Szegedi Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: ■gy hónapra . , 2-80 P Postán küldve. . 2 96 P ROzalkalm. kedvezmény. ^Qres szám ára 10 fillér Vasár-és ünnepnap 16 fillér Sierkesztöség és kiadó- hivatal ; Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53. tieged, 1927 október 1., szombat. Ara 10 flUér IX-lk évfolyam, 222. szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ. A Baross-Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a M^yar Nemzeti Szövetség, a Turul és az Allamvasuti Alkalmazottak Orsz. Szöv. szegedi üzletvezetőségi ke­rülete hivatalos lapja. Postatakarékpénztári " számla 8815. Szeged vagy Budapest (—) A most indult „Magyar Szemle“ komoly és tartalmas első kötetében az agrármozgalmak nagy- tudásu vezéralakja, Bemeit István veti fel újra ezt a kérdést, amelyre már csak azért is elsősorban a mi kötelességünk reagálni, mert hiszen mi vagyunk az a magyar vidék, amely az utolsó évtizedek centraliz­musának minden mellőztetését, hát­rányát, kárát szenvedi Budapesttel szemben. Mennyire igazságos ezzel a mindent egy pontra koncentráló egészségtelen irányzattal szembeszál- lanunk, szükségtelen a kiváló cikk­író széliében ismeretes érveit ismé­telnünk. Köztudomású, hogy ez a túlhajtott centralizálás tette a két lázadást országos katasztrófává, ezek­nek folytán veszett oda Magyaror­szág kétharmada s ennek következ­ménye, hogy a fővárosi idegen lel­kiség sok tekintetben erőt vett a keresztény nemzetinek indult meg- ujhódási mozgalmon is. Fölösleges arra is utalnunk, hogy a perifériák, de főként Erdély stra­tégiai, gazdasági és kulturális elha­nyagolása, ebből következő legfá­jóbb trianoni veszteségünk ugyan­csak a főváros kizárólagos fejlesz­tésén csüngő centralizmus budapesti és nem nagy magyarországi öntuda­tában gyökerező sáfárkodásának megbocsáthatatlan bűne. Es nemcsak Erdély lett áldozata a centripetális budapesti államkor­mányzásnak, de az minden vidék, amelynek bármily csekély mérték­ben is önálló gazdasági, ethnikai, vagy kulturális léte volt. Hogy ez mennyire igaz, elég a közélet leglármásabb traktorára, a sajtóra utalnunk. Talán semmi sem olyan idegen a vidéki magyar pszihé előtt, mint ennek a tipikusan pesti életmegnyilvánulásnak minden je­lensége : hangja, modora, érdeklő­dési köre, célkitűzései. Számtalan bizonyítékát hozhatnók fel a centralizáció előidézte nemzeti meghasonlásnak, amelynek követ­kezményeképpen a magyarság túl­nyomó többsége valóságos idegen diktatúra alatt áll gazdasági, kultu­rális és erkölcsi téren ; hiszen Buda­pestnek még a magyarja is meg­változik egy emberöltő alatt, nem­hogy a főváros jellegét megadó ural­kodó kisebbség valaha is képes volna a vidék magyar lakosságával egy nevezőre kerülni. Ha ez evolúció volna, nem lehetne Budapest centrális diktatúrája ellen szót emelni. De hogy nemzeti szem­pontból melyik elem értékesebb, a vidéki, vagy a pesti, efölött a Káro­lyi-lázadás és a proletárdiktatúra tanulságai után vitatkozni sem le­het. Viszont, hogy mennyire nin­csen összetartó ereje ennek a fel- duzzasztott központnak, bizonyltja a trianoni területek valóságos ellen­állás nélküli áldozatul hullása; a „vidék“ életképességét pedig ékesen hirdeti éppen az elszigetelt Erdély pompás irodalmi reneszánsza, amely sub pondere gyönyörű virulásra fa­kadt, mig Budapesttől hiába várt a letépett végvidék akárcsak erkölcsi támogatást is létfentartó nagy ma­gyar harcában. Centralizáció, decentralizáció nem probléma már, mint volt a Csen- geryék, Eötvösék doktrínáinak ide­jében. Nem ugyan keleti Svájc, ha­nem