Szegedi Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Várkony Mihály ^LSCSkék és a hápOSZt A 1 hétfőn, keddet a Korzóban. | wullä uOlluäl tUllUOKlOSG Fehér arany és hogy mi szükséges annak pótlására. Erre szükséges az 50 százalékos pótadó. Ha bizottsági tagok a városrendezésre felvett összeget törölték volna, akkor a hiány is kevesebb volna. Ez esetben elég lenne a 40 százalék is, ahogyan Balogh Lajos később módosította indítványát. Ami a kereseti adót illeti, a polgárságnakegészen mindegy, hogy azt az államnak fizeti-e vagy a városnak. Megemlíti, hogy egyes városokban nem csak kereseti, hanem más adók is vannak. Az 50 százalékos községi pótadóolyan, mint a kétszer kettő négy. Abból nem lehet engedni. Balogh Lajos mégegyszer síkraszáll, most már a 40 százalékos pótadó mellett. Szive szerint — mondotta kevés ember szavaz itt. A miniszter maga is 40 százalékosat kíván, majd fellebbeznek hozzá. Szavaznak. A többség az 50 százalékos pótadót fogadja el. — Ezzel — mondotta ezután a polgármester — a költségvetés le van tárgyalva. Hátra vannak még az alapítványok és az üzemek költségvetése, de az utóbbiak nagy részét az egyes jövedelmi tételeknél letárgyalták Egy bizottsági tag a városi zálogház tételéhez még felszólal és indítványozza, hogy a zálogház tisztviselőinek fejezze ki elismerését. Wimmer F.: Hat százalékos pénzzel többletet elérni nem érdem. Feleslegesnek tartja az elismerést. — Ez a tanács véleménye is — válaszol a polgármester. A hirdetési vállalat számadásához Balogh Lajos szólal fel. A hirdetési vállalat még nem szűnt meg. Annak az urnák szelleme, kivel a város szerződést kötött, még mindig él. A miniszter rendelete értelmében kéri, hogy ezt a vállalatot építsék le. Építsék le akár a most fúrandó kút fenekére. (Derültség), de a város ilyesmivel ne foglalkozzék. Somogyi polgármester bejelenti, hogy sajnos, a hirdetési vállalatot csak a jövőév augusztusában lehet a szerződés értelmében beszüntetni. Az orvos, borbély, műtétek, gyógyszerek tételénél Regdán Károly úr a borbély szó törlését kéri, mert a borbély az iparos, nem lehet az orvossal együtt említeni. A polgármester bejelenti, hogy a tételt megváltoztatják. Farka Lajos úra, testnevelési alaphoz felszólalva, hosszú zavaros beszédben kiterjeszkedik a leventeoktatásra és a kormány, a tanfelügyelő és egyéb funkcionáriusok ellen sértő kifejezéseket használ. Megemlíti a Délmagyarország egy cikkét, melyben egy miniszteri tanácsos rossz véleményét fejezi ki a tanyai iskolák állapota ellen. Somogyi polgármester: A bizottsági tag ar egymásután annyi inparlamentáris kifejezést használt, annyi embert gyanúsít, hogy ezt tovább tűrni nem lehet és ezek miatt sommásan rendreutasítom. Farka ezután mindenfelől felhangzó elitélő közbeszólások mellett befejezte beszédét. Az alapítványok tételeinél Tóth Imre dr szólalt fel. Azt kérte, hogy az alapítványok, köztük a Tukats-féle alapítvány kamatait rendeltetésükhöz híven oszszák ki. Gaál Endre úr válaszában elmondotta, hogy a költségvetésben feltüntetett összegek nem kamatok, hanem pengők. Olyan csekélyek tehát a korona elértéktelenedése miatt, hogy nem érdemes kiosztani. Ami a Tukats-féle alapítványt illeti, az fellebbezés alatt áll. A miniszter azt kívánja, hogy a bérházat, melynek jövedelme a tulajdonképeni alapítvány, a város nevéről az alapítvány nevére telekkönyvezzék. Egyéb módosítások eszközlését is kérik ezenkívül. A ház jövedelmét most a város félreteszi, mihelyt azonban az alapítvány ügye elintézést nyer, a ház jövedelmét az alapító intencióinak megfelelő célokra fordítják. Több felszólaló már nem jelentkezett, mire a polgármester bejelentette, hogy a közgyűlés az 1928. évi költségvetést letárgyalta és azt az eszközölt módosításokkal elfogadta. A polgármester ezután az ülést berekesztette és a szeptemberi közgyűlés folytatását szombat délután 4 órára tűzte ki. