Szegedi Uj Nemzedék, 1927. november (9. évfolyam, 248-257. szám)
1927-11-01 / 248. szám
Isaged, 1927 november 1., kedd Ara 10 nílér ifvesztény politikai napilap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 280 Postán küldve. . 2'96 P Hzalkalm. kedvezmény. ■gyes számára 10 fillér fglár-és ünnepnap 16 fillér szrkesztőség és kiadóhivatal . inged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON: Szerkesztöség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53. Halottak napjára Írta: Diósi Géza dr A borongós, ködös ősz szomorúsága körülöleli a temetőt s megnyugszik a néma hantok, a kőbe vésett csend ezrei felett. A ködbe burkolt város kiözönlik a csendnek, az elmúlásnak korába, hogy kegyeletes tényként szeretetének tanúságát nyújtsa. Szeretteink sírján meggyulnak ma a gyertyák, az apró mécsesek, a kegyelet fáklyája lobog a nemzet nagyjainak, hősi halottainak sírján, az ismeretlen katona, a névtelen hős emlékén lobog világosság s mi a csendben — emlékezünk. A rövid földi harc után a temetők lakói megbékültek. A halál levette a fáradt vándor válláról a terhet, a keresztet, de ezt diadaljelül az egyház a halott sírjára tűzte. S ez a kereszt ma virágos és díszes s a virágos hant alatt a drága halott felfigyel egy pillanatra és figyelmeztet: „Földi halandó, vigyázz magadra ! Nekem már meg van a békém, nyugalmam. Roskadozó testvérem eszmélj, térj magadhoz. Ott lenn csend van, körülötted és benned tombol a vihar, tombol az önzés, a békétlenség, megnem értés. Eszmélj, ott van az örök figyelmeztető, a túlsó part, mely arra vár, hogy elérd — ez az örökös földi jelenit, hogy van végtelen jövő, lesz a te számodra is, a „másvilág“ bezárt kapuit fel kell nyitanod“. Úgy érezzük, mintha ez a nap lenne a kibékülés napja mindenki számára, a kiengesztelés órái nekünk, földi halandóknak azokkal szemben, akiknek valamivel tartozunk a halóporukban. Mintha ezen a napon óhajtanánk kiengesztelni a sok nemtörődést, megnemértést, szenvedést, melyet kedveseink szenvedtek érettünk. A gyermek sírva öleli át a keresztfát és ezerszer visszakívánja, hívja az életre édes szülőjét. Csak most érzi, mikor már nincsen , mit jelent az édesanya, édesapa. Az özvegy puha, meleg kezével simogatja a sirkant virágait s könnyes szeme a legszeretőbb férj, vagy testvér és fiú nevére tapad. Magára hagyatva áldoz szeretteinek sok-sok embertársával együtt; gyakran kijárnak a csendbe, mert szeretik hallgatni a végtelen csendet, amikor kedveseikkel beszélgetnek, öröm nekik a nagy-nagy csend, mely a temetőt körülöleli, szeretnek beleburkolózni és elmerülni a szomorúságba, a könnybe, gyászba, a gondba, a szenvedésbe, az alkonyatba, az éjszakába . . . Óh, ők a mártírok megtanulták a temetőben megszeretni a csendet, hol minden némaság és nyugalom, csak a csipogó, fázós macsarkák édes zenéje töri meg olykor-olykor az elmúlás palotájának kőbe vésett csendjét, ők halottaikat úgy szeretik, talán még bensőbben, mint az élőket. És mégis olyan szomorú az, ha valakinek már csak halottjai vannak, akiket szerethet... És amint rajjuk az elcsendesedett, elhalkult emberek utcasorait, lakhelyeit, sok-sok név és letűnt élet, sok-sok ércbe, kőbe vésett szomorúság kapja meg lelkünket. Látunk Magyar Pateonba tartozó és méltó neveket, írókét és költőkét, kik hattyúdaluk eléneklése után mentek el; olvasunk „futó csillagok“-at, akik alig élvezhették a múlandó földi lét amúgy is szűkre szabott áldásait; — korán ütött az óra s a fiatal lélek elmondva utolsó imáját, elzengve himnuszát kettétört életfával a siri csend lakója lett. Busul a költészet Géniusza; kezében lantot tart, melyet átfog, busán koszoruzva a rátett virágcsokor s körülvesz a csupa bánatot, szomorúságot lehelő fájdalmas csend. Aztán látunk ezer és ezer sirt, egyformát és gondozottat; lelki