek s a lelkeknek lezüllését . . . Tehát 70 év . . . Mint 31 éves fiatal káplán került Szegedre, telve ambicióval, munkakedvvel 8 a magyar lélek rajongó szeretetével Lebilincselő, finom modorával, nemes szívének igazi tisztaságával és gyengédségével mindenkit magához vonzott, magával ragadott. Nagy képzettsége, tettre készsége, alkotni vágyása mellett igazi papot jellemző alázatossága és egyszerűsége már eleve megrajzolta azt a hatalmasan ívelő pályát, mely a kisteleki, felsőközponti, majd rókusi plébániák érinésével az Isten dicsőségére most épülő fogadalmi templom plébániájához s az adminisztrativ, kanonok s c. prépostságon kérészül a pápai prelátussághoz vezetett. 70 év... , ebből csaknem az évtized az alföldi metropolisé. Itt ragyogott az ő varázsos neve négy évtizeden át a magyar szellem és erkölcsi megújhodás égboltozatán s itt szántott mély nyomokat a lelkekben, sok-sok értéket varázsolva ki a társadalom közgondolkozásának termő talajából. A szegedi ugaron jegyezte el magát igazán a katolikus egyház vőlegényévé, itt lett hűséges pásztora a nyájnak, atyja, lelki vezetője, oktatója s minden jóban és nemesben példányképe híveinek . . . Orvosa volt a lelki betegeknek, atyai figyelmeztetője az elbotlottaknak , szeretetteljes felemelője az elesetteknek. A négy évtized alatt lénye teljesen összeolvadt, egybeforrott hívei lényével, élete pedig a tyáj életévé lett, mert nagyon jól tud, hogy amilyen a pap, olyanok a hívek, amilyen a pép lelki világa, olyan annak temploma s amilyen a pép hite, olyan az ő híveinek lelkivilága. N.Egy évtized megmondhatója annak, hogy szenv dőhöz, szentagdóhoz, a bűn tengerében fuldoklóhoz , a kemény szivüekhez is volt mindenkor vigasztaló szava. De nemcsak vígasztalt, hanem segítségére is volt mindig az erre reászorulóknak. Aligha volt napja a 40 esztendőnek, melyen jót ne lett volna valakivel s ha mégis elmúlt volna egyetlen nap is a jótékonyság gyakorlása nékül, bizonyára elmondotta ilyenkor Titus római császárral együtt: „diem perdicti . . .“ A hívek lelki kormányzása s Isten szava hirdeése mellett meleg érdeklődést tanúsított a társadalmi, a városi és országos politikai élet minden mozzanata iránt s kezdetben mint a függetlenségi eszmék csendes, de lelkes harcosa, majd a nagy összeomlás után mint a keresztény világnézet apostola fejtett ki eredményes munkásságot. Hogy a romokon ma már a szebbnek és boldogabbnak ígérkező jövendő virágai bontogatják szárnyaikat, jó részben az ő érdeme is, mert agg kora dacára fiatalos lelkesedéssel s Pázmány Péter megrázó erejével iparkodott a keresztény tömegeket őseik hitéhez visszahajlitani s mert a meggyőződés igazi erejével hirdette a tradíciókhoz való visszatérés szükségességét. Az áldottlelkű, nemes gondolkozásu ünnepelt főpapot talán „örök templomépitő“ jelzővel is lehetne illetni. Felsőközponton templomot épített , amikor Rókusra került, e való rész diszes Istenházának építési munkálataiba kapcsolódott be s úgyszólván át sem adatott a templom rendiltelésének, a hívek egyöntetű bizalma és ragaszkodása már is a belvárosi plébánia üressé vált székébe ültette, mintha az isteni kegyelem ama csak kiválasztottaknak kijáró kitüntetésben akarta volna részesíteni, hogy életének hátra levő évei is a legdícsőségesebb munkában, a fogadalmi templom építésének Istennek is tetsző munkájában peregjenek le. És ma, amikor a közszeretetnek örvendő főpap a 70-es kilométerjelzőnél a jól végzett munka megnyugtató tudatával tekinthet vissza a befutott pályára s amikor a legfelsőbb helyről jött kitüntetésben és eredményekben gazdag munkásságának elismerését szemlélheti, a szegedi katolikus társadalom, Szeged egész társadalmának osztatlan tisztelete és hódolata veszi őt körül s Istennek bőséges áldását imádkozza le, hogy még sokáig munkálkodhassék a köz javára s mint trónusán ülő fejedelem évek hosszú során át végezhesse még a szegedi katolikus társadalom leki irányítását . . . Az őszfejü, de fiatal lelkű aggastyán mint Isten szive szerinti pap elmondhatja: „Uram egyet sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál” – elmondhatja Szent Pállal: „Gratia Dei in me vacua non fuit.” Szeged keresztény magyarsága óriási lelkesedéssel ünnepli a 70 éves Várhelyi prelátust Ma délelőtt 10 órakor Ünnepélyes Te Daum lesi a fogasBilmni templomban — Díszes ünnepély a Szent Vince Szeretet