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1927 október 1., szombat Az áttévedt magyar fiút besorozták az oláhok — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, szeptember 30. Néhány nappal ezelőtt oláh katonai uniformisban egy fiatalember állított be a szegedi rendőrségre, ahol jelentkezett, mint magyar-román katonaszökevény. Furcsa históriája van azonban a kettős szökevénységnek. • Szalka Ferenc ugyanis — mondotta — tavaly még a pécsi ezrednél szolgált, mint közvitéz. Elérkezett a karácsony, amikor őt is hazaengedték szüleihez néhány napi szabadságra. Szalka Ferenc az első vonattal hazautazott a trianoni határ szélén lakó öreg szüleihez, akik tejbe-vajba fürösztötték a „katona fiút“. Lángosházak is voltak a kis falucskában, melynek legutolsó házát csak egy kocsiút választotta már el az oláh határőröktől, akik ott strázsáltak töltött fegyverrel a határszélen. Egyik meghívás a másikat érte, amikor egy este meglehetős hangulatban távozott el Szalka Ferenc a vendégségből. Valahogy sétálni jött kedve és elkezdett barangolni a sötét éjszakában, boros fejjel a földeken. Egyszer csak oláh járőrrel találta magát szemben, akik magukkal vitték az őrszobára. Áttévedt ugyanis a határon. Hosszas hurcoltatás után Aradra vitték, ahol besorozták katonának. Teltek a hónapok és Szalka Ferenc többször próbált megszökni, azonban sohasem sikerült. Megesett, hogy kemény büntetést kapott szökési kísérleteiért, de ez nem riasztotta vissza attól, hogy újabb szabadulási terveken ne törje a fejét. Végre tizenhatszori hiábavaló kísérlet után most alig néhány napja tudott csak végleg megszabadulni az oláhoktól és úgy, ahogy volt, egyenruhában, átszökött a határon és egyenesen Szegedre jött, ahol jelentkezett, mint kettős katonaszökevény. — Tudom, hogy a pécsi ezredemnél katonai szökevénynek gondolnak és meg is fognak büntetni, de nem bánom, mert az még mindig kevesebb fájdalom, mint az oláh hadseregben szolgálni. Várhelyi prelátus a város főkegyúri jogának teljesítéséről — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, szeptember 30. Mihalovits Dezső és Farka Lajos törvényhatósági bizottsági tag urak, más téma híjján, a csütörtöki közgyűlésen ismét mint a katolikus egyházközségek működésének szakértői jelentkeztek. S tették azt olyan formában, annyi rossz indulattal az egyházközségek működése iránt, amennyi akármelyik békebeli szabadkőművesnek becsületére válna. Végtelen sajnálatunkra nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a már százszor elmondott és hangoztatott tények és igazságok után ugyanolyan stílusban gyakoroljunk kritikát e két városatya közgyűlési szereplése fölött, mint amilyen stílusban ők mondották el véleményüket a csütörtök esti közgyűlésen. Nem használhatjuk ugyanazt a stílust, nem akarván kitenni magunkat olvasó közönségünk súlyos lekritizálásának. Ez a két úr még mindig az egyházközségek működésének törvénytelenségét hangoztatja. Nyilvánvalóan azt hiszik, hogy, ez az ádáz harc esetleges népszerűségüket fogja gyarapítani. Különben nem hangoztatnák unos-untig jól ismert, s már a közgyűlés nagy többsége által is mérsékelten tisztelt véleményüket. Ők, úgy látszik, nem akarják tudomásul venni a kormány álláspontját az egyházközségek működése és az egyházi adó kérdésében. Nem akarnak tudomást venni arról, hogy a kultuszminiszter nem egy leiratban, s nem kijelentésben hangoztatta, hogy az egyházközségek működésének törvényességéhez szó sem férhet, hogy a belügyminiszter hasonló álláspontra helyezkedett, s hogy ez a kérdés úgy a kormány, valamint az egyházi főhatóságok és a város előtt teljes tisztázást nyert. Ezek mint tények, mint igazságok nem érdeklik a bizottsági tag urakat, ők valószínűleg csak arra kiváncsiak, hogy megfelelő bombaszttal, s enyhe demagógiával garnitozott támadásaik milyen hatást váltanak ki bizonyos