Szegedi Uj Nemzedék, 1927. június (9. évfolyam, 123-144. szám)

1927-06-01 / 123. szám

/. Szeged, 1927 jnnias 1., szerda. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 2'80 P Postán küldve. . 2‘96 P Közalkalm. kedvezmény. Egyes szám ára 10 fillér Vasár-és ünnepnap 16 fillér Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53. Ara 10 miér IX-ik évfolyam, 123, szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ. A Baross-Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Turán-Szövetség és a Turul szegedi kerületének hivatalos lapja. Postatakarékpénztári .számla 8815. Politikai tótágas (pj.) Minden jóképű tótágasnak az a tulajdonsága, hogy a lába van felül, a feje meg a földön. Ezért senki ne haragudjék a glosszátorra, ha merő stilusérzékböl időrendben visszafelé követi az eseményeket. Közéletünk politikai érzékenysége már négy nap óta áll tótágast, de irodalmilag oskolázott kisgazdáink szívós izomrendszeréből következ­tethetjük, hogy még sokszor négy napig fog Így mozdulatlanul égnek meredni. De ha mégis megunnák a dolgot és az egyenes logika idő előtt talpra ugrana, hogy e bűbájos lát­vány emlékezetünkből egészen ki ne vesszen, készítsünk róla néhány pillanatfelvételt. * A kisgazdáknak Berky Gyula és Szabó Sándor vezetése alatt álló cso­portja levelet irt Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternek, hogy sze­rezze be sürgősen a Tótágas szö­vegét, mert a megbotránkozók a da­rabot egyáltalában nem ismerik, ők csak a Pesti Napló hire nyomán explodáltak. És egyáltalában most már juszt is kiváncsiak arra a tény­állásra, amelynek alapján ők felhá­borodtak. íme, mintha megfiadzott volna a tótágas. Ez a kis fejebubján járó logikai csemete azt kéri, hogy pont a megtámadott kultuszminiszter szál­lítsa a megbotránkozóknak azt a nagyatádi Szabó Istvánt, aki nincs is benne a darabban. És ha netalántán kiderül, hogy Mészöly Gedeon nem, csak éppen a harcias kedvű kisgazdák látnak minden svihákban nagyatádi Szabó Istvánt, akkor vájjon ki veti panyó- kára a kegyeletgyalázás ódiumát? Csiklandós rébusz, amelyet a kul­tuszminiszternek kell megfejteni. * Aki szatírát ir, annak fölényesnek kell lennie. Társadalmi típusokat meglátni széles látókört feltételez. Mészöly Gedeon, aki megszeppené- sében a Canossa-járással egyenér­tékű nyilvános bünbánatot tanúsí­tott, azt Írja a kultuszminiszterhez intézett levelében : „Elismerem, hogy távol állván a napi politikától, hiányzott a kellő perspektívám ahhoz, hogy helyesen meg tudtam volna Ítélni azt, milyen veszedelmes ha­tást kelt a politikumnak a színpadra való vitele“. Majd tovább igy ir: „Önként ünnepélyesen bocsánatot kérek a Háznak minden olyan tag­jától, kinek érzelmeit akaratom elle­nére darabommal megsértettem“. Mészöly Gedeon mindenért vál­lalja a teljes egyéni felelősséget és mindenkinek elégtételt nyújt. A tótágas nem volna tótágas, ha ezzel az elégtétellel a harcos kis­gazdák megelégednének. Berky Gyula és Szabó Sándor — a kultuszmi­nisztert és a Ferenc József-tudo- mányegyetemet, valamint annak rek­torát, Csizmadia András a város ama illletékes tanácsnokát, akinek hivatalból kellene ellenőrizni a szín­ház műsorát és a főispánt teszi fe­lelőssé a darab szinrehozataláért. Megindult tehát a bűnbak keresés az egész vonalon; ez is érdekes pil­lanatfelvételekre ad alkalmat. Az egyetemi tanárok szegedi ta­lálkozója alkalmából kibocsátott meg­hívó, amelyet 149 egyetemi pro­fesszor irt alá, az összejövetel cél­jául a baráti kapcsolatok megterem­tését és kimélyitését jelöli meg. A meghívóhoz csatolt hivatalos