Egyesületben és a Jezsuitáknál — Népes küldöttségek az ősz főpapnál — A Szegedi Uj Nemzedék munkatársától Szeged, februs 28. őszinte és általános ünnepeltetésben, van része Szeged köztiszteletben álló főpapjának, Várhelyi József, pápai prelátusnak 70 születésnapja alkalmával. A város, a hatóságok, a körök és testületek egyaránt kifejezést adnak azon szeretetnek és tiszteletnek, melyet Várhelyi prelátus immár 40 éves szegedi munkásságával méltán kiérdemelt. Koronája ezen ünnepeltetésnek az a magas kitüntetés, mellyel a kultuszminiszter sajátkezüleg dirzitette fel az ősz főpapot, a II. osztályú polgári érdemkereszt, mellyel a legmagasabb hely is köfejezést adott elismerésének több hosszú évtizeden buzgó lelkipásztori és polgári munkásságért. OnnaplAs ■ SsmI Vine« Saaratal EgyasOlatban Szent Vince irgalmas nővérei a Szent Vince Szeretet Egyesülettel karöltve ünnepélyes keretek közt fejezte ki örömét városunk szereteti főpapja születési évfordulóján. Reggel nyolc órakor ünnepélyes főpapi mise volt a szegényházi kápolnában, melyre a Szeretet Egyesület hölgyei más vendégekkel együtt teljes számban végzett közös szent áldozást ajánlottak fel a jubilánsért. Az ünnepélyes hálaadó szentmisét Schwartz Gusztáv dr prelátus, rákospalotai ipárplébános mondotta díszes segédlettel. Szentmise után az egész közönség átvonult a nővérek ez alkalomra gyönyörűen feldíszített nappali termébe, ahol megkezdődött a Szeretet Egylet díszközgyűlése. Tóth Mihályné dr-né elnök megnyitójában az egyesület nevében oly szeretettel köszönti a jubiláló főpapot, mint amilyennel szívéhez szorította őt hetven év előtt édesanyja. Virág helyett a hét évtized tiszteletére új ruhába öltöztetett két fiúcskát mutatja be. Ezek mindegyike elő is állott: az első kisdedet ábrázolt, a második maga előtt tartott pajzson mint kis diákot, a harmadik papnövendéket, majd fiatal papot, plébánost, rókusi kanonokot, infulás főpapot, végül teljes prelátusi díszben mutatta. Most a diákmenza tagjaiból alakult énekkar énekelte el a „Jó Atyánkért” kezdetű éneket Erre következett Kiss István hittanár, egyesületi igazgató ünnepi beszéde, amelyben a rejtőzve jótékonykodó egyesület szerény lelkiibolyacsokrát nyújtotta át Várhelyi prelátusnak, hálát adva eddig tapasztalt jóságáért s ugyanazt kérve a jövőre is. Várhelyi prelátus mélyen meghatva mondott köszönetet a nővérek és a Szeret Egyesület kedves figyelméért. További pártfogást, imáiban való mindennapi megemlékezést biztosított számukra. A szépen sikerült ünnepély után a jelenvolt papság és vendégek villásreggelin vettek részt, ahol az egyesület igazgatója a kegyesrend jelenlevő tagjait, Schwartz dr prelátus pedig a szeretet hölgyeit köszöntötte fel, mint akik Szent Vince igazi keresztény karitászának legelső munkásai. A faullohépso tanári kara Becker Vendel úr igazgatóval az élén és a tanítójelöltek küldöttsége fél 11 órakor jelentek meg a belvárosi plébánián. Az üdvözlő beszédet Becker igazgató mondotta. Beszédében részletesen kitért arra az áldásos munkásságra, melyet az ünnepelt különösen az 1919-iki szomorú esztendőben fejtett ki az intézettel szemben. Beszéde végén az Isten áldását kérte Várhelyi prelátus működésére s különösen kérik eztazok, akik diplomájukat, kenyerüket köszönhetik annak a szeretetnek, mellyel a szegedi tanítóképzés iránt viseltetett. Válaszában Várhelyi prelátus kijelentette, hogy azok között az üdvözlések között, melyek ebből az alkalomból elhangzottak, különösen jól esett neki a tanítóképző köszöntése, mert a szívéhez van nőve ez az intézet. Kéri úgy a tanári kart, mint a növendékeket, hogy ezután is tartsák meg szeretetükben, aminthogy ő is készséggel áll úgy az intézetnek, mint a tanári karnak mindenkor rendelkezésére, ha szükség lesz reá. A Siketnémák Initialénak tanári kara Klug Péter kerületi szakfelügyelő vezetésével tisztelget az ősz főpapnál. Úgyis mint az egyháznak hű fiai, úgyis mint tisztelői Szeged főpapjának, örömmel köszöntik a legmagasabb kitüntetés és 70-ik születése napja alkalmából és a jó Isten bőséges áldását kérik reá. Kijelentette a prelátus, hogy azok között az intézetek között, amelyek a város területén vannak, legközelebb állanak szívéhez azok az intézetek, amelyek a szenvedő emberiség javát szolgálják. Amint a múltban is tette, úgy ezután is teljes jóakaratot fog mutatni mindenkor az intézettel szemben.