decentralizált magyar Magyar- ország kell nekünk. Hiszen csak po­litikai szempontból is a legnagyobb frivolság az, amiképpen a pesti bomlasztó törekvések hátteret hami­sítanak maguknak egy-egy idelent egészen más tartalmú és értelmű jelszó iránti jámbor lelkesedésből, holott világok állanak egy Kossuth- párti derék szegedi polgár, vagy egy „Kossuth-párti“ pesti vezér vi­lágnézete, életfelfogása közvetlen és távoli célkitűzései, sőt fajisága kö­zött. Ám ezer oldalról világítható körül ez a kérdés, amelyet nemcsak kul- turtartományok létesítésével, hanem öntudatos partikuláris szervezkedés­sel is meg kell oldanunk. A jelen katasztrófálls helyzetének pedig sok tekintetben az az eltoló­dás az előidézője és fenntartója, hogy Budapest még mindig lenyű­gözve tartja a vidék regeneráló nem­zeti erőit. És ha a kultuszminiszter, vagy a kormány bármely tagja akár Sze­gednek, akár más vidéki városnak egy kultúrintézményt akar adni, ak­kor Budapesttel szemben a vidéki városnak olyan horribilis hozzájáru­lást kell biztosítani, amely nagyon gyakran anyagi erején felül van. Bu­dapest viszont mindent az államtól vár, követel — legtöbbször teljesen ingyen. Ez a lehetetlen helyzet min­denesetre kötelességünkké teszi, hogy ezután állandóan figyelemmel kisér­jük, vájjon egy-egy közintézményé­ért mivel rekompenzálja a magyar főváros az államot. Elismételhetjük tehát Bernát Ist­vánnal a meggyőződés teljes hang­ján mi is, amit a decentralizáció szükségességéről mond: Mifldent megfontolva arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy bár­mily nehéz is a probléma, bármily távol van is a siker, a küzdelem megkezdése úgy az általános em­beri, valamint speciális magyar nem­zeti szempontból és az egyéni sza­badság érdekében is okvetlenül szük­séges. Es ha jelszó kell a küzdelemhez, kimondjuk; El Budapesttől! Hinni akarjuk, hogy e probléma megoldásában, amely régen benn él és ég mindannyiunkban, találkozni fogunk az Alföld legjobbjaival. Újraéled a belpolitikai élet — Október 18-án ül össze az országgyűlés — — A Szegedi Uj Nemzedék tudósitójától — Budapest, szeptember 30. A magyar parlament négy hónapi nyári vakációja befejezéshez közele­dik. A gazdaképviselők otthon le­hettek már az aratásra, a meleg nyár után befejezhetik a szüretet, amely után a politikai élet küzdő­terére szólítja őket a parlamenti munka. Október 18-án ül össze a Ház őszi ülésszakra, de a pártklu­bokban már kezd újraéledni a po­litikai élet. A jövő héten megkezdik az ország házában a nagytakarítást, hogy október 18-ára rendben legyen minden. A miniszterelnök vasárnap érkezik vissza Inkéről és hétfőn át­veszi hivatala vezetését. Helyettesével tárgyal a kormány­zati ügyek állásáról, majd a többi miniszterek tájékoztatják az ügyek­ről. Ugyancsak a jövő héten tárgyal Almássyval az első pártértekezlet anyagáról és idejéről, amely előre­láthatóan október 17-én lesz és amelyen a miniszterelnök tájékoz­tatja a párt tagjait az őszi munka­programról. A közgyűlés részletesea is letárgyalta a költségvetést 45 ezer pengővel mérsékelték a kiadásokat — Megmarad az 50 százalékos pótadó —- Fajka Lajos a levente­intézmény ellen — A Szegedi Uj Nemzedék munkatársától — Szeged, szeptember 30. A szeptemberi közgyűlés hatodik ülése. A költségvetés hosszúra nyúlt vitája ugylátszik már kifárasztotta a törvényhatósági bizottság tagjait. Negyedötkor még alig 10—12 város­atya üldögél a padsorokban. A tanács tagjai még nincsenek is a helyükön. A városatyák kedélyesen átbeszél­getnek egymáshoz. Tippelik, hogy a vita most belenyulik-e az