szemeinkkel még többet, névtelent és tömegsírt, melyekben a hős fiuk nyugosznak, a mi hőseink, akiknek övéiért, a hazáért aggodalommal, féléssel eltöltött agyát fúrta át az ellenséges golyó. A szülő sirja mellett ezeké a legdrágább hant, akiket felneveltek és egyenként áldozták fel nemes életüket a magyar földért. Már nyugodtak, csendben vannak. A koporsók nem hadakoznak a föld alatt, a halott regiment csendes. De ők is figyelnek a nagy csendben és figyelmeztetnek: Ne torzsalkodjunk a mást megbántás fegyverével, halkan, csendben dolgozzunk s a munka nyomán áldás támad. Most különösen kellenek a munkás, csendes, halk szavú emberek, akik nem árulják portékájukat hangoskodva a fórumon. Pedig milyen kevés a csendes, elgondolkodó ember. „Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre, ott majd megtanul imádkozni“ — mondja nagyon helyesen a közmondás és aki nem tud csendes, magábanéző lenni, az időnkint menjen ki a temetőbe. A holtak csendjében elcsendesedik az ember, ráeszmél földi vándorvoltára, ha sokat jár a sírok között. Ezek mindegyike beszédes tanulság: Akit sok csapás ér és sok sirkantra visz virágot, csak az tudja megmondani, hogy a sírok szaporodtával mennyire fogy az ember ajkán a szó s mennyire átérzi és megérti, hogy e földön szenvedés az osztályrészünk s egyikünk sem kerülheti el a sirvermet: „mind azhoz járón vagyunok.“ S mikor Halottak előnapján ezeket elgondoljuk, mikor fázos lelkünk beleburkolózik önmagába s szeretteinkre gondolunk, amikor a sírok között botorkálunk és elmélkedünk a mindenkit egyformán megfogó halál nagyhatalmán, bizó és reménykedő, hivő lelkünk a Mindenek Urához, az életet adó Úrhoz emelkedjék s az örök fényességben ragyogó lelkek glóriáján és a tisztítótűzben szenvedő lelkek fájó fohászain keresztül lássuk meg az Örök Élet ragyogó kapujának napsugaras képét, rajta aranyíással: Feltámadunk! IX-K évfolyam, 248. szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ. A Baross Szövetség szegedi bókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Turul és az Államvasuti Alkalmazottak Orsz. Szöv. szegedi üzletvezetőségi kerülete hivatalos lapja. Posta takarékpénztári számla 8815. A mexikói katolikusok üldözése Szeged keresztény társadalmában is mély részvétet keltett Haller István nagy beszédében a magyarországi szabadkőművesek aknamunkájára mutatott rá . A vasárnapi nagygyűlés feliratot intézett XI. Pius pápához és a magyar kormányhoz is Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, október 31. Impozáns tömegek felvonulásával zajlott le a szegedi katolikusok tiltakozó nagygyűlése a mexikói katolikus üldözések ellen. A tiltakozó nagygyűlés a Klauzál-téren 11 órakor kezdődött. A nagygyűlést Várhelyi József pápai prelátus nyitotta meg. — Mély fájdalommal vettem tudomásul az orosz szovjet kegyetlenségeiről hozzánk eljutott híreket. A mexikói fekete hóhér rémtettei azonban túltettek a legmerészebb elgondolt szörnyűségeken is. A katolikus papokba lepra bacillusokat oltottak be, hogy a legborzalmasabb betegségnek dobják oda áldozatul őket. A hithű katolikusokat benzinnel öntötték le és meggyújtották őket. És ezek a kegyetlenségek mind a művelt világ aszszisztenciája mellett folytak le. Nekünk erkölcsi kötelességünk, hogy fölemeljük tiltakozásunkat és ma, az Úr Jézus királyságának napján hallatszon a világ minden részéről a szózat: Krisztus, jöjjön el a te országod. Ezután vitéz Bakonyi Imre dr gimnáziumi tanár lépett a szószékre. — Mint egyszerű tanár, mondotta a szónok, eddig csak a magyar ifjúság lelkébe csöpögtettem a magyar nemzet történetét. A tanárnak azonban ki kell lépnie a nyilvánosság elé, hogy a katolikus szemeket ráirányítsa arra a liberális aknamunkára, amely úgy nálunk, mint az egész világon akadálytalanul folyik. Az ellenség olyan ádáz erővel