program 10. pontja pedig jelenti, hogy este 8 órakor diszelöadás lesz a Városi Színházban. Színre kerül Mészöly Gedeon szegedi egyetemi professzor Tótágas cimü szatirikus bohózata. A baráti kapcsolatok kimélyitése azzal kezdődött, hogy Tóth Károly dr az egyetem rektora Mészöly Ge­deon kollegáját hírlapi nyilatkozat­ban egyenesen kiszolgáltatta a tá­madóknak s maga is a legélesebb bírálói közé állott. Kedves epizódja az is a tótágas­afférnak, hogy az egyetem rektora alibit igyekszik igazolni a hivatalos miisorősszeállitásban való közremű­ködésből. „Sajnálatos — mondja Tóth Károly dr rektor, — hogy a darab az egyetemi tanárok ittléte alatt került előadásra.“ Ejnye, ejnye. Hát ha történetesen sikere lett volna a díszelőadásnak, az ünneprendezés sikere vájjon kit illetett volna? Egy okos dongó szállott a Tót­ágas-komédia ekhós szekerének rud- jára, elhitetvén önmagával és né­mely hiszékenyekkel, hogy most már ő huzza, a szekeret: a színház rendezője. Ö — úgymond — a darab előadása előtt aggályát fe­jezte ki a darab politikai tendenciája miatt. Szép. De miért kellett az előze­tes aggodalomról «tó/ag-értesülnünk, amikor színházunknak annyi az igazgatója, hogy csinos kis lam- piónos menet is kitellene belőlük? Ugylátszik Thalia szegedi tanyáján mindenki tótágast áll — csak dara­bot nem bírál .senki. Megható látványosság a szélső baloldali sajtó tojástánca is. A mo­dern irodalom diktátorainak ez a fertálya csak bukfencet akart vetni, de lendületének feleutján a saját el­mélete is tótágassá merevedett. Azt kürtölték mindig odaátról, hogy az irodalmat nem szabad po­litikai szemüvegen keresztül bírálni. Helyes a bögés oroszlán — mond­juk reá Shakespeare után. A víz se mossa le róluk, hogy onnan, egészen baloldalról előre megfontolt szándékkal rendez­ték meg ezt a politikai cécót, csak éppen olyan jóhiszemű kisgazdára volt szükségük, aki nem látta a da­rabot. Hát hogy is állunk ezzel az iro­dalmi szabadsággal? Kicsoda itt a felbujtó? Berky Gyula, aki a poli­tikai kardokat köszörüli, vagy a fő­városi tudósitó, aki beugratta, mert ilyen kavarodásban rendesen jól fogynak az újságok? Arra is elvagyunk készülve, hogy amikor a kázus már kövérre dagadt, felvonulnak az irodalmi szabadság­hősök és elfuvolázzák méla sirámai­kat a politika beavatkozásáról az irodalom berkeibe. Még tiltakozni is fognak az ellen, ami alapjában véve jól esett nekik. Ha jól szem ügyre vesszük, ez a tótágas nem is tótágas, hanem színe­sen pompázó délibáb, amely a poli­tikai kötözködés témahiányából emel­kedett a horizont fölébe. A kisgazda- párt kebelében észlelhető, különböző feszültségű rétegek sugártörése ez. álmos párák tündérjátéka. Mert a kérdés lényege mégiscsak az, hogy a felháborodók egyetlen­egyike sem látta Mészöly Gedeon daraBját, — de mindenki látta nagy­atádi Szabó Istvánt. Tóth Károly dr, a szegedi egyetem rektora a felsóház csAtórtóki Alésén nyilatkozik a IHészöly-ügyről — A Szegedi Uj Nemzedék munkatársától — Szeged, május 31. A m. kir. Ferenc József-Tudo- mányegyetem tanácsa kedden dél­előtt tartott rendkívüli ülésén tár­gyalta Mészöly Gedeon dr egyetemi nyilvános rendes tanárnak az egye­tem tanácsához intézett következő beadványát: — A „Tótágas“ cimü darabom elöadatása ügyében sürgős vizsgálatot kérek magam ellen“. Ezen az alapon az egyetem ta­nácsa Mészöly Gedeon professzor ellen a vizsgálatot elrendelte. Meg­állapította egyben az egyetemi ta­nács azt, hogy az egyetemi tanárok szegedi baráti összejövetele előké­szítésében és rendezésében az egye­temi tanácsnak és igy az egyetem­nek