éjszakába. A főszámvevő már lapozgatja a költségvetést és odaszól a bizottsági tagoknak, hogy a nyolcvanadik oldal­nál tartanak, még hátra van öt oldal. — No akkor nem lesz szükség a tarisznyára, ma végzünk vele — szól Balogh Lajos. Mikor felgyulnak a lámpák, élje­neznek. Félöt előtt öt perccel meg­jelenik Somogyi polgármester és megnyitja a közgyűlést. A jegyző­könyv hitelesítése után megkezdték a költségvetés folytatólagos tárgya­lását. Bizottsági tag még ekkor is alig ül a teremben. A tápéi révvám tételéhez Balogh Lajos szólalt fel. Rámutat arra, hogy mily nagyfon- tosságu érdekek fűződnek egy itt létesítendő hídhoz. Ettől most már Szeged elesett. A tápéi réten müut létesítését sürgeti. Ákkor remény volna arra, hogy a miniszter itt csi­náltatja a hidat. Wimmer F.: A kereskedelem és ipar érdekében az algyői hid mellett foglal állást. Szerinte a közgyűlés is ily értelemben irt fel a miniszterhez. Somogyi polgármester: Néhány szóval megvilágítja a kérdést. Tény, hogy az algyői hid érdekében Írtak fel egyszer. De azután a tápéi hid gondolata került felül, ami Szeged érdekeinek jobban meg is , felelne. Mihelyt az erre vonatkozó térképek elkészülnek, a főispán vezetésével küldöttség megy fel a miniszterhez. Balogh Lajos újabb felszólalása után a polgármester bejelenti, hogy mialatt szabadságon volt, a minisz­ter már értesítette a várost, hogy a hidat Algyőnél építteti fel. Azért — fejezte be — megpróbálhatjuk a miniszter elhatározását megváltoz­tatni. A hidvám bevételi összegénél Balogh Lajos a hidvám eltörlése mellett szólal fel. Somogyi polgármester válaszában kijelenti, hogy a hidvámot egyelőre nem törölhetik el, mert ebből I milliárd 300 millió korona jöve­delme van a városnak, amit nem nélkülözhet. Később azonban való­színűnek tartja, hogy eltöröljék. Lendáczky Sándor a hordóhite- lesitő állomás hiányos felszerelését teszi szóvá, ami miatt a hordók hitelesítése kése­delmes. Egy újabb mázsa és vízmedence beállítását sürgeti. Somogyi polgármester: A baj okát abban látja, hogy egész esz­tendőben rendelkezésre áll, mégis csak szüretkor rohanja meg a kö­zönség. Ilyen rendkívüli alkalmak­hoz nem rendezkedhetik be a város. Ma már kiadta a parancsot, hogy a kádárok soronkívüliségét szüntes­sék be és a jelentkezés sorrendjét tartsák be. Egy bizottsági tag a városi átiratási dijak kiszabásának késedelmességét teszi szóvá. Megtörtént, hogy a telek­könyvi átírás után másfél év múlva szabták ki. Ezen a címen lényeges kamatveszteség éri a várost. Somogyi polgármester kéri a más­fél év után történt kirovás aktáját bemutatni. Ha hiba történt, az illető tisztviselő ellen eljárást indít. Scultéty főszámvevő tovább is­mertetve a költségvetést jelenti, hogy az eddigi módosítások eredménye­képpen 45,885 pengő megtakarítást értek el. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok kéri az 50 százalékos pótadó meg­szavazását. Fajka Lajos dr: Indítványozza, hogy a közgyűlés 40 százaléknál többet ne szavazzon meg. Balogh Lajos azt fejtegeti, hogy a költs%vetés bizonyos tételeinek módosításával 25 százalékos pótadó is elég volna. Erre nézve ő már in­dítványt tett. Kéri annak felolvasását. Bejelenti egyúttal, hogy fellebbezést terjeszt fel a miniszterhez. Bodnár Géza dr: A polgárság teherviselő képessége az 1913 évi állapotokkal szemben felére csök­kent, az adó most mégis háromszo­rosa az akkorinak. Erre hívja fel a polgármester és a tanács figyelmét. Somogyi polgármester: A bizott­sági tag urak jelenvoltak a költség- vetés tárgyalásánál. Látták mi a hiány

Next

/
Thumbnails
Contents