néprétegekből. Éppen azért engedje meg a t. tanács, hogy csodálkozásunknak adjunk kifejezést ez üggyel kapcsolatos viselkedése fölött. Ki tudná, ha éppen a tanács tagjai nem ennek a kérdésnek tény- és jogállásait ? S kinek lett volna elsősorban kötelessége visszautasítani a Farka- és a Mihalovics-féle okvetetlenkedéseket, mint éppen nekik? Ámde a tanács urak hallgattak mélyen s egy sem vett magának erőt és bátorságot, hogy a támadáshoz hasonló energiával magyarázza meg nekik, hogy rosszindulatú tévedésen alapszik amit állítanak. A tanács urak hallgattak. Nyilvánvalóan közeledik a tisztújítás. S ha már ők hallgattak, hol voltak a katolikus vezérférfiak ? Erről azonban majd máskor. Várhelyi prelátus nyilatkozata a város kegyúri kötelességeiről A Szegedi Új Nemzedék munka József pápai prelátushoz, aki a kőtársa a csütörtökön történtekkel kapcsolatban kérdést intézett Várhelyi vetkezőketsunknak, mondott a munkatár — A csütörtöki közgyűlés a „kisebbségi felekezetek“ eddig 26.000 pengős segélyét 100 százalékkal felemelte, holott a polgármester szerint a reformátusok száma az egyetemnek ide való telepítése által legfeljebb 6544-re emelkedett. — Bármely bevett vallásfelekezetnek juttatott segély általában helyén való. A reformátusoktól sem sajnáljuk a városi támogatást. A közgyűlésen elhangzott egyik beszéd lényeges tévedésére azonban reá kell mutatnunk. Szeged szab. kir. város a katolikus plébániáknak kegyura. Mikor tehát fizeti a plébánosokat, segédlelkészeket, kántorokat, stb. gondoskodik a hitoktatásról, mikor templomot, plébániát épít vagy restaurál, akkor nem segélyt ad, hanem minden mást megelőzően kötelességét teljesíti, melyre akkor is kötelezve van, ha a „kisebbségi felekezeteknek“ semmitsem adna. Tehát a kegyúri jogoknak a katolikus egyházzal szemben való teljesítéséből még semmiféle kötelezettsége nem származik a városnak oly irányban, hogy — pláne azzal arányban — segélyezze a felekezeteket. A „segélyezés“ a városnak a kegyúri kötelezettségeknek teljesítésén felül való erkölcsi kötelessége, melyre azonban törvény által kötelezve nincsen. Az egyik szónok által idézett rendelkezés csak annyit ír elő, hogy amennyiben „segélyezés“ egyáltalában történik, („ami valószínű és helyes“) az történjék a felekezeti megoszlás arányában. — Szegedre vonatkoztatva tehát: ha a város a kegyurasága alá tartozó plébániákat, templomokat, egyházi személyeket kötelességszerűleg ellátta, erkölcsileg kötelezve van az államnak és a városnak egyaránt kívánatos vallásos élet mélyítésére az egyes „felekezeteket“ támogatni, segélyezni. Segélyeznie kell tehát elsősorban a katolikus egyházat és a lélekszám arányában a felekezeteket is. Így segélyezi a város a kegyurasága alá nem tartozó alsóvárosi és felsővárosi plébániákat, hozzájárul templomaik épségben tartásához, esetleg hitbuzgalmi egyesületeket támogat stb. Csak ezen „segélyezési“ kiadásokhoz szabad arányosítani a felekezetek támogatását. Ha tehát a református felekezetet tehetsége szerint 52.000 pengővel támogatja, kötelessége a kegyúri kiadásokon felül lélekszám arányában a katolikusokat is támogatni. — Ez a jog, ez az igazság és ezt megköveteljük! Kegyúri kötelességeit a város nem vállalta ! Kötelességeivel szemben a város többek között a regále jogot kapta, melynek alapján egyszerűen adósa a plébániáknak. — Mindenesetre sajnálatos, hogy csak a polgármester úr volt egyedül, aki a városnak az egyházzal szemben való kegyúri viszonyára rámutatott. — A közgyűlés határozatát nem helytelenítem, csak kívánom, hogy debreceni hittestvéreink hasonló elbánásban részesüljenek. — Amint látom, legelőbb Csehországgal kell leszámolni, mert az ő sajtója fűti legjobban a disszonanciát az európai világsajtóban. Ha Csehország nem mond le szépszerével a bitorolt területekről, úgy majd az igazság nevében térdre fogom őt kényszeríteni. Rothermere lord