hivatalosan semmi szerepe nem volt. A „Tótágas“ ügyében egyébként Tóth Károly dr, a szegedi egyetemi ezidei rektora és felsőházi képvise­lője, a felsőház csütörtöki ülésére a Ház elnökétől napirendelőtti felszó­lalásra kért engedélyt. A magyar-olasz barátság a magyar nemzet érdekeit szolgálja A szociáldemokraták egyre bevesebben támadjáJí az olasz orientációt f — ffudapest, iiiájuS 31. A képviselőház keddi ülését fél 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Ti­bor elnök. Az appropriációs vita első szónoka a szociáldemokrata Györki Imre volt, aki először a vá­lasztások alatt tapasztalt hatósági attrocitásokról szólott, példának idéz­vén a zalaegerszegi és kecskeméti választásokat. Szólott az elterjedt panamákról is, szervilizmus és kor­rupció uralkodik az egész ország­ban — mondja ö. Végül is az es­küdt bíróság felállítását sürgette, s Várnainak fogta pártját, akiről Beth­len miniszterelnök állapította meg, hogy ereiben egy csepp magyar vér sincs. A magyar külpolitika útja Györki felszólalása után Bogya János párhuzamot von a mai bolsevista állapotokkal. A ma­gyar kormány megtalálta az utat arra, hogy Magyarországot a népek és nemzetek között elismert faktorrá tegye. Ellenségeinknek az volt a célja és az a célja ma is, hogy Magyarországot diplomáciailag te­gyék tönkre és zárják el a külföld­től. A kormány a hitelét adta vissza az országnak azzal, hogy saját te­kintélyét elismertette a külfölddel. Ha a világsajtót figyelemmel kisér­jük, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyarország hitele sokkal magasabb nívón áll, azon államoknál, amelyek a háború után tőlünk mindent el­raboltak. Ez egyedül a kormány külpolitikájának köszönhető. Egy nemzet magában véve nem jelent annyi erőt, h^ogy kellő szövet­ségi politika nélkül biztosítani tudná céljának megvalósítását. Kétségtelen, ho^ a kormány kezdettől fogva tisMban volt azzal, hogy nekünk olyan állam felé kell orientálódni, amelyn«k azonosak a diplomáciai érdekei a mieinkkel. Olaszországhoz kellett közeledni, ahhoz az ország­hoz, amelyet régi kötelékek fűztek Angliához is. Olaszország és Anglia nem nézheti közönnyel Középeurópa mai helyzetét és nekünk náluk kell diplomáciai támaszt keresni. Olasz­országnak és Angliának be kell lát­nia azt, hogy itt a Kárpátok között egy nagy gondolat él, amely össze­fogta ezer éven át a különböző ajkú népeket. Meg van győződve arról, hogy a magyar-olasz barátsági szer­ződés első etapja egy szorosabb politikai összefogásnak. A világ köz­véleménye állapította meg, hogy a magyar-olasz szerződésben nagy erők érvényesültek, amely a jövő fejlődést biztosítja. Az angol-orosz diplomá­ciai szakításból az egész világnak és Magyarországnak is le kell vonni a következtetéseket. Számolni kell az­zal, hogy Anglia létre fogja hozni Európában az antibolsevista frontot, amelynek első feladata az orosz bol- sevizmus megtörése lesz. Annak a politikai akciónak, amely Anglia ré­széről kétségtelenül megindult, Ma­gyarország is élvezni fogja gyümöl­cseit. Ezért volt helyes, hogy a kormányelnök az olasz orientációba belekapcsolódott. Az olasz fasizmus­sal való szövetségünket kül- és bel­politikai okokból, diplomáciai és általános emberi szempontból is örömmel látja. Malasits Géza a külpolitikai orien­tációkat illetőleg épp az ellentétes állásponton van mint Bogya János, tehát helyteleníti az olasz—magyar szerződést. Majd komoly és ered­ményes szociálpolitikát sürget. Kriiger Aladár megcáfolta Mala- sitsnak azt az állítását, hogy a magyar—olasz szerződésnek bár-

Next

/
Thumbnails
Contents