tör az egyházra, amilyennel 2000 esztendő óta nem találkoztunk. — Az egész világon a lelkiismeret szabadságáról beszélnek és nekünk sem tilthatja meg senki, hogy együtt ne érezzünk üldözött mexikói testvéreinkkel. Az ellenség azonban újabb Mexikókat fog keresni és Isten őrizzen, hogy Magyarország legyen az az új Mexikó. A szerzetesek 500 éves munkájával paradicsommá változtatott Mexikót néhány hóhér teljesen tönkretette. Ma kihalt teljesen ez az ország. A templomok üresek, a földek műveletlenek. Calles, a kormány elnöke, ez a modern Néró és szabadkőműves véreb minden áron el akarja szakítani a szerzeteseket az egyháztól és egy eretnek vallást akar alapítani velük. A rendeket és az egyházi szertartásokat eltörölték. Egy fiatal házaspárt, amely templomban mert megesküdni, kivégezték a pappal együtt. — Ezek az üldöztetések véres mementók a mi számunkra, hogy legyünk felkészülve az egyház ellenségeinek nyílt, vagy alattomos támadásával szemben. A mai modern ellenségek tagadják az Istent és új isteneket teremtenek. Cselekedeteiket nem irányítja semmi vallási törvény. Ez a harc a liberális gazdasági rendszer harca az egyház ellen. — Az egyházat nem féltem, — mondotta vitéz Bakonyi Imre dr. — de a hazámért aggódom, mert ez a liberális rendszer már nemcsak Mexikóban, de itt is kezdi felütni fejét és igy joggal féltem hazám sorsát, melyet első királyunk az egyház hajójához kötött. A nagy tetszést aratott beszéd után Teszár Zoltán orvostanhallgató lépett az emelvényre. Sikerült párhuzamból indítja meg beszédét. — Napóleonért, aki annak idején hatalmas császár és fél Európa ura volt, ma már senki sem menne a halálba. Csaknem 2000 évvel ezelőtt Jeruzsálemben egy szegény, egyszerű embert feszítettek keresztre, aki azonban a világ ura volt és akiért most is dobognak elszánt szívek. Hosszú sorokban vonultatta fel ezután a mexikói kormány kegyetlenkedéseit, melyek csak a legnagyobb rémülettel tölthetik el a keresztény lelkeket. Ezeket a borzalmakat azonban csodálatoskép nem ina meg a liberális sajtó, ellenben a Sacca és Vanzettiféle rablógyilkosok ügyével hasábok ordítottak a liberális orgánumokban. Történelem és gyalázat jellemzi a mexikói elnöknek, Callesnek uralmát. Részletesen elmodotta a szónok, hogy Calles elnök, aki az orosz szovjettel van erős barátságban, miképp tudta kezéhez kaparintani néhány kommunista agitátor segítségével a teljes hatalmat. — A liberálisok azzal bolondítják a népet, hogy a papság uralma fog a nyakukra jönni. Ne Rómától, hanem a Callesektől féltsük az országunkat! A fiatal orvostanhallgató izzó beszédét hatalmas taps követte, majd Haller István nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő, a numerus clausus megalkotója lépett hatalmas ováció között a szószékre. — Először is kötelességemnek tartom üdvözölni azt a generációt, melynek egyik tagja előttem annyi szívvel, annyi tűzzel, annyi ügyszeretettel szólott. Ezután áttért tulajdonképeni beszédére. — Tiltakozásunkkal nem sokat segíthetünk szerencsétlen mexikói testvéreink sorsán, gyűlésünkkel azonban a magunk ügyét szolgálhatjuk. Az első tanulság, hogy Krisztus hite ma is olyan elevenen él, mint az első vértanuk idejében. A régi zsarnokokról ma már senki sem beszél gyűlölettel, de Krisztus tanításait ezren és ezren ostromolják, mert saját tanaikat csak a Krisztusi tanok leverésével tudják diadalra juttatni. Ezért üzennek először hadat az exháznak. Akár szabadkőművesek, akár felvilágosodottak, akár demokraták, akár liberálisok legyenek, nem egyebek a rend felforgatóinál. Oroszország 98, Mexikó 99 százalékban keresztény és mégis a hatalmukba vették. Hogy történhetett ez? Ez csak úgy lehetett, hogy a többség a maga dolgán kívül semmivel sem törődött, (közbekiáltások: akár Szegeden) csak azzal, hogy meglegyen